Foxy

De rég írtam. Annyira sokminden történt megint, hogy ez is hosszú bejegyzés lesz, azt hiszem. :-)) Hétfőnél hagytam abba. Kedden is szünet volt, már nem nagyon emlékszem mivel ütöttük el az időt, de egyszercsak szerda lett, és megkezdtük a 2-es szintű tanulmányokat. A tanárok passióból össze-vissza keverték a csoportokat, úgyhogy egy rakás kínai lánnyal kerültem össze, ami semmiképpen sem jó, mert egy átlagos kínai lány számomra teljességel hasztalan, sőt káros. Mert ugye szorgalmasak, ellenben nincs mit nézni rajtuk. És legfőképpen az a baj, hogy semmi vicceset nem csinálnak órán, amin az ember kicsit mosolyoghatna, csak vihorásznak kínaiul. (Mármint, úgy értem, hogy kínaiul beszélnek és párhuzamosan ezzel vihorásznak.) Nade a kezdeti sokk ellenére támadt egy gondolatom, amiben aztán vigasztalást leltem, mégpedig az, hogy voltaképp én most koreait tanulni vagyok itt, nem pedig szülinapi zsúron, és azt társaságtól függetlenül remekül lehet művelni órákon, úgyhogy június végéig már csak kihúzom velük. De épp mikor beletörődtem, hogy ez márpedig így lesz, legnagyobb meglepetésesmre a tanerők meggondolták magukat, és most hétfőtől mindenkit visszarendeztek az eredeti felállásba. (Gondolom sokan panaszkodtak, hogy miért kell teljesen azonos szintű csoportokat szemeszter közben kevergetni.) Plusszban a mi csoportunk kapott 2 mongol fiút, Ogomorüt és Pászámbát-ot, akiknek csak örülni lehet. Most Ogomorü mellett ülök, aki elsőosztályú padtárs. :D Nekem ez a felállás kategóriákkal jobban tetszik, bár mondom, nem emeltem volna szót az ellen sem, ha a kínai lányokkal kellett volna átvészelni az elkövetkezendő másfél hónapot.

Egyéb érdekesség, hogy a vizsgán a mi csoportunkból az égvilágon mindenki átcsúszott, még Pát és Munkutolga is, úgyhogy továbbra is emelik az órák fényét jelenlétükkel (már amikor jelen vannak. :D) Az én midterm vizsgámról összesen annyit tudok, hogy 90% felett sikerült, mást nem árultak el. Se a pontos százalékot, se a helyes válaszokat nem lehet megtudni. Ezeket az adatokat a dél-koreai FBI 70 évre titkosította, úgyhogy majd esetleg az unokáim rendelkezésére bocsájtják idővel.

Egyéb érdekesség a suliról, hogy a 2-es könyvben 20 helyett 25 lecke van, és jelentősen több ismeretlen szó, úgyhogy fel kell kötni a hózentróglit. A nyelvtanokat annyit gyakoroljuk órán, hogy az egy kis átnézéssel elég jól megmarad, a szavak azok, amik kevésbé. Gyakorolni kell, nincs mese.

Tanítok is egy szót, vagyis fogalmat: P@ndegi. Mint ahogy látszik, ezek férgek. És ezt megeszik nagy örömmel, méghozzá nem kevesen. Részemről fúj-fúj, bazi nagy óriáskígyó erősen jön felfelé. :-@P


De evezzünk most kicsit személyesebb vizekre. Nem teljesen hazai vizekre, de mondjuk, hogy a szomszéd kikötőbe. Kanako csütörtök éjjel szakítani kényszerült a barátjával. A privát szféra néminemű tiszteletének figyelembevétele miatt nem teszek itt nyilvánosságra minden részletet, de a lényeg, hogy szegény szombatársnőm érzelmi mutatója borzasztómód negatív tartományba került. Az elmúlt 1-2 hétben már mutatkoztak jelek, hogy itt baj lesz. Volt például a 300 napos annivesary-jük (évfordulót mégse mondhatok), Koreában itt ilyen furán számolják, hogy ki mióta van együtt a másikkal. Kanako barátja aznap se telefont, sem sms-t nem ejtett meg, Utólag kiderült, hogy a midterm végét megünneplendő félholtra itta magát, és ezért nem volt érkezése telefonálni. A másik dolog, hogy a srác ugye most (vagy úgy 2-3 hónapja) egyetemet váltott és Incsonban lakik, s kivétel nélkül mindig Kanako ment oda találkozni vele, mert ember pajtásnak "nem volt pénze" idejönni. Az utóbbi 2 hétvégén viszont már azt sem akarta, hogy Kanako odamenjen.

Mi csütörtökön barátokkal elmentünk inni, Kanako, 2 másik japán lány (akik egyébként a szomszédaink a koliban), egy koreai lány (Tájang), meg 2 japán fiú (Endo és Makun). Makun Tájang barátja egy éve, és pont Kanako révén jöttek össze. Cserébe Tájang Kanakot összehozta a (mostmár ex-)barátjával.

Makun az egy borzasztó helyes fiú, bár érdekes mód ebben egyik japán lány sem értett egyet velem, szerintük akkor már inkább Endo. Hmm. Hát, izlések és pofonok, nekem Makun az igencsak szívdobogtató látvány. Ezt Tájanggal persze nem közöltem, gondoltam erre semmi szükség, bár biztos, hogy egyetértett volna velem. :-)) Tájang iszonyú jófej, kicsit beszél angolul, és van egy közös szenvedélyünk is, mégpedig a clubbing, úgyhogy majd alkalomadtán ellátogatunk együtt valami remek klábba.

Eljövetelkor Kanako már a szulcsib (ivolda) kijáratánál úgy érezte, hogy gond lesz a hazajutással, ennek ellenére egy közeli Family Mart üzletben magához vett mégegy üveg sojut. A koliba rendben megérkeztünk, épp bontja ki a sojut, mire kérdeztem, hogy ezt valóban most akarja-e elfogyasztani. Azt mondja, persze, itthon vagyunk, most már nem lehet gond a hazajutással. Ebbe az érvelésbe nem lehetett belekötni. Szegény mintha érezte volna a végét, mert éjszaka telefonban szakítottak a barátjával.

Pénteken (már jó előre betervezett) klublátogatás volt. Az esemény helyszíne a belvárosban, Szamjan-ban található Foxy, ami egy nem hétköznapi hely. De erről majd bővebben. Hát mi pénteken szépen felöltöztünk, kisminkeltünk, Kanako már single-ként, valamint a szomszédságban székelő 2 japán lánnyal mentünk, így összesen 4-en. A foxy alatt van egy remek bár/étterem, ott fogyasztottunk némi Hemultáng-ot (tengeri gyümölcs leves) és Kwail sojut (gyömölcsös soju). Én egyébként hiányolom Magyarországról az édes alkoholos italokat. Az ember annyit tehet, ha ilyesmit szeretne inni, hogy méregdrágán koktélt rendel, de lehetne ennél jobb megoldás is. Na mindegy, most Koreában vagyok, úgyhogy ez a legkisebb gondom. Éjfél körül felmentünk a klábba. Lecsekkolták az Alien kártyánkat, hogy valóban elmúltunk-e 20 évesek, hozzáteszem, hogy Koreában máshogy számolják az életkort, úgyhogy ide európai számolás szerint 18-19 éveseket is beengedtek. Na mindegy, ez nem is baj, ez a legkevesebb. A Foxy-t egyetlen szóval tudnám jellemezni, durva. o.@ Minden hölgynek ajánlom, aki azt akarja átélni, hogy ugyanazon időpillanatban 240 koreai fickó startol rá. Ezellen nekem alapvetően nem lenne semmi kifogásom, dehát, ugye, nem minden egyedet Brad Pitt hímivarsejtseiből tenyésztettek ki, úgyhogy, hát hogy szépen fogalmazzak, a fele olyan, hogy menekülnél a szélrózsa minden irányába. Persze azért voltak teljesen korrekt arcok is bőven. Szóval úgy vegyes, csak amire számítani lehetett.

