2009. szeptember 22., kedd

Puszáni kalandok 2 ~광안리 (Kwanganli) és PIFF~

Másnap, augusztus 6-án csütörtökön találkoztunk Kanakoval, vagyis tulajdonképp én Kanakoval együtt mentem a koliból, Dávidék meg a szállásról, és Kwanganli Beach-en találkoztunk. Hát strandidő éppen nem volt, jól el volt borulva, úgyhogy nem is olyan sokat maradtunk ott, de azért csinálunk néhány közös képet. A háttérben a Kwanganli Taegyo nevű híd látható! :D



Ezután metróval átutaztuk a fél várost, mintha odafelé már eleve nem azt tettük volna (de egyébként valóban nem, mert odafelé busszal mentünk^^), és Jagalchi-nál kötöttünk ki, ahonnan fel lehett menni a Pusan Tower-hez. Ott azért elég szép volt, meg ugye ott van Lee Sun Shin szobra is, aki vigyázó szemeit éppen Puszán-ra veti.




Igaz ami igaz, az előző esti bulizástól mindenkinek olyan szinten nem volt energiája kábé semmihez, hogy 15 perc után inkább lejöttünk és elmentünk vacsorázni, meg HoTteok-ot enni a PIFF-re. Enni mindig van energia, sőt mondhatni, hogy az adja az energiát!! :D:D:D Elég jópofa volt, megkérdeztem a (pincérnek nem nevezném inkább) konyhás nénit, hogy csípős-E a tonhal-leves, erre mondta hogy nem, egyáltalán nem az. Ez, mint tudjuk, koreai viszonylatban azt jelenti, hogy a füleden is tüzet okádasz, és mivel majdnem mindnyájan ezt rendeltük, kellemesen főtt is a fejünk. Dehát ez már csak így megy errefelé. :-)) Elég a színét megnézni, látszik, hogy nem szójababcsírából főzték^^ Bár a kép az ízvilágot nem adja vissza kellőképpen. :D



A PIFF-ről már valószínűleg meséltem korábban is, ez a Pusan International Film Festival (Puszáni Nemzetközi Filmfesztivál) helyszíne, ami akkor is nagyon jó hely, mikor éppen nincsen fesztivál. Mindig vannak kinn árusok, meg jó boltok is vannak arrafelé, szóval kellemes környék. Ettünk az évezred legjobb koreai találmányából, a HoTteok-ból, ami egy fahéjjal meg magkeverékkel töltött fánkszerű képződmény, frissen sütik, és olyan isteni finom, hogy az ember a tíz ujját megnyalja utána. Itt van egy HoTteok-árus standja.


És ha már az utcai árusoknál tartunk, sokan és nagy előszeretettel árulnak sültkrumplit. De ennek nem szabad ám bedőlni, mert ez az incsiklandozó hasábburgonyának álcázott finomság valójában Kugumából, vagyis édesburgonyából készül, ami szerény véleményem szerint a nem-finom dolgok kategóriájában foglal helyet, ugyanakkor aki szereti, annak jóféle csemege lehet ilyen formában is.


Mégvalamiről mindenképp mesélnem kell, az pedig nem más, mint a MEETING PLACE, vagyis a találkozóhely, ami minden metromegállóban megtalálható. Nagyon okosan központilag kijelölnek egy helyet, ahol lehet várakozni, és így az embereknek elég annyit megbeszélni, hogy melyik mertoáállomáson futnak össze, és a kijelölt találkozóhelyen gond nélkül megtalálják egymást. Hát ez is ilyen ázsiai dolog. :D Mindenesetre Diáéknak nagyon tetszett, úgyhogy poénkodtunk is egy sort, demonstrálva hogy hogyan és miként kell Koreában szakszerűen találkozni.


2009. szeptember 8., kedd

Puszáni kalandok 1 ~송도해수욕장 (Songdo Beach), 해운대 (Haeundae) és 황정민 (Hwang Jung Min) pajtás~

