MusiCall^^

WOW!!!! :D Hát ez egyszerűen fantörpikus volt!! De miről is beszélek most? Természetesen a Musicelről, amit múlt szombaton láttam. Voltaképp minden azzal kapcsolatos feltételezésem alaptalan volt, miszerint Im TaeKyung majd "középen egyhelyben állva monoton operahangon" fogja végigénekelni a két és fél órát, mert meg kell mondjam, nem ez történt. ^________^ Nagyon klasszul csinálta, egy szavam nem lehet rá. Ez a Mozart egy eléggé fiatalos (mondhatni gyerekes) szerep és kíváncsi voltam, mennyire fogja majd beleélni magát, de nagyon odatette, nem is mondtam volna meg, hogy mennyi idős. Ilyen távolságból és ekkora mennyiségű smink takarásában egyáltalán nem is lehetett megmondani, hogy az apját alakító színésszel jóformán egyidősek. Ez egyébként roma operettben még a darabba is beleillene: "anyám Eszmeralda, aki nálam 13 évvel idősebb és nagyanyám Fatima, aki pedig 26-tal...^^" Node visszatérve a mi Mozart figuránkra, a hangja, az valami fenomenális. Én ilyet élőben talán még nem is hallottam. Egyébként biztos hallottam, csak most nem tudom felidézni, ez mindenesetre sokkoló volt, pozitív értelemben. o.@ A többi szereplő is remekül alakított, a jelmezek gyönyörűek voltak, a koreográfiák nagyon ötletesek, úgyhogy egészében véve egy hibátlan darab volt, és még annál is több. El voltam ragadtatva.

A színház maga nem volt különösebben nagy (Pusan Cultural Center, Main Theather névre hallgat), nekem nem jó a szemmértékem, de talán 2-300 fő férőhelyes lehetett, mindez 3 emeletre elosztva. Egyszer fenéztem a harmadikra, és láttam, hogy úristen szegény emberek a csillagközi térből nézik az előadást. :)) A második emeletről, ahol én ültem, teljesen korrektül lehetett látni mindent. Az alapsztorit már ugye ismertem, így az sem volt zavaró, hogy koreaiul ment, sőt egészen különleges élmény volt koreai énekesek előadásában hallani ugyanazt, amit magyarokéban már ismertem.

Ami egy picikét zavaró volt, bár ez nem a művészek hibája (és egyébként kicsit már a kákán is csomót keresek szindróma), hogy a koreaiak a szomszédos japánokkal ellentétben alapvetően nem a pontosságukról híresek, így az előadás közben is folymatosan érkeztek emberek, és szegény "őrkisasszony" alig győzte kordában tartani őket, hogy ne mászkáljanak mindenfelé helyet keresve. Ez gyakorlatilag az első felvonás végéig folyamatosan zajlott. Persze mondjuk valahol megértem, elképesztő volt a forgalom aznap este, és én is majdnem elkéstem, csak azért az ember késsen bárhonnan, de ne színházból, legalábbis én így gondolom. Oda azért megyünk hogy egy másik világba kerüljünk, és ha ebből folyton kizökkentenek, az nem a legjobb, arról nem is beszélve, hogy aki későn érkezik, az sokmindenről lamarad. Szerintem egyébként a koreaiak többsége nem egészen érzi át a színháznak ezt a rituális jellegét, miszerint az ember egész nap arra készül lelkileg, szépen felöltözik, kisminkel, belövi a séróját, taxiba száll, és megérkezik az esemény színhelyére legkésőbb óraműpontossággal, de inkább előbb... azonban semmiképp nem késve. És főleg nem 10-20-30 perceket késve, mint ahogy azt tette nem egy és nem két ember... hanem úgy 15-20 fő csak a második emeleti páholy bal oldalán. Fél óra után már kisebb tüntető tömeg gyülekezett a bal oldalamon és szinte rosszul éreztem magam, hogy én ülök ők meg toporognak. ^^ Egyébként nem szánom ezt én nagyon komoly kritikának, mert az ember ha késik, akkor azt általában nem szándékosan teszi, de valamennyire azért mutatja ez a fontossági sorrendet, kulturális különbségnek is betudható, hogy a koreaiak zsúfolt életvitelébe egy színház is csak úgy fér bele, miszerint "vagy odaérek vagy nem, de ezt még akkor is be kell fejezzem előtte..." Nem csodálkoznék, ha sokan szombat este is munkából mentek volna oda.

Nagyon szívesen néznék még meg más darabokat is, de elég kevés európai musical jut el ide. Hát ugye helybéli alkotásokat nem érdemes különösebb előismeret nélkül és nyelvismeret hiányában csakúgy vaktában megtekintgetni, hiszen ha nem ismerem a sztorijukat, nem tudom követni a történetet, és nem ismerem a zenét sem, abban úgy nem sok élvezet van. És mindez nem olcsón (40.000 won, kb 8.000 ft a legolcsóbb jegy általában). Gyakorlatilag ez volt az első eset, hogy olyan előadást hirdettek a suliban, amit be tudtam tájolni. Ezen felbuzdulva rákerestem az interneten, hogy mik mennek még importból. Hát most épp nem sokminden és ami megy, az sem Puszánban, hanem Szöulban természetesen, szóval nem is csoda, hogy itt nem hirdetik őket. A klasszikusokból elég sokat átirtak mondjuk, de nem játsszák őket folyamatosan, hanem gondolom egy darabig mentek és aztán slussz. Videorészleteket lehet belőlük találni itt-ott, de például a ticketlink.co.kr-en (a meglátásom szerint legnagyobb országos jegyfoglalós weboldalon) egyiket sem hirdetik, így nem hiszem, hogy aktuálisak lennének.

Még egy végszó erejéig a koreai musicalekre visszatérve, találtam egy felettébb érdekesnek festő alkotást, a Sword of Fire-t, ami egy népszerű koreai képregény alapján készült, de ez is régebbi darab és nem úgy veszem észre, mintha bárhol is játszanák még. DVD-n sem jelent meg, viszont TV-ben lement egyszer néhány részlet belőle, amit valaki felvett és feltette internetre. Nekem ez a szám, Please Stay Alive, nagyon tetszik belőle... Hogy, hogy-nem, ezt is Im Tae-Kyung énekli^^ KLIKK! (Készen vagyok a hangjától.... gyönyörűséges x3) Majd az unokáimnak azt fogom mesélni, hogy hallottam ám a bácsit élőben énekelni, és ez persze őket a legkevésbé sem fogja meghatni, mert akkorra már egész más lesz a divat^^