2009. szeptember 22., kedd

Puszáni kalandok 2 ~광안리 (Kwanganli) és PIFF~

Másnap, augusztus 6-án csütörtökön találkoztunk Kanakoval, vagyis tulajdonképp én Kanakoval együtt mentem a koliból, Dávidék meg a szállásról, és Kwanganli Beach-en találkoztunk. Hát strandidő éppen nem volt, jól el volt borulva, úgyhogy nem is olyan sokat maradtunk ott, de azért csinálunk néhány közös képet. A háttérben a Kwanganli Taegyo nevű híd látható! :D



Ezután metróval átutaztuk a fél várost, mintha odafelé már eleve nem azt tettük volna (de egyébként valóban nem, mert odafelé busszal mentünk^^), és Jagalchi-nál kötöttünk ki, ahonnan fel lehett menni a Pusan Tower-hez. Ott azért elég szép volt, meg ugye ott van Lee Sun Shin szobra is, aki vigyázó szemeit éppen Puszán-ra veti.




Igaz ami igaz, az előző esti bulizástól mindenkinek olyan szinten nem volt energiája kábé semmihez, hogy 15 perc után inkább lejöttünk és elmentünk vacsorázni, meg HoTteok-ot enni a PIFF-re. Enni mindig van energia, sőt mondhatni, hogy az adja az energiát!! :D:D:D Elég jópofa volt, megkérdeztem a (pincérnek nem nevezném inkább) konyhás nénit, hogy csípős-E a tonhal-leves, erre mondta hogy nem, egyáltalán nem az. Ez, mint tudjuk, koreai viszonylatban azt jelenti, hogy a füleden is tüzet okádasz, és mivel majdnem mindnyájan ezt rendeltük, kellemesen főtt is a fejünk. Dehát ez már csak így megy errefelé. :-)) Elég a színét megnézni, látszik, hogy nem szójababcsírából főzték^^ Bár a kép az ízvilágot nem adja vissza kellőképpen. :D



A PIFF-ről már valószínűleg meséltem korábban is, ez a Pusan International Film Festival (Puszáni Nemzetközi Filmfesztivál) helyszíne, ami akkor is nagyon jó hely, mikor éppen nincsen fesztivál. Mindig vannak kinn árusok, meg jó boltok is vannak arrafelé, szóval kellemes környék. Ettünk az évezred legjobb koreai találmányából, a HoTteok-ból, ami egy fahéjjal meg magkeverékkel töltött fánkszerű képződmény, frissen sütik, és olyan isteni finom, hogy az ember a tíz ujját megnyalja utána. Itt van egy HoTteok-árus standja.


És ha már az utcai árusoknál tartunk, sokan és nagy előszeretettel árulnak sültkrumplit. De ennek nem szabad ám bedőlni, mert ez az incsiklandozó hasábburgonyának álcázott finomság valójában Kugumából, vagyis édesburgonyából készül, ami szerény véleményem szerint a nem-finom dolgok kategóriájában foglal helyet, ugyanakkor aki szereti, annak jóféle csemege lehet ilyen formában is.


Mégvalamiről mindenképp mesélnem kell, az pedig nem más, mint a MEETING PLACE, vagyis a találkozóhely, ami minden metromegállóban megtalálható. Nagyon okosan központilag kijelölnek egy helyet, ahol lehet várakozni, és így az embereknek elég annyit megbeszélni, hogy melyik mertoáállomáson futnak össze, és a kijelölt találkozóhelyen gond nélkül megtalálják egymást. Hát ez is ilyen ázsiai dolog. :D Mindenesetre Diáéknak nagyon tetszett, úgyhogy poénkodtunk is egy sort, demonstrálva hogy hogyan és miként kell Koreában szakszerűen találkozni.


2 megjegyzés:

  1. jajj,de nem hiányzik az édesburgonya :DD emlékszem,olyan sokáig kísértett...nem éreztem a rendes krumpli ízét,az is édesnek tűnt bváá

    VálaszTörlés