A csoport

Mi is történt a héten? Nos, annyira nagy dolgok nem történtek, de azért van mit mesélni. Először is, büszkén jelenthetem, hogy sikerült végre megjegyezzem az összes csoporttársam nevét. :D Amire megmondom őszintén, nem sok esélyt láttam a kezdetekkor, lévén hogy mindenki általam ismeretlen nyelvterületről tévedt erre. Összesen 11-en vagyunk a csoportban, ebből 5 kínai, 4 mongol, egy koreai, és én vagyok egyedül európai. Felvetődik, hogy aki koreai, az miért tanul koreaiul, nos, a válasz egyszerű, mert a hölgy sokadik generációs Japánban élő koreai kisebbség sarja (már meséltem is róla korábban), és már a szülei sem beszélik jól a nyelvet, ezért ő most tanul koreaiul. Van továbbá egy fiú is, akit én most a mongolokhoz soroltam, mert a nemzetisége tulajdonképpen az, de Kínában született és ott is él. Mindkét nyelvet remekül beszéli, és egyébként személyiségre ő a legszimpatikusabb fiú a csoportban, de majd úgyis külön kitérek rá.

Úgy gondoltam, hogy egyenként is írok mindenkiről egy kicsit. Ha valakinek ez uncsi, nyugodtan ugorja át. :) De ezt részben azért is írom, hogy később majd én is emlékezzek mindenkire, mondjuk évek múltán. Nem tudom a pinyin átírást, úgyhogy egységesen mindegyikük nevét hallás után fogom leírni magyarul fonatikusan.

Tehát 2 padsor van, a baloldaliban ül legelől 2 kínai lány. A falnál Jang Sao Mong, ő egy picike lány, 18 éves, szemüveges, jótanuló, de azért nem annyira csendes. Ő az, akinek múltkor velem együtt 94%-os lett a dolgozata, úgyhogy ő a legnagyobb vetélytárs jelen pillanatban. :) Mellette ül Li Ing Sao, szintén 18 éves, kicsit duci, nagyon kedves lány. Ő is eléggé jól tanul. A haja mindig szépen meg van csinálva, és cicásra festi a szemeit. Ma leírta a nevemet kínaiul, lehet, hogy a napokban majd lerajzolom paint-ben és felteszem, hogy láthassátok ti is. Szkennelni nem sok kedvem van, úgyhogy marad a paint, az legalább kéznél van.

A mögöttük lévő padban ül egyedül Ri Rei, kínai fiú, alacsony, tömzsi, ő is szemüveges, és hát nem éppen helyes, de neki van a fiúk közül a legszebb haja az egész csoportban. Mintha minden nap vasalóval kiegyenesítené, bár feltételezem, hogy nem teszi, hanem magától ilyen. Akkor viszont szerencsés. Én is lyen hajat szeretnék.

A mögötte levő padban 2 kínai fiú ül. Az egyik Cson I Dzsong, 20 éves, hát ha lehet ilyet mondani, a felhozatalból még talán ő a legszemrevalóbb, dehát nyilván egyáltalán nem nézek rá úgy, mert még nagyon kis komolytalan. (Bezzeg én, én aztán komoly vagyok. :) Haha. Najó, értitek hogy értem.) Ő is szemüveges, nagy szája van, mindent elismétel a tanárnők után, hangoskodik, vitatkozik, nevetgél, beszólogat, de azért jóindulaú gyerek, úgyhogy én kedvelem.

Mellette ül Cson I É, aki nekem a név miatt gyanús, hogy a testvére, bár egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. Cson I É szintén kicsit tömzsi, de nem alacsony, szemüveges (mindhárom kínai fiú az), és neki van egy olyan rettenetes koreai kiejtése, hogy az már szinte vérlázító. Három év kötél, komolyan. (Ha ezt nem értitek, kérdezzétek Diát...... de lehet, hogy inkább megkímálem a kíváncsiskodók tömegétől és elárulom: 3 év börtön, aztán kötel.:)) A kínaiaknak úgy általában elég rossz a koreai kiejtése, de azért köztük is vannak fokozatok. Mindenesetre Cson I É az, aki rendszeresen vesz egy csomómindent és szétosztogatja. Ő vette múltkor a fagyit is. Nem tudom, hogy ez miért divat náluk, de Cson I Dzsong meg Cson I É is, ha vesznek bármit, akkor rögtön 2-szer annyit vesznek, mint amennyi nekik kell, és a maradékot véletlenszerűen szétosztogatják a többiek között. Szoktak adni rágot vagy dobozos kólát, vagy kávét. A tanárnőknek kivétel nélkül mindig adnak, ők kívül esnek a kiszámíthatatlan kategórikus imperatívuszon, nyilván nem véletlenül. :) Én szerintem ez mindenképpen rendes dolog tőlük, bármi is legyen az ok, megszokás vagy barátkozási szándék. (A kiejtésen sajnos még ez sem javít, de ne legyünk telhetetlenek.) Ugyanakkor beszélgetést meg ugye nem nagyon kezdeményeznek. Legalábbis velem nem, vagyis elég ritkán, inkább csak úgy egymást közt elvannak ők 5-en kínaiak. A fiúk annyira nem jó tanulók, általában 50% felett, de 80 alatt teljesítenek, ami nem elég a továbbhaladáshoz.

Cson I-ék mögött ül a koreai lány Hong Szu Hi, aki ugye eléggé japán (is). Ilbon Tokyoból jött a drága. 34 éves (bár ez titok. :)), és kicsit be van lassulva, de nagyon jszándékú ő is. Japánban biztos elég magasnak számít, mert még nálam is magasabb. Mindenesetre neki van a legszebb koreai kiejtése. Mármint persze rajtam kívül. :-)))))

A másik padsort én nyitom. Én ülök legelől, mert onnan jók a látási viszonyok a tábla felé, ami fontos, mert mióta fehér táblák vannak és beszáradt filctollakkal írnak rájuk, azóta szerintem megduplázódott a rosszullátók aránya. Hát ugye, nekem ehhez meg nem kell még csak fehér tábla se, hogy ne lássak kettőig. De azért onnan egész jó.

Mögöttem ül egy mongol fiú (Munku Tolga) és egy mongol lány (Tollám Szulleng). Ők nem egy pár, de jóban vannak. A mongol lány elég csinoska, magas, jó alakja van, az arca semmi különös, de úgy egészben szerintem jól néz ki. Bár elég értelmes, meg viszonylag szorgalmasan tanul, az eredményei annyira nem jók neki se. Valószínűleg nincs túl jó nyelvérzéke.

Mellette ül Munku Tolga, aki egy katasztrófa a szó minden értelmében. Nem tudom, hogy ő neki milyen egyetem, vagy milyen szervezet finanszírozza azt, hogy itt tanuljon, de biztos, hogy nem jó befektetés a srác. Bár amennyit hiányzik, nem is lesz velünk sokáig, azt hiszem.

Mögötte ül Pát. Máramikor. Ő is mongol, a lelkem, és ha Munku Tolgára azt mondtam, hogy egy katasztrófa, akkor Pát felér egy harmadik világháborúval. :) Pát az gyakorlatilag teljesen öntörvényű, és 4 felé variáció létezik az ő egyetemi megjelentésére.
Az első az, hogy Pát nem jelenik meg, ez a leggyakoribb. A második az, hogy Pát megjelenik 5 óra 55 perckor, hogy részt vegyen a 240 perces órából 5-ön. A harmadik variáció, amit gyakorlatilag zárójelbe is tehetünk, az az lenne, hogy Pát megjelenik órakezdéskor, mint egy ember, és végig aktívan részt vesz rajta. A negyedik variáció pedig az, ami például most hétfőn képződött meg, hogy Pát egy görbe éjszaka után talpig elegánsan felöltözve megjeleik időben, leül, és az órkezdést követő első 15 másodpercben tisztességgel bebólint. Kétféle pozitúrát szokott felvenni, az egyik, hogy a padra borul, az jobb, mert akkor annyira nem horkol, a rosszabbik viszont, mikor hátradobja magát a mögötte levő padra, csorog a nyála és vartyog hajmeresztően. Ettől még a tanárnőnek is sűrű kérdőjelek szállingóznak a feje körül, hogy ez meg mi a jó ég. :-)) Aztán Hong Szu Hi 6-kor felébreszti, hogy lehet hazamenni.

Pát mögött ül, a már fent is említett Kínában született mongol fiú, Agudamu, aki rendkívül szimpatikus természet. 30 éves (de nem látszik rajta), és körülbelül olyan SuJu Hangeng arcberendezése van, de akinek ez nem mond semmit, az képzeljen el egy átlagos nyurga Észak-Kínai srácot. Agudamu bár mind mongolul, mind kínaiul remekül beszél, viszonylag keveset interaktál velük, legtöbbször csak Hong Szu Hi-vel beszélget koreaiul. Egyikük sem tud olyan veszettül jól, de ez nem baj, mert a 10 perces szünet amúgysem nyújtana lehetőséget hosszabb mondatok megformálására ilyen irdatlan beszédtempó mellett, mint amit ők diktálnak. Mindazonáltal ők így remekül elvannak.
Agudamu kengyelfutó gyalogkakukkot megszégyenítő sebességét jellemzi egyébként az is, hogy velem együtt küzdött a tesztlapjáért kedden, mikor a tanárnő be akarta szedni a dolgozatokat (kedden írtuk a másodikat). Én sem voltam még készen, meg ő sem, úgyhogy héroszi módon küzdöttünk, hogy még írhassuk. Szegénynek ehhez képest (mint utólag kiderült) sikerült 36%-ot produkánia, pedig nem buta gyerek, de szerintem mire elolvas egy kérdést, már le is jár az idő.
Természetéhez nem híven kompromitáló fotókat készített Pát-ról, miközben amaz aludt, és csorgott a nyála, de ezt annyira feltünően csinálta, és annyira sok ideig, hogy a tanárnő nem állta meg, hogy meg ne kérdezze, hogy: Agudamu, most te meg mit csinálol??!! o.@ Ilyenkor mobil el, és visszasüpped a rózsaszín felhők közé.

Hát ők volnának az én kedves jelenlegi csoporttársaim. Azt hiszem, hogy a 2 kínai lányon kívül nem soknak van esélye a továbbhaladásra, hacsaknem átrugdssák őket. Ha 60% lenne a határ, akkor nem is lenne semmi baj, de itt elviekben 80-nál kell jobbnak lenni. Azt majd meglátjuk, hogy a gyakorlatban ez egész pontosan hogy működik.

Mit meséljek még. Oh, hát igen! :D:D Magyarorszg legyőzte Kínát! A háborút még nem nyertük meg, de ez a csata sikeres volt. :) A második teszt ugyanis, képzeljétek...... nekem lett a legjobb a csoportban. :-)) 88%. Bár a kínai lányok is 80 felett voltak, ez mit sem számít. Ezúttal nem volt megosztott első hely, nekik már csak ezüst és bronz jutott. Köszönöm, aki szurkolt, tényleg. :) Továbbra is nagyon szorgalmasan fogok tanulni.

Azt nem tudom, tudjátok-e, de Taejeon városában egy másik hazánkfia is küzd a magyagok becsületéért, Andor, aki másodikos koreai minoros, és tedzsonba jutott ki ösztöndíjjal. Ő is egy pár hete van itt, és nemrég váltottam vele levelet. Teljesen hasonló gondolatokat írt le, mint amik az én fejemben is megfordultak, például, hogy a kínaiak viszonylag elég jól tudnak koreaiul beszélni, mivel a koreai szókincs 50-60%-a kínai eredetű, ugyanakkor az angol eredetű szavakat (ami 10% körül van), azokat egyszerűen nem ismeik fel. Valamint a kiejtésük és a nyelvtanjuk is rettenetes, tisztelet a kivételnek. Sok kínai éveket tengődik ilyen nyelvtanfolyamokon és csúszik vissza folyamatosan, mert ahelyett hogy tanulnának valamit, folyamatosan csak felejtenek. De tényleg, mondom, tisztelet a kivételnek, mert azért vannak köztük jók is. Főleg inkább a lányok, ezzel talán Andor is egyetért.

Hétvégén (vagyis szombaton) megyek Szöulba, találkozom valakivel. MSN-ről ismerem, Andrew-nak hívják, Chicagoi, és egy éve él Koreában, Nem kifejezetten miatta megyek, inkább Szöul miatt, na de azért egy kicsit miatta is. :) Így legalább most megismerkedünk személyesen. Szerintem jófej srác, illetve eddig annak tűnt, de kíváncsi vagyok rá, hogy életben milyen. És neki legalább angol az anyanyelve, szóval az garantált, hogy beszélgetni fogunk tudni. Azt mondta, szervez valami jó programot, remélem tényleg jó lesz.

Kanako szegény tanul, dehát én is, szegény Kanako, szegény én, mindig csak a tanulás.... :D

Még végezetül mesélek egy kicsit a helyi tanulási szokásokról. Hát itt aki koreai, az többnyire rengeteget tanul. Van lennt a földszinten ilyen tanulószoba, ami 100 férőhelyíes, és állandóan tömve van, de még éjszaka is. Én is oda szoktam lemenni, ha Kanako korán lefekszik és én nem tudok még aludni. Egyébként úgy látom, hogy a koreai diákok többsége egyáltalán nem szokott aludni, mert legyen hajnali 4, ezek akkor is lent tanulnak. Néha én is szoktam addig, csak az a különbség, hogy én nem muszájból, hanem mert nem tudok aludni. Az ember folyton csak ül, mitől is fáradna el. Most egyébként midterm van, ami azt jelenti, hogy félév közbeni vizsgaidőszak. mielőtt idejöttem, én se hallottam még ilyenről, de tény, hogy ilyen van, méghozzá nem csak Koreában, de Japánban is.

Nagyjából úgy néz ki a dolog, hogy nekik az egyetem elkezdődik március 2-án. Április végefelé, vagyis jövőhéten lesz egy olyan hetük, amikor mindenből le kell vizsgázni, vagy valamilyen módon be kell számolni az eddig tanultakról (ez a midterm), aztán folytatódik tovább a félév egészen május végéig, amikor is következik a félév végi vizsgaidőszak, ez van június első 2 hetében. Összességében ők félévente csak 3 hetet vizsgáznak, mi meg ugye néha majdnem 6-ot, de nem mondanám, hogy ettől könnyebb dolguk van, inkább nehezebb, mivel a vizsgák nyilván nem könnyebbek, mint nálunk, viszont kevesebb idő van felkészülni rájuk. Van, hogy naponta több vizsgájuk is van. Az őszi félévük, ami náluk a második félév, szemtembettől tart decemberig, aközben is van midterm, és azt hiszem, talán jaunárban van valami vizsgaidőszak, de az is lehet, hogy nincsen, mert ezt már decemberben lezavarják. Kicsit összefolynak a japán meg a koreai dolgok. azt tudom, hogy Japánban van januárban is vizsga, mert egy barátnőm ott tanul, aztán szokott mesélni, de itt Koreában Kanako egyenlőre csak a tavaszi dolgokról mesélt, úgyhogy nem tudom, hogy itt mi van januárban. De én arra tippelek, hogy nincsenek vizsgáik akkor, mert úgy tudom, hogy Koreában a nyári szünet 2 és fél, a téli pedig teljes 2 hónap. De ha valakit netán pontosan érdekel, utána tudok nézni. Hát mindenesetre baromi sok szünetük van, és ez azért mindenképpen jó dolog az egyetemistáknak.

Nekem nem lesz túl sok szünetem, mert én ugye most nyelviskolába járok, és a nyelviskolai rendszer kicsit más. A Yonsei-n, ha oda kerültem volna, ott 52 hétből 40 nyelvtanítás van (4 x 10 hét), itt nálunk a Dong-An 44 hét évene (2 x 14 hét tavasszal és összel, valamint 2 x 8 hét nyáron és télen).

Ebből az következik, hogy lesz egy hét szünetem júni utolsó hetében, aztán lesz egy nyár végén (ami aug utolsó hete és és szept első 2 hete), ezen kívül lesz egy télen karitól jan 4-ig, amikoe is úgy terveztem, hogy hazamgyek látogatóba, de majd meglátjuk, hogy ez sikerül-e.

Lassan óra kezdődik, én meg még nem ettem, úgyhogy befejezem ezt a hosszúra sikeredett bejegyzést. Fordítottam egyébként hasznos kifejezéseket koreaira, (és Kanakoval le is ellenőriztettem őket, mert azért akkora zsonglőr nem vagyok, hogy egyedül :))). Szerintem este be is gépelem őket, de ha most nekiállnék, akkor elkésnék, úgyhogy a későbbi viszontlátásra mindenkinek!