2011. szeptember 27., kedd

A Silla Királyság Ékköve ~könyvváltozat~


Tegnap látogatott el hozzánk a nagykövetségre Tóth József, a Vadvirágok könyvkiadó ügyvezető igazgatója. Beszélgettünk jövőbeni tervekről is, de mégis az egyik legfontosabb jó hír talán a koreai sorozatok rajongói számára az, hogy a Silla Királyság Ékköve november 11-én meg fog jelenni könyvváltozatban is. (Erről a már biztos sokan tudtak, de talán van, aki számára még újdonság^^)

A könyv megrendelhető ITT.

Sajnos én még a sorozatot sem láttam :( Tényleg meg kéne néznem, mert annyian mondják, hogy jó, hogy ezek után rossz biztos nem lehet, csak időt kéne szakítanom rá....

2011. augusztus 30., kedd

A Palota Ékköve


Nyáron anyukámmal végignéztük a Palota Ékkövét DVD-ről magyar szinkronnal. Ez volt az első alkalom, hogy 20-nál több részes koreai sorozatot néztem. Sokan szokták mondani, hogy a sorozatokat eredeti hanggal és angol vagy magyar felirattal jobb nézni, de őszintén szólva nekem nagyon kényelmes volt, hogy le volt szinkronizálva, mert így nem kellett olvasni. :D Hát tudom, lustaság fél egészség, de nekem akkor is tetszett így. :D Mondjuk néhány dologgal kapcsolatban azért figyelhettek volna kicsit jobban, akik készítették a szinkront, például hogy a szereplők ne váltogassák már a tegezést és a magázást egy beszélgetésen belül (meg azon kívül se, legfeljebb ha a történet során megváltozik az egymáshoz való viszonyuk). Meg én a nevek átírásával, kiejtésével sem értettem egyet mindenhol, de mondjuk koreainál nem annyira egyértelmű, hogy mit hogyan kell átírni, sokféle módszer létezik, és ezért ez inkább csak megítélés dolga, nem rónám fel hiányosságnak semmiképpen. Kivéve persze, mikor Kim Borát olvastak Küm helyett, vagy éppen Kjon Mirát, Miri helyett, mert ezek egyértelmű bakik.

Néhány alapvető adat a sorozatról:
Gyártó ország: Dél-Korea
Koreai cím: 대장금, kínai írásjelekkel: 大長今
(szó szerinti fordításban: A Nagy Dzsán’ Güm)
Angol címe: Jewel in the Palace, ebből származik a magyar címe is, mely: A Palota Ékköve
Műfaj: történelmi (1500-as évek)
Hossz: 54 epizód (x 66 perc)

A történet (nagyon) röviden a következő: A XVI. század Koreájában Dzsán-güm, a főszereplő, kiskorában elveszti szüleit, ám édesanyja utolsó kívánságát teljesítve bekerül a Szöuli Királyi Palotába és ételkészítő udvarhölgynek tanul. A sors úgy hozza, hogy el kell hagynia a Palotát, ám később orvos asszisztensként (nővérként) visszatér, és végül ő lesz Korea történelmének első és egyetlen női királyi orvosa.

A történet valós történelmi tények alapján készült, bár természetesen a nagyobb része fikció. Amit azonban megállapíthatunk, hogy valós, az elsősorban Dzsán-güm személye, aki valóban élt, és feljegyzések bizonyítják, hogy tényleg az egyetlen valaha élt női királyi orvos volt. Ezen kívül valós személy természetesen a Cso-szan dinasztia XI. királya, Dzsun-dzson király is, valamint a királyi család többi tagja, többek között Mun-dzsan királynő, illetve a hercegek. Az idősebb herceg In-dzson, aki később a XII. király lett, ám szívbeteg volt, ezért fiatalon meghalt, valamint a kisebbik herceg Mjan-dzson, aki féltestvére halálát követően 12 évesen került trónra a Cso-szan dinasztia XIII. királyaként, és nagykorúvá válásáig anyja, Mun-dzsan királynő regnált helyette.)

Dzsán-güm a Nagy Dzsán-güm titulust magától Dzsun-dzson királytól kapta, mely címet élete végéig viselhetett. Hatalmas kitüntetés volt ez, hiszen a király a kor törvényeit megkerülve, s a miniszterek tiltakozása ellenére ezzel a címmel biztosította Dzsán-gümnek, hogy királyi orvos lehessen. A hagyomány szerint a királyi család tagjain és az ágyasokon kívül nő nem érinthette a király testét, s így a vizsgáló orvosa is természetesen csak férfi lehetett. Ám Dzsun-dzson király hosszú évek alatt folyamatosan meggyeződve Dzsán-güm páratlan tehetségéről, mégis ő mellette döntött. A koreai sorozatokban gyakran megjelenő elem a nők egyenjogúságért vívott harca, és ennek egyik legszebb példája Dzsán-güm története.

Nekem borzasztóan tetszett mind a történet, mind a színészi játék, mind a díszletek és a jelmezek, valamint a dramaturgia is. Amellett, hogy szórakoztató volt, sokat meg lehetett tudni belőle a XVI. századi Koreáról anélkül, hogy történelemkönyveket vagy korrajzokat tanulmányoztunk volna. Meggyőződésem az is, hogy minimális pontatlanságokat leszámítva a koreaiak ügyeltek a környezet autentikusságára, és az akkori szokások, törvények, életmód hű bemutatására.

Nem tudom, kinek melyik volt a kedvenc jelenete, de nekem kettő is volt, az egyik az, mikor Hán udvarhölgy és Dzsán-güm a börtönben voltak, a másik pedig a király halála. Mindkettő nagyon szép jelenet volt…

Lehet, hogy később megnézem majd még egyszer, akkor majd koreaiul, hogy gyakorolhassam belőle a szövegértést. Felirat akkor már nem is kell rá, hiszem tudni fogom, miről lesz szó, de szerintem erre idén már nem fogok sort keríteni, mert van egy jó pár másik sorozat, amit szeretnék megnézni mostanában.

2011. július 31., vasárnap

Az Operetthajón

Tegnap este (2011.július 29-én) Pánti Anna operaénekesnő az Operetthajón többek között 2 koreai dalt adott elő:
1. Balbam-balbam (a Silla Királyság Ékkövének egyik betétdala)
2. Arirang

Engem a Nagykövetségen dolgozó 2 kollégával együtt meghívott aznap estére. Elméletileg semmilyen felvételt nem lett volna szabad készíteni róla, de volt olyan kedves, és elintézte, hogy kézi kamerával lefilmezhessem ezt a részt.



Csodálatos volt, Anna, köszönjük szépen!

2011. július 1., péntek

Újra itt

Kedves Mindenki! Több, mint fél év kihagyás után úgy döntöttem, hogy 2011. július 1-jével ünnepélyesen folytatom a blog-írást, bár a jellege kissé meg fog változni, mivel – mint azt már sokan tudhatjátok – 2010 decemberben végleg hazajöttem Koreából, és így sajnos ezentúl nem tudok arról beszámolni, hogy ott milyen az élet. Természetesen továbbra is elsősorban Koreáról lesz szó, egyrészt azért, mert nekem nem túl nagy fáradtság arról beszélni, másrészt azért, mert a munkám is ehhez köt, lévén, hogy sikerült a Koreai Nagykövetségen elhelyezkednem. Ugyanakkor mivel köt a „diplomáciai titoktartás”, csak olyan mértékben mesélek majd a munkahelyi dolgokról, amennyiben azokat nyilvánosságra tehetőnek ítélem meg. :-))

Hogy elébe menjek az olyan esetleges kérdéseknek, mint pl. miért jöttem végleg haza, nos inkább elmesélem dióhéjban. Pár éve van nekünk családilag egy elég nagy összegű CHF-hitelünk és valamiféleképpen rendezni kellett, az pedig úgy nem volt megoldható, hogy én külföldön vagyok. Többen javasolták (pl. a koreai egyetememről is), hogy ne mondjam le az ösztöndíjat, inkább halasszak egy évet, és bevallom, néha bennem is felmerül, hogy miért nem azt az opciót választottam (főleg, mikor hiányzik Korea), de igazából, ha józanul belegondolok, és a döntéskor is úgy gondolkodtam: nem előnyös az, ha az ember évente változtatgatja a lakhelyét. Mert éltem ugye 2 évet Koreában, utána éltem volna 1 évet itthon, aztán még 3-at Koreában, aztán megint itthon. Voltaképpen sehol nem tudtam volna rendesen kialakítani az életemet, mert pont mire berendezkedtem volna, már állhatnék is tovább. Ezért döntöttem a végleges hazajövetel mellett, és azt hiszem mindent összegezve nagyon jó döntés volt, mivel nagyon szeretem a mostani munkámat és jól érzem magam itthon.

Hát ennyit bevezetésképpen, a következő bejegyzésben már majd valami érdekesebbről írok (remélhetőleg:-))