2009. május 19., kedd

Jeonju ~első nap~

Megint nagyon sokminden történt az elmúlt egy hétben, úgyhogy csak győzzem gépelni. Hát előszöris, mint ahogy említetem előzőleg, május 12-13-án (múlt kedden-szerdán) Jeonju városába látogattunk el egy merőben kínai többségű társasággal a Nagylelkű Egyetem szervezésében. Én miután blogot írtam hétfőn éjjel, és még egyéb más teendőm is akadt, nem nagyon aludtam keddre virradóra, úgyhogy ezt a tevékenységet a buszon pótoltam be. Ennek ellenére némi fáradtságot azért éreztem a keddi nap folyamán. Ez a kisebbik baj lett volna, a nagyobbik problematika az volt, hogy Jeonju-ban aznap hajmeresztő hidegek uralkodtak, amit reggel 7-kor a koli ablakából kikémlelve nem igazán lehetett sejtani még, úgyhogy a rajtam levő pendej öltözet nem bizonyult elégségesnek a zord idő elleni védekezésben. Megérkeztünk úgy dél körül. Jeonju térképen nincsen olyan messze Puszántól, de a busz feltételezem előbb körbejárja Koreát, és aztán megy oda, hogy tovább tartson. Én magyar vagyok, tehát eleve éhes voltam (egy párszor hallottuk már ezt a szóviccet, ugye?), de úgy láttam, hogy ezidőtájt már a kínaiak is megéheztek. Először rövid angol nyelvű kisfilmet vetítettek le arról, hogy miért Jeonju-ban a lehető legjobb a koreai kultúrával ismerkedni. Nekem kétségeim nem voltak efelől, de abban a percben az ebéd jobban izgatott. Namost, igenám, csakhogy azért meg kellett dolgozni. Egy kedves szakácsnő megmutatta nekünk, hogy hogyan kell Jeonju pibimpap-ot készíteni, és nekünk ezt a műveletet el kellett végezni utána. Nekem voltképp mindegy is volt, hogy mi fő a fazékban, csak ehető legyen. Főzöcske után hamar be is lapátoltam..... volna, ha a fő összetevő nem a rízs lett volna, úgyhogy csak annyit ettem, ami éhenhalás ellen éppen elég volt. Aztán megkóstoltuk a tanárnőét is, és teljesen meglepő módon az övé egy fokkal finomabb volt. Nem mintha ez pibimpap esetében olyan nagyon sokat nyomna a latban. Megboldogult Arirangos pincérkollégám, Robi szerint a bibimpap az egy adag rízs amire ráteszik a páncsánt (vagyis a mellékételeket), ahelyett, hogy mellé ennék őket. Ebben van némi igazság. Úgyhogy ha valaki koreai étterembe látogat el Magyaroszágon, megteheti, hogy kér egy üres rízst, páncsánt meg úgyis adnak, azt összekeveri, és kijön 3000 ft helyett 500-ból. Nem rossz ugye. :D A székely furmány.



Ebéd után szövetfestésre adtuk a fejünket hagyományos festékanyagokkal. Valaki mondhatta volna emberi nyelven, hogy ez a festék úgy befogja a kezet, hogy aztán súrolókefével sem jön le napokig, akkor talán több energiát fektettem volna egy gumikesztyű beszerzésébe, mindenesetre ezt a párnahuzatot rittyentettem össze kisebb-nagyobb erőfeszítések és áldozatok árán.^^


Ezek után egy házikóba mentünk, ahol be lehetett öltözni hanbokba (koreai népviseletbe), és készült jópár fotó, mint például én egy indiai fickóval "összeházasítva", csak Isten tudja, hogy azokhoz milyen módon lehet majd hozzáférni. Ha legközelebb látom Kwon-t, rá fogok kérdezni, ha nem felejtem el. Az én mobilommal csak ez a pár darab készült. Az másodikon én vagyok egyedül, a harmadikon pedig baloldalt a japán lányok (Asumi és Saori), meg mégvalakik, akiket nem tudok beazonosítani.




Jelmezbálosdi után a szállásra mentünk, ami egy igazi takaros kis hagyományos koreai szálláshely volt, földön alvási lehetőséggel (más lehetőség ágy hiányában nem-igen volt). Épp csak lepakoltunk, és már mentünk is tovább egy kisebb idegenvezetéses körútra. Az angolul egyébként kielégítően beszélő idegenvezető kisasszony körbevezetett bennünket Jeonju belvárosában, láthattunk egy katolikus templomot (ez számomra valamiért nem volt olyan rendkívüli^^), aztán megnéztük a Gyeonggijeon nevű palotát, ahol 7 híres királyról mesélt nekünk, köztük Lee Szong Gje-ről, a Csoszon-dinasztia alapítójáról. A belváros többi része is gyönyörűszép volt, a 2002-es japán-koreai közös szervezésű foci VB miatt építették ki ilyenre, és mondhatom, hogy a végeredmény tökéletes. Borzasztó hangulatos, érdmes megnézni, aki teheti.

Napközben elég sokat SMS-eztem a sráccal, akivel a Foxy-ban ismerkedtünk meg (Jeon Byeong Jun, de nekem csak Jun, mert nem szeretem túlerőltetni a szürkeállományt). A srác olyan stílusban ír, hogy kizárólag akkor lehet megérteni, hogy mit akar mondani, hogyha kiolvasom hangosan a szavakat, ugyanis (szándékosan vagy nem) a létező összes helyesírási hibát elköveti, amit koreaiban csak el lehet követni, úgyhogy íráskép alapján számomra lehetetlen megfejteni. Például a kétfajta we-nél a másikat használja, nem azt, amelyiket kellene (kwenchanhayo), ha két betű van a szótagban alul, akkor csak az egyiket írja oda, amelyiket épp ejtjük, helytelenül használja a ch-t és a j-t, az e-t és az ae-t, stb. Szóval jó arc. :D Ő sem nyelvészetből fog doktorálni. (Ennek ellenére szívesen cserélnék vele nyelvtudásban.)

Vacsorára sok finomságot ettünk, mondanom sem kell, hogy hagyományos koreai kosztot. Ekkor készítettem az utolsó képet, mielőtt belelt volna a telefonom képek számára fenntartott memóriája. (De.... azért nézzétek meg a legközelebb ülő kínai srácot... helyes, nem?^^ Tan-nak hívják. Kár, hogy egy hónap múlva visszamegy Kínába, pedig előzőleg szemet vetettem rá. :D (...is....^^;;;) Nem baj, megmarad eyecandy-nek.)


Vacsi után visszamentünk a szállásra, ezúttal végleg. A hely olyannyira őrizte a régi idők emlékét, hogy nem volt melegvíz sem, de ez legankább csak a kínaiakat zavarta, mert ők vannak úgy oda a napi 6-szori fürdésért. Az én jelmendatom: ha nincs melegvíz, akkor ne fürggyé le! De volt amelyik marhája hidegvízben még hajat is mosott, aztán rájött, hogy nem hozott magával hajszárítot. Úgy kell neki^^ Az én szobatársaim egyébként aranyosak voltak, az egyik angol szakos, úgyhogy jól beszélt angolul, tudtunk sokmindenről beszélgetni. Mesélte például, hogy attól függetlenül, hogy Kínában szeretik a rízst, még ők is túlzásnak tartják, hogy Koreában rízst kell enni reggelire. A hagyományos kínai reggeli ételek ugyanis különbözőféle búzakásák, a fiatalok pedig szeretnek szendvicset enni, vagy akár zabpelyhet.

Kwon este kérdezte, hogy ki szeretne sört inni, mondtam, hogy én például szeretnék. Negyed óra múlva visszajött, és hozott sört, de nem csak azt, hanem chips-et és üdítőt is, hogy legyen egy kis nassolnivalónk estére. Vitt minden szobába. Ez nagyon figyelmes dolog szerintem. Nekem egyébként annyira tetszett ez a szállás, hogy indítványozni fogom a nyáron érkező magyar kollégáknak, hogy látogassunk Jeonju-ba egy-két napra, ha belefér a programba.

A második napot majd külön írom holnap, mert egyben már túl hosszú lesz, és későre jár.

3 megjegyzés:

  1. Mivel az a ruha, ami rajtad volt, csupa dísz, feltételezem, hogy az volt a menyasszonyi ruha. :) Jól áll! :) És a kínai eyecandy sráckád is nagyon édes... Viszont azon a megjegyzésen, hogy a kínaiak is túlzásnak tartják a rizsmennyiséget, hát komolyan mondom, leborultam a székről a röhögéstől. Soha nem hittem volna, hogy ilyet hallok egy keleti ember szájából, hogy sok a rizs. :))

    VálaszTörlés
  2. Szia Mira!
    Kriszti vagyok, Magyaroszágról. Tegnap leltem rá a blogodra, remélem nem baj, nagyon érdekeseket írsz, tetszik!!
    Szia!
    Kriszti
    http://kanada-kriszti.blogspot.com/

    VálaszTörlés
  3. Vik: Köszönöm szépen. :))) És igen, én is meglepődtem, hogy a kínaiaknak itt problémájuk van a rízzsel, de reggelire ők sem eszik szívesen.

    Kriszti: Dehogy baj, nagyon örülök neki, ha olvasol. igyekszem majd továbbra is sok érdekeset írni. :)

    VálaszTörlés