Nátha, iskola, szótár és egyebek

Azt hiