2010. november 7., vasárnap

Az oszakai magyar szakos diakok...

Gyujtest szereveztek a vorosiszap karosultak megsegitesere.


Tamami az elozo leveleben emlitette nekem, hogy gyujtenek a magyaroknak, es most irta, hogy (atvaltva) 250.000 ft gyult ossze. Annyira aranyosak. :))

2010. október 28., csütörtök

Szon Dok királynő avagy a Silla királyság ékköve


A Magyar Televízió mától kezdi el vetíteni a Dae JangGeum vagyis A palota ékköve után a második dél-koreai kosztümös filmsorozatot, a SzonDok királynőt, aminek a Silla királyság ékköve lett a magyar címe. SzonDok királyné ugyanis a Silla királyság uralkodója volt, mely királyság i.e. 57-től i.sz. 935-ig állt fenn, lakosságát ugyanaz a népcsoport alkotta, mint a mai két koreát, csupán az államszervezet volt más. A sorozat kapcsán Teszár Dávid koreai filmszakértő úr ;) és Csoma Mózes tanár úr, az ELTE koreai tanszékének vezetője nyilatkoztak az MTV-nek:

ITT LEHET MEGNÉZNI!

Úgy örültem, mikor ezt végignéztem, még mindig mosolygok. :))
(A két Korea egyébként nem békült ki, ez téves információ!)

Ennek a sorozatnak egyébként az egyik forgatási helyszne a GyeongJu-ban taláható Silla Millennium Park. Gyeongju ma kisvárosnak számít, azonban a Silla királyságnak az volt a fővárosa, így kulturálisan nagyon nagy jelentősége van, és népszerű turistacélpont is. GyeongJu-ban elég szokszor jártam már, mivel nincs messze Puszántól, és a Millennium Park-ban is voltam 2-szer, ha jólemlékszem mindkétszer iskolai szervezés keretében. Nagyon szép az a park, egyszer érdemes megnézni mindenképpen. :-)

2010. október 20., szerda

Olimpiai Park

Hát akkor veselkedjünk is neki annak a blognak. :) Remélem mindenkinek tetszett T.I. és a felesége. Előljáróban mesélek egy kicsit a koreai bűnbarlangokról, mert egyik ismerősömtől hallottam néhány új információt nemrég, és jegyzeteltem ám szorgosan^^

Először is létezik az úgynevezett "Kiss room" (키스룸), ahol óránként átlagosan 40.000 wonért (8000 ft-ért) lehet csókolózni. Ha nő megy be, akkor fiúk közül választhat, ha pedig férfi téved be, akkor csinos lányok közül. Igazából szerintem 8000 ft ilyen szolgáltatásért nem is sok. Nem mintha rászorulnék, de az ilyesmi mindig olyan kíváncsivá tesz, hogy még a végén egyszer kipróbálom^^ (egyszer, nem most, de az is lehet, hogy soha...) Hadan-ban, ahol lakom, nagyon sok van.

Másik két remek szórakoztatási létesítmény a "Host bar" (호스트 바) és a "Room bar" (룸 바). A finkciójuk ugyanaz, a különbség mindössze annyi, hogy a Host bar az hölgyek számára van, a Room bar pedig urak számára. Ha ide beszambázik valaki, akkor csinos fiatal hölgyek/urak közül válogathat, akik remek társaságként szolgálnak majd az este folyamán. Szexuális szolgáltatás az ebbe nem tartozik bele, mindössze karaokézni/táncizni lehet, beszélgetni, inni meg gyakorlatilag amit a host/hostess megenged. Az ára 100.000 won kb 2-3 órára fejenként. Na csajok, ki akar jönni? ^_~ Egyébként hogy egészen őszinte legyek, azon kívül, hogy jó móka, szerintem nekünk fiatal lányoknak nem igazán éri meg ilyen helyre menni, mert bármilyen szórakozóhelyen is fel tudunk szedni ennyi időre meg ilyen célra valakit, úgy, hogy nem nekünk kerül pénzbe, hanem ő hív meg mindenre. Szóval ez az egész csak azért érdekes, mert a koreai fiúk olyan cukik, mikor alárendelt szerepbe kerülnek, és kénytelenek azt csinálni, amire valaki más utasítja őket. Najó, de asszem ebből a témából elég is volt ennyi mára.

Hogy meséljek valami kissé emelkedettebbet is, múlt előtti hétvégén voltam Szöulban egy Musical esten, meg egy koncerten (JYJ-n), mindkettő emberfelettien jó volt. Koreában olyan szerencsében van részünk, hogy itt tartozik általában a különböző rendezvényekhez egy olyan fajta technikai felszereltség, ami még jobb mint nálunk Magyarországon, és amivel még élvezetesebbé és látványosabbá lehet tenni a fellépéseket.

Írok egy kicsit a Musical estről. Ezt az Olimpai Park tornacsaknokában rendezték meg 4 napon keresztül. (Kis információ, hátha valaki nincs egészen képben: 1988-ban Szöulban rendezték meg a Nyári Olimpiai Játékokat, és erre fel építették ki ezt a parkot...) A csarnok összbefogadó-képessége kb 15.000 fő, de a színpad felépítése és a kivetítők elhelyezkedése miatt nem lehetett totálisan kihasználni. Olyan 12-13.000 ember lehetett talán egy nap. (Minden nap ugyanaz volt a műsor, kisebb variálásokkal, ahogy hallottam...) Nálam volt a finn lány, Minna jegye is, (mert neki is én rendeltem meg és utólag fizette ki), de természetesen mindkettőt Busan-ban felejtettem, amire csak a vonaton jöttem rá. Azt gondoltam, hogy nem lesz belőle baj, mert kaptam SMS-ben foglalási kódot, majd nyomtatnak nekem új jegyeket a helyszínen. Ahogy Móricka elképzeli. Ez a valóságban természetesen nem így működik, és hamar rá is jöttem, hogy miért. Azért, mert a jeggyel automatikusan beengednek, személyi igazolvány nélkül, ergo én odaadhatom valakinek e jegyemet, az bemegy, én meg azt mondom, hogy otthon felejtettem, és kérek másikat. Ezt megelőzendő szegény finn lánnyal, aki ezek után már egy cseppet veszített a kezdeti lelkesedéséből, várnunk kellett egészen addig, amíg MINDENKI be nem megy a csarnokba. Ezek után egy öltönyös úriember megkérte az operátort (a karóráján keresztül, mint Michael Knight XD, vagy nem, de már nem emlékszem, valami rádió-félén), hogy nézze meg a térfigyelő kamerán, hogy az a két hely, amiről azt állítjuk, hogy a miénk, valóban szabad-e. Szabad volt, ezért bemehettünk. Előtte még készítettem egy kis videot a helyszínről, (ahogy mennek be a többiek....:F), nem mintha bármi különösebben érdekes lenne rajta:
video

Lévay Szilveszter-papa külön erre az alkalomra írt egy dalt Junsunak (aki az itteni "(majdnem) mindenki kis kedvence" :3), s ezt remekül elő is adtak együtt. Nagyon nagyon szép volt, nekem borzasztóan tetszett. Van róla felvételem, úgyhogy ide is felteszem, miért is ne. :) (MP3-ban jobb a minősége, ez a video-konvertáló teljesen tönkreteszi. :S)

video

Ezen kívül eljött egy híres német Musical-színész is, Uwe Kröger, aki szerintem annyira totál jófej, és jó előadó, hogy magával ragadott teljesen ő is. Kapásból szájon puszilta az összes koreai énekesnőt. :D Megkérdezi a mellettem ülő ember, hogy ilyet Németországban lehet? Hát mondom ott nem, viszont itt igen. :D:D:D Mert a koreai nők biztos nagyon komálták a nagy szőke herceget. :p

Másnap este találkoztam Dittivel és a Verával. Szöulban épp tűzijáték volt és azt mentünk el megnézni. Bár ne tettük volna, mert ha 1 millió ember nem volt ott, akkor egy sem. Én ennyi embert egy helyen még nem láttam. Szöulban eleve tömegiszonyom van, utólag már nem is tudom elképzelni, hogy ott éljek, bár ha nem a belvárosban vagy, akkor azért nem olyan vészes a helyzet, de nekem mostanában, ha felmegyek, mindig liftezik a gyomrom.

Egy fincsi és olcsó helyen vacsoráztunk. Szerencsére velük (Edittel meg Verával) lehet ilyet is, koreaiakkal nekem kizárólag drága helyekre sikerül mennem (ami nem attól drága, hogy színvonalas, hanem csak minden ok nélkül), ahol persze mindent közösen kell kifizetni, még azt is, amit nyilvánvalóan nem én fogyasztottam el. Ez az én kis beosztós lelkemnek nem örömteli megoldás, ugyanis a számla nagyrésze általában alkoholos italokból jön össze. Én ugye nem iszom, és azért nem szívesen fizetek, hogy más berúgjon. Ennél fogva nem szívesen megyek túl gyakran koreaiakkal szórakozni. Néha belefér.... Meglehet, hogy ez az egyik oka annak, hogy nincs olyan húde sok koreai cimborám, de úgy vagyok vele, hogy ilyen áron nem kell. Az igazi barátság úgysem ezen múlik, felszínes haveri viszonyokra pedig nincs kifejezetten igényem.

A szombat éjjeli illetve vasárnapi történések (miután Dittiékkel elváltunk) remekül tükrözik mindezt. Kábé éjfélre elértem egy újabb találkozó helyére, ugyanis egy ismerősöm ismerőse felajánlotta, hogy náluk alhatok, ha Szöulban vagyok. Mikor odaértem a megbeszélt metrómegállóhoz, ők már javában vacsoráztak, szokásos koreai módra közös edényből, sok itallal, stb. Mondták hogy egyek csak nyugodtan. Oh hát gondoltam, épp most vacsoráztam, nem fogok enni. Nem mintha nem nézett volna jól ki a cucc és szívesen megkóstoltam volna, de ha egy falatot is beleeszek akár, az már magával vonja, hogy fizetem az összes kaja és összes pia rámeső részét, úgyhogy inkább nem ettem egy falatot sem. Jó akkor ott elvoltunk egy darabig, aztán mentünk kifelé. Kérdezték, hogy szeretem-e a csirkét, mondtam hogy persze, erre mondták hogy jó mert vehetnénk aztán közösen megesszük. Hát gondoltam jó, ha már vacsoráztak, akkor sok ugysem kellhet nekik, és hatan voltunk így a rámeső rész sem lehet majd annyira borsos, gondoltam én. Tévedtem. Lehúztak 10.000 wonnal (2000 ft-tal) a csirke meg az üditő meg az összes szarság miatt, amit még összevásárolgattak. Úgy, hogy már tulajdonképpen senki sem volt éhes. Kifiezettem, mert nem lehet olyanokkal összeveszni, akiknél éppen sziveségből alszol, de hozzá kell tegyem, hogy a nyilvános fürdő, ahol én aludni szoktam, mikor Szöulban vagyok 7000 won (1200 ft kb) egy éjszakára, szóval akkora szívességet azért nem tettek.

A lány, akinél aludtunk, angoltanár volt, és tudott is valamilyen szinten beszélni angolul, de nem nagyon tette, a többiek sem, és ez nem is lett volna baj, mert elvileg azért lennék itt, hogy koreait gyakoroljak, csakhát egyikük sem vette arra a fáradtságot, hogy velem beszélgessen. Órákon keresztül cseverésztek mintha ott sem lennék, vagy persze tudták, hogy ott vagyok, de nem tudtak igazából mit kezdeni ezzel a szituációval. Én nem tudtam követni azt a fajta hadart, szleng koreait, amit anyanyelvűek egymás közt beszélnek, ők pedig nem hozták meg azt az áldozatot, hogy velem foglalkozzanak.

Reggel (vagyis dél körül) elmentünk ebédelni. Én ebédre nem szoktam sokat enni (inkább vacsorára), és még nagyon bennem volt a tüske az előző nap esti lehúzás miatt (ami egyébként nem lehúzás volt a részükről, csak én éreztem annak, de hiába csürjük-csavarjuk a dolgot, a vége akkor is az, hogy én annak éreztem). Úgyhogy nem ettem megint a közös ebédből, csak vettem egy kis háromszög kimpap-ot a közeli boltban, de aztán nem nagyon volt étvágyam, így azt sem ettem meg rögtön. Van egy olyan érzésem, hogy utoljára lógtunk együtt azzal a társasággal. :p

Na, ami viszont jó hír, hogy kaptam új mentort a suliban (nagy könyörgésemre, hogy nekem kell), és aranyos lány, tényleg segít, amiben kérem. Hétfőn a nyelvészet vizsgámra például kölcsönadta az elektronikus szótárát, mert azt azóta sem vettem. A vizsga ennek ellenére részben meghaladta a képességeimet. Nem az anyaggal volt a baj, azt értettem én, sőt sokmindent már eleve tudtam az előzetes nyelvészeti tanulnányok révén, hanem inkább azzal, hogy minden szakszót, definiciót, ábrát, levezetést, példát, stb koreaiul kellett (volna) megtanulni, és hiába éreztem a vizsgán, hogy igen, ismerős a szó, de hogy az-e, amire gondolok, vagy keverem a másik 687 fogalom valamelyikével, arról nem voltam mindig százszázalékosan meggyőződve. A szótár meg ugye segítség valamilyen szinten, dehát abban sem nyelvészeti szakszógyűjtemény van, szóval a vizsgának az 50%-ára kb nem írtam semmit.:( Utolsónak adtam be a lapot, ha kétszer ennyi idő lett volna rá, nekem akkor is kevés lett volna, viszont a professzor bácsi tök aranyos volt (ugyanaz volt, aki felvételiztetett, plussz múlt félévben a hanja órát tartotta, Park Yuri-nak hívják), azt mondta, hogy ne aggódjak, nem lesz szigorú. :-)) És utána még beszélgettünk is egy kicsit. Mikor ilyen kedves tanárokkal van dolgom, akkor mindig úgy örülök, hogy ide járok.

Holnap is lesz egy vizsgám, szerencsére (kötelező) angol, úgyhogy nem kell annyira izgulnom miatta.

Az jutott eszembe, hogy tavaly nyáron, mikor Nóriék itt jártak, nem is postoltam semmit az Olimpiai Park-ról, mert odáig már nem jutottam el a blogolásban. Ezt most bepótlom. :)


Ez a kép azért nagyon érdekes, mert a dél-koreai és a magyar zászló pont egymás mellett helyezdeknek el, és ez így is van rendjén~ :3 :D

2010. október 17., vasárnap

T.I. és a felesége

Hát ennyit arról, hogy minden feka reppernek bombanője van. Ariána ezen méltatlankodott éppen XD


IGÉREM, hogy nemsokára (hétfőn vagy kedden) fogok postolni egy normálisat, de mivel hétfőn vizsgázom nyelvészetből, nem tudok nagyon erre koncentrálni most. Annyi mindent szeretnék írni, hogy nem tudnám fél óra alatt összedobni a posztot, inkább vizsga után megírom majd normálisan. Csak valami életjelet akartam már adni^^ CSÓK!


>:P

2010. szeptember 28., kedd

A 범어사 Beomeosa és a 충렬사 Chungryeolsa Templom

A múlt hét jobbára a kirándulás jegyében tellt. A Csuszok nevezetű koreai nemzeti ünnep ugyanis pont három darab hétköznapra esett. (Erről az ünnepről egy éve bővebben is meséltem, vissza lehet nézni, ha valaki lemaradt róla^^) A maradék 2 napon semmilyen tanárnak nem volt kedve órát tartani, úgyhogy lett egy szabad hetünk.

Kedden elmentünk Péterrel egy nagyon szép és méltán nevezetes buddhista templomba, amely Busan északi részén helyezkedik el. Az egyes metróvonal 33-as megállójától (ami pont a végállomás előtt van egyel) lehet oda eljutni, a metrómegálló is a templomról kapta a nevét egyébként. A metrótól busz felvisz a templomhoz 10 perc alatt. Hálistennek aznap nagyon szép időnk volt, így jó képek készülhettek.

Tulajdonképpen csak sétálgattunk a templom-együttes területén, és megpróbáltunk megörökíteni minden arra érdemeset, így különösebb sztory-zás nélkül csak kicsit kommentálom majd a képeket. Hát akkor lássuk a medvét. :d

Hegyek és kolostorok:



Ilyen meleg volt...


Egy gyönyörű kapu. Tisztára Tomb Raider-feeling :p


Templom és a hozzávezető lépcső.


Még a járólapok is díszesek.


Hát nem édesek?:)


Buddha a díszítésen


A közeli erdőszél


Készítettem egy videót is, azon mégiscsak jobban átjön a hangulat^^

video

A buszunk visszafelé (csak úgy...:p)


Ezután ettünk, mert éhesek voltunk, és nagyon jól esett. :p Leszek olyan gonosz és erről is prezentálok képet :D


Nem volt késő, maradt még annyi idő a délutánból, hogy elmenjünk egy másik templomhoz is, aminek számomra rejtélyes kiejtésű neve van (Chu-blablabla - a videon, amit majd láthattok, kiejettem valahogy, de ez nem követendő példa o.@ Sőt azóta úgy gondolom, hogy kifejezetten téves^^;;;) Az egyes metróvonal Dongnae állomásától vitt oda busz. Mivel ez a templom eleve kisebb, és jobban bent van a városban, egyészen más a hangulata. Igaz, a felvételeken az is közrejátszik, hogy kicsit beborult már, mire odaértünk, meg sötétedett is. Google-ban utánanéztem, és kijelenthetem, hogy lehet erről a templomról kifejezetten jó képet is csinálni, nekem akkor ennyire tellett:


A bokrok ott is fodrászhoz járnak =D


Video:
video

Ezt pedig külön Péter kedvéért:


Bae Yong Joon FÉRFI! ITT vannak is róla további képek. Hogy elhidd^^

2010. szeptember 19., vasárnap

Napocska

A nap itt mifelénk kitartóan sütöget, amit nagyon jól tesz, mert én szeretem a meleget ellenben ki nem állhatom a hideget. Nappal 27 fok van, ami éjjel lehül 24-re. :p Úgyhogy most (nem) kicsit örülök, hogy itt vagyok és nem Pesten. Csak ugye központilag blokkolni kéne Dél-Korea összes légkondicionálóját és ventillátorát. (Ez most nagyon IRIS-esen hangzott! ^O^) Más már nem kéne a boldogsághoz.

Pénteken voltunk egy ENSZ-tememtőben Péterrel. Angolul az ENSZ-t úgy mondják, hogy UN vagyis United Nations, és a koreai háború idején (1950-53) számos országból küldtek csapatokat Dél-Koreába (mi akkoriban kizárólagosan Észak-Korea oldalán álltunk, szóval nem küldtünk ide senkit.)

A Busani zöld metró Daeyeon állomásán kell leszállni, és onnét 10-15 perec séta az emlékkert. A Kulturális Centrum közvetlenül a tőszomszédságban van, így azt is megnéztük, de igazából azon nem volt mit nézni, mert csak egy nem túl szép épület egy átlagos kerttel.




A temető bejáratánál egy katona megkérdezte, hogy honnan valósiak vagyunk. A magyar elfogadható válasznak bizonyult, mivel beengedtek. Belépés után rögtön tábla figyelmeztet:


SZÁJZÁR!
Aki hangosan pofázik, azt lelőjük

A sírok maguk így néznek ki:


A hangszórókból ezen a részen folyamatosan gyászindulók mennek, ami nem túl szívderítő. Ellenben ilyen szép fák övezik a területet.



Aztán elmentünk a parkosabb részekre, ami viszont nagyon gyönyörű és egyben jó hangulatű is volt. Egy kis ízelítő:) Tavacska pálmafával:


Ezen a hídon át is lehetett menni egy kis szigetre a tó közepén (ezt onnan fényképeztem)


Arany apánk (kezében) tartja a napot


A török csapatoknak felállított emlékteremben volt egy rövid ismertető Törökországról. A nyelvi kérdést a közetkezőképpen vázolták fel:


(A török nyelvet 220 millió ember beszéli, mellyel a világ 5. legszélesebb körben használt nyelve. A mai török nyelv a 11. században alakult ki egy török diakektusból, s a finnel, a magyarral és a koreaival együtt az altáji nyelvcsaládba tartozik.)

A szabadság madárkái


Virágzó fácska


Fa párocska pompás frizurája


Rend a lelke mindennek =)


Azon nemzetek zászlói, melyeknek katonái (déli oldalon) elestek a koreai háborúban


Mivel lehetséges, hogy esetleg olyanok is olvassák a blogomat, akiknek nem fő szakterületük a koreai történelem, elmesélem, hogy 1953-ban Észak- és Dél-Korea fegyverszünetet kötött, ami azóta is érvényben van (57 éve), ugyanis békét azóta sem kötöttek. Ennek következményeképpen a dél-koreai fiúkák (általában az egyetem első vagy második éve után) bevonulnak 2 évre katonának. Én sok srácot kérdezgettem róla, hogy milyen volt a kiképzés. Egy nagyon szűk rétegnek kifejezetten kedvére volt (ők szerencsések), megint egy szűkebb kisebbség kifejezetten negatívan élte meg és nem is akar rá emlékezni, a többség viszont úgy nyilatkozott róla, hogy bár nem volt könnyű megszokni, de jó tapasztalat volt. (Kb 20-25 ember véleménye alapján...)
Észak-Koreában a sorkatonaság nőknek 3 év, férfiaknak 7. Nyilvánvaló okokból kifolyólag észak-koreaival még nem volt lehetőségem beszélni ilyesmiről.

Hazafelemenet kaptam le ezt a csodát (nem mintha nem lehetne sok helyen látni, igazából bárhol fényképezhettem volna): KIMCSI HŰTŐ, mert a kimcsi akkora nagy úr, hogy neki külön hűtő jár ^^


Egy MÚÚÚ anyunak, mivel ő is MÚÚÚ =D (oroszlánt és kost egyenlőre nem találtam, mivel itt a tigris meg a sárkány a divat, de majd posztolok helyette valami egyéb nagymacskát egyszer^^)


Úttalan utakon gyalogoltunk hazafelé vagy 2 órán keresztül, és még így is buszra kellett szállnunk végül... (Busan hatalmas)

2010. szeptember 18., szombat

A tegnapi elveszettnek hitt képekből....

ma hirtelen visszajött egy pár darab. Nem az összes, és sajnos megintcsak nem azok, amiken rajta vagyunk, de azért vannak köztük nagyon szépek. Ne kérdezzétek, hogy hogyan sikerült mindez; ma is fotózgattam, és egyszercsak észrevettem, hogy a régi képek közül is rajta van néhány a memóriakártyán. Még reménykedek, hogy ilyen rejtélyes módon a többi is előkerül, de igazából erre már nagyon minimális az esély. :p Addig is, amik most előjöttek^^ A helyszín továbbra is a Taejong egyetem 태종대 parkja.





Hogy egy kicsit meséljek is, ma reggel óra előtt voltam fodrásznál, és kiegyenesíttettem a hajamat. :) Az az eljárás neve, hogy Magic Straight. Én is kíváncsi voltam, hogy hogyan csinálják - most hogy már tudom, elmesélem nektek is. A fodrász néni kivasalta a hajamat először nagyon alaposan, sokkal több ideig csinálta, mint általában, utána pedig ráöntött valamelyen vizet, ami tartósította ezt az állapotot, pár percig rajta hagyta, aztán pedig lemosta az egészet. Nagyon jól sikerült, és arra lehet számolni, hogy fél évig megmarad ilyennek. Majd még egységesíteni kell a színét, de nem lehet egyszerre ennyi mindennek kitenni a hajat, így azt majd talán két hét múlva. A fodrász néni mindig tesz rá ápoló pakolást is kezelés előtt, hogy ne érje annyi károsodás, és nagyon szép is lesz tőle. Koreában tényleg annyi minden jó kezelés van hajakra, hogy az ember lánya nem tud neki ellenállni (jó, gondolom Magyarországon is van, de itt jobban promótálják...)

Ma voltunk egy ENSZ-temetőben, legközelebb majd arról mesélek. :)

2010. szeptember 17., péntek

Üdvözlet Demszky-től ^.^

Voltunk ma Péterrel egy csodaszép parkban (amely a Daejong Egyetemhez tartozik), de sajnos a képeim nagyrésze rejtélyes módon elveszett. :S Egy nem jól sikerült képet szerettem volna letörölni, ám törlés helyett kiírta, hogy fájl hiba. Mikor lapozni próbáltam, a többi képre is ugyaezt írta ki. Kikapcsoltam a gépet, majd újra be, akkor már üresnek jelezte ki a memória-kártyát. :SS

[Péter javaslatára itthon letöltöttem az internetről egy úgynevezett fájlmentő programot, ami vissza tud hozni még adatokat memória-kártyáról, ám sajnos ez sem vezetett semmilyen eredményhez. Igazából nem arról van szó, mert el lehet még menni oda újra, de annak a napnak a hangulata már nem jön vissza azokon a képeken, amiket esetleg utólag csinálok.]

Az adatvesztés után készített képekből tudok felrakni csak párat. Ezek -már sötétedéshez közeledvén- nem annyra különlegesek, mint amik elvesztek (sajnos), ráadásul egyiken sem vagyunk rajta, dehát ez van....:p

Egy cukker kis sziget, ami annyira jelentéktelen, hogy még a japánok sem követelik magukénak (pedig hát megtehetnék..)


Rízstermesztésre nem alkalmas.


Sziklasziget a part közelében (jé, ki sem találnátok, ha nem írom oda, igaz..? lol)


Anya gyermekeivel (állítólag, bár én inkább apának nézném...o.@)


Azonosíthatatlan egyhelyben álló tárgy


Csikóhal :D


Világító-torony dél-koreai zászlóval


Besötétedett...


Visszafelé még mászkáltunk egy kicsit a Nampodongon (meg vacsiztunk is:p), mikor is Péter észrevette, hogy ki van téve egy magyar üdvözlőtábla az utca kellős közepére. (Érdekes, én sosem vettem észre, pedig heti szinten járok arra o.O)


Közelről így néz ki ^^


Egyébiránt jól vagyok, minden rendben van. :) Elkezdődtek az órák. Van, amelyik kifejezetten tetszik, bár beismerem, hogy néha visszavágyom a nyelviskolába (nem a mindennapos korai kelés hiányzik, hanem hogy koreait tanulhassak, nem pedig koreaiul valamelyen egyéb tantárgyat. Bezzeg mikor ott voltam, akkor meg abból volt már elegem, dehát ilyen az ember... Nah azért nem olyan rossz egyetemre járni. :))
A szabadidőm legnagyobb részét Ariánával (vagy amíg itt van, Péterrel) szoktam tölteni. JunYoung-gal is szoktunk találkozni kb hetente egyszer, ő volt a mentorom előző félévben, de megmaradt a kapcsolat azon túlmenően is szerencsére.

Tamami sajnos nem jött vissza már erre a félévre Busanba tanulni. Hiányzik is rendesen (bár így, hogy van facebook, meg email, azért sokkal jobb, mégis lehet tudni, hogy mikor mit csinál a másik...^^). Beszéltünk párszor telefonon, sőt telefonon még az anyukájával is beszéltem, és szeretnék, ha meglátogatnám őket Japánban, mielőtt hazautazom karácsony előtt. Nem mintha nem szeretnék menni, csakhát a pénz... De nagyon kedves tőlük, hogy hívnak, egyszer majd biztosan megyek még, ha nem is idén.... Az viszont elég valószínűnek tűnik, hogy Tamami jönni fog Magyarországra jövő nyáron, úgyhogy találkozhatunk legkésőbb akkor. :)

Egyébiránt meg jelentkeztem a másik fajta koreai nyelvvizsgára (ami nem TOPIK, hanem KLPT) október végi időpontra. Erre a koordinációs irodában is lehetett, mivel Busan-ban pont a mi egyetemünk rendezi ezt a fajta vizsgát. Remélem jobban fog sikerülni, mint tavaly (najó, ezt vegyük úgy, hogy le sem írtam...)