Dávid, Nóri és Dia két nap múlva (aug 4, kedden) jöttek le Puszánba. Mivel szinte az utolsó percig kétséges volt, hogy mikor jönnek le pontosan, ezért nem tudtam nekik szállást foglalni. Az augusztus eleje ugye a legnagyobb túrista-szezon, úgyhogy a hotelek jóelőre tömve voltak, a szinte bármikor rendelkezésre álló motelekkel viszont az a probléma, hogy csomagot nem lehet ott hagyni nappalra, mert a szobát csak éjjelre kapod meg. Szerencsére elég ügyesen sikerült egy diákszállót találniuk rögtön érkezés után, amit a Lonely Planet-ből kerestek ki, úgyhogy ha a világban bármerre jártok, ajánlom figyelmetekbe ezt a könyvet, mert nagyon hasznos. Miután lepakoltak a szálláson, felkerekedtünk és elmentünk Haeundae Beach-re, ami Dél-Korea legnagyobb strandja, és az ott lakók szerint nincs is annál frankóbb fürdőzőhely a világon. Hát nyilván itt főleg a helyi elfogultságról van szó. Haeundae Beach nem rossz, de azért Tahiti-vel valószínűleg nem lehet összehasonlítani. Mi akkor nem is fürödni mentünk, hiszen már jócskán esteledett, hanem csupán körülnézni, aztán beültünk egy közeli étterembe Samgyupsalt (császárszalonnát) sütni. Azt tudtátok, hogy Koreába a császárszalonnát Magyarországról importálják?:D Ha nem, akkor most már tudjátok ;-) Disznóhús-nagyhatalom vagyunk! Ezek után még levezetésképpen beültünk fagyizni egy közeli Baskin Robbins-ba. Ott aztán jobbnál-jobb fagyik vannak, meg fagyi-torták is, ha valakinek netán arra lenne igénye. Bár gonolom azokat főleg ajándékba szokták adni egymásnak különböző alkalmakkor.



Másnap (szerdán) Nóriék kimentek Songdo Beach-re, ami ugyan nem olyan nagy és zsúfolt, mint Haeundae, de én talán épp ezért sokkal jobban szeretem, meg nem utolsósorban azért is, mert sokkal közelebb van ahhoz, ahol lakom. Suli után én is csatlakoztam hozzájuk. Nagyon erősen sütött a nap, úgyhogy végre lehetett kicsit barnulni. A tengerpart itt nagyon szép, de jól ki kell választani a napot, hogy mikor megy ki az ember, mert gyakran elég szeles is tud lenni. Mindenesetre nekünk akkor jóidőnk volt. :-D








Később, estefelé a már emlegetett HakJin-nel találkoztunk Haeundae-nél, és akkor történt az, ami szerintem kicsit elképesztő is. Éppen vacsizunk meg beszélgettünk egy hotel aulájának az éttermében, mire Dávid egyszer csak megszólal, hogy nézzétek, ott ül a szomszéd asztalnál Hwang Jeong Min (Hwang Jung Min). A pali majdnem hogy háttal ült hozzánk képest és baseball sapkában volt, a mai napig nem értem, hogy hogy lehetett felismerni. Hwang Jeong Min egyébként egy nagyon híres koreai színész, bár nem épp a mai generáció kedvence, ezért nem hangozhat sokaknak ismerősen a neve, de mindenesetre egy ilyen film-szakértő, mint Dávid, rögtön fel tudta sorolni legalább három filmjét fejből. Kértünk tőle aláírást, amit nagyon szívesen adott is. Jófej volt tényleg. Ő nem fogyasztott, csak egy barátjával sörözött, és gondolom hullára nem értette, hogy az összes lehetséges koreai közül, aki potenciálisan felismerhetné, hogy hogy pont egy fehér srác megy oda hozzá. Hát mindegy, ez van. Közös fényképet nem lehetett csinálni vele, mivel leégett az arca a strandon és azt mondta, hogy így nem szeretne. Ez érthető, nem is erősködtünk. De az aláírásról azért felteszek egy képet^^



Mivel mindent HakJin egyik barátja fizetett, nem is szerénykedtünk rendelni, még ettünk ilyen incsi-fincsi túrótortát is. :p


Nóri volt olyan kedves, és lefényképezett a pincérrel (aki egyben a tulaj is volt), azért meg kell hagyni, hogy nem egy utolsórangú úriember. :D Meg fotózott egy olyan leány-barátosné-párt is, akik pepitába egymáshoz öltöztek^^ Agyeldobás.



Ha eddig még nem lett volna elég jó az este, akkor ezt még megfejeltük egy Foxy-zással. Én a blogon már annyit meséltem róla, hogy Dávidék is kíváncsiak voltak rá, úgyhogy odamentünk mulatkozni éjszakára. Hétköznap nem olyan zsúfolt a Foxy, mint hétvégén, úgyhogy szerintem jó volt, jó zenék is mentek és nagyon örültem, hogy végre jó ismerősökkel lehetek ott. Kicsit olyan szürreális is volt ez az egész, hogy Nóráékkal a Foxy-ban, dehát sokkalinkább velük, mint egyedül. Mosanában én egyébként már nem járok oda olyan gyakran, mint kezdetben, egyrészt, mert elég drága a belépő, másrészt mert kicsit otthonülősebb életet élek az elmúlt hetekben-hónapokban, de néha azért jó elmenni táncizni, főleg ha van kikkel. Odafele menet egyébként a taxi átment Puszán híres hídján, a Kwanganli Taegyo-n (Kvángán Nagy Híd), ez nagyon klassz volt, mert előtte én mindig csak távolról láttam, sose volt szerencsém még átmenni rajta kocsival. Dia meg Dávid közben azon vitatkoztak, hogy bábu vagy ember a forgalomirányító. Dia mondta, hogy milyen szar lehet az a munka, hogy valaki ott áll a sávok között maszkban és irányítja a forgalmat, Dávid meg mondta, hogy az egy bábu. Mi meg röhögtünk Nórával. Dia azt mondja, nem bábu, egy bábun miért lenne maszk, erre Dávid meg hogy Dia, ne idegesíts az egy bábu, miről beszélsz. ^^;;;;;
Nekem fogalmam sincs, hogy bábu volt-e vagy sem, mert nem figyeltem, de jól szórkoztam rajta, ahogy Diáék bizonygatták az igazukat^^

2009. szeptember 5., szombat

Hángérien mííííting

Mesélem tovább a nyári történéseket. :) Július végén hagytam abba, ha minden igaz. Másnap, augusztus 1-jén (szombaton) koradélután Nórival meglátogattuk egy ismerőse családját Jeongho környékén. Ez a Han folyótól nem messze van dél-keletre, nagyon barátságos környék. Ilyen kétemeletes téglaépítésű sorházak vannak arrafelé, és a lakások is (már ha abból lehet itélni, ahol mi voltunk) elég kicsik, de azért nagyon jó lehet ott lakni szerintem^^



Nem is tudtuk, hogy az anyukának másnap születésnapja lesz, de Nóra mondta, hogy miért nem viszünk egy tortát csakúgy, és vett is egyet a Paris Baguette-ben, aztán milyen jó hogy vittünk, mert nagyon örültek neki, és kiderült, hogy egyébként is másnap születésnap lenne. De azért nézzétek meg, hogy szegény tortán frankón rajta van egy paradicsom^^


Biztos mondtam már, de Koreában a paradicsomot a gyömölcsök közé sorolják (bármennyire is nem édes), és mikor konkrétan rákérdeztem, hogy nem zöldség? Akkor is mondták, hogy dehogy zöldség, gyümölcs^^ És naná hogy nekem jutott a paradicsomos szelet. :-D


Ő itt a Mátrix-ból a kulcsos-ember ^O^ (열쇠= kulcs)



Naaaaaggyon fincsi ebéd után elmentünk sétálni a Han folyóhoz, nekem összesen két problémám volt, az egyik, hogy esett az eső, a másik, hogy az előző esti kialvatlanság miatt hullafáradt voltam, de az ajummáknak szerencsére sikerült emelniük a hangulatot azzal hogy szitáló esőben leültettek minket kinyitott esernyőkre, hogy majd ők lefotóznak, hát naná, hogy szakadtunk a röhögéstől.


Este volt a kettes számú magyartalálkozó a Jonggak Tower-nél. A megjelentek balról jobbra a következők: 1) Nagy Tamás, aki az eltén mongol szakon és kétéves koreai programot is végzett, most koreai irodalomból MA-zik Szöulban 2) Csoma Tanár úr kedves feleségének az öccse 3) 김보연de mindenki csak Kim-nek hívja, a Szöuli Idegennyelvi Egyetemen fog végezni nemsokára magyar szakon, és tavaly az eltén tanult egy évig magyarul, ott találkoztunk^^ 4) Nórika, akiről már tudjátok, hogy kicsoda, 5) Mária, akinek kell, hogy legyen koreai neve is, csak sajnos nem tudom, hogy mi, mindenesetre ő is ugyanott magyarszakos, ahol Kim, és ő is tavaly tanult egy évig Magyarországon, csak annyi különbséggel, hogy ő a tavaszi félévben már nem az eltén, hanem a Balassi Intézetben 6) én^^ 7) Egy magyar hölgy aki szintén valamilyen pályázat révén jutott ki Szöulba, sajnos nem tudok róla túl sokat, kivéve, hogy van két nagylánya 8) Csoma Mózes Tanár Úr 9) és aki a fotót készítette, Dávid aka namhanman, de őróla meg úgyis meséltem már korábban.


Vacsi után elmentünk Norebang-ba (ami a karaoke koreai megfelelője), aztán nagyjából szétszéledt a társaság, volt aki sörözni ment, de mi Nórival és Dáviddal Itaewon felé vettük az irányt, mert Nórit hívták az ismerősei, hogy menjünk oda bulizni. Itaewon az egy híres-hírhedt környék tele klubbokkal és egyéb szórakozó-helyekkel, egy este alatt nem volt lehetőségünk olyan szinten belemélyedni a helyi forgatagba, hogy komolyabb véleményt tudjak alkotni, de biztos nem lesz a kedvenc helyem. Alatvetően ez az a hely, ahol (mind a pozitív, mind a negatív) külföldi hatások legerősebben érvényesülnek. Ebből rögtön lehet következtetni, hogy Itaewon-ban rengeteg a külföldi. Lementünk egy klubba, körülbelül minden második nőci szőke és fehérbőrű volt. o.@ A Koreában hagyományosan nem toleált dolgok is itt kapnak létteret, teszem azt Itaewon-ban lehet egyedül top-ot hordani, itt vannak a melegbárok is, stb. Egész Dél-Koreában sehol (máshol) nem lehet felvenni top-ot, vagy olyan polót, amiből kilátszik a hasad, meg mélyen dekoltáltat sem. Ha 40 fok meleg van, akkor sem. Ők úgy vannak vele, hogy egy ruha inkább legyen csinos, mint szexi. Nagy divatja van például a derékig felérő szoknyának is, meg a csipkés blúznak. Mini-szoknyát azt ugyan hordanak, de azt is csak 18-20 éves kor után. Ez egyébként meredeken ellenkezik Japánnal, ahol sokkal szexisebben öltöznek már az egész fiatal lányok is, sőt Japánban az iskolai egyenruhához is többnyire mini-szoknya dukál, amíg Koreában térdig érő van nekik. Kanako is mindig mondta nekem, hogy Japánban sokkal többmindent tolerálnak öltözködés terén, bár előben látni Japánt még nem volt szerencsém.

Vasárnap Nórival kimentünk a Namdaemunra vásárolni kicsit, aztán én visszajöttem Puszánba, mert hétfőn kezdődött a suli.

2009. szeptember 2., szerda

Korean Fashion Sense


Ez volt az első kép amit az én drága új fiammal készítettem, aki egy SAMSUNG VLUUES10 típusú digitális fényképezőgép, és nem mellesleg rózsaszín. Koreában a fiúk is hordanak rózsaszínt, úgyhogy ezen senki ne lepődjön meg, nagyon jó gyerek és szépen fotóz, hát ez a lényeg, nem igaz?^^ No de vessünk egy röpke pillantást a fenti képre. Kinek mi a benyomása? :D Jóféle divatozás megy itt Koreában, nem mondom, mert a rózsaszín még egy dolog, az ember egy idő után hozzászokik, hogy a ferdeszemű csődörök bugyirózsaszín felsőkben feszítenek, de hogy a hímzett virágmintáig hogyan juthat el valaki, arra már nehezen van magyarázat. :-P Mindazonáltal ha a fenti ruhadarab valakinek megragadta a fantáziáját, akkor írhat nekem egy röpke e-mailt és én a legnagyobb diszkrécióban fogom eljutattatni neki, más kérdés, hogy hol fogja tudni hordani^^

Ugyanakkor meg kell jegyezzem a koreai férfiak becsületének némiképpeni megvédése érdekében, hogy az ő izlésviláguk is, mint a világon mindenhol, nagyban őrzi a hagyományos jegyeket, és ha vetünk egy pillantást a koreai férfi és női népvieseletre (hanbok 한복), akkor jól észrevehető, hogy már akkoriban sem vetették meg az élénk és rikító színeket.



Így aztán azon sem kell nagyon csodálkozni, hogy itt aztán az utcán még manapság is rózsaszínbe, ciklámenbe, hupililába vannak öltözve az ifjú legények, középkorú úriemberek, és bármely egyéb generáció tagjai. Ázsiaszerte sincs ez nagyon másképp, s kivételt talán csak azok a fiatalok képeznek, akik nyugati hatásra leszoktak ezekről a hagyományosan helybéli divatszínekről. Hát ugye a világ úgy szép ha színes és ezért nem is kell ennek eltűnnie, de ettől függetlenül számomra nagyon viccesek^^