2009. március 30., hétfő

Suli

Elkezdődött az iskola. :) Kanako épp most ért haza, beszámolt az aktuális bonyodalmakról, és megmondom őszintén, kezdem elveszteni a fonalat. Az ismerőseinek ilyen szövevényes és kibogozhatatlan kapcsolatrendszere van (kb. mint India történelme, se füle, se farka), de talán ha személyesen megismerkedem majd velük, akkor előbb-utóbb kitisztul, hogy ki kivel milyen viszonyban van. Tegnap mondta nekem, hogy mesélt rólam a barátainak, és ők szeretnének megismerkedni velem, aminek nagyon örülök, mert én is nagyon szívesen megismerkednék velük. :) Már alig várom. De hadd meséljek most az iskoláról.
Reggel 8:50-re bementem szintfelmérőre, ami kimerült abban, hogy beszélgettünk kicsit (hát amennyire tőlem tellt), és nyelvtan címen felírtak nekem 4 db r illetve p tövű igét (egyiket sem ismertem, de egyértelmű volt, hogy azon kéne elgondolkodni, hogy ezek kivételek-e). Emezeket elregoztam én becsülettel, de mint utólag kiderült, mindet hibásan, úgyhogy ez a része a dolognak maradéktalanul meggyőzte őket arról, hogy bár én állítottam, hogy mi beszéd helyett inkább a nyelvtanra mentünk rá a suliban, abból sem vagyok éppen kikezdhetetlen (milyen szépen fogalmazok :)).
De ennek ellenére javasolták, hogy nézzek be annyi órára, amennyire csak kedvem van, és amelyik szintet a leginkább jónak érzem, arra járjak be. Reggel 9-től este 6-ig 3 különböző szinten látogattam órákat, és végül sikerült megtalálni a megfelelőt. Ez egy amolyan álkezdő szint, de abból a legerősebb csoport. Azért nem vállaltam be ennél haladóbbat, mert ebben a suliban nagyon másféle (és jóval intenzívebb) koreai nyelv képzés folyik, mint amiben az eltén nekem részem volt az elmúlt 2 évben, és nagyon sok fehér folt lett volna, ha túlvállalom magam. Egész másfajta készségfejlesztések folynak (pl magnózés is van, stb). Ez természetesen nem kritika az elte felé, hiszen ott tanári létszám-hiány van, és ahhoz képest hogy máshol koreai tanszékeket zárnak be, ott éppen megnyílt, de voltképp csak a tényeket mondtam, hogy nagyon más az eltén tanulni, meg más itt. Amit ott megtanultam, az egy nagyon jó alap, de tulajdonképpen nem gyakorlati tudászint, csak építeni lehet rá. De hát végülis ez a cél. Szóval választottam egy olyan csoportot, amiből szerintem a legtöbbet tudok profitálni, és ez szerintem így jó lesz.
A csoportban be kellett mutatkoznom (lévén, hogy már elkezdődött a szemeszter, én csak közben csatlakoztam). A csoporttársak főleg mongolok és kínaiak. Nem nagyon tudnak viselkedni, de egyik-másik csoportban láttam rosszabbat is, úgyhogy ez még éppen elviselhető. Bemutatkozás után kérte a tanár, hogy kérdezzenek tőlem. Az egyik kínai fiú első kérdése az volt, hogy Namjachingu ga issoyo? :D (Van barátod?) Hát gondoltam, sikerült rögtön belecsapni a lecsóba, de nem bántam, az ember mindig örül az ilyen kérdésnek, még akkor is, ha van. De nekem ugye épp nincsen. Azt, hogy Magyarország hol van (meghogy egyáltalán van ilyen), senki nem tudta, tátott szájjal néztek, mikor megmutattam a térképen.
A tanítás maga nagyon jó, kicsit tempós, de ha az ember odafigyel, akkor lehet követni. És szerintem jó a tematika is. Őszintén kíváncsi vagyok, hogy milyen módon fogunk fejlődni, vagy hogy észreveszem-e majd magamon, vagy hogy más észreveszi-e majd. Meglátjuk. A csoportom 2-től 6-ig van délutánonként, egyenlőre hétfőtől péntekig, de lesznek olyan hetek, mikor csak csütörtökig. Az külön jó lesz. :) Egyenlőre el sem tudom képzelni, hogy milyen az, mikor az ember ért, és tud beszélni koreaiul. Ez eddig olyan álomszerű volt, de ahogy elnéztem akár csak az egyel vagy kettővel felettünk lévő csoportot, már ők is elég sokat tudnak. Úgyhogy lehet, hogy ez hamarosan valóság lesz. :) Nemáááááááááááááááááááááár!!!! :D:D:D:D
Gyorsan elmesélem még Kanoko pasis dolgait. Hát jobb lenne, ha már a sajátomat mesélném, de egyenlőre elégedjetek meg ezzel. :) Szóval van néki egy barátja, aki szerintem nagyon helyes, de Kanokonak igazából nem annyira az esete. Azért van vele, mert bár régebb óta tetszik neki egy másik srác (aki NAGYON IS az esete), vele sosem tudott összejönni, és ezért elkezdett járni a mostani barátjával. Igen ám, de múlt pénteken megtudta, hogy igenis jócskán vannak esélyei annál a srácnál, akiben már nem reménykedett, és ez most fenekestül felforgatta szegény érzelmi életét. Hát én drukkolok neki, hogy bármi lesz is, minden(kinek) jó legyen a végén. :) Bár az élet sosem ilyen egyszerű…..
Tudom, hogy nem válaszoltam minden kérdésetekre, de idővel, igérem, mindenre fogok, csak nem megy egyszerre.
Sok puszi mindenkinek.

