Puszánban

Hát megérkeztem. :) Épségben, sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy minden a lehető legjobban alakult (eddig, csak el ne kiabáljam). Az Air France gépen (amivel Párizsba mentünk), nagyon helyes francia légiutaskísérő volt. A párizsi reptér valóban nagy, és oda kell figyelni, hogy az ember merre megy, de hát mondjuk valamicskét már jártas vagyok reptér ügyekben, úgyhogy nem lehet olyan könnyen eladni. :) Az út Incsonba nagyon elviselhető volt, szinte meg sem éreztem, hogy 12 óra, és ez nagyban annak betudható, hogy kényelmesebb volt az Air France gép, mint az Aeroflot. Az első sokk Koreában akkor ért, mikor a kísérőm, aki kis táblával várt, fogta magát és vett nekem egy REPÜLŐJEGYET Puszánba. @.@ Nem nagyon ellenkeztem. Hogy mi mindenre van igény és lehetőség Koreában, elképesztő. Szombathelyre nem tudom mikor fognak repülőjáratot indítani. :D Ezen a helyi gépen is volt egyébként férfi utaskísérő (csak nekem :D), aki meg is dícsért, hogy milyen szépen beszélek koreaiul. Mindnyájan tudjuk, hogy még nem, de hát kedves akart lenni. Az út nem tartott soká, mondanom sem kell, reggel 10-re Puszánban voltam. Ott egy másik kísérő várt, aki elhozott a koliba, aztán elvitt az egyetem épületébe, ahol egy harmadik emberrel találkoztunk. Ő segített bankszámlát nyitni, úgyhogy most már van híres Thongjang füzetem is. :) A hármas számú kísérő meghívott ebédelni, volt olyan kedves, és egy másik nemzetközi koordinátor, egy hölgy is csatlakozott hozzánk. Csupa finomat ettünk, meg jót beszélgettünk. Nagyon érdekelte őket például, hogy a magyarok milyennek látják Koreát, hát az attól függ, hogy MELYIK magyar, de ők épp jót kérdeztek. :D Aztán visszahoztak az egyetemhez, és megegyeztünk, hogy hétfőn 8:50-re jöjjek be szintfelmérőre. Úgyhogy a hétvégém szabad, beleértve a holnapot (pénteket) is. Arra gondoltam, hogy felmegyek Szöulba, de ezt majd még meglátom.

Akkor most egy kicsit a koliról. Maga az egyetem gyönyörű helyen van. Puszán ugye tengerparti város, de a parton hegyek vannak, és az egyetem is hegyes részen van. A koliból gyakorlatilag látni lehet a tengert. Igaz a mi ablakunk épp nem arra néz, de ez a legkevesebb. A koli díja 850.000 won, vagyis kb 850 dollár egy szemeszterre (vagyis júniusig), de ebben benne van az étkezés is (hétköznap reggeli és vacsora, hétvégén reggeli, ebéd, vacsi). Már kóstoltam, és teljesen korrekt étel van, úgyhogy szerintem nem kell majd vészes összegeket plusszban kajára költeni. A koliszoba nagyon komfortos, padlófűtés van (ondol), internet, saját zuhanyzó és wc. Az ajtó kóddal nyitható. Minden este ellenőrzés van éjfélkor, hogy mindenki megvan-e, ha máshol alszunk, azt előre be kell jelenteni. Ez úgy zajlik, hogy éjfélkor körbe megy a portás, és mindenhová bekopog. Ilyenkor ajtót kell nyitni, és megnézi, hogy mindkét ember itt van-e. Ha valaki nagyon álmos, és nem akar éjfélig fennmaradni, akkor résnyire nyitva lehet hagyni az ajtót. Idegeneket behozni nem lehet. 10 pontról indulunk, és minden szabályszegésért levonnak 1 vagy 2 pontot, ezért nem árt vigyázni. :D

A szobatársam japán, Kanako-nak hívják, és Nagasakiból való. Az egyetemen nemzetközi üzlet-et tanul, és nagyon jól tud koreaiul. Nagyon rendes, és normális, nem az a fajta zárkózott japán, akivel képtelenség barátkozni. Mindenben segített, voltunk ágyneműt venni is ma, meg ami még kellett. Tényleg aranyos, úgyhogy nagyon örülök neki, hogy pont ő lett a szobatársam. Najó, bevallom, mikor először bejöttem, és megláttam, hogy 20 táskája, 20 pár cipője, 20 tonna sminkje, hello kittys laptopja és lila ágytakarója van, kicsit megijedtem, mert ezek alapján akár felszínes cicababa is lehetett volna, de alaptalan volt, mivel mikor talákoztunk, szinte azonnal egy hullámhosszon voltunk. Lehet, hogy lassan elkezdek majd táskákat meg cipőket vásárolni én is. xD Najó nem.

Biztos sokmindenről nem meséltem, ami érdekelne benneteket, de kérdezzetek nyugodtan, és arra legközelebb válaszolok.

Csocsi mindenkinek!