야구시합

Mmmmmmmmmmmm. :S Nem a legjobb a helyzet. Valóban költözünk, de nem Kanako lesz a szobatársam, mert a titkárságon voltak szívesek összevissza kevergetni a tisztelt kollégiumi lakosságot, és valami koreai lánnyal párosítottak össze. Egyénlőre csak a nevét tudom, majd délután találkoztunk költözéskor. Aw, remélem aranyos lesz. de akárhogyis, nem tesz boldoggá, hogy nem Kanakoval fogok lakni. Vele tökjó (volt :S). Most lehet, hogy minden 3 hónapban új embert kapunk. (?!) Dehát mire jó ez. Megszokni valakit, hogy aztán szétköltöztessenek. Esküszöm ki fogok költözni ebből a koliból, amint tudok, mondjuk egy jóképű gazdag namdzsacsingu házába. :D:D:D Most Kanako azt mondja, hogy valószínűleg csak nyárra van ez az új elrendezés, és szeptemberben újra összeköltözhetünk, hát remélem, hogy így lesz. De például Olga, aki egy éve van itt, már az ötödik emberrel lakik. Lehet, hogy alkalomadtán megkérdezem Kwont, hogy mi a jó Isten folyik itt, és mitől függ, hogy kit kivel osztanak be. Szeretem a meglepetéseket, de nem az ilyen jellegűeket. o.@

Térjünk is át valami kellemesebb témára. Múlt hétvégén Jázminék meghívtak baseball-meccsre (június 13, szombat). A férje imádja a basebellt, Jázmin meg gondolom 'elviseli', hát ez már csak így van, ez a feleségek sanyarú sorsa. XD Én személy szerint semmit sem tudok erről a játékról, se a szabályokat, se a híresebb csapatokat, de meccsre az ember egyébként is a társaság miatt megy (nem?), úgyhogy gondoltam miért ne. Jázmin férjének rengeteg barátja is eljött, bár én nem tudtam kölünbséget tenni köztük és a temérdek többi szurkoló között. Nagyon meleg volt, úgyhogy elfogyasztottunk egy jelentékenyebb mennyiségű ser-italt, és szárított tintahalat, csirkét meg csipszet ettünk az éhségérzet csillapítása érdekében. Engem a meccs a legkevésbé sem érdekelt, nyilván, de nagyon jó volt az atmoszféra. :-D A koreaiak imádják a baseballt, és nagyon jók is benne. Tavaly Pekingben ők nyerték meg az aranyat, és én pontosan emlékszem, hogy akkor épp Daeguban üldögéltem Brandonnal egy AU nevű klubban és mindenki örjöngött, hogy legyőzték Kubát. Úgyhogy nyilván szombaton is rendkívüli módon be tudtak indulni rá, és ez meg is adta az alaphangulatot. A Lotte Giants (puszáni csapat) játszott az Uri Heroes (szöuli csapat) ellen és jól el is verték őket, mint a rongyott (mármint pusant). Hát egyszer ilyen helyre is érdemes elmenni, még ha nem is leszek nagy baseball rajongó.










Kész, megbolondult a blog, nem hajlandó a kép alá tenni a szöveget. Na mindegy, én azért folytatom a mesedélelőttöt. Szóval baseball után kiültünk egy stadionhoz közeli parkba és megittuk a maradék sert, de mivel mindenki rajtunk kívül csak koreaiul beszélt, nekünk ez a fajta mulatozás Jázminnal egy idő után kezdett kicsit unalmas lenni, úgyhogy mondtuk, hogy lelépünk, érezzék jól magukat a továbbiakban. Jázmin kérdezte, hogy miért nem megyünk el hozzájuk, főz valami vacsorát és beszélgethetünk. Hát gondoltam, úgy is van, miért is nem! Úgyhogy hozzájuk mentünk, Seomyon mellett laknak Bomnaegolban, közel a Kyobo-hoz. Olyan svájci vacsit rittyentett össze, hogy csak na. Étteremben se tudnák lekőrözni. Egyébként nagyon édes aranyos kis egyszobás lakásban laknak. A konyha teljesen egyben van a lakrésszel, van egy étkezőasztal, egy íróasztal, polcok, szekrény meg egy ágy, és ennyi. Dehát nem is kell több. 300.000 wont fizetnek érte havonta (együtt, nem fejenként - én ehhez képest a koliért 250.000-et, tehát a szobáért a szobatárssal együtt 500.000-et perkálunk), az egyetlen baj a lakásbérléssel, hogy irracionálisan magas kauciót kell letenni (még forintba átszámolva is többszázezres, milliós nagyságrend), amit persze utólag visszakapsz, dehát ha ez az összeg eleve nincsen, akkor bérelni sem tudsz. Megnézegettem az esküvői albumukat is, az egyik képen én is rajta vagyok :D, Jázmin mondta, hogy majd nyomtat nekem abból egyet. Olyan szépre megcsinálják Koreában az esküvői képeket, hogy az emberekre szinte rá sem lehet ismerni. Remekül bánnak a Photoshoppal a Photo shop-okban. :D:D XDXD Svájcról eddig nem sokat tudtam, de most elég sokmindent megtudtam róla, és nagyon szimpatikus lett, úgyhogy egyszer majd oda is szeretnék ellátogatni. Meg persze témáztunk az európai és az ázsiai kultúra közti különbségekből adódó problémákról. Jázmin rendkívül neheztel, hogy a koreaiaknak miért kell folyton alkoholt inni és későn hazajárni. Mondta mindezt hajnali 2-kor, mikor a férje éppen 1000 fős baráti társasággal öntött fel a garatra a város másik végén. Úgyhogy nem mondott hülyeséget. XD Annyi, ami vigasztalhatja, hogy szerencséjére július 27-én Svájcba költöznek, és ott fognak élni, úgyhogy a helyzet majd némiképpen normalizálódik. (Mindaddig, amíg a férje rá nem talál a helyi koreai kolóniára, és együtt a helyi koreai éttermekben és karaoke bárokban fognak majd mulatni éjszakába nyúlóan...)

Meg kell mondanom, hogy jelentékeny különség van az európai és az ázsiai randizási szokások között is, mivel amíg Európában teázó/kávézó/kínai-kajálda/mozi dívik, vagy kirándulás, park, séta, addig ázsiában drága európai étterembe szokás menni, utána együtt vásárolni, hogy a leányka saját izlésének megfelelően öltöztethesse fel az ifjú urat, és csinálhassanak aranyos matricás fényképeket szivacskékkel. Valamint mindenből van páros, páros tefódísztől kezdve a pólón át a cipőig, ha valakinek külön erre lenne igénye. Még a telefonszámuk is lehet egyforma egy számjegy eltéréssel. XD CUKI XDXD Ezek persze nem mindenkire igazak, illetve nem mindenkire egyforma mértékben, de általában így van, ahogy mondom. És ha valaki Ázsiában nem így csinál, akkor a barátnők hatalmas kerek szemekkel hallgatják az élménybeszámolót, és kérdezik, hogy: Komolyan?????!!! o.@ Nahát!!! Hátja. De talán nem is baj, ha szokják, hogy lehet ezt másképp is, teszem azt, lehet valamit együtt csinálni óránként 10.000 ft elköltése nélkül is.

Egyébiránt 92%-os lett a vizsgám, úgyhogy minden rendben. Lehet tovább haladni. A jövő hét szünet, de utána megint suli, és most már nem délután lesznek az órák, hanem reggel 9-től 1-ig. Mi lesz a reggeli utáni alvásommal o.@ XD

Most már lassan pakolnom kéne, de még egy utolsó dolog. Tegnap találkoztam egy fiúval (YongHoon). Najó, most mindenki elmosolyodik, hogy mint általában, de ez most más!! Illetve remélem, hogy más. Ő olyan, aki felhív és próbál angolul beszélgetni, nem csak sms-t küld koreaiul, mint a legtöbben, és minden szempontból teljesen normálisnak tűnik. Én most már nagyon bizalmatlan vagyok a koreai fiúkkal szemben, és ezt mondtam is neki, persze ellenkezett, hogy ő nem olyan, de az eddigi tapasztalatok miatt szavakkal engem már nagyon nehéz meggyőzni, úgyhogy majd csak az idő dönti el, hogy mi lesz. Nem akarok nagyon sokat mesélni róla, mert ha lesz valami, akkor úgyis lesz majd még alkalmam mesélni, ha meg nem, akkor úgyis mindegy, de remélem, hogy majd még visszatérhetek rá. :-))

Najó, tényleg megyek pakolni, mert másfél óra múlva költözünk. Pusszancs.