A segítő

Lássuk mi is történt, mióta legutóbb írtam…. hát voltaképp tegnap írtam, szóval annyira nem sokminden, de mégis elég izgalmas nap volt, és még nincs vége. Nos hát, első és legfontosabb dolog: kaptam segítőt. :D:D A segítő egy szóban jellemezhető: tökéletes. Ma amolyan alternatív óránk volt, Puszánról tanultunk. Mr Kwon (mint kiderült, ez a 3-as számú kísérőm neve), kihívott óráról és bementünk az International Affairs irodába, ahol már gyanúsan várakozott egy 180 körüli helyes koreai fiatalember, hát gondoltam, ezt már szeretjük. :D Bementünk egy üres osztályterembe, és bemutatkozott, Kim Thae Hyeong-nak hívják, és MIS szakos (ez valami programozás-féle szak). Nagyon kedves és jól tud angolul, úgyhogy teljesen meg vagyok vele elégedve.
Aztán befutott a terepre 3 banglades-i fiatalember, ugyanazzal az ösztöndíjjal jöttek Koreába, mint én. Én nem-igen értem, hogy mi ez, hogy Banglades-ből 3 ember jöhet, Magyarországról meg csak egy, dehát biztos megvan ennek is az oka. De visszatérve az eseményekre, befutott még ezenkívül 3 koreai is, akik a bangladesiek segítői lettek. A 3 koreai közül 2 lány volt, a harmadik pedig egy zavarbaejtően jóképű (talán még az enyémnél is csinibb) fiú, és hát így nyilvánvalóan az egyik bangladesi fiúnak fiú segítője lett. Feltétezem, hogy „repkedett az örömtől”. De sebaj, majd biztos jól összeMELEGednek. >:D >:D (Utólag egyébként a buszmegállóban összefutottam a bangladesiekkel, és bájcsevej közben finoman megtudatoltam tőlük, hogy ők válaszhattak-e, hogy fiú vagy lány segítőt szeretnének, és azt mondták, hogy nem, őket erről senki nem kérdezte. Úgyhogy ebből nyilvánvalóvá vált, hogy a helyzet kedvezményezettje én voltam, vagyis én választhattam, nekik pedig jutott ami jutott. De szerintem az a kettő, akinek lány jutott, az most marhára örül, látszott is rajtuk, a harmadik az nem volt annyira feldobva, de majd ő is biztos talál egy lányzót előbb-utóbb, akivel elmehet ide-oda.)
Kicsit beszélgettünk a segítőinkkel. Én udvariasan kivettem a kezéből a jelentkezési lapjának a piszkozatát, és elolvastam. Tele volt olyanokkal, hogy „ I can help her with….; She can ask me…. etc etc”, szóval nincsenek kétségeim afelől, hogy lányt szeretett volna. Tényleg aranyos, mondta is, hogy örül, hogy engem kapott. Ezt bóknak veszem, bár 3 arab fiút nem nehéz nőiességben lekőrözni. :D Valószínűleg hétvégén elmegyünk valahová, de evégett még –azt mondta – este felhív. (A koliszobában van vonalas telefon, csak külföldről nem érdemes hívni, ezért is nem tettem közzé ezt a számot).
A mai órán – mivel alternatív óra volt, más volt a csoportbeosztás – találkoztam egy svád lánnyal, Jasmin-nak hívják, szőke, elég átlagos, csendes, de aranyos. Koreai vőlegénye van, 4 éve ismerkedtek meg London-ban és jövő héten lesz az esküvőjük. :) Kyolhon chukhahamnida! :D De megtudtam tőle az is például, hogy egész Svédországban nincsen koreai szak, se minor, se tanszék, egyszerűen semmi. Úgyhogy ELTE, büszkék vagyunk rád!!! Leköröztük Svédországot!!!! :D:D:D:D
Aztán vacsi után találkoztam egy ugyanolyan ösztöndíjas lánnyal, mint én, ő orosz, Vlagyivosztok-i, de már tavaly jött. Volt vele egy jóképű koreai srác, akivel éppenséggel járnak. Na úgyhogy ma csupa olyan white girl-el találkoztam, akik hangug namdzsacsingu-val vannak felszerelve. :) Mondjuk itt minden esély meg van rá, nem azt mondom. Beszélgettünk arról, hogy hogy lesznek majd a dolgok az ösztöndíjjal, és mondta, hogyha bármiben kell segítség, keressem meg a C503-ban. Ő is szimpatikus csajszi, biztos vele is jóban leszünk.
Most eléggé jóban vagyok egyébként azzal a japán lánnyal, akivel a második kolibuliba mentem, bár vele csak koreaiul lehet beszélni. (Persze lehetne japánul is, csak az nekem ugye még kevésbé pálya.) Általában együtt szoktunk vacsizni, meg sokszor hazajönni is, mert egy csoportban vagyunk a suliban, úgyhogy teljesen egyszerre végzünk. Hong SoHee-nak hívják. A nevéből is látszik, hogy eredetileg koreai, viszont Japánban született, Tokyo-ban nött fel és nem koreai az anyanyelve. Csak most tanulja a nyelvet, bár már 34 éves. Nem baj, jobb később, mint soha. Neki vannak más olyan ismerősei is, akik szintén japánban született koreaiak, akik csak felnőttként tanultak meg koreaiul. Azért ez alapvetően szép dolog szerintem.
Hmmmm, mesélek kicsit a kolis kajáról is. Hát alapvetően nagyon jó!!! Panaszra nem lehet ok. Önkiszolgáló, úgyhogy mindenból annyit lehet venni, amennyi jólesik, és eléggé változatos, sőt szerintemm még minőségre is jó étel. Vannak ismerőseim, akiknek nem jön be, de nekem kifejezetten ízlik. Rízs az ugye mindig van, az az alap, és kimcsi is mindig van. Ezenkívül szokott lenni még párféle pancsan (zöldségköret-féleség), leves, valami hús (disznó csirke, ilyesmi), volt hogy Thangsuyuk volt, vagy Chapche, vagy ma például tésztasaláta. Úgyhogy tényleg változatos, mindig van olyan közte, amit meg lehet enni. Nóri, képzeld, tegnap volt sárgaretek!!!! Gondoltam rád, és helyetted is ettem belőle!!! :D:D
Asszem mára befejezem a mesedélutánt. Lehet hogy tanulok egy kicsit, vagy olvasok valamit, és remélem, hogy tényleg felhív a segítő, nem csak mondta. De ha nem hív fel, akkor bepanaszolom, hogy nem eléggé hatékony, haha. Viccelek.
Millió puszi mindenkinek.