Jagalchi környéke

Felteszek néhány képet a Dzsagalcsi (Jacalchi) piac környékéről, ahol múlt pénteken jártunk a Pusan Trip-es csoporttal. Jó hír, hogy ennek a pénteki dolognak vége, úgyhogy mostantól nem lesz péntekenként SEMMI! :D

Az első kép a Jagalchi metróállomás közelében készült. Mindenki kínai, kivéve Jázmint és engem. A mongolok kollentíven nem jelentek meg aznap, lehet hogy épp hadjáraton vettek részt, valahol Nyugat-Szibéria környékén aprítva az ellent.

A második a Yongdo parkban, I Szun Sin szobránál készült. I Szun Sin volt az a tábornok tulajdonképp, aki a 16. század végén megvédte az országot a japán betöréstől. Kanakoék ezt persze másképp tanulták az iskolában, valahogy úgy, hogy a japánok egyszerűen meggondolták magukat, és visszavonultak, de ez voltaképp mindegy is, mert elég régen történt, már ezek nem fogunk összeveszni.

Erről jut eszembe, japán-koreai ellentét és a japán (meg általában a külföldi) túristák lehúzásának remek példája: Kanako nemrég vásárolni akart egy ruhát, de az árus valami elképesztő árat mondott. Kanako kifogásolta, ő ugye remekül beszél koreaiul, kifejezetten puszáni akcentusban, úgyhogy az árus azonnal visszavonta a magas árat, és elnézést kért, mentegetőzvén, hogy japánnak nézte a hölgyet, és ezért mondott magasabb árat először. Kanako mondta, hogy semmi baj, jól meg is vette a ruhát normál áron, és abban a percben jött a hívás egy japán ismerősétől, akivel az árus előtt folyékonyan elkezdett japánul telefonálni. Az árus gondolom ekkor érezte, hogy 2 percen belül 6-szor csinált hülyét magából.^^;;;

A harmadik és a negyedik kép Puszán Modern Történeti Múzeumban készült, itt sokminden volt a japán megszállásról (1910-45), ezért is a japán felirat. Megvallom én a múzeumoktól általában kiütést kapok, úgyhogy a látogatás alatt elfogyasztottam egy-két nyalókának csúfolt cukorgombát, amit még Teo-tól kaptam, de ettől bár a fogaim biztos jelentős romlást szenvedtek el, a hangulat nem emelkedett jelentősen. Egyébként néha szeretek múzumba járni, de ez most nem az a nap volt.

Aztán elmentünk a PIFF-re (5-6.kép), az egy utca, ahol a Pusan Interntional Film Festival szokott megrendezésre kerülni. Megtaláltam Szabó István filmrendező kéznyomatát, és nyomban megkértem kedves tanárnőnket, hogy örökítse meg, mert nekem ugye nem volt gépem (az összes kép tőle van egyébként).

Végül a kikötőnél csináltunk pár képet (7-9.), fújt a szél ezerrel, úgyhogy eléggé az arcomra fagyott a mosoly. Különben általában elég jó idő van, de mivel tengerparti város vagyunk, ezért a szél jelentősen hűt az átlaghőmérsékleten.