Nem is tudtuk, hogy az anyukának másnap születésnapja lesz, de Nóra mondta, hogy miért nem viszünk egy tortát csakúgy, és vett is egyet a Paris Baguette-ben, aztán milyen jó hogy vittünk, mert nagyon örültek neki, és kiderült, hogy egyébként is másnap születésnap lenne. De azért nézzétek meg, hogy szegény tortán frankón rajta van egy paradicsom^^
Biztos mondtam már, de Koreában a paradicsomot a gyömölcsök közé sorolják (bármennyire is nem édes), és mikor konkrétan rákérdeztem, hogy nem zöldség? Akkor is mondták, hogy dehogy zöldség, gyümölcs^^ És naná hogy nekem jutott a paradicsomos szelet. :-D
Ő itt a Mátrix-ból a kulcsos-ember ^O^ (열쇠= kulcs)
Naaaaaggyon fincsi ebéd után elmentünk sétálni a Han folyóhoz, nekem összesen két problémám volt, az egyik, hogy esett az eső, a másik, hogy az előző esti kialvatlanság miatt hullafáradt voltam, de az ajummáknak szerencsére sikerült emelniük a hangulatot azzal hogy szitáló esőben leültettek minket kinyitott esernyőkre, hogy majd ők lefotóznak, hát naná, hogy szakadtunk a röhögéstől.
Este volt a kettes számú magyartalálkozó a Jonggak Tower-nél. A megjelentek balról jobbra a következők: 1) Nagy Tamás, aki az eltén mongol szakon és kétéves koreai programot is végzett, most koreai irodalomból MA-zik Szöulban 2) Csoma Tanár úr kedves feleségének az öccse 3) 김보연de mindenki csak Kim-nek hívja, a Szöuli Idegennyelvi Egyetemen fog végezni nemsokára magyar szakon, és tavaly az eltén tanult egy évig magyarul, ott találkoztunk^^ 4) Nórika, akiről már tudjátok, hogy kicsoda, 5) Mária, akinek kell, hogy legyen koreai neve is, csak sajnos nem tudom, hogy mi, mindenesetre ő is ugyanott magyarszakos, ahol Kim, és ő is tavaly tanult egy évig Magyarországon, csak annyi különbséggel, hogy ő a tavaszi félévben már nem az eltén, hanem a Balassi Intézetben 6) én^^ 7) Egy magyar hölgy aki szintén valamilyen pályázat révén jutott ki Szöulba, sajnos nem tudok róla túl sokat, kivéve, hogy van két nagylánya 8) Csoma Mózes Tanár Úr 9) és aki a fotót készítette, Dávid aka namhanman, de őróla meg úgyis meséltem már korábban.
Vacsi után elmentünk Norebang-ba (ami a karaoke koreai megfelelője), aztán nagyjából szétszéledt a társaság, volt aki sörözni ment, de mi Nórival és Dáviddal Itaewon felé vettük az irányt, mert Nórit hívták az ismerősei, hogy menjünk oda bulizni. Itaewon az egy híres-hírhedt környék tele klubbokkal és egyéb szórakozó-helyekkel, egy este alatt nem volt lehetőségünk olyan szinten belemélyedni a helyi forgatagba, hogy komolyabb véleményt tudjak alkotni, de biztos nem lesz a kedvenc helyem. Alatvetően ez az a hely, ahol (mind a pozitív, mind a negatív) külföldi hatások legerősebben érvényesülnek. Ebből rögtön lehet következtetni, hogy Itaewon-ban rengeteg a külföldi. Lementünk egy klubba, körülbelül minden második nőci szőke és fehérbőrű volt. o.@ A Koreában hagyományosan nem toleált dolgok is itt kapnak létteret, teszem azt Itaewon-ban lehet egyedül top-ot hordani, itt vannak a melegbárok is, stb. Egész Dél-Koreában sehol (máshol) nem lehet felvenni top-ot, vagy olyan polót, amiből kilátszik a hasad, meg mélyen dekoltáltat sem. Ha 40 fok meleg van, akkor sem. Ők úgy vannak vele, hogy egy ruha inkább legyen csinos, mint szexi. Nagy divatja van például a derékig felérő szoknyának is, meg a csipkés blúznak. Mini-szoknyát azt ugyan hordanak, de azt is csak 18-20 éves kor után. Ez egyébként meredeken ellenkezik Japánnal, ahol sokkal szexisebben öltöznek már az egész fiatal lányok is, sőt Japánban az iskolai egyenruhához is többnyire mini-szoknya dukál, amíg Koreában térdig érő van nekik. Kanako is mindig mondta nekem, hogy Japánban sokkal többmindent tolerálnak öltözködés terén, bár előben látni Japánt még nem volt szerencsém.
Vasárnap Nórival kimentünk a Namdaemunra vásárolni kicsit, aztán én visszajöttem Puszánba, mert hétfőn kezdődött a suli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése