

Eztán megjöttek a fiúk. Sebastian olyan magas, hogy Kanako teljesen megijedt tőle (na nem komolyan, csak egy kicsit), és kérdezte, hogy ő vajon honnan valósi. Sebastian Argentín, de nem ezért magas. Metróval bementünk a bevárosba, és ettünk valami tradcionális helyen tradicionális koreai ételeket, aztán mikor úgy voltunk vele, hogy innánk is valamit, tovább álltunk. Végül sikerült egy teljesen ugyanolyan jellegű helyre betévedni, és ott egy zöldséges palacsinta mellett iszogattunk. Nagyon jó volt a hangulat. :) Sebastianról még nem meséltem, ő voltképp nagyon jópofa srác. Végtelenül mulattató, de ugyanakkor komoly oldala is van. Szóval számunkra nagyon megnyerő volt (Kanako is egyetértett).

Egész más szempontból viszont Andor volt megnyerő, úgyhogy nyugaodtan lehet mondani, hogy a találkozó sikeres volt. :-) Kanako megmutatta ezt a képet az anyukájának, és erre az anyja azt mondta, hogy "Úristen, lányom, neked mekkora fejed van!!!" Furcsa mód ázsiában ez nagyon kényes téma, hogy kinek mekkora a feje. Nekem soha fel sem tűnne, de annyira panaszkodnak mindig emiatt, hogy már lassan hozzá leszek szokva.
A második étkezdében odaadtam a pincérnőnek tölteni a telefonomat, és buta módon sikerült ott is felejteni, amire csak a metrón ébredtünk rá. A KTX jegy már megvolt, későbbi vonatra pedig nem volt hely, úgyhogy már nem tudtunk visszamenni érte. Andor ment vissza érte, és küldte el hétfőn csomagban.
Gyerkőcök, én most olyan boldog vagyok!! Épp lejött egy film a netről, amit már nagyon régóta meg akarok nézni. Az a címe, hogy SsangHwaJeom (fordításban Frozen Flower). Kosztünösfilm. De nem ezért jó, hanem mert a testőrség parancsnoka, hm, jó színész. Lehet, hogy a szemem ki fog esni. :-D Úgyhogy azt hiszem ennyi volt a mese mára, bezár Misi mókatára. Holnap folytatom. Puszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése