Ruhavásárlási őrület és repeta Mozartból :)

Már biztos többen olvastátok Edit blogján, hogy Szöulba látogattam a múlt előtti előtti hétvégén (április 23-25), vele és kínai szakos Ágival találkozni. Látszik milyen napra-kész a blogom. xD
Pénteken nekem még vizsgám volt, úgyhogy csürtörtök éjjel gyakorlatilag semmit nem aludtam. Pénteken vizsga után déltájban KTX-re pattantam én, és felmentem Szöulba. A KTX jegyvásárlás sem volt már egyszerű móka, ugyanis Arianától kölcsönkaptam a kedvezményes kártyáját (ami 30% kedvezményre jogosít hétköznap), igenám, de egy teljesen mongol név volt rajta, meg hogy 19 éves. Ez eddig még nem is lett volna annyira feltűnő, hiszen tulajdonképp szőkésbarna hajú és rózsaszín bőrű mongolok is létezhetnek kis létszámban. Miért ne?:) Kérték volna a személyimet, de az sem volt (volt persze csak nem mutathattam meg), mondtam hogy most épp új vízumot csináltatok és ezért a bevándorlási hivatalban van letétben. Akkor kérték a kártyának a titkos kódját. Azt sem tudtam, hogy van olyan, azt Ariána elfelejtette mondani nekem. Akkor azt hittem, hogy most már kivágnak engem nem csak az állomásról, de Koreából is hogy hazáig repülök (mondjuk néha nem is lenne akkora baj:)), az eladó hölgy odahívott valakit és kérte hogy ellenőrizzen le valamit ezzel a kártyával kapcsolatban. Kínos félperc következett, visszajött a másik hölgy, és kaptam jegyet. Kiderült, hogy csak a titkos kódot kérdezték le, mivel én nem tudtam, aztán mondták, hogy legközelebb ezzel kell használni, és még fel is írták nekem egy kis cetlire. Hogy itt milyen segítőkész emberek vannak!!! De azért remélem bankban nem ennyire segítőkészek, ha Aranyhitelkártyának nem tudja valaki a kódját. :D Najóvan egyébként biztos vágták ám, hogy kisstílű csalók vagyunk, csak jófejek akartak lenni, és ez értékelendő. Én értékelem is minden alkalommal. :-)))
Négykor találkoztunk Ágival a Seoul Staition-ön. Beültünk egy fagyizóba és megtárgyaltunk az elmúlt egy év fejleményeit, mialatt nem találkoztunk (ő most nemrég jött ki Koreába és nyárig marad). Aztán 7-re odamentünk a Hoegi Station-hoz találkozni Edittel, és körbenéztünk az egyetemén, a Kyunghee-n. Nagyon szép épületek vannak, fényképezkedtünk is velük.
Miután kifényképezkedtük magunkat, kerestünk egy kellemes vacsorázóhelyet, ahol jól meg is vacsoráztunk, és ittunk 3 gyümölcsös soju-t is (ez elég kis alkohol-tartalommal bír, nőknek pont ideális). Edittől kaptam marcipánt születésnapomra, ezuton is nagyon köszönöm. :D x3

Éjjelre Edit visszament a koliba, mi meg Ágival eltaxiztunk a Dongdaemunhoz, ami egy éjjel is nyitvatartó piac, és megnéztük a felhozatalt ruhákból meg árusfiúkból. Ha valami nagyon tetszett, oda többször is visszamentünk, hogy jobban szemügyre vegyük. Én végül vettem egy blézert, meg egy farmernadrágot, aztán fürdőbe mentünk aludni. Már hajnalodott, mire nyugovóra tértünk.

Szombat reggel (vagyis délelőtt, alvás után) a farmert akartam felvenni, de sehogy nem bírtam összegombolni. Szomorú voltam, mert különben jól állt volna. 1-kor találkoztunk ismét Edittel a piacon. Visszacseréltem volna a farmeremet nagyobbra, ha lett volna nagyobb méret, de mondták, hogy sajnos a 30-as a legnagyobb. Akkor végül egy egyrészes széltébe csíkos ruhára cseréltem. Ági nem érezte jól magát, ezért hazament. Mi Edittel még vásárolgattunk, ő vett egy táskát, meg vettünk harisnyákat. Aztán elmentünk Apgujongba, mert ott én még nem jártam. Kicsit kezdett hüvösödni, így felvettem volna a blézert, de azt is kicsinek éreztem. Eléggé rossz kedvem lett ettől, mert az még drága is volt. Természetesen felpróbáltam, mielőtt megvettem volna, de akkor viszonylag vastag pulcsi volt alatta, így arra számítottam hogy pólóval majd jó lesz, de úgy sem volt jó. :S Mindenesetre egy netcafe-ban tájékozódtunk, hogy hogy jutunk el leghatékonyabban a másnapi musical helyszínére, aztán beültünk (pontosabban mondva beheveredtünk) megnézni az Avatart egy DVD-szobának nevezett ázsiai jellegzetességbe. Az utolsó metrót épphogycsak elértük, mivel a megállóban hagyott csomagjainkat igen-igen nehezen sikerült csak kihalásznunk az automata megörzőből^^