Szöul

Szöulban (2009.03.28-29)

Annyira jó nekem itt Koreában, hogy nem is igaz. :) Éppen Szöulból megyek hazafelé. Itt most már vasárnap késő délután van, a busz elvileg fél 10-re ér Puszánba. Igen, végülis feljöttem Szöulba, bár voltak olyan gondolataim, hogy mobil nélkül mégse kéne ilyen messzire (és ez a gondolat nem volt alaptalan, de ezt majd később kifejtem), győzött a rosszabbik énem, akinek már Szöul-elvonási tünetei voltak. És hát annyira adta magát a szabad hétvége….
Kanako (akinek egyébként zavaros pasiügyei vannak, és ez jó, mert így cinkostárs lehet, szükség esetén:)), pénteken felvázolta nekem, hogy hogy jutok fel Szöulba. Leírta rózsaszín papírra. :) De komolyan. Tulajdonképp a sulibusszal és metróval (átszállás nélkül) el lehet jutni a buszpályaudvarig, Igaz, hogy majdnemhogy az egyik végállomástól a másikig kell menni (31 megállót), így csak a metrózás maga egy óra. Hát nem baj, ez a bemelegítés, mert a Puszán-Szöul táv 4 és fél óra. Ha KTX-el (expresszvonattal) mennék, akkor csak 2 lenne, de jelentősen drágább is és egyenlőre nem vagyok milliomos, úgyhogy jó nekem a busz. Ezek amúgy extra kényelmes buszok, úgyhogy panaszra nem lehet ok.
Szöulba felérve aztán felpattantam a metróra, és elmentem Anguk megállóig. Akik nem tudnák, tavaly a lányokkal mi egy Yim’s House nevű hotelben laktunk, (mindenkinek ajánlom, szuperjó kis szálló, és megfizethető áron), így nem akartam megszakítani a tradíciót és most is oda foglaltam szobát. Namost a hibát ott követtem el, hogy megelégedtem azzal a gondolattal, hogy Yim’s House közel van Anguk megállóhoz, de nem volt nálam se pontos cím, se telószám, se egy térkép, amin be lett volna jelölve, szóval gyakorlatilag semmi. Valahogy azt volt az érzésem, hogyha Anguk-nál leszállok, akkor már csak emlékezetből is odatalálok, de sajnos ez nem így történt. Rosszul emlékeztem a terepre, és eléggé eltévedtem. A helyzet pozitívuma, hogy megvolt az esti Insadong és Seoul at Night feeling, viszont a szállásra (lévén hogy senki nem ismerte névről, még a taxisok sem, és netcafét sem találtam, hogy utánanézzek jobban) elég későn értem.
Este 7-re lett volna megbeszélve tali egy ismerősömmel, de hát szegény hiába várt. Majd elnézést kérek tőle. Na gondoltam, jól van, profi vagyok, ha eddig elszúrtam a dolgokat, akkor legalább a vasárnap legyen jó. Yim-nél megnéztem az emailemet, és sajnos az az ismerősöm, akivel meg vasárnap találkoztam volna, lemondta, írta, hogy ne haragudjak, de nem lesz jó a vasárnap mégse. Hogy is fogalmazzak, nem voltam a hangulatom tetőpontján. Nem az, ezer emberrel lehetne találkozni Szöulban, ha lenne mobilom, vagy legalább ha lenne Yim-nél MSN, de minthogy csak Windows Messenger volt nála, így nem láthattam az ismerőseim telefonszámait. Nekem ugyanis a számok a nevek mellé vannak írva, de a sima messenger csak e-mail címet ír ki, azzal meg rövidtávon nem megyek semmire.
Dia épp akkor volt online és rámírt, hogy hogy vagyok. Amúgy nem volt semmi bajom, csak mikor az ember hírtelen rossz híreket kap és megkérdezik, hogy hogy van, akkor arra nem tud sok jót mondani. úgyhogy annyit írtam neki, hogy most nem szeretném kifejteni. Utólag is elnézést. Viszont remélem (otthoniak), hogy jó volt a szombat délutáni mozi, és talán utána is mentetek valahová. :) Apropó, Magyarországon most már nyári időszámítás van? Mert mintha a gépemen csak 7 órával lenne kevesebb az itteni időnél, pedig nemrég még 8 óra eltérés volt.
A laptopot dierkt nem állítom helyi időre, hogy maradjon egy kis otthoni feeling, meg hogy tudjam, hogy kit mikor lehet zavarni. Visszatérve a szombatra, beletörődve, hogy ezen a hétvégén nem fogok senkivel találkozni, felmentem a szobába és elmentem zuhanyozni. Aztán megnéztem egy filmet, a Terminál Tom Hanks-szel, az eleje nem tetszett, de a vége jó lett szerintem. :) Emlékeztetett a dolog a velencei kelendunkra Andival. :D reggel Yim-től visszakaptam a még tavaly ottfelejtett MasterCard-omat (ami azóta persze érvénytelen), és a Daegu Card-omat is, amivel szintén nem sok mindent fogok kezdeni, bár talán ha megyek Deguba, akkor jó lesz a buszra.
Most egyébként közlekedés céljából Pukkás (!) Mybe Card-ot vettem, amit csak Puszánban értékesítenek, és tölteni is csak ott lehet, viszont lehet használni Deguban és Szöulban is. Szöulban le is teszteltem és működött. Kanako-nak, mondanom sem kell, Hello Kitty-s Mybe Card-ja van, de ezek nem úgy néznek ám ki, mint egy kártya, hanem mint egy telefondísz. Neki a telóján lóg például, és ezt a kis figurát kell a kártyabeolvasó fölé tenni utazáskor, ami leveszi róla a pénzt. Nekem egyenlőre a pénztárcám zipzárján van, amíg nem lesz mobilom.
Huh, egyébként mobilt szerezni sem lesz egyszerű, mert először regisztráltatni kell magamat a bevándorlási hivatalban (Immigration Office), és az ott kiállított kártyával (de 10 munkanap, mire kiállítják) vehetek feltöltő-kártyás mobilt. Előfizetéseset nyilvánvalóan nem. Úgyhogy hétfőn vagy kedden bemegyek a bevándormási hivataba is, hogy ezt is minél előbb elintézzem. Megint jól elkalandoztam. :)
Ott tartottam, hogy reggel Mr Yim visszaadta az ottfelejtett kártyáimat, és nekem az volt a következő dilemmám, hogy milyen módon juttassam el a magyar élelmiszert Anikó apukájának. Ennek az az előtörténete, hogy Anikó, aki koreai minoros, és akivel együtt jártam kínai írásjegy órára Osváth tanár úrhoz, megkért, hogyha nem gond, vinnék-e pár apróságot apukájának, aki Szöulban él, és a magyar nagykövetségen dolgozik. Persze, nem