2009. április 11., szombat

Haeundae Beach

Végem van a kínaiaktól. :D Tegnap már fájt a hasam a nevetéstől, kész, hogy ezek mit művelnek. Rájuk lett szólva, hogy nincs több kínai beszéd az órákon, és ha nem bírják bevarrni a lepénylesőjüket, akkor sajnos be kell dobni egy ezrest a közösbe. (1000 won az kb 200 ft). Erre én hevesen éljenezni kezdtem, mire azt is kikötötték, hogy angol se. Na nem mintha ott bárkivel is angolul beszéltem volna. És ha már így álltunk, akkor se mongol, se japán. A kínaiak otthagyták a fél ösztöndíjukat, mert természetesen marhára nem bírták befogni. Aztán egyébként jófejek voltak, mert szünetben visszakaphatták volna, de lementek és vettek belőle jégkrémet mindenkinek, amit jól be is termeltünk a helyszínen. :p Az enyémet próbáltam beazonosítani, de végül nem jöttem rá, hogy milyen ízű volt. Talán zöld tea vagy sütőtök. Ízlett, mert nem volt annyira gejj édes.

A MÁSIK segítős ügyről annyit, hogy Kanako valóban rákérdezett Kwonnál, hogy ugyan meglehet-e ismerkedni másvalakinek a segítőjével, de ezt Kwon kicsit félreértette, és azt deriválta, hogy nem vagyok elégedett az enyémmel. Azt üzente Kanako által, hogy amennyiben nem vagyok elégedett a sajátommal, minden további nélkül lecserélhetem, ha a bangladesi fiú is beleegyezik. Hát a bangladesi srácot ugyan nem lenne nehéz meggyőzni (voltképp tesz az egészre magasról), TH-t viszont nem akarom lecserélni. Biztos rosszul esne neki, és holmi pasizás végett nem akarom megbántani. Úgyhogy ezt a dolgot egyenlőre hanyagolom.

Ma péntek lévén alternatív óránk volt, a Haeundae Beach-re mentünk kirándulni, ami Puszán legnagyobb és lehíresebb strandja. Nyáron elözönlik a túristák és mozdulni sem lehet, most viszont még épp kellemesen szellős volt az embermennyiség. Sütött a napocska, zúgott a tenger, kifeküdtem a homokba és hallgattam, ahogy a vadlibák gágognak. Csodásatosan jó volt! :D Aztán körémgyűlt néhány gyerek és azon tanakodtak, hogy vajon meghaltam-e. :) A koreai kisgyerekek rettentő aranyosak, mert többnyire tanulgatnak angolul, és ahányszor meglátnak egy fehér embert, mondanak neki valamit, nem sokat csak annyit, hogy ’pretty’, vagy hogy ’hi’, vagy hogy ’nice to meet you’.

A csoporttal kagylólevest ebédeltünk, meg hülyeségeket játszottunk a tengerparton, és persze millió fotó készült, csak ugye mások által, de ha tudok, majd szerzek belőlük. Volt egy olyan játék is (a legjobb4 :D) hogy jelentkeznie kellett 2 fiúnak és két lánynak. Én egy mongol fiúval kerültem össze, egy amerikai fiú pedig egy koreai lánnyal, aki volt kb 40 kg. Hát a feladat az volt, hogy a fiúk kapják fel a lányokat (a hátukra) és szaladjanak el velük a tengerig, aztán vissza. Az én mongol fiúm se volt épp gyenge, de hát az amerikai srác a lány kis súlya miatt hatalmas előnyben volt, úgyhogy nyertek. Azonban! Fordult a kocka, mikor a lányoknak kellett a fiút a hátukra venni, és úgy elszaladni a tengerig!! :D:D:D Mondanom se kell, hogy a koreai lány megemelni sem bírta a 190 centis amerikai fiút, így hát mi nyertünk. Én emilyen jól megtermett fiatal menyecske vagyok, fogom a pasit aztán viszem! :D

Jázmin, a svéd lány is ott volt, lévén péntek (csak akkor vagyunk 1 csoportban), és…… *dobpergés és feszült figyelem* ……..meghívott az esküvőjére, ami holnap lesz! :D (Vagyis ma, hiszen már elmúlt éjfél.) Ugye milyen klassz? A vőlegényével igazi koreai esküvőjük lesz; biztosítottam is, hogy feltétlenül elmegyek. YongIn-ban már láttam koreai esküvőt, de hát az csak színjáték volt, ez pedig igazi lesz, egy igazi párral, akik igaziból összeházasodnak. Nagyon rendes tőle, hogy meghívott, pedig csak 2-szer beszélgettünk, és azon kívül egyszer összefutottunk, ami igazán nem sok. Úgyhogy vettem is délután (nász)ajándékba egy szép képkeretet. A minta kép, ami benne van, pont esküvői, úgyhogy még illik is. És van még egy doboz érintetlen Cherry Queen-em is, azt is odaadom mellé, hiszem hungarikum, és tök poén, de svédül is rá van írva az összetétel. Az a bon bon csak állt itt, én egyenlőre más édességeket pusztítottam, de hát így jobb helyre nem is kerülhetne. Meg írok mellé egy kis kártyát, úgy gondoltam, hogy sok boldogságot, stb.

Meg az az igazság, hogy szerettem volna cipőt venni is, mert ha már esküvőre megyek, ha nem is kell nagyon túlöltözni, azért szerettem volna szoknyát felvenni, de ez nem fog összejönni, mert nem találtam megfelelő cipőt. Én ugye egy ilyen magassarkú western fél-cipő-fél-csizmában jöttem, ami nadrághoz tökéletes, és még azt mondom, hogy rövid farmerszoknyához is elmegy, de a lila szoknyámhoz, ami ugye az elegántosabb, ahhoz semmiképp. Nem hoztam más cipőt, mert úgy voltam vele, hogy az túl sok súly, és hogy majd veszek itt, de azt az egy tényt sajnos kihagytam a számításból, hogy az itteni nőkre nem gyártanak akkora cipőt, mint amire nekem lenne szükségem. Úgyhogy Hölgyeim, figyelem! Akinek 38-as feletti lába van, az úgy számoljon, hogy nem fog egykönnyen cipőt találni magára Korea földjén. Szerencsés esetben véletlenségből belebotolhat olyanba, ami jó, de egész biztos, hogy nem fog tudni válogatni. Az, hogy férfi cipők terén mi újság, nem tudom, erről talán szakavatott férfi ismerősöket volna érdemes faggatni, de van egy sanda gyanúm, hogy a helyzet nem sokkal jobb. Én kb 6 pár 250-es (ez Koreában a legnagyobb női méret) cipőt felpróbáltam, és esélytelen volt. Úgyhogy az elegáns cipő projecknek lőttek. Ami viszont szintén hasonlóan fontos volt, hogy találjak magamnak lapostalpú cipőt, mert 2 hete ebben a western félcsizmában járom a hegyoldalt, és hát már kezd elegem lenni belőle (meg úgy ahogy van kezd szétmenni is). Találtam egy cuki rózsaszín tornacipőt egy közeli boltban, 250-es, de még éppen jó. Farmerhez egyenlőre tökéletes lesz, aztán majd idővel bővítem a cipőkollekciómat, bár előre látom, hogy ez nem lesz egyszerű feladat. Az esküvőre, nincs más lehetőség, a fekete szövetnacit veszem fel a félcsizmával, és majd felülre próbálok valami kicsit elegánsabbat odapasszintani. Nem tudom, hogy az emberek mennyire lesznek kiöltözve, de remélem, hogy ezzel így megfelelő leszek. Sajnos nem nagyon tudok ugrálni ruházkodás terén egyenlőre, mert eléggé lassú az adminiszráció, és április vége (akár május eleje >.<) is lehet, mire megjön az első ösztöndíj. De utána már minden rendben lesz. Akkor majd veszek mobilt is, meg fényképezőgépet, és rengeteg képet láthattok majd Koreáról!

Lassan süppedek, hogy ne legyek teljesen mosott kaki holnap. Most egyébként Kanako Incson-ban van csütörtök reggel óta, épp boyfriend-látogat, hát ez már csak így van. Nincs itthon a macska, úgyhogy cincognak az egerek. Én jó későig fenn voltam tegnap is, meg ma is, mint a mellékelt ábra mutatja. Ha Kanako itthon van, akkor általában éjfélkor lehúzzuk a rolót, bár néha ő már 10-kor bedobja a szundit. A kis sleepyhead. :) Megértem mondjuk, fáradt, sokkal korábban kel, mint én. Nekem még jó dolgom van. De azért a másik oka az is, hogy marhára nem bírja az alkoholt, és mégis iszik, és aztán úgy bealszik tőle, mint akit lelőttek. Atombombával sem lehetne felébreszteni.

Hopp, ez most kicsit telibe ment, lévén, hogy Kanako nagasaki-i…. gomen.
Lehet jobb, ha befejezem mára. Sok puszi!
---
Még valami: Nagyon örülök, hogy ilyen sokan olvassátok a blogomat, úgy érzem, hogy van értelme írni. Nagyon sokat számít ám a mai világban, hogy van internet. El tudom képzelni, hogy pl. majdnem 40 évvel ezelőtt Osváth tanát úr mennyire (vagy éppen mennyire nem) tudta tartani a kapcsolatot az otthoniakkal, ehhez képest nekem szinte olyan, mintha itt lennétek valahol a közelben. Mondjuk Szöulban. :) De igazán akkor lesz jó, ha lesznek majd fényképek is. Najó, csak kis türelem!

1 megjegyzés:

  1. Király a blog, Mirjam!

    Cipőügyileg érdemes Itaewonban szétnézni, s noha én csak a férfi szekcióról tudok beszámolni, feltételezem, hogy a külföldi nőkre is gondolnak az árusok:)

    További szép élményeket kívánok: namhanman

    VálaszTörlés