JAPáN o((^-^))o ~Első nap~

Szeretem Japánt!, ezért igazán megérdemli, hogy egy szép hosszú (folytatásos) bejegyzést készítsek róla sok képpel. Történt ugyanis, hogy ellátogattam a felkelő nap országába, hosszas és kitartó töprengést és szervezést követően. Bárki, akinek van rá lehetősége, menjen, mert tényleg gyönyörű ország. Nekem személy szerint gyerekkori álmom volt eljutni oda, és nem csalódtam benne egy csöppet sem, sőt talán az idő rövidsége és a nagyon kedvező körülmények miatt egészen katartikusra sikeredett ez a kis utazás. Volt ugyanis akkora szerencsém, hogy Tamami családjánál lakhattam ebben a 4 napban (június 5-től 8-ig). De kezdem akkor az elejéről.

Június 5-én (szombaton) repcsi-mepcsivel mentem Puszánból Oszakába a Busan Airlines 'jónevű' légitársaság közreműködésével. 1 óra és 20 (sós)perec volt az út. Mikor megérkeztem, béreltem egy telefont a reptéren, úgyanis a koreai telefonom ott nem volt működőképes (a leggagyibb készülékem van, amit el tudtok képzelni, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a bonyolultabbakat nem tudom kezelni:p), szóval kellett egy telefon, amit Japánban is tudok használni. És lett is. Igazán jutányos áron számolták meg, kb napi 1000 ft (vagy kicsivel több), plussz amit beszéltem rajta. (Telót bérelni egyébként Koreában is lehet, meg szerintem a világon igen sokhelyen, szóval ha jöttök, akkor esetleg érdemes.) Aztán felszálltam egy buszra, ami bevitt a városba.
Indulás előtt persze Tamami mindent elmondott és leírt, hogy mit hogyan kell csinálni, úgyhogy nem is kellett sokat kérdezősködjek. A buszról felhívtam Tamami anyukáját, akit Mie-nek hívnak, és mondtam neki hogy egy óra múlva megérkezem. Ez itt a buszunk:)



És ez itt a kert xD

Mie kijött elém a buszállomásra. Én úgy meglepődtem, mikor megláttam, hogy elsőre el sem akartam hinni, hogy ő az. Sosem láttam azelőtt fényképen, de ahogy így a koreai asszonyokat elnézem, 40-45 felett többségéban már eléggé nagymama stílusba csapnak át, és ha azt vesszük, hogy Tamami 22 éves, akkor ugye az anyukája sem lehet annál sokkal fiatalabb. Ennek ellenére úgy nézett ki, mintha 25 éves lenne. Talán a szemén látszott a kora, de mivel szemüvegben volt, az alapján sem tudtam megállapítani. Sokat fiatalított rajta, hogy hosszú haja volt. (Japánban sokkal tovább hosszú hajat viselnek a nők, mint Koreában.) Mindenesetre olyan aranyos és közvetlen volt, hogy rögtön megtaláltuk a hangot. Jól tudott koreaiul, főleg ahhoz képest, hogy soha nem tanulta anyanyelvi környezetben. tanfolyamra jár hetente egyszer, sorozatokat néz meg zenét hallgat, ennyi. Igaz ezt már 7 éve. Szóval lényeg hogy jól tudott, mindenről jól el tudtunk beszélgetni, és kiderült hogy van sok közös témánk is, meg persze sok olyasmi is, ami neki vagy nekem újdonság.

Hazaértünk, fenn laknak az 5-iken. Nagyon szép, egyszerű lakás. Rendben van tartva, mivel Mie nem dolgozik, hanem háztartást vezet, mint a japán nők többsége. Az apuka is megjött később, ő nem tudott koreaiul, se angolul, úgyhogy vele nem nagyon sokat tudtam beszélni, de azért néhány szót váltottunk angolul, a maradékot meg Mie fordította. Van Tamaminak egy húga is, aki viszont nem volt otthon, mert ő Tokyo-ban tanul jogot, de telefonon vele is beszéltem, mert hát mindenkivel meg kellett ismerkedni^^ Plussz van egy kutyájuk, Robin, aki egy tök jófej állat. Nem minden kutyát szeretek, de ő tényleg aranyos volt.


Olyan fincsi vacsorát kaptam, hogy csak na. (Currys rízst brokkolival :P) Sajnos nem készítettem róla képet, pedig érdemes lett volna. Aztán fényképalbumokat nézegettünk. Ha Tamami megtudná, hogy láttam a meztelen babakori fotóit, akkor lehet zavarba jönne, úgyhogy inkább nem reklámozom neki, hehehe. (Remélem egyébként, hogyha valaha meglátogat minket, anyu nem azzal kezdi majd, hogy az ÉN meztelen gyerekkori fotóimat mutogatja neki >< Bár ezek után megérdemelném, valljuk be. :p)
Azt kell tudni, hogy Japánban főleg zuhanyoznak, de van fürdőkád is, amibe viszont csak tisztán szabad beszállni (mikor már zuhanyoztál), és nem használják minden nap, csak esetenként. Első nap én is fürödhettem jó kis 40 fokos vízben, gondolom megérkezésem örömére^^
Voltam akkora balfék, hogy vittem magammal a Magyarországon vásárolt hajsütővasamat, ami Koreában tökéletesen működik, viszont Japánban nem, ugyanis ott csak 110W a hálózati feszültség. Hát mindegy ez van, azért megvoltam nélküle. Éjjel Tamami szobájában aludtam. Jáááj, de mekkora jót aludtam. Komolyan mondom azóta nem aludtam ilyen jót, mióta Koreában vagyok, valószínűleg mert a kolit áthatja a börtönhangulat. Ott viszont nagyon jó volt^O^ Ezt még a reptéri buszból fényképeztem: naplemente^^