Én ezek után éjjel a blézer miatt még visszamentem a Dongdaemun-ra. Nagynehezen megtaláltam az árust, akinél vettem, de abból sem volt nagyobb méret. :S Kezdtem komolyabban bálnának érezni magamat. Akkor kis ráfizetéssel kicseréltük egy vékony kabátra, ami felpróbálva jónak tűnt, de aztán mikor az utcán át akartam venni, megint kicsinek éreztem. Már akkor nagyon ki voltam borulva, visszamentem mégegyszer, és kiderült, hogy a néni véletlenül nem a legnagyobb méretet adta (amit felpróbáltam, hanem egyel kisebbet). De mielőtt ez kiderült volna, kérdezte, hogy esetleg rendeljen-e extra nagy méretet nekem, mondtam hogy köszi nem kell, akkor inkább zsákot húzok magamra. :S xD Végülis kaptam egy elégséges méretű tavaszi kabátot, Norbi-tornát nem lehet benne végrehajtani, de legalább csini. Ezen felbuzdulva az egyik WC-ben felpróbáltam a koradélután beszerzett keresztbecsíkos egyberuhát is (amit a helyszínen persze nem lehetett felpróbálni), de az meg szabályosan úgy állt rajtam, mint a tehénen. >< Összeszedtem az utolsó maradék bátorságomat, visszamentem ahhoz az árushoz is, és előadam, hogy a farmerről becserélt egyberuha sem tetszik. Végül kaptam helyette egy lila ruhát, ami már eleve gyanús volt, hogy nem az én méretemre lett szabva, de nem volt ott nagyon az én méretemben meg stílusomban semmi. Mikor azt felpróbáltam, akkor némi csalódottsággal nyugtáztam, hogy igen, valóban nem úgy áll, ahogy kéne (ruhának semmiképpen nem jó, övvel bluznak el lehet hordani), de már többször nem mentem vissza. Szerintem egy időre elegem van a ruhavásárlásból, legalábbis Koreában. Itt 170 centi/60kg felett már komoly akadályokba ütközik egy nő, és ami engem illet, meglehetősen jetinek éreztem magam aznap. :(

Másnap (vasárnap) leutaztunk Taejonba Edittel megnézni a Mozartot, ezuttal Park Eun Tae-vel. Mondhatni, hogy a pénteki közös vacsi mellett ez volt a hétvége fénypontja számomra. :D Egész biztosan nem a főszereplő énekes különbözősége miatt, mivel Park Eun Tae is hibátlanul alakított, de nekem az első előadás, amit Im Tae Kyunggal láttam, sokkal katartikusabb élmény volt. Ez főleg az én hangulatomból adódott, illetve abból, hogy elsőre látni valamit nyilvánvalóan sokkal nagyobb élmény, mint másodszorra, de azért másodszorra is nagyon megérte, nem arról van szó. :-) Én az első előadástól annyira odáig voltam, hogy ha százezer forintba került volna, akkor is megérte volna, de csak 8000 volt szerencsére (ha átváltjuk forintba). A második ugyanennyibe került, és megérte az is, de tízezreket nem fizettem volna érte, mindamelett hogy nagyon tetszett. ^_^

Haza Edit ugyanarról a buszllomásról ment, ahonnan jöttünk, viszont Puszánba máshonnan ment a busz, úgyhogy taxiznom kellett. Kellemes véletlen, de a taxiban volt kis TV és épp zenés műsor volt bekapcsolva rajta. És ki élekelt éppen? Im Tae Kyung. :D:D Persze nem Mozartot, csak valami koreai dalt, de már ezért megérte taxiba szállni (ha másért nem is), hehe. Mondtam a bácsinak, hogy én nagyon szeretem, erre mondta, hogy ő is. Jófej bácsi^^ Szomorúan tapasztaltam ugyanakkor a buszállomáson, hogy Puszánba az utolsó busz 7 perce ment el. :S Kénytelen voltam vonattal menni, amiről meg aztán kiderült, hogy még jobban is jártam, mert KTX-re sikerült baráti áron olyan jegyet kapni, hogy Daegu-ig állok, aztán meg le lehet ülni, mert valakik ott leszállnak. (És aztán persze egyáltalán nem is álltam, mert volt ott a kinti részben is olyan hely, ahová le lehetett üldögélni.)

Néhány kép a végére:))

Zsúfoltság a szöuli metrón.

Ágival (balra) és Edittel (jobbra).

A fürdő, ahol Ágival aludtunk.

Szoborcsoprt Apgujongban.

SM Entertainment. o.@

A Taejon-i színház (Taejon Arts Hall)

És a színház kertje. =)