volt gond, hoztam is, csak ugye mivel az utolsó pilanatban kiderült, hogy Puszánban fogok tanulni, nem nagyon adódott lehetőségem arra, hogy hétköznap Szöulba menjek, a nagykövetség pedig hétvégén nyilvánvalóan zárva van. Így hát aztán vettem Mr Yim-től egy telefonkártyát (amire egyébként szükségem is lesz majd), és felhívtam Anikó apukáját (akinek fel volt írva a száma papírra szerencsére), hogy hogyan tudnám átadni a dolgokat. Volt egy olyan ötletem, hogy a szállóda hűtőjében hagynám. és akkor érte jöhetne bármikor, de a végén abban egyeztünk meg, hogy az Insadong KyongDokGung Palotához közelebbi végénél találkozunk délben. Úgy is lett. Vasárnap már rendesen felmértem a terepet, és büszkén modhatom, hogyha bárkit kalauzolni kell, akkor a Yim-Anguk-Insadong-Kyongdokgung környéken már jó biztonsággal eligazodom. Gondolom ti lányok (Nóri, Dia) jobban emlékeztetek volna rá, de én tavaly igazából nem nagyon figyeltem, csak mentem utánatok. Na nem baj, most már megy magamtól is. Anikó apukája persze örült a szállítmánynak és kaptam tőle egy kis szuvenírt hálából. Aztán ő sietett a reptérre, én meg insadongban maradtam és a környéken sétáltam. Akkora flash-eim voltak, hogy nem igaz. Ott voltak a tésztagyúró gyerekek, és ugyanúgy énekeltek, mint tavaly. Öröm volt látni őket. :) És persze olyan dolgok is beugrottak, hogy ebben az üzletben vásároltunk, vagy hogy itt csináltunk fényképet. Apropó, fényképek, amint tudok, veszek gépet, és csinálok képeket, ígérem, de ezt az első ösztöndíjból fogom megtenni, úgyhogy attól függ, hogy azt mikor kapom meg. Ha már veszek, akkor nem a legrosszabbat akarom, mertmég a végén megszólnak a koreaiak, hogy mi ez a régimódi gépezet (mint Áron Chang, hogy harapnám ki a szívét. :D).
Az Insadongon ettem egy Ttokguk-ot (rízskorong leves-féleség), nagyon finom volt. :P Az étterem neve, ha jól emlékszem, akkor az volt, hogy InSaMyonOk. Én imádom a Ttok-ot, az Arirangban mindig kiettem a maradék Ttok-ot a vendégek leveséből, de ebben annyi volt, hogy még rajtam is kifogott. :D Aztán mifinomat ettem még Insadong-on…. jaigen, egy joghurtos fagyit, amit ajánlok mindenkinek, mert nem csak cukormentes, de nagyon finom is…. és megkóstoltam az Omija teát is. Ezt valamilyen piros bogyóból főzik, nem rossz, de nagyon töménynek éreztem, úgyhogy nem lesz a kedvencem. Sétálgattam még kicsit a környéken, gyönyörűen sütött a nap. egész Koreában hétágra süt a napocska, úgyhogy lehet irígykedni (emiatt is:D).
Ezt a bejegyzést még a buszon írtam visszafelé Puszánba (vasárnap), meg a metrón is. Most már másnap (hétfő) van, és azóta elkezdődött a suli is, de ha abba belekezdek, akkor ezt sose teszem fel a blogra, úgyhogy inkább először ezt felteszem, aztán írom a többit.

