Értelmiségképzés

Ez itt a kolink éjjel. Ezer lépcső vezet fel hozzá, és mindez egy hegy tetején van, ahová busz visz fel. Nagyon szép helyen van. :)

Kicsit érdeklődtem afelől, hogy itt Koreában mik az általános értelmiségképző tárgyak (amit mindenkinek tanulni kell, szaktól függetlenül), már csak saját érdekemben is. Kanako el is mesélte nekem, úgyhogy leírom a hallottakat. A felsoroltak közül mindegyik egy szemeszeres tantárgy. Számítógépes ismeretek (Word, Excel, PowerPoint), angol beszélgetés (hiper alapszint, aki ebből nem tud levizsgázni, az gyakorlatilag nem tud bemutatkozni sem), angol írás (dettó), hanja (150 db), valamint esszéírás koreaiul.

Hát ami engem a leginkább meglepett, az a hanja (másnéven kínai írásjegyek). Ugyanis elméletileg ők középiskolában 1800-at megtanulnak, akkor miért van az, hogy az egyetemen 150-ből kell levizsgáni.... hát valószínűleg azért, mert a középiskolában amint egy adag hanját megtanultak, és megírták a tesztet, azon szempillanatban el is távozik az információ a winchester katedrából, ez ugyanígy van az angollal, ami szintén 6 évig kötelező (7-től 12-ig), úgyhogy egyetemen mit lehet tenni, leviszik kissé a szintet, hogy közismereti tárgyak miatt ne bukjon ki a diákok 90%-a. Kanako szerint aki itt tanul, azok nagyrésze még a saját nevét sem ismeri fel kínai karakterekkel leírva. Lehetséges, hogy van egy-két nagy presztizsű egyetem az országban, ahol azért nagyobb súlyt fektetnek erre a fajta képzésre, de a felsőoktatásban semmiképpen nem ez az általános. Ami nekem valahol jó, mert ha teszem azt jövőre 2000 hanjából kéne levizsgázni közismereti tárgyként, akkor lehet, hogy kínomban Mongóliába dezertálnék zabot hegyezni. Ezt a 150-et még barátságos mennyiségnek tartom, majd megbarátkozom velük alkalomadtán. :p

Hát másfelől mi újság..... jó volt a hétvége. :-)) Pénteken délelőtt találkoztunk Tamami-val, és meglátogattuk Kwont, aki nagyon örült neki, hogy Tamami ide szeretne felvételizni. Beszélgettek kicsit a lehetőségekről meg az elképzelésekről, aztán Kwon mondta, hogy mivel a Tamami szakja másik kampuszon lenne, menjünk át busszal és nézzük meg. Ehhez kísérőt is rendelt mellénk, aki nem volt más, mint Olga barátja, akit most már nevén fogok nevezni, mert az is van neki: SungWon 성원 Mikor találkoztunk, már a srác sem bírta ki, hogy meg ne jegyezze, hogy mi mindig összefutunk, és hogy biztos valami "kapcsolat" van köztünk... hát, cuki. :-)) Mindegy is, körbevezetett minket a kampuszon, kérdezte Tamamit, hogy miért tud ilyen jól koreaiaul (nem mintha baj lenne), Tamami mondta, hogy magyar szak mellett ez volt a minorja. Vagyúgy. Csinált képeket is, ígyhát én nem, de majd megpróbálom megkérni, hogy küldje el őket e-mailben. Aztán beültünk egy nyugati stílusú étterembe, mivel kértem, hogy kivételesen hadd ne koreait együnk, és tök finom ételeket rendeltünk. :ppp Jaj, nagyon jó volt. :ppp Ráadásul ingyen, mert az egyetem fizette. o.@ Őszintén szólva nem értem, hogy mi ez az általános ellenérzés SungWon-nal szemben. Kanako ugye eleve nem szereti, és mesélte nekem, hogy a kampuszon senki sem szereti, és azt sem érti senki, hogy hogy szedhetett fel egy ilyen jó csajt, mint Olga, mert hogy Koreában Sungwon senkinek nem az esete és senki nem bírja a stílusát sem. Igen, tény, hogy ő nem tipikus koreai, ezt most nem negatív vagy pozitív értelemben mondom, hanem csak úgy neutrálisan. Az átlagnál sokkal jobban érdekli a Koreán kívüli világ, ezért jól meg is tanult angolul, sokat utazgatott, van egy kis rálátása a dolgokra, jól megtalálja a hangot a külföldiekkel, biztos nem is véletlen, hogy sokszor őt kérik meg, ha valakit kísérni kell, pedig hivatalosan sosem jelentkezett segítőnek (mint pl TH). Meg van egy nagyon jó humora is, tud nevetni a saját kultúráján, nem azért mert nem tiszteli, csak pl ő is viccesnek tartja, hogy reggelire rízst esznek hússal meg levessel, meg pl azt is, hogy mennyire nem illik egyenesen beszélni. Ha például vendégségben meleged van, akkor érdemes elkezdeni rizsázni a globális felmelegedésről, hátha a házigazdának erről eszébe jut, hogy talán bekapcsolja a légkondit, vagy ha szomjas vagy, nem kérhetsz vizet, mert akkor a házigazda úgy érezheti, hogy nem figyelt eléggé oda rád, mígnem eljutottál arra a szintre, hogy már vizet kelljen kérned, hogy szomjan ne halj, így hát érdemes valami kerülő úton megközelíteni a dolgot. De ezt olyan viccesen adja elő, hogy tényleg, tök jó hallgatni. A Nampodong nevű piacon sétáltunk kicsit, ott készítettem ezt a képet is a telefonommal, éppen tüntetnek a busz-sofőrök.


Helyben sikerült kábelt is venni a telefonhoz (amivel fel is tudtam tölteni a képeket). Aztán elmentünk ajándékbolta, mert SW szeretett volna valamit venni Olgának, és te jó ég, volt abban a boltban egy halamas plüss Totoro, én azt hittem menten megveszem, de arra ingem-gatyám ráment volna. Pedig úgy de úgy imádom a Totorot. x333 Erről jut eszembe, Kanako nekem adta a Totoros pénztárcáját, pedig csak annyit mondtam, hogy de aranyos. Jaj, hát aszondja, ő nagyon szívesen nekem adja. Mondtam, hogy nem kell, nem azért mondtam, de végül csak nekem adta. Nem tudom, ha esetleg legközelebb megtetszik a gyémánt nyakéke, azt is nekem adná-e. :D:D:D

Közben itt gyorstalpaló kiképzést kaptam Totoro, Barbie és Hello Kitty ügyben, ezek ugyanis nagyon mennek Japánban, és Kanako is nagyon szereti őket. Tudtátok-e például, hogy Hello Kitty-nek van ikertestvére, sőt még macskája is (nem mintha Hello Kitty eleve nem macska lenne. :D:D) Na mindegy, szóval Kitty londoni, és a barátja is, because she also has a boyfriend, és a barátja apja fotós, ezért Afrikába ment. Meg vannak ilyen érdekességek is, hogy szereti a sajttortát, és jól tud zongorázni.

A dolgok másik fele Princess Tenko, aki Barbie japán hasonmása, valamint élő személy. Szegény nő 20 éve barnarizsen és káposztán él, és legnagyobb rajongója maga Kim Jong Il, akihez el is látogat évente egyszer-kétszer Észak-Koreába, sőt még kutyát is kapott tőle.

Ezenkívül Kpop/Jpop témában is lassan olyan művelt leszek, hogy csak na, mivel kedvenc szobatársnőm mint sokmindenben, ebben is rendkívül otthon van. Mr Johnnyról mondjuk nem látott még képet, úgyhogy kicsit sokkolta, mikor mutattam neki. :D Ami a jelenlegi slágereket illeti, ha itt az ember kimegy az utcára, akkor kétféle zeneszámot hallhat, ami minden boltból, klubból és autóból bömböl kifelé, egyik Bi-től a Rainism, másik pedig a Super Junior-tól a Sorry Sorry. Ha ezt a számot nem hallottam itt még 368ezerszer, akkor egyszer sem, de nem baj, mert így sokadszorra már tetszik. :D

Na ezt majd még folytatom, csak megyek ebédelni.