Maga a hely 2-szintes, Az alsó szinten van a bár és egy olyan tánctér, ahol valamiféle buta koreográfiát tancolnak, és be lehet kapcsolódni, felül pedig van a nagyobbik tánctér, ahol rettenetes a zsúfoltság. Ennek általában a fiúk örülnek, a lányok kevésbé. Na mindegy, azért álltam a strapát. :-))

A zene szerintem szuperjó volt. Időközben lent 2-2 tekilát is elfogyasztottunk, aminek hatására kezdtem mindenből előbb 2-t látni, aztán egyet sem. 4-ig maradtunk, ezalatt én telefonszámot is cseréltem valakivel, de nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet volt. 4 után valamivel taxival jöttünk haza. A fiú már akkor szorgosan küldte az sms-eket, teljesen megfeledkezve arról, hogy nekem nem koreai az anyanyelvem, és hangullel történő sms-es írásból sem szereztem nagydoktorit, úgyhogy nem tudok ilyen tempóban válaszolni. Kanako közben arról panaszkodott, hogy gyér volt a felhozatal. Szerintem nem volt gyér, csak a körülmények és az idő rövidsége nem engedett jobban kibontakozni. Mindegy is, eltettük magunkat holnapra.

Szombaton is írt a fiú, hogy találkozzunk vasárnap. Huh, hát jó, nem mintha lett volna programom, úgyhogy megbeszéltük, hogy Szamjan-ban a Lotte előtt találkozunk 6-kor. Tudtam, hogy nem fogom felismerni, viszont mivel én külföldi vagyok, bíztam abban, hogy majd ő felismer. Azt megelőző vasárnap (tehát 3-án) is találkoztam valakivel, valami ügyvédpalánta, aki előtte való nap szombaton jött oda ismerkedni a helsz klábban. Vele kellemes időt töltöttünk el, ebéd ilyesmi, de úgy annyira nem fogott meg, másrészt nagyon zavart, hogy nem beszél angolul, és nekem kellett koreaiul beszélnem. Meg tényleg, összességében sem volt annyira megnyerő, úgyhogy azóta nem hívtam. Feltételeztem, hogy ez a mostani találka is valami hasonló lesz, egyszeri dolog. Hát, utólag nézve a dolgokat, nem biztos. :-))

Este megérkeztem busszal Szamjan-ba, leszálltam. 4-5 fiú várakozott a Lotte előtt, próbáltam kitalálni, hogy melyikük lehet az. de már annyira jól tényleg nem emlékeztem, mert a Foxy-ban nagyon sötét volt, és nekem egyébként sem jó az arcmemóriám, főleg ha ázsiaiakról van szó. A tekilának ehhez semmi, de semmi köze. :-))) Az egyik fiú nagyon kis helyes volt, úgy elábrándoztam, hogy ha pl ő idejönne, azt nem bánnám, bár ő tipikusan az a kategóia, akinek valószínűleg ovi óta barátnője van, mert már ott felszedte valaki.

És mit ad Isten, odajött. Pont ő. ^O^ Ohhhhhhhh, hát, éreztem, hogy jó estém lesz. :D:D Hozzá kell tennem, hogy sorsát nem kerülhette el, és a koreai férfiak legnagyobb hibájával, vagyis az angoltudás hiányával ő is rendelkezett, sajnos, úgyhogy egész este kénytelen voltam koreaiul beszélni. Nem az, tényleg, szeretek, és nyilván az a cél, hogy ez jól menjen, de most még nem vagyok azon a szinten, hogy mindenről tudnék beszélni, úgyhogy ez úgy ismerkedés nyelvének nem biztos, hogy a legmegfelelőbb. Na mindegy, nem volt más választásunk. Beültünk egy kedves kis étkezdébe, és nagyon finomat ettünk. A kedvemért csirkét és sültkrumplit, :P És sárgadinnyés soju-t. Ha Koreába jöttök, a gyömölcsös soju-kat mindenképp próbáljátok ki, a vilgon nincsen annál jobb. Hát beszélgettünk, amiről nyelvtudásom engedte. voltak kisebb félreértések, bár ez leginkább abból fakadt, hogy kissé hadart, úgyhogy először azt hittem, hogy 6 éves az öccse, mire kiderült, hogy 16. Ez a fiú sem sokkal idősebb. De azért pár évvel. Na mindegy, maradjunk annyiban hogy legális. >O< Nem fognak pedifiliáért lecsukni. Most remélem senki nem nevet. Ebben az égvilágon nincsen semmi vicces. Másrészt, rengeteg pozitív oldala is van, például tovább marad jóképű. :D Jöjjön az ember össze egy 30 évessel, és 5 év mulva megnézheti magát, hogy mi lett a palijából. Ellenben ő például még 5 év mlva is csak 23 lesz, ami milyen nagy előny. Akarom mondani 24! Vagy nem is, 25!! Jaj, mindjárt kitörlöm ezt az egész bekezdést. xDxD Úgysem kell most nekem még ennyire előre gondolkodni. Kérdeztem, hogy mikor érettségizett, mondta, hogy idén. Megint csak nézzük a dolgok pozitív oldalát, jobb, mintha azt mondta volna, hogy jövőre fog.^^ Most egyébként mérnöknek tanul a Pusan National University-n (elsőéves), és olyan kis szorgos diák, hogy (utólag kiderült) azért csak este 6-kor találkoztunk vasárnap, mert délelőtt a háziját írta. Lehet, hogy legközelebb veszek neki körzőt meg nyalókát ajándékba.

Mondtam neki, hogy együtt fizesssünk (ehhez alátalában szoktam ragaszkodni), mert nincs még semmi közünk egymáshoz, meg egyébként is diák, nem keres, nehogy már ő fizessen egyedül. Aztán elmentünk egy norebangba (karaoke). Én imádok norebang-ba járni, főleg Koreában, de meg kell mondjam, hogy ez a legeslegrosszabb norebang volt, amit életemben megtapasztaltam, Valamiért, isten tudja, az első refrén után leállította a számokat. Panaszkodtunk a menedzsernél, átmehettünk másik szobába, ott ugyanezt csinálta a gép. Haljak meg, én ilyen vacak helyet még életemben nem láttam. Gondoljatok bele, hogy a fiú nem tudott egyetlen angol számot sem énekelni, ezért csak koreaiakat választottunk. De a gép mindent 1 perc után leállított, úgyhogy gyakorlatilag percenként választhattunk új (kizárólag koreai) számot (amiből nekem erősen limitált a tudásom), remek szórakozás volt. :S Ez persze a srác értékéből nem von le, ő aranyos, nem tehetett róla, hogy rosszak a gépek (legfeljebb arról tehet, hogy 6 évig tanították angolul, és mégsem tud, de ez megint más lapra tartozik).

Csináltunk pár képet, felteszek egyet. Ez alapján nem szabad megítélni, mert félhomyálban telefonnal nehéz jó képet csinálni, életben nyilván egész más. Nem mintha reklámozni akarnám, eszemben sincs. :D (Van olyan képem is, ahol sokkal jobb, de ott meg én nézek ki olyan ostobán, hogy azt a saját blogomra fel nem teszem. xD)


Most teljesen összekevertem a napokat, és kifelejtettem a szombatot, pedig az is egy érdekes nap volt. Én azt hiszem, este épp edzeni voltam. Olgával beszélgettünk, mondta, hogy 3 km-t szokott futni. Ennek hallatára aznap este kénytelen voltam 4-et, csak hogy több legyen, mint neki, pedig egyébként nekem 2 is untig elég. A tüdőm olyan, mint egy békának, nem vagyok alapvetően futásra berendezkedve. A pszichológusok lehet, hogy azt mondanák, hogy ez valami kisebbségi momplexusból fakad, hogy nekem adott közösségben mindig a legjobban kell teljesítenem, hát nem tudom, lehetséges. Mindenesetre ez velem így szokott lenni. Az még hagyján, ha a jobbak közt vagyok, azt el tudom viselni, de utálok pl valahol kifejezetten a gyengébbek közt lenni, totál teljesen lehangol. Többek között ezért nem kezdtem 2-es szinten a nyelviskolát sem, meg azért sem, mert bőven van idő.

De térjünk vissza a szombatra. Feljöttem a szobába, és nem volt itthon senki, pedig volt vagy éjfél. Hát mondom, Kanako lelkem, hol vagy. Visszajött egy óra múlva. Kérdzte, hogy nem alszom-e. Mondtam, hogy de, mint látja, éppen alszom. Az ikertestvérem ül a gép előtt és néz Lee Jun Ki-t minden mennyiségben. És miért nem alszom, kérdezte. Hát, egyrészt jó, hogy ezt pont ő kérdezi, mikor ő sem alszik. :D Másrészt ha az amber Lee Jun ki-t nézi, akkor az alvás a legeslegutolsó gondolata. Ezt már hadd ne kelljen magyaráznom. Kanako ekkor felmarkolt egy újabb üveg sojut és közölte, hogy ő most olyan rossz helyzetben van, hogy megőrül, és szívesen elmesélné, de halaszhatatlanul innia kell. Ezzel visszarobogott a szomszédba, és én pedig visszatértem az internet nyújtotta örömökhöz. Hajnali fél 4-kor végleg visszajött, én még mindig fent voltam. Nyilván, hiszen másképp fogalmam se lenne róla, hogy mikor jött vissza. Mondta, hogy most aztán mondenképp el akar mesélni nekem valamit. És akkor elmondta, hogy este felhívta a barátját, hogy szeretné újrakezdeni vele, de olyan turpisságokra derült fény, amik miatt végleg elment a kedve az egésztől. Szegény már majdnem sírt. Kérdeztem, hogy mivel deríthatném jobb kedvre. Mondta, hogy csak annak örülne, ha lenne egy jó kapcsolata valakivel, valami rendes palival, mert addig, amíg nem lesz, addig csak a volt barátjára tud gondolni, és menthetetlenül innia kell, hogy kiverje a fejéből. Most egyébként muszáj hozzátennem, hogy Kanako nem alkoholista, csak az utóbbi 1 hétben vitte túlzásba. De ez talán érthető valahol.

Nem árulom el, hogy ki volt az, de nem olyan rég egy bizonyos valaki azzal viccelődött (vagy tán félig komolyan mondta, nem tudom), hogy Andor és Kanako milyen szép pár lehetnének. Ez akkor elég szürreálisnak tűnt, meg igazából szombat éjjel is, de veszítenivaló nem volt, úgyhogy kérdeztem, hogy egy magyar fiúhoz mit szólna. Persze nekem ugyanakkor Andor helyzetét is figyelembe kellett venni. Nem tudtam, hogy épp van-e valakije, mert ki tudja, lehet, hogy összeakadt valakivel, mióta legutóbb beszéltünk, meg egyáltalán, azt sem tudhattam biztosra, hogy mit szólna egy ilyen dologhoz. Kanako mindenesetre az elmondásom meg iwiw-es képek alapján nagyon belelkesült, úgyhogy hamarjában írtunk is levelet Andornak, hogy volna-e kedve találkozni. Andornak volt, úgyhogy pénteken megyünk Tedzsonba, és kérek mindenkit, hogy küldjön nagyon sok pozitív enegiát Tedzson környékére aznapra, hogy minden jól alakuljon. :-)))

Kész, azt hiszem befejeztem mára, vagyis nem. Még annyit el kell mondjak, hogy holnap Csondzsu-ba megyünk külföldi diákaokkal 2 napra Kwon szervezésében. A bangladesiek is ott lesznek, és a 2 szomszéd japán lány is. Igazolt hiányzás. Csütörtökön pedig lesz a koreai beszédverseny, ahol én is indulok. Jó lenne nyerni, de azért a péntek fontosabb. Nem venném a lelkemre, ha Kanako alkoholmérgezésben hunyna el, kivel laknék azután........

Az egyik aktuális kedvenc számom: Lee Jun Ki: J Style. Eszméletlen jó, a zene is, a klip is. Egyszerűen csodálatos. A számláló a Youtube-on azt írja ki, hogy 21.000-en nézték meg eddig, ebből 20.000 biztos én voltam. :D:D
Egyébként hozzá kell tegyem, hogy Jun Ki helyi híresség, mivel Puszáni, és ezt Puszán Algi (másnéven Pusan Trip) órán tanultuk. Ugye-ugye, hasznos ismeretek. Akkor kaptam kedvet hozzá, hogy jobban utánakeressek. Koreába jövetelem előtt 1 filmjét láttam, a "Király és a Bohócot", pont aminek a plakátja a képen van (jobb oldalt). Hát ugye ilyen helyi dekorációs divatok vannak: Északon diktátorral díszítenek osztálytermet (meg ugy az égvilágon mindent), Délen filmszínészekkel és énekesekkel. Azóta megnéztem egy másik filmjét is, a Fly Daddy Fly-t, ami szintén említésre érdemes, nekem legalábbis tetszett.


Lassan elteszem magam, mert reggel 7:30-kor (!!!) indulunk Csondzsuba, és felkelésben nem vagyok világbajnok, főleg, ha keveset alszom. Szép napot mindenkinek!