Nade kezdem az elejéről.....

Vasárnap délután 3-kor indult volna a gépem a Ferihegy 2B-ről (orosz sugárhajtású vadászgép, melyet Clint Eastwood gondolattal vezérel), de néminemű malőr folytán azzal nem tudtam elmenni. (Lekéste volna ugyanis a csatlakozást...pedig sugárhajtású....nem is tudom, hogy lehet ez. ^^;;) Felajánlották, hogy este mehetek egy másik légitársasággal, igenám, de ez Koreába másnap délUTÁNi érkezést vont maga után délELŐTT helyett. Busan-ba pedig nem két perc eljutni a reptérről, még ha a leggyorsabb variációt nézzük is (KTX), akkor is mininum 6 óra, mert ugye a reptérről Szöulba, ott vonat, és még Busan-ban is az állomástól el kell jutni a koliig - kapuzárásig. Olyan illúzióim nem is voltak, hogy bárkit az irodában találok késő este, dehát már csak abban reménykedtem, hogy legalább a koliba beenged majd egy őr.

Így hát Alitáliával mentem Rómáig és a beszállásnál találkoztam egy koreai fiúval, aki Dunaújvárosból ment éppen haza két hétre Szöulba. Aranyos volt, beszélgettünk kicsit. (Aztán átszállásnál is összetalálkoztunk, mert ugye ugyanarra mentünk, szóval nem volt nehéz. :)) Ő ilyen nagy világjáró és jövőre Indonéziába fog menni (pontosabban küldi a cég). Az olasz gépen nem adtak enni, amit nehezményeztem, viszont (!) (HATALMAS FELKIÁLTÓJELLEL) annyira de annyira helyes légiutaskisérők voltak, hogy őket is elfogadtam volna vacsorára. o.@ Én nem is gondoltam, hogy az olaszok jól néznek ki. Meg mellettem is egy tök helyes olasz ült. Hát szóval azért eltelt az a két óra Rómáig. XD A római reptéren vettem egy finom szendvicset nem mondom meg, hány euróért, de aki jó matekból az kiszámolhatja. Ha a Super Junior tagjainak létszámához hozzáadunk hármat, és elosztjuk néggyel, akkor az pont annyi lesz. :p Drága volt, mi?

Rómában kellőképpen bonyolult átszállás után felszálltunk egy Korean Air gépre, ami 40 perec késéssel el is indult. Viszont rögtön kárpótolt azzal, hogy kaptunk fincsi pibimpapot, és kaptam egy fejhallgatót is, aminek segítségével remek zenerepertoárból lehetett előbűvészkedni jobbnál jobb számokat. (Nekem ennyi voltaképp elég, kaja és koreai zene, ez ilyen vegetatív életmódhoz pontosan megfelelő. Az MP3-om lejátszóm zsinorját sajnos pont megrágta a cica utazás előtt - ő így búcsúzott el^^, így azt nem tudtam volna használni...) Később néztem egy filmet is (Beautiful Mind, ami az egyik kedvenc filmem), aztán valahogy elaludtam. Leszállás előtt még megreggelizettek, én tojást kértem, de lehetett volna kérni zöldteás kását is, amit nem kockáztattam meg. :-))

Nagynehezen megérkeztünk Koreába, és ezt meg kell mondjam, hogy nagyon nagyra értékelem, de 2 hónap után, (amikor nyilvánvalóan nem fizettem egy fia számlát sem) még mindig működött a telefonom. Felhívtam Ariánát, aztán Kwont és mondtam hogy késő este érkezem, csak még a reptéren vagyok.

Busszal elmentem a KTX állomásra, KTX-el le Busan-ba, aztán onnan taxival a koliba. Ez a taxis is (dehát tényleg az ember már fel sem veszi, mert mindegyik ugyanazt a műsort fújja), kielemezte, hogy én mennyibe kerülök a szüleimnek, hogy külföldön tanulok, biztos gazgadok vagyunk. LOL Nem akartam felvilágosítani, hogy az ő adójából vagyok itt (lévén ez egy koreai állami ösztöndíj), mert lehet, hogy akkor kidob a taxiból. XD Nah egyébként nem rosszindulatúak, csakhát ilyen jellegű okfejtésre nem hiszem hogy túl sok utas kíváncsi, ennek ellenére Ariána is állandóan ilyenekbe botlik. Teszem azt, példának okáért, megyek taxival a reptérre, és akkor én rögtön gazdag vagyok, ha van pénzem repülőjegyre, honnan van ennyi pénzem. xD

Megérkeztem a koliba és van egy tök aranyos új őrbácsi, aki be is engedett. Sajnos a régi (akit nem szerettem), ő is megvan még, de annak a helyére, aki olyan semleges volt, most jött egy nagyon kedves. Szóval most úgy kábé kiegyenlítik egymást^.^

Ariánával tök sokat beszélgettünk este, megint vele fogok együtt lakni. Sőt már lakok is. :p

Másnap bementünk Park Hyeon Ju irodájába, aki március óta az új koordinátorunk (azóta Kwon koli-ügyintéző lett), és kaptam tőle egy szeretetcsomagot. Egy levél volt az, benne egy figyelmezetetéssel az ösztöndíj-bizottságtól, hogy a 68%-os átlag nincs éppen 70% felett, úgyhogy nem ártana, ha ezentúl jobban koncentrálnék a tanulmányi eredményre. Mindez az angol miatt, remek. Na mindegy, az ilyen első figyelmeztetésnek gyakorlatilag úgysincsen különösebb kövezkezménye (majd a másodiknak lesz xD). Valamint mondta Miss Park, hogy pénteken kapunk ösztöndíjat, amit már alig várok. :D

Aztán kérdeztem tőle, hogy tudnék-e jelentkezni nyelvvizsgára, mondta, hogy interneten minden további nélkül.

Ezek után elmentünk enni, mikor is felhívott a volt mentorom, JunYoung, aki azóta megjárta Angliát, hogy nem találkozunk-e, és miért is ne alapon találkoztunk hármasban a belvárosban. Jót dumálunk meg ittunk egy bambit. :D Éjfélre értünk vissza a koliba, aztán két órán keresztül próbáltam a nyelvviszgára regisztrálni, sikertelenül, végül pedig megírtam ezt a bejegyzést. Még lenne éppen dolgom internetes időelverés terén, előszöris szeretnék 12-én Hallyu koncertre menni, meg színházba, meg órarendet sem ártana összeállítani (így fontossági sorrendben utolsó helyen xD), dehát ebből ma már nem lesz semmi, mert lehúzom a rolót, és majd holnap újult erővel húzom fel magam ismét^^

Addig is ölelek mindekit!