Koreai beszédverseny

Annjonghászejóóóó!
^___^

Jó darab időre eltűntem, mi?
Sajnos bármenyire is szerettem volna írni, az elmúlt 2, de főleg egy hétben nagyon besűrűsödtek a dolgok, úgyhogy semmi időm nem jutott erre a kedves kis blogra. Most pótlunk egy kicsit.

Miután visszajöttem Jeonju-ból, megrendezték a koreai beszédversenyt külföldiek részére (május 14., csütörtök), amin én is elindultam. Igazából nem önként jelentkezés folyt, hanem az indulhatott, akinek a pályamunkáját arra érdemesnek tartották, de egyébként a mi szintünkön amúgy sem ugráltak az emberek, hogy indulhassanak, mert valljuk be, egy olyan nyelven beszédet mondani, amit nem jól beszélsz, inkább beégés, mint felemelő. ^^;; Mindenesetre engem kiválasztottak (a mi szintünkön összesen velem együtt ketten indultunk, középszinten és felsőszinten pedig összesen 11-en). Az előadóterem és a közönség a szükségesnél kicsit nagyobb volt, de ez már a helyzetünkön nem sokat rontott. A kínai lány, aki szintén kezdőként indult, nálam valamivel hosszabb beszédet mondott, az enyém nem volt valami hosszú, mivel a rövidtávú memóriám nem hagy lehetőséget tízperces szövegek megtanulására. Mindegy is, mert szerintem a közönség csak hálás lehet, ha valaki a maximálisan kihasználható időnél előbb abbahagyja, főleg ha az a valaki én vagyok. :D:D Lépjünk túl a kezdőszinten, nyilván szörnyülködött a hallgatóság egy nagyot, én próbáltam vicces lenni, de ez csak korlátozottan sikeredett. Aztán jöttek a haladók és a profik. A haladók közül szerintem messze Endo (japán fiú) volt a legjobb, aki az apukájáról mesélt, és voltak még mások is, akik biztosan jók voltak, de én elég keveset fogtam fel a mondanivalójukból. A díjazás nem szintenként folyt, hanem egyben, úgyhogy a kezdők kézfogással távozhattak, ami viszont nagyon kellemes meglepetés volt, hogy Endó haladó létére második tudott lenni. Amúgy szerintem irtó aranyos volt, úgyhogy teljesen megérdemelte. A harmadik Olga lett, aki már ugye nem nyelviskolás, hanem egyetemista itt, és az első pedig Dzsang Hi, az a lány, akiről meséltem, hogy észak-koreai középiskolába járt. Jézi-krézi, nyerni ugyan nyert, de ennek a lánynak milyen már a szavalási stílusa?! Mintha a seregben lenne, vagy nem is tudom. Ráadásul a barátja volt a témája (mármint boyfriend), és erről ilyen stílusban beszélni, elég fura volt hallgatni. De tekintve hogy a tavalyi sikertelenség után újból nekiindult, valószínűleg megérdemelte, hogy nyerjen. Mikor megkapta a díjat, mondta, hogy jövőre összeházasodnak a barátjával. Őrnagyasszony lesz^^

Ezek után voltak mindenféle bolondságok, például lelkes önkéntjelentkezők előre betanult tánckoreográfiakat adtak elő. A 2 szomészéd lány és Endo is táncolt egy Girls Generations számra. És MINDEGYIKÜK szoknyában volt. :D:D:D


Én azt mondtam, hogy nem nyertem semmit, de voltaképpen ez nem igaz, mivel a résztvételért kaptam 2 db 5000 wonos belépőt valamilyen múzeumba (ennek még utána kell nézzek, hogy pontosan mi ez), a rajzversenyes első helyezés miatt pedig kaptam egy kedves kis ajándékcsomagot, tele tollakkal és füzetekkel, hogy legyen hová rajzolnom :D És ami a legklasszabb volt az egészben (szerintem), hogy a csoporttársaim készítettek kis táblákat, és azzal szurkoltak nekem. :-D Ezt aztán haza is hoztam és Kanako csinált róla egy képet, úgyhogy meg is tudom mutatni. :)


Hát idén ennyire futotta, de jövőre újra nekifutunk és lesz ez még így se. :D