Most azért örülök, mert a délutáni helyszínnek tudom a nevét, és ez feljődés a délelőttihez képest. Egy óriási baseball-stadion, rendkívül szexi már kívülről is:
A neve pedig Kyocera Dome, és a gyengébbek kedvéért még rá is van írva. (Igazán ráírhatták volna a délelőtti templomra is a nevét, na mindegy:S)
Egyáltalán nem baseball-meccset nézni mentem oda, bár nem mintha ezt bárki is feltételezné rólam. (Egyszer még tavaly Jázminékkel mentem el baseball-meccsre, de keservesen meg is bántam. Nekem élvezhetetlen volt. :/) Na de visszatérva a Kyocera Dome-ra, koncert volt aznap, méghozzá JYJ, akik régebben TVXQ-ként működtek együtt 2 másik úriemberrel. Most már csak 3-an vannak (megfogyva bár, de törve nem), a népszerűségük ennek ellenére nem csökkent.
Akik még szintén arrajártak:
Előadás előtt lehetett venni pirosan világító botokat, ami a hangulat fokozásásra szolgál. Meg persze lehetett venni mindenféle szuveníreket is, mert a japánok imádják a csecsebecséket. Már kezdek én is abba az irányba tendálni. :D (Amúgy jók a security-s fiúk, nem? ;P)
Ahogy üldögéltem a padon és néztem ki a fejemből, megszólított a mellettem ülő lány (vagyis nő). Mert mint kiderült, ő is anyuka, és Misumi-nak hívják. Ez a kép épp nem a legjobb, sőt valljuk be hogy egyenesen borzalmas, de felrakom, mert mégiscsak együtt vagyunk rajta.
Angolul beszélgettünk, és azóta e-mailezünk is, egyébként Fukuokában lakik, ami délen van (Osaka kb középen, ha Japán térképét nézzük). Küldött egy képet a kislányáról is, Sarasáról. Olyan édesek^^
Kezdés előtt 20 perccel kb be is mentünk. Én sorbaálltam WC-re, és nem akartam bámulni, de észrevettem, hogy az előttem alló nő hangullel ír sms-t (az a koreai írás). Megszólítottam, mert szinte biztosra vettem, hogy koreai, és tényleg az volt. Kérdeztem, hogy honnan jött, és mit gondoltok honnan? Hát Puszánból. :D Szóval lett még egy ismerősöm, akivel ráadásul közel is lakunk egymáshoz. Azóta jobban összebarátkoztunk, és pont holnap délelőtt fogok találkozni vele. Azért délelőtt, mert délután dolgozik. Szóval nem is ártana, hogy aludjak ma valamit, ha nem akarok reggel hulla lenni. De valahogy mindig éjszaka van ihletem blogot írni, nem tehetek róla. :-) Ez a kép nem a sajátom, de így nézett ki a stadion belülről.
Az égadta világon mindenkinél volt világitó botocska. Én nem vettem elő, mert ugyan volt nálam, de gondoltam majd esetleg később. Erre a mellettem ülő lány adott egyet. Nem tudom, hogy lehetnek ilyen kedvesek. Egy ilyen bigyusz 1000 yenbe kerül, ami átváltva 2500 ft, szóval igazán nem olyami, amit csakúgy odaadsz egy ismeretlennek. Mégis ez történt. Egyébként végig mindenki mosolygott rám, aki a környéken ült, gondolom, mert külföldi voltam. Maga a koncert csodálatos volt, körülbelül az első 20-30 percben végig sírtam, mert hát mégiscsak milyen hihetetlen volt ott lenni. Erről most itt külön nem fogok áradozni, azt a megfelelő helyen/megfelelő embereknek már megetettem. :-))
Hazafelé menet tanubizonyságot tettem kivételes tájékozódó képességemről (magyarán szólva eltévedtem), de Mie telefonon útbaigazított, úgyhogy végül szerencsésen hazajutottam. Az apuka ilyen finom vacsorát főzött nekem, és bár ők már vacsoráztak korábban, evett velem mégegyszer, hogy ne egyek egyedül^^ Olyan, mint a Chockito: ronda és finom. :P
Egyben olvastam el az utolsó négy bejegyzésedet, mert most jutottam ide a gép elé, hogy írjak is valamit. :D
VálaszTörlésMondtam már, hogy imádlak? LOL Nagyon jó képeket pakolsz fel, pont ezt mondtam az egyik korábbi bejegyzésedre, hogy nagyon szeretem ezeket a "hétköznapi" képeket. A többit az utikönyvből is megtudja az ember, de hogy hogy nézett ki az utca, ahol sétáltál, meg hogy mit ettek vacsorára egy igazi japán családnál... Na azt már egy kicsit nehezebb megkapni. :D
És újra csak elmondom, hogy mennyire irigyellek a koncert miatt. Szerintem az egyetlen magyar vagy, aki látta őket élőben. Majd szeptemberben elmehetsz megnézni Yunhot, ő is egy musicalben fog játszani, kíváncsi leszek, hogy milyen lesz.