2009. április 2., csütörtök

Migráció

Nemrég jöttem vissza a bevándorlási hivatalból. Ezt eredetileg már hét elején el akartam intézni, csak térképen nézve nem volt annyira közel, hogy csakúgy szabad 2 órámban nekivágjak, mert Puszán mégiscsak a második legnagyobb város Dél-Koreában, 4 millióan lakják, nem olyan kicsi és eléggé szövevényes, úgyhogy inkább kivártam a megfelelő alkalmat, ami ma jött el. Kanako mondta, hogy hétvégére visszamegy Japánba (nála a hétvége az csütörtök reggel elkezdődött), és mivel a kikötő meg a bevándorlási hivatal nagyon közel vannak egymáshoz, együtt mentünk taxi-val. Egyébként a komp Japánba olcsóbb, mint a busz (!) Szöulba, ami azért nem semmi. Úgyhogy ha már majd szabadon elhagyhatom Koreát, akkor meglátogatom a Beppu-ban és Oitában állomásozó kedves ismerőseimet. :)
A bevándorlásiban sikerült összefutni a 3-as számú kísérőmmel (épp valakinek az ügyét inzézte), ő nem értette, hogy mit keresek én itt, teljesen meg volt lepődve. Azt mondta, hogy ő ezt elintézte volna helyettem, amint megjönnek a papírjaim Szöulból, nekem semmi dolgom nem lett volna ezzel. Hát sebaj, így akkor most már neki nem kell elintéznie, nehogymár ketten is elintézzük. :D Elvileg ápr 20-a körül kapom meg az Alien Registration Card-omat, viszont addig nincs útlevelem se, mertaddig az is náluk marad. (Behúzták. :S) Ha már ilyen kellemesen összefutottunk, az úr hazahozott a koliba, volt olyan kedves, úgyhogy visszafelé sem kellett metróznom. Útközben mondta, hogy ki fog mellém osztani segítőt (minden külföldi kap), és hogy fiút vagy lányt akarok-e. Na, szerintetek mit válaszoltam? :D Haha. Kár, hogy csak ezt az egy paramétert lehetett megadni, pedig én szivesen leírtam volna részletesebben, hogy milyen segítőt szeretnék. Na jó, majd meglátjuk, ki lesz az. Ezek egyébként ilyen önként jelentkező diákok, akik szívesen segítenek külföldieknek az itteni beilleszkedésben. Közben kezdett tudatosulni bennem, hogy ezek a koreai ügyintézők mindenre gondolnak ám, csak mire ők eljutnának odáig, hogy valamiben ténylegesen segítsenek, addigra azt az ember már 23-szor elintézte magától. De persze ezért nem lehet hibáztatni őket, hiszen nagyon sok diákkal kell egyszerre foglalkozzanak. Mondta az úr például, hogy majd a segítőmmel elmehetek vásárolni. Hát gondoltam ez jópofa, mintha az embernek 2 hétig egyáltalán nem lenne szüksége semmire (teszem azt ágyneműre, példának okáért, amit nem adnak), szóval ez a segítő kicsit olyan halottnak a csók, de ugyanakkor biztos lesz majd, amiben tényleg segíteni tud, úgyhogy azért örülök neki mindenképpen. Ha más nem, elmegyünk és iszunk egy soju-t. :D
Erről jut eszembe, tegnap is volt kolibuli és arra is elmenetem (teljesen meglepő módon), most nem Kanako-val, hanem egy másik japán lánnyal meg egy kínai fiúval, aztán lent a helyen meg megint elég sokan voltak. Soju után meg elmentünk karaokézni. Főleg kínaiak voltak. A kínai lányok közül többen is jól tudtak angolul és teljesen jófejek voltak, úgyhogy jól éreztem magam.
De mesélek egy kicsit a suliról is, nehogy szó érje a ház elejét. Szóval ez úgy van, hogy minden nap egy leckét veszünk a könyvből, amiben viszonylag nem túl sok új nyelvtan van. Ami nem is baj, mert ha napi szinten túl sok új lenne, akkor nehéz lenne befogadni. A magyarázatok mindig csak koreaiul folynak. Képtelenség bármit angolul kérdezni, mert szerintem ezek a tanárok, a csoportemban levő diákokról nem is beszélve, nem tudnak angolul. Nekem egyénlőre érthetőek a magyarázatok, azt nem tudom, hogy a bonyolultabb dolgokhoz mit fogok majd szólni, de remélem, hogy az se lesz akkora akadály. Mindenesetre jó, hogy a -sumnida alak mellett nagyon hangsúlyos a yo-s forma is. Sok igét eddig csak gondolkodás után tudtam volna yo-s alakba tenni, de itt mindig hallom, úgyhogy lassan természetes lesz. A szókincs is eléggé hangsúlyos. Mikor új szó van, azt a tanárok elmagyarázzák vagy elmutogatják, de ha nem egyértelmű, akkor én a biztonság kedvéért ki szoktam nézni szótárból. Tehát van nyelvtan, vannak írásgyakorlatok, kisebb fogalmazások, helyzetgyakorlatok (beszédben), és minden nap van magnózás is, ami szerintem nagyon hasznos, mert így az ember mindig a szintjének megfelelő szöveget hallhat. Megmondom őszintén, én például a koreai filmekből eredeti nyelven vajmi keveset értek, úgyhogy azokat hiába nézném hallásgyakorlat címen, persze valamit azért segít, de nem a lehető legjobb megoldás kezdő/középhaladó szinten.
Na, lassan elkezdek készülni, mert nemsokára kezdődnek az órák, és még hajat akarok mosni. Sok puszi mindenkinek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése