Monszun

Itt Koreában leszakad az ég, ami azt jelenti, hogy elkezdődött a Monszun. Elég későn, hozzáteszem, mert van, amikor nem várat magára júliusig. Ilyen Magyarországon nincsen. Ez itt olyan, hogy megállás nélkül szélviharral ötvözött zuhatag van, most már gyakorlatilag 14 órája megállás nélkül. Közben voltam suliban is, kész öröm volt. o.@ Ahogy azt Sonja tanárnő mondta nemrég az eltén, az esernyő itt nem működik mert a szél miatt a víz jön oldalról és alulról is, sőt ha esernyő van, akkor még ilyen stílusosan el is lehet szállni, mint Mary Poppins. :-D Az esőkabát hatékonyabb. Majd beszerzek egyet. Faszán fogok kinézni benne. XD Egyébiránt szobatársam továbbra sincs, mármint elvileg van, de az is biztos, hogy megfeledkezett róla, hogy van itt neki egy szállása, mert az utóbbi 2 hétben 2-szer láttam, és a második találkozás is volt már vagy egy hete. Kanako ugyanígy, neki is van szobatársa valahol, csak a jóég tudja hol. Nyáron olyan a koli, mintha zárva lenne, és Te csak véletlenül maradtál itt, de nem csak a koli, hanem a suli is. Ilyenkor mindent felújítanak, javítanak, semmi se működik, semmi sincs nyitva, kész katasztrófa. :-D Na hát ennyit a kollégiumról, juteszembe, nem is tettem fel még képet róla, de a koli honlapján úgyis van jópár kép róla, úgyhogy inkább magadom a linket, akit érdekel: ITT! Szeretném külön felhívni a figyelmet a vasalószobára. ;-D

Hétvégén Szöulban voltunk Kanakoval, ahol kisebbfajta magyar-találkozó volt, de lesz még ilyen a nyáron, szóval senki nem maradt le semmiről. Kanakoval pénteken (júli 3.) mentünk fel. Ez külön megér egy misét, hogy hogy sikerült pénzt szereznem, ugyanis péntekig nem (sőt még azóta sem) utalták a júliusi ösztöndíjat (de állítólag holnap vagy holnapután fogják), úgyhogy Olga tanácsára bementem Kwon-hoz és előadtam neki, hogy a kolidíj befizetése miatt le vagyok égve, viszont mindenképpen pénzre lenne szükségem, és hogy mit lehetne tenni ezügyben. Az lett, hogy kölcsönadott. :D Hát nem kedves tőle?:D Én eredetileg csak 100.000 wont szerettem volna kérni, de 200.000-et adott, hogy biztos elég legyen. Kanako meg kérdezte, hogy vissza kell-e adnom majd, hát mondtam, hogy naná, ha nem kéne, akkor rögtön egymilliót kértem volna. XD Ez volt reggel. Aztán óra után hazajöttem, gyorsan elkészültem és buszal felmentünk Szöulba. Nem tudom, említettem-e, de a nyáron pénteken is vannak órák, csak hogy ne unatkozzunk, de szerintem jól teszik, én örülök ennek. Nem vagyok 100%-ossan kibékülve az órák menetével, szerintem egyre több a felesleges (nem is az hogy felesleges, de túl ritka-használatú) szókincs, amit az ember mondjuk felsőfokú nyelvvizsgára megtanul, de nem 2-es szinten! (Mondjuk ilyenek, hogy véres a széklete, stb....o.@) Hát ugye az órák koreaiul folynak, a tanárnők egynyelven magyarázzák a dolgokat, és színészkednek hozzá, de ennek ellenére sem értem sokszor, hogy mi az a szó vagy kifejezés, akkor próbálok szótárazni, addigra felírtak 6 másikat, na mondom ez kjó. XD Úgyhogy ez van, de azért pánikra semmi ok, kétlem, hogy ezt mind maradéktelenul visszakérdeznék. És azért inkább legyen minél több óra, mert bármennyire is nem tökéletes, azért mindenképpen hasznos.

Visszatérve a hétvégére, pénteken este találkoztunk szöuli ismerősökkel, aztán fürdőbe mentünk aludni, de ez nem európai típusú fürdő, hanem koreai, az a neve, hogy Jjim-shil-bang (csim-sil-báng), és ott is lehet aludni, mint ahogy említettem is volt. Attól függ, hogy mekkaora a hely, de legtöbbször van étkezde, szauna, medence, netcafe meg bolt is, Tracicionálisan főttojást és rízsitalt szoktak enni ott az emberek. Nagyon olcsó, csak 8-9000 won (1200 ft kb) viszont a földön kell aludni, jobbesetben matracon, ami semmiképpen nem kényelmes, és hát sokan vannak, szóval van aki horkol, vagy ilyesmi, szóval egyszer-egyszer elmegy, de olyannak nem ajánlom napi használatra, aki nehezen alszik el. De egyszer mindenképpen ki kell próbálni! Nekem például nagyon tetszik!! Csak én például nehezen alszom el, bár mondjuk én bárhol is nehezen alszom el, szóval az olcsóság jelen esetben kárpótol.

Másnap reggel elmentünk MyungDo-ba ruhát vásárolni, mivelhogy Kwontól egy kicsit több pénzt kaptam, vettem is magamnak egy tökjó felsőt meg egy nyári ruhát. Aztán megjött Andor, és 2-kor a Janggak Towernél találkoztunk Csoma tanár úrral és Nagy Tamással, aki most a Yonsei-n tanul, de ő is eltés volt. Tamásra alig ismertem rá, mert fogyott és szakálla sincsen. Na hát tökjól néz ki, most minden mellettes értelem nélkül mondom. Öten együtt ebédeltünk, aztán elmentünk az Insadongra, ahol nagyon jó lett volna bármiből is alkudni, de túristaszezonban ez nem olyan egyszerű. Az Insadong feletti luxusövezetben sétáltunk (koreai rózsadomb), aztán egy kis teázóba ültünk be, ahova odahívtam egy fiút, akit csak kb egy hete ismertem meg interneten, de akkor találkoztunk először (mivel szöuli). A pincér kb 10 percig magyarázta neki telefonban, hogy hogyan kell odajutni. Kezdett már kicsit komikus lenni a dolog, de szerencsére nagynehezen odatalált. Hm. Hát erre most mit mondjak, további szerencse, hogy nem egyedül voltam, mert a beszédképzéssel néminemű problémáim akadtak, úgy hirtelen. Fél óra után a tanár urat és Tamást elszólitotta a kötelesség, és hogy hogy-nem, 5 percre rá, Kanakot és Andort is, úgyhogy ketten maradtunk. Ennek tükrében kénytelen voltam visszanyerni a beszédképességemet. Még ott maradtunk egy kicsit, majd visszamentünk az Insadongra. Nagyon jókedélyű fiú egyébként, szóval nem nehéz vele ellenni, megmutatta a fényképeit egy évre visszamenőleg, meg mesélt mindenkiről, aki a képeken van. Később elmentünk norebangba énekelni, aztán mire kijöttünk, már kezdett sötétedni, és ahogy mentünk az utcán, egy középkorú pali jött velem szemben és úgy megállt előttem, mintha akarna mondani valamit, és akkor Gill, ez a fiúnak a neve, félrerántott és mondta, hogy éjszaka Szöulban nekem ilyen ruhában mászkálni veszélyes, úgyhogy foghatná-e a kezem, úgy biztonságosabb. Mondtam hogy persze. :-D Én, mint a koreai szokások és kultura nagy amator kutatója, nem fogtam fel, hogy Koreában kézenfogva barátok is járkálnak. Mikor másról van szó, akkor rendkívül jó tanácsokat tudok adni, de mikor saját magamról, akkor mindenról megfeledkezek. Én azt hittem, hogy akkor mi már gyakorlatilag járunk, a kézfogás miatt. Mondtam, hogy menjünk el a Han folyó leágazásához, ahol legutóbb a lányokkal jártam május végén (Évával, Kimmel és Kim barátnőjével), és azon viccelődtem velük akkor, hogy ide legközelebb námdzscsinguvá kácsi (=baráttal együtt) kéne jönni, mert ez amolyan romantikus hely. Gillel oda is mentünk. Leültünk, hát én már úgy interaktáltam vele, mintha a barátom lenne, de látszólag nem zavarta. Beszélgettünk a családunkról meg mindenféléről, mondtam neki néhány hülye viccet, ő is mondott csak jobbakat, aztán egyszercsak nagy csönd lett, és úgy tett, mint aki nagyon bajlódik valamin. Én valami olyan kérdésre számítottam, hogy... nem is tudom.... "Can I kiss you?" vagy valami hasonló, de legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy "I want to be your boyfriend." Mármint, ez olyan szempontból lepett meg, hogy én már ezen a szinten túl voltam, és csak akkor esett le, hogy igen, bizony ő koreai, és náluk ezt igen is meg kell kérdezni, mert amíg nincs kimondva, addig nincsen semmi sem. Úgyhogy nevettem, aztán elmondtam neki, hogy min nevetek és ő is nevetni kezdett. Hát így történt, hogy most van barátom, először, mióta itt vagyok Koreában. :-DD Még aznap este elmentünk a Dongdaemun-ra, ami egy éjjelnappal nyitvatartó piac, és kaptam tőle egy tök szép felsőt, meg ettünk is valamit, bár nem voltam nagyon éhes. Éjjel nem ment haza, de több okból is mondtam, hogy aludjunk jjim-sil-bangban, mármint fürdőben, és ott is aludtunk. Nagyon jól éreztem magam mindaddig, amíg reggel észre nem vettem, hogy ellopták az újonnan vásárolt ruháimat, többek között azt is, amit tőle kaptam, pedig csak nagyon rövid időre hagytam őrizetlenül. Hát ezen eléggé felkaptam a vizet, hogy az ember csak egy percre ne legyen résen és kilopják a szemét is. Engem állandóan kirabolnak komolyan, vonzom a bajt. Na jó, mondtam neki, hogy sorry, de ellopák a ruháimat, és azt is, amit tőle kaptam, erre mondta hogy nem baj, majd vesz másikat, csak ne idegeskedjek. Fura, mindent így fog fel, bár ez inkább jó, mint rossz. Ebéd után kimentünk a buszállomásra, ahol találkoztunk Kanakoval és Andorral, és mindenki hazament ahová éppen valósi. Gill, hát fura ez a srác. Nagyon jó, és pont ez a hihetetlen benne, hogy aki ilyen jó, annak miért nincs valakije már. Aztán eszembe jutott, hogy én is milyen jó party vagyok, és nekem is csak most lett. XDXD VICCELEK!!!! Nem tudom, tényleg. Most nagyon örülök neki, hogy ez van, lesz ameddig lesz. YongHoon az egy hete nem hívott, úgyhogy semmire nem számítok tőle. Most per pillanat csak Gill érdekel. Hát kicsit hihetetlen ez az egész, meg ahogy írom, biztos úgy tűnik hogy na milyen gyorsan összejöttünk, de volt azért ennek előzménye, telefonon sokat beszéltünk a megelőző héten, és hát nekem eleve szimpatikus volt, szóval csak azon múlott, hogy élőben milyen lesz. Najó, tényleg, meglátjuk. Ő mond mindenfélét, dehát mondani ki nem tud, ezt már ismerjük. Furák ezek a koreaiak, vigyázni kell velük. Mindenesetre most hétvégén is találkozunk, remélem jó lesz. Csináltunk néhány képet, azokat felteszem, aztán el is teszem magam holnapra, mert különben elalszom a suliban. Ciao-ciao!