Suli

Elkezdődött az iskola. :) Kanako épp most ért haza, beszámolt az aktuális bonyodalmakról, és megmondom őszintén, kezdem elveszteni a fonalat. Az ismerőseinek ilyen szövevényes és kibogozhatatlan kapcsolatrendszere van (kb. mint India történelme, se füle, se farka), de talán ha személyesen megismerkedem majd velük, akkor előbb-utóbb kitisztul, hogy ki kivel milyen viszonyban van. Tegnap mondta nekem, hogy mesélt rólam a barátainak, és ők szeretnének megismerkedni velem, aminek nagyon örülök, mert én is nagyon szívesen megismerkednék velük. :) Már alig várom. De hadd meséljek most az iskoláról.
Reggel 8:50-re bementem szintfelmérőre, ami kimerült abban, hogy beszélgettünk kicsit (hát amennyire tőlem tellt), és nyelvtan címen felírtak nekem 4 db r illetve p tövű igét (egyiket sem ismertem, de egyértelmű volt, hogy azon kéne elgondolkodni, hogy ezek kivételek-e). Emezeket elregoztam én becsülettel, de mint utólag kiderült, mindet hibásan, úgyhogy ez a része a dolognak maradéktalanul meggyőzte őket arról, hogy bár én állítottam, hogy mi beszéd helyett inkább a nyelvtanra mentünk rá a suliban, abból sem vagyok éppen kikezdhetetlen (milyen szépen fogalmazok :)).
De ennek ellenére javasolták, hogy nézzek be annyi órára, amennyire csak kedvem van, és amelyik szintet a leginkább jónak érzem, arra járjak be. Reggel 9-től este 6-ig 3 különböző szinten látogattam órákat, és végül sikerült megtalálni a megfelelőt. Ez egy amolyan álkezdő szint, de abból a legerősebb csoport. Azért nem vállaltam be ennél haladóbbat, mert ebben a suliban nagyon másféle (és jóval intenzívebb) koreai nyelv képzés folyik, mint amiben az eltén nekem részem volt az elmúlt 2 évben, és nagyon sok fehér folt lett volna, ha túlvállalom magam. Egész másfajta készségfejlesztések folynak (pl magnózés is van, stb). Ez természetesen nem kritika az elte felé, hiszen ott tanári létszám-hiány van, és ahhoz képest hogy máshol koreai tanszékeket zárnak be, ott éppen megnyílt, de voltképp csak a tényeket mondtam, hogy nagyon más az eltén tanulni, meg más itt. Amit ott megtanultam, az egy nagyon jó alap, de tulajdonképpen nem gyakorlati tudászint, csak építeni lehet rá. De hát végülis ez a cél. Szóval választottam egy olyan csoportot, amiből szerintem a legtöbbet tudok profitálni, és ez szerintem így jó lesz.
A csoportban be kellett mutatkoznom (lévén, hogy már elkezdődött a szemeszter, én csak közben csatlakoztam). A csoporttársak főleg mongolok és kínaiak. Nem nagyon tudnak viselkedni, de egyik-másik csoportban láttam rosszabbat is, úgyhogy ez még éppen elviselhető. Bemutatkozás után kérte a tanár, hogy kérdezzenek tőlem. Az egyik kínai fiú első kérdése az volt, hogy Namjachingu ga issoyo? :D (Van barátod?) Hát gondoltam, sikerült rögtön belecsapni a lecsóba, de nem bántam, az ember mindig örül az ilyen kérdésnek, még akkor is, ha van. De nekem ugye épp nincsen. Azt, hogy Magyarország hol van (meghogy egyáltalán van ilyen), senki nem tudta, tátott szájjal néztek, mikor megmutattam a térképen.
A tanítás maga nagyon jó, kicsit tempós, de ha az ember odafigyel, akkor lehet követni. És szerintem jó a tematika is. Őszintén kíváncsi vagyok, hogy milyen módon fogunk fejlődni, vagy hogy észreveszem-e majd magamon, vagy hogy más észreveszi-e majd. Meglátjuk. A csoportom 2-től 6-ig van délutánonként, egyenlőre hétfőtől péntekig, de lesznek olyan hetek, mikor csak csütörtökig. Az külön jó lesz. :) Egyenlőre el sem tudom képzelni, hogy milyen az, mikor az ember ért, és tud beszélni koreaiul. Ez eddig olyan álomszerű volt, de ahogy elnéztem akár csak az egyel vagy kettővel felettünk lévő csoportot, már ők is elég sokat tudnak. Úgyhogy lehet, hogy ez hamarosan valóság lesz. :) Nemáááááááááááááááááááááár!!!! :D:D:D:D
Gyorsan elmesélem még Kanoko pasis dolgait. Hát jobb lenne, ha már a sajátomat mesélném, de egyenlőre elégedjetek meg ezzel. :) Szóval van néki egy barátja, aki szerintem nagyon helyes, de Kanokonak igazából nem annyira az esete. Azért van vele, mert bár régebb óta tetszik neki egy másik srác (aki NAGYON IS az esete), vele sosem tudott összejönni, és ezért elkezdett járni a mostani barátjával. Igen ám, de múlt pénteken megtudta, hogy igenis jócskán vannak esélyei annál a srácnál, akiben már nem reménykedett, és ez most fenekestül felforgatta szegény érzelmi életét. Hát én drukkolok neki, hogy bármi lesz is, minden(kinek) jó legyen a végén. :) Bár az élet sosem ilyen egyszerű…..
Tudom, hogy nem válaszoltam minden kérdésetekre, de idővel, igérem, mindenre fogok, csak nem megy egyszerre.
Sok puszi mindenkinek.