2009. március 27., péntek

Puszánban

Hát megérkeztem. :) Épségben, sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy minden a lehető legjobban alakult (eddig, csak el ne kiabáljam). Az Air France gépen (amivel Párizsba mentünk), nagyon helyes francia légiutaskísérő volt. A párizsi reptér valóban nagy, és oda kell figyelni, hogy az ember merre megy, de hát mondjuk valamicskét már jártas vagyok reptér ügyekben, úgyhogy nem lehet olyan könnyen eladni. :) Az út Incsonba nagyon elviselhető volt, szinte meg sem éreztem, hogy 12 óra, és ez nagyban annak betudható, hogy kényelmesebb volt az Air France gép, mint az Aeroflot. Az első sokk Koreában akkor ért, mikor a kísérőm, aki kis táblával várt, fogta magát és vett nekem egy REPÜLŐJEGYET Puszánba. @.@ Nem nagyon ellenkeztem. Hogy mi mindenre van igény és lehetőség Koreában, elképesztő. Szombathelyre nem tudom mikor fognak repülőjáratot indítani. :D Ezen a helyi gépen is volt egyébként férfi utaskísérő (csak nekem :D), aki meg is dícsért, hogy milyen szépen beszélek koreaiul. Mindnyájan tudjuk, hogy még nem, de hát kedves akart lenni. Az út nem tartott soká, mondanom sem kell, reggel 10-re Puszánban voltam. Ott egy másik kísérő várt, aki elhozott a koliba, aztán elvitt az egyetem épületébe, ahol egy harmadik emberrel találkoztunk. Ő segített bankszámlát nyitni, úgyhogy most már van híres Thongjang füzetem is. :) A hármas számú kísérő meghívott ebédelni, volt olyan kedves, és egy másik nemzetközi koordinátor, egy hölgy is csatlakozott hozzánk. Csupa finomat ettünk, meg jót beszélgettünk. Nagyon érdekelte őket például, hogy a magyarok milyennek látják Koreát, hát az attól függ, hogy MELYIK magyar, de ők épp jót kérdeztek. :D Aztán visszahoztak az egyetemhez, és megegyeztünk, hogy hétfőn 8:50-re jöjjek be szintfelmérőre. Úgyhogy a hétvégém szabad, beleértve a holnapot (pénteket) is. Arra gondoltam, hogy felmegyek Szöulba, de ezt majd még meglátom.

Akkor most egy kicsit a koliról. Maga az egyetem gyönyörű helyen van. Puszán ugye tengerparti város, de a parton hegyek vannak, és az egyetem is hegyes részen van. A koliból gyakorlatilag látni lehet a tengert. Igaz a mi ablakunk épp nem arra néz, de ez a legkevesebb. A koli díja 850.000 won, vagyis kb 850 dollár egy szemeszterre (vagyis júniusig), de ebben benne van az étkezés is (hétköznap reggeli és vacsora, hétvégén reggeli, ebéd, vacsi). Már kóstoltam, és teljesen korrekt étel van, úgyhogy szerintem nem kell majd vészes összegeket plusszban kajára költeni. A koliszoba nagyon komfortos, padlófűtés van (ondol), internet, saját zuhanyzó és wc. Az ajtó kóddal nyitható. Minden este ellenőrzés van éjfélkor, hogy mindenki megvan-e, ha máshol alszunk, azt előre be kell jelenteni. Ez úgy zajlik, hogy éjfélkor körbe megy a portás, és mindenhová bekopog. Ilyenkor ajtót kell nyitni, és megnézi, hogy mindkét ember itt van-e. Ha valaki nagyon álmos, és nem akar éjfélig fennmaradni, akkor résnyire nyitva lehet hagyni az ajtót. Idegeneket behozni nem lehet. 10 pontról indulunk, és minden szabályszegésért levonnak 1 vagy 2 pontot, ezért nem árt vigyázni. :D

A szobatársam japán, Kanako-nak hívják, és Nagasakiból való. Az egyetemen nemzetközi üzlet-et tanul, és nagyon jól tud koreaiul. Nagyon rendes, és normális, nem az a fajta zárkózott japán, akivel képtelenség barátkozni. Mindenben segített, voltunk ágyneműt venni is ma, meg ami még kellett. Tényleg aranyos, úgyhogy nagyon örülök neki, hogy pont ő lett a szobatársam. Najó, bevallom, mikor először bejöttem, és megláttam, hogy 20 táskája, 20 pár cipője, 20 tonna sminkje, hello kittys laptopja és lila ágytakarója van, kicsit megijedtem, mert ezek alapján akár felszínes cicababa is lehetett volna, de alaptalan volt, mivel mikor talákoztunk, szinte azonnal egy hullámhosszon voltunk. Lehet, hogy lassan elkezdek majd táskákat meg cipőket vásárolni én is. xD Najó nem.

Biztos sokmindenről nem meséltem, ami érdekelne benneteket, de kérdezzetek nyugodtan, és arra legközelebb válaszolok.

Csocsi mindenkinek!