Szöul

Szöulban (2009.03.28-29)

Annyira jó nekem itt Koreában, hogy nem is igaz. :) Éppen Szöulból megyek hazafelé. Itt most már vasárnap késő délután van, a busz elvileg fél 10-re ér Puszánba. Igen, végülis feljöttem Szöulba, bár voltak olyan gondolataim, hogy mobil nélkül mégse kéne ilyen messzire (és ez a gondolat nem volt alaptalan, de ezt majd később kifejtem), győzött a rosszabbik énem, akinek már Szöul-elvonási tünetei voltak. És hát annyira adta magát a szabad hétvége….
Kanako (akinek egyébként zavaros pasiügyei vannak, és ez jó, mert így cinkostárs lehet, szükség esetén:)), pénteken felvázolta nekem, hogy hogy jutok fel Szöulba. Leírta rózsaszín papírra. :) De komolyan. Tulajdonképp a sulibusszal és metróval (átszállás nélkül) el lehet jutni a buszpályaudvarig, Igaz, hogy majdnemhogy az egyik végállomástól a másikig kell menni (31 megállót), így csak a metrózás maga egy óra. Hát nem baj, ez a bemelegítés, mert a Puszán-Szöul táv 4 és fél óra. Ha KTX-el (expresszvonattal) mennék, akkor csak 2 lenne, de jelentősen drágább is és egyenlőre nem vagyok milliomos, úgyhogy jó nekem a busz. Ezek amúgy extra kényelmes buszok, úgyhogy panaszra nem lehet ok.
Szöulba felérve aztán felpattantam a metróra, és elmentem Anguk megállóig. Akik nem tudnák, tavaly a lányokkal mi egy Yim’s House nevű hotelben laktunk, (mindenkinek ajánlom, szuperjó kis szálló, és megfizethető áron), így nem akartam megszakítani a tradíciót és most is oda foglaltam szobát. Namost a hibát ott követtem el, hogy megelégedtem azzal a gondolattal, hogy Yim’s House közel van Anguk megállóhoz, de nem volt nálam se pontos cím, se telószám, se egy térkép, amin be lett volna jelölve, szóval gyakorlatilag semmi. Valahogy azt volt az érzésem, hogyha Anguk-nál leszállok, akkor már csak emlékezetből is odatalálok, de sajnos ez nem így történt. Rosszul emlékeztem a terepre, és eléggé eltévedtem. A helyzet pozitívuma, hogy megvolt az esti Insadong és Seoul at Night feeling, viszont a szállásra (lévén hogy senki nem ismerte névről, még a taxisok sem, és netcafét sem találtam, hogy utánanézzek jobban) elég későn értem.
Este 7-re lett volna megbeszélve tali egy ismerősömmel, de hát szegény hiába várt. Majd elnézést kérek tőle. Na gondoltam, jól van, profi vagyok, ha eddig elszúrtam a dolgokat, akkor legalább a vasárnap legyen jó. Yim-nél megnéztem az emailemet, és sajnos az az ismerősöm, akivel meg vasárnap találkoztam volna, lemondta, írta, hogy ne haragudjak, de nem lesz jó a vasárnap mégse. Hogy is fogalmazzak, nem voltam a hangulatom tetőpontján. Nem az, ezer emberrel lehetne találkozni Szöulban, ha lenne mobilom, vagy legalább ha lenne Yim-nél MSN, de minthogy csak Windows Messenger volt nála, így nem láthattam az ismerőseim telefonszámait. Nekem ugyanis a számok a nevek mellé vannak írva, de a sima messenger csak e-mail címet ír ki, azzal meg rövidtávon nem megyek semmire.
Dia épp akkor volt online és rámírt, hogy hogy vagyok. Amúgy nem volt semmi bajom, csak mikor az ember hírtelen rossz híreket kap és megkérdezik, hogy hogy van, akkor arra nem tud sok jót mondani. úgyhogy annyit írtam neki, hogy most nem szeretném kifejteni. Utólag is elnézést. Viszont remélem (otthoniak), hogy jó volt a szombat délutáni mozi, és talán utána is mentetek valahová. :) Apropó, Magyarországon most már nyári időszámítás van? Mert mintha a gépemen csak 7 órával lenne kevesebb az itteni időnél, pedig nemrég még 8 óra eltérés volt.
A laptopot dierkt nem állítom helyi időre, hogy maradjon egy kis otthoni feeling, meg hogy tudjam, hogy kit mikor lehet zavarni. Visszatérve a szombatra, beletörődve, hogy ezen a hétvégén nem fogok senkivel találkozni, felmentem a szobába és elmentem zuhanyozni. Aztán megnéztem egy filmet, a Terminál Tom Hanks-szel, az eleje nem tetszett, de a vége jó lett szerintem. :) Emlékeztetett a dolog a velencei kelendunkra Andival. :D reggel Yim-től visszakaptam a még tavaly ottfelejtett MasterCard-omat (ami azóta persze érvénytelen), és a Daegu Card-omat is, amivel szintén nem sok mindent fogok kezdeni, bár talán ha megyek Deguba, akkor jó lesz a buszra.
Most egyébként közlekedés céljából Pukkás (!) Mybe Card-ot vettem, amit csak Puszánban értékesítenek, és tölteni is csak ott lehet, viszont lehet használni Deguban és Szöulban is. Szöulban le is teszteltem és működött. Kanako-nak, mondanom sem kell, Hello Kitty-s Mybe Card-ja van, de ezek nem úgy néznek ám ki, mint egy kártya, hanem mint egy telefondísz. Neki a telóján lóg például, és ezt a kis figurát kell a kártyabeolvasó fölé tenni utazáskor, ami leveszi róla a pénzt. Nekem egyenlőre a pénztárcám zipzárján van, amíg nem lesz mobilom.
Huh, egyébként mobilt szerezni sem lesz egyszerű, mert először regisztráltatni kell magamat a bevándorlási hivatalban (Immigration Office), és az ott kiállított kártyával (de 10 munkanap, mire kiállítják) vehetek feltöltő-kártyás mobilt. Előfizetéseset nyilvánvalóan nem. Úgyhogy hétfőn vagy kedden bemegyek a bevándormási hivataba is, hogy ezt is minél előbb elintézzem. Megint jól elkalandoztam. :)
Ott tartottam, hogy reggel Mr Yim visszaadta az ottfelejtett kártyáimat, és nekem az volt a következő dilemmám, hogy milyen módon juttassam el a magyar élelmiszert Anikó apukájának. Ennek az az előtörténete, hogy Anikó, aki koreai minoros, és akivel együtt jártam kínai írásjegy órára Osváth tanár úrhoz, megkért, hogyha nem gond, vinnék-e pár apróságot apukájának, aki Szöulban él, és a magyar nagykövetségen dolgozik. Persze, nem volt gond, hoztam is, csak ugye mivel az utolsó pilanatban kiderült, hogy Puszánban fogok tanulni, nem nagyon adódott lehetőségem arra, hogy hétköznap Szöulba menjek, a nagykövetség pedig hétvégén nyilvánvalóan zárva van. Így hát aztán vettem Mr Yim-től egy telefonkártyát (amire egyébként szükségem is lesz majd), és felhívtam Anikó apukáját (akinek fel volt írva a száma papírra szerencsére), hogy hogyan tudnám átadni a dolgokat. Volt egy olyan ötletem, hogy a szállóda hűtőjében hagynám. és akkor érte jöhetne bármikor, de a végén abban egyeztünk meg, hogy az Insadong KyongDokGung Palotához közelebbi végénél találkozunk délben. Úgy is lett. Vasárnap már rendesen felmértem a terepet, és büszkén modhatom, hogyha bárkit kalauzolni kell, akkor a Yim-Anguk-Insadong-Kyongdokgung környéken már jó biztonsággal eligazodom. Gondolom ti lányok (Nóri, Dia) jobban emlékeztetek volna rá, de én tavaly igazából nem nagyon figyeltem, csak mentem utánatok. Na nem baj, most már megy magamtól is. Anikó apukája persze örült a szállítmánynak és kaptam tőle egy kis szuvenírt hálából. Aztán ő sietett a reptérre, én meg insadongban maradtam és a környéken sétáltam. Akkora flash-eim voltak, hogy nem igaz. Ott voltak a tésztagyúró gyerekek, és ugyanúgy énekeltek, mint tavaly. Öröm volt látni őket. :) És persze olyan dolgok is beugrottak, hogy ebben az üzletben vásároltunk, vagy hogy itt csináltunk fényképet. Apropó, fényképek, amint tudok, veszek gépet, és csinálok képeket, ígérem, de ezt az első ösztöndíjból fogom megtenni, úgyhogy attól függ, hogy azt mikor kapom meg. Ha már veszek, akkor nem a legrosszabbat akarom, mertmég a végén megszólnak a koreaiak, hogy mi ez a régimódi gépezet (mint Áron Chang, hogy harapnám ki a szívét. :D).
Az Insadongon ettem egy Ttokguk-ot (rízskorong leves-féleség), nagyon finom volt. :P Az étterem neve, ha jól emlékszem, akkor az volt, hogy InSaMyonOk. Én imádom a Ttok-ot, az Arirangban mindig kiettem a maradék Ttok-ot a vendégek leveséből, de ebben annyi volt, hogy még rajtam is kifogott. :D Aztán mifinomat ettem még Insadong-on…. jaigen, egy joghurtos fagyit, amit ajánlok mindenkinek, mert nem csak cukormentes, de nagyon finom is…. és megkóstoltam az Omija teát is. Ezt valamilyen piros bogyóból főzik, nem rossz, de nagyon töménynek éreztem, úgyhogy nem lesz a kedvencem. Sétálgattam még kicsit a környéken, gyönyörűen sütött a nap. egész Koreában hétágra süt a napocska, úgyhogy lehet irígykedni (emiatt is:D).
Ezt a bejegyzést még a buszon írtam visszafelé Puszánba (vasárnap), meg a metrón is. Most már másnap (hétfő) van, és azóta elkezdődött a suli is, de ha abba belekezdek, akkor ezt sose teszem fel a blogra, úgyhogy inkább először ezt felteszem, aztán írom a többit.