Vasalós Olga

Köszönöm szépen mindenkinek, aki Boldog Szülinapot kívánt. Nem nagyon lehetnék most ennél jobb helyen, úgyhogy a kívánságotok teljesült (és persze az enyém is:))

Pénteken vettem egy kiló csámvét (참외), ami a sárgadinnye kistestvére. (És a villamos-széké tudjátok mi? Elektromos kis-ülés^^ Ez elég régi, de hátha nem ismerte mindenki.) A csámve pont úgy is néz ki, mint egy dinnye, meg olyan íze is van, csak kisebb, tehát kevesebb benne az ehető rész is. Ezek, amiket vettem egyébként, szerintem még kicsit éretlenek is voltak, de nyáron majd sokkal finomabb lesz. :p A koreaiak nagyon büszkék rá, hogy ilyen gyümölcs nincsen máshol, dehát nekünk meg szürkemarhánk van, sőt "európában a túzokmadár már csak itt fészkel", úgyhogy egy csámve az már hadd ne legyen nagy szám.

Jó volt Szöulban megint, sőt most még jobb volt. ^^ A szokásos 13:00-ás busszal mentem fel, arra pont kényelmesen ki tudok érni még úgy is, hogy egy óra a metróút a sulitól (és még a metróig is el kell jutni.) Mr Yim emailben előzőleg azt írta, hogy sajnos teltház van szombat estére, és nem tud szobát adni, de azért menjek oda, mert tud a környéken hasonlóan olcsó szállást ajánlani. Így is tettem, odamentem, és csodák csodájára valahogy lett egy szoba, talán valaki lemondta menetközben. Mindegy is, én nagyon örültem, mert időben eléggé ki voltam számolva.

7-kor sikerült a megbeszélt helyen találkozni Andrew-val. Hát, nem semmi a srác. Képen sem nézett ki éppen kis embernek, de így életben meg főleg elég nagydarab. Nem kövér, hanem hát gyúr, és olyan mértékben, ahogy az nekem pl már nem kifejezetten tetszik, de ez persze neki egyáltalán nem lesz probláma az életben, mert rajtam kívül a női kolónia 185%-ának valószínűleg rendkívüli módon bejön az ilyesmi. :) Meg amúgy normális, nincs vele semmi probléma. Amúgysem úgy mentem oda, hogy nagyon vártam volna valamit, hanem csak meg akartam ismerni, meg Szöul miatt is persze. Vacsiztunk, aztán elmentünk karaokézni. Hát jobban énekelt nálam, de ez itt Koreában már nem lep meg, komolyan. Jah, azt mondtam, hogy koreai származású? Hát az! Még koreai neve is van (Kim Jin Won), csak épp nem itt nőtt fel. Egy éve él itt, hogy "megismerje, hogy milyen lehetett volna az élete, ha nem adják örökbe". Valamit tud beszélni koreaiul, de annyira nem sokat, inkább csak az az előnye, hogy nem fél megszólalni. Azt mondta, itt akar maradni még 2-3 évig biztosan, hogy még jobban megtanulja a nyelvet, és tudjon beszélni olyan helyiekkel, akik nem beszélnek angolul, mert azok biztosan egész más emberek.

Engem egyébként először nagyon zavart, hogy ilyen jól tud angolul, mert én meg ugye nem, és sokszor szavát sem értettem, de egy idő után már ez sem zavart. Elmentünk aztán egy bárba Jongno-ba, ott végre tudtunk rendesen beszélgetni, meg viccelődtünk sokat. A pincérek mindenhol eszméletlen helyesek, nem tudom, hogy honnan szedik össze őket, de le a kalappal. Andy még meg is jegyezte, hogy a túróért bámulom úgy a pasikat, hát mondtam neki, hogy ő ezt nem értheti. :D Aztán visszajött velem a hotelbe. Már előzőleg is úgy beszéltük meg, hogy nyugodtan aludhat a szobámban, mert árba amugyis ugyanannyit ki kell fizetni, és így legalább több időnk van bármit csinálni (sibál, nem úgy értem!). Néztünk egy filmet a laptopomon, az volt a címe, hogy Eden Lake. Szerintem nem volt rossz, de ő ilyen empatikusan megjegyezte, hogy ez volt a legrosszabb film, amit életében látott. Na ne már! :D:D Akkor még nem látott igazán rossz filmet. Na mindegy. Aludtunk, aztán másnap végignéztük a kínálatot az Insadong-on. Ilyen kérdéseket képes feltenni, hogy "Do you like this Korean junk?" Mármiint hogy tetszenek-e ezek a koreai kacatok. Húde vagány gyerek valaki. Neki bezzeg a fakard az nagyon bejött, majdnem vett is egyet, úgyhogy szerintem aki fakardra indul be, az ne szólja le a kultúra más termékeit. o.@ ^^;; Stílusra kicsit olyan ez az Andrew mint az Áron Chang, hogy alapvetően jófej, meg kedves is, de ugyanakkor olyan gyökérségeket képes beszólni, hogy az embernek leszakad az arca. Áron Chang-ot ugye még tavalyról ismerjük a lányokkal, és Diával éppen kisért ki minket a reptéri buszhoz. Kérdeztük, hogy kicsi Kim hogy van (aki szintén velünk mulatott előző este, és Áron kollégája). Azt mondta: "nem tudom. Lehet hogy már meghalt azóta." Sőt, az étteremben az előző esti beszólását, azt tényleg nem lehet felűlmúlni. Azon tanakodtunk ugyanis, hogy otthagyhatjuk-e a cuccokat az asztalnál örizetlenül, amíg válogatunk a svédasztalról. Áron mondta, hogy mutassuk, mink van, amujd ő eldönti. Mutattam neki a fényképezőmet, és a következőt mondta: "ez egy régi szar, Koreában ilyen senkinek se kell, úgyhogy nem fogják ellopni. Van mégvalamid?" :D:D:D:D No comment. Hozzáteszem, decemberben hazafelé Velencéból ellopták a vonaton, úgyhogy állíthatom, hogy Horvátországban még volt rá igény.

Andrew-t úgy dél-egy óra körül elhagytam valahol (körülbelül a Kyobo előtt), amúgy is szokás szerint el volt maradva a munkájával, úgyhogy nem is ártott, hogy hazamenjen, de én meg KPOP DVD-ket kerestem az ismerőseimnek, és ehhez hímnemű segítséget a legkevésbé sem igénylek, mert még itten felülbírálná a nők izlésvilágát, ami engem érzékenyen érint. A Kyobo alapvetően nem nagy. Én hírből azt feltételeztem, hogy 863 emeleten lesznek könyvek, CD-k és DVD-k, hát itten a központi Kyobo-ban 1 emeleten volt minden, és persze semmi nem volt, amit kerestem. Azért 1-2 dolognak felírtam az árát, hátha még később kellhet. Elmentem más könyváruházakba is, ahol lehettek volna DVD-k de nem voltak. Mindegy, azért jót nézelődtem, meg nem utolsósorban sokat láttam Szöulból. Nagyon jó volt, hogy tényleg rendesen bárhová eltaláltam metrotérkép alapján. A baj, az sosem a tömegközlekedéésel van, hanem hogy melyik feljárón gyere fel, hogy a legközelebb kerülj az adott helyhez, illetve, hogy a felszínen odatalálj. Dehát az embernek van szája, és pl a Seoul Station-on volt információ is, úgyhogy lehetett kérdezni. Imádom Szöult, annyira jó mászkálni ott, felfedezni ismert és még ismeretlen helyeket. Még azt a kis turmix-ozót is megpillantottam, ahol a Prima Park-osokkal ültünk (A Seoul station mellett.) Más városokat is szeretnék persze megismerni, nem csak Szöult és Puszánt. Daegu már volt tavaly, idénre pedig nagyon beterveztem Taejon-t (ahol Andor tanul), és szerintem Nórinak is lesz kedve, ha jön majd nyáron. Meg persze lehetne menni sok helyre, csak azért nem baj, ha van ott valami ismerős, én legalábbis jobbszeretek úgy. Dehát aztán ki tudja, lehet, hogy nekivágunk majd a nagy ismeretlennek.

Nem gondoltam, hogy valaha ezt fogom mondani, de halálosan meg vagyok bolondulva a mekis kajáért. A rízstől, hát otthon sem a kedvencem, de itt már gyakorlatilag herótom van, és ha tehetem, akkor krumlit veszek. A krumpli egyeten lelőhelye a McDonalds, illetve a Lotteria, ami a koreai McDonalds, úgyhogy ezeket látogatom én előszeretettel. De mondjuk ez hetente max 3-szor, ha előfordul.

Komolyan, én már mindenhová krimplit halucinálok, meg pörköltet nokedlivel. A sajtos-soknás melegszendvicsről ne is beszéljünk. Najó, nem mondom, éljen a koreai kajci, imádom, és tényleg, hangug-ümsik forever, de azért a magyar kaja, annak semmi nem ér a nyomába. :ppppppp Önkínzásképpen mindjárt rákeresek a rakott-krumplira Google-ben. (국을 [google]: őskoreai szó 'levest'-et vagy 'országot'-ot is jelenthet.)

Szöulból hazafelé normál busszal jöttem, ami olcsóbb, de senkinek nem ajánlom, mert annyival szarabb is. Az embernek végtelen önfegyelemre van szüksége ahhoz, hogy 4 és fél óra alatt egyhelyben üljön, mert kb annyira nem lehet mozogni meg úgy alapvetően elférni sem, mint egy orosz utasszállítón. Szóval ha bárki arra vetemedne, hogy busszal tegyen meg hosszabb utat, akkor szeretettel ajánlom a drgábbikat, mert kb annyi a különbség köztük, mint az Aeroflot és a Korean Air között.

Mikor visszajöttem, Kanako azzal fogadott, hogy hallotta Hong Szu Hi-től, hogy ma van a születésnapom, és kaptam tőle ajándékot. Teljesen meglepő módon PLÜSSÁLLATOKAT :D Egy plüss kutyuskát, ami egyébként mobiltelefontartó, hogyha majd lesz mobilom, legyen hol laknia, és egy plüss mackót, ami rózsaszín tehénnek van beöltözve. Nagyon jól választott, mert imádom a plüssállatokat, úgyhogy ők most velem alszanak. (Egyenlőre a telefontartó is.) Meséltem neki, hogy mi volt hétvégén, aztán ő is mesélt arról, hogy ITT (a koliban) mi volt hétvégén. Kész, komolyan, ha mástól hallom, el sem hiszem. Olga és a barátja, hát nem tudom, hogy jutott eszükbe, de kiszemelték a férfi vasalószobát, mint potenciális éjszakai turbékolóhelyet. A koliban ugyanis a fiú és a lányszobák teljesen el vannak szeparálva, tilos az átjárás (minusz 3 pont jár érte), ígyhát egy esetleges pár vagy hotelbe megy, vagy buta módon a vasalószobába, ami jól be van kamerázva persze. Hát Olgáék éppen éjnek éjvadján remekül élvezték az ingyen helyiséget, meg egymást, mire jött a biztonsági őr és mérgesen kizavarta őket onnét. A nagy lármára persze mások is odagyűltek, úgyhogy perceken belül az egész koli erről beszélt. Kanako mutatta, hogy milyen sok helyen van biztonsági kamera (a szobákban elvileg nincsen, de a folyósókon, valamint az összes nyilvános helyiségben van), és erről mindenki tud, nem értem, hogy Olga, meg a barátja, akik közül egyik sem hülye, miért gondolta, hogy egy ennyire nyílt helyen, mint a vasalószoba, majd bizton ellesznek. Hát mindenesetre, feltéelezem, többet nem mennek oda ilyen célból. ^^ Az még semmi, hogy Kanako este az incsoni barátjának elmesélte telefonban, így már Korea másik felén is tudják, most én mindjárt felteszem blogra, úgyhogy nemsoká eurázsia másik felén is tudni fogják.^^ Jajj, de GONOSZ. >: DD

Hong Szu Hi-től is kaptam ajándékot, egy körömlakkot, ma. Édes, rózsaszín. :) Legközelebb kipróbálom. Vele, Kanako-val meg egy harmadik japán lánnyal vacsiztam lennt a menzán, és annyira furák ezek a lányok, de tényleg teljesen komolyan odáig vannak, hogy ők is ilyen arcot szeretnének, mint az enyém, meg ilyen orrot, meg ilyen kezet, szóval ez a tipikus ázsiai dolog, hogy minden tetszik nekik, ami eltérő. Meséltem nekik, hogy Európában a nők általában inkább kisebb orrot szeretnének, de ők mondták, hogy aki ázsiai, és van pénze, az nem elvesz az orrából, hanem éppen hogy hozzátesznek az orr-nyeregnez, hogy három dimenziósnak nézzen ki. És ugye mint köztudott, Koreában főleg nagyon magas a plaszikai műtétek aránya, mert munkavállalásnál is nagy előnynek számít a jobb megjelenés. Sok nő kifejezetten azért operáltatja magát, hogy jobb állást kaphasson. Mondjuk Kanako-ék nem ilyenek, ők csak viccelnek ezzel, de sokan tényleg megcsinálják.

Későre jár, és ma még nem tanultam (a sulin kívül) úgyhogy lassan megyek. Sziasztok.