Üdvözlet Demszky-től ^.^

Voltunk ma Péterrel egy csodaszép parkban (amely a Daejong Egyetemhez tartozik), de sajnos a képeim nagyrésze rejtélyes módon elveszett. :S Egy nem jól sikerült képet szerettem volna letörölni, ám törlés helyett kiírta, hogy fájl hiba. Mikor lapozni próbáltam, a többi képre is ugyaezt írta ki. Kikapcsoltam a gépet, majd újra be, akkor már üresnek jelezte ki a memória-kártyát. :SS

[Péter javaslatára itthon letöltöttem az internetről egy úgynevezett fájlmentő programot, ami vissza tud hozni még adatokat memória-kártyáról, ám sajnos ez sem vezetett semmilyen eredményhez. Igazából nem arról van szó, mert el lehet még menni oda újra, de annak a napnak a hangulata már nem jön vissza azokon a képeken, amiket esetleg utólag csinálok.]

Az adatvesztés után készített képekből tudok felrakni csak párat. Ezek -már sötétedéshez közeledvén- nem annyra különlegesek, mint amik elvesztek (sajnos), ráadásul egyiken sem vagyunk rajta, dehát ez van....:p

Egy cukker kis sziget, ami annyira jelentéktelen, hogy még a japánok sem követelik magukénak (pedig hát megtehetnék..)


Rízstermesztésre nem alkalmas.


Sziklasziget a part közelében (jé, ki sem találnátok, ha nem írom oda, igaz..? lol)


Anya gyermekeivel (állítólag, bár én inkább apának nézném...o.@)


Azonosíthatatlan egyhelyben álló tárgy


Csikóhal :D


Világító-torony dél-koreai zászlóval


Besötétedett...


Visszafelé még mászkáltunk egy kicsit a Nampodongon (meg vacsiztunk is:p), mikor is Péter észrevette, hogy ki van téve egy magyar üdvözlőtábla az utca kellős közepére. (Érdekes, én sosem vettem észre, pedig heti szinten járok arra o.O)


Közelről így néz ki ^^


Egyébiránt jól vagyok, minden rendben van. :) Elkezdődtek az órák. Van, amelyik kifejezetten tetszik, bár beismerem, hogy néha visszavágyom a nyelviskolába (nem a mindennapos korai kelés hiányzik, hanem hogy koreait tanulhassak, nem pedig koreaiul valamelyen egyéb tantárgyat. Bezzeg mikor ott voltam, akkor meg abból volt már elegem, dehát ilyen az ember... Nah azért nem olyan rossz egyetemre járni. :))
A szabadidőm legnagyobb részét Ariánával (vagy amíg itt van, Péterrel) szoktam tölteni. JunYoung-gal is szoktunk találkozni kb hetente egyszer, ő volt a mentorom előző félévben, de megmaradt a kapcsolat azon túlmenően is szerencsére.

Tamami sajnos nem jött vissza már erre a félévre Busanba tanulni. Hiányzik is rendesen (bár így, hogy van facebook, meg email, azért sokkal jobb, mégis lehet tudni, hogy mikor mit csinál a másik...^^). Beszéltünk párszor telefonon, sőt telefonon még az anyukájával is beszéltem, és szeretnék, ha meglátogatnám őket Japánban, mielőtt hazautazom karácsony előtt. Nem mintha nem szeretnék menni, csakhát a pénz... De nagyon kedves tőlük, hogy hívnak, egyszer majd biztosan megyek még, ha nem is idén.... Az viszont elég valószínűnek tűnik, hogy Tamami jönni fog Magyarországra jövő nyáron, úgyhogy találkozhatunk legkésőbb akkor. :)

Egyébiránt meg jelentkeztem a másik fajta koreai nyelvvizsgára (ami nem TOPIK, hanem KLPT) október végi időpontra. Erre a koordinációs irodában is lehetett, mivel Busan-ban pont a mi egyetemünk rendezi ezt a fajta vizsgát. Remélem jobban fog sikerülni, mint tavaly (najó, ezt vegyük úgy, hogy le sem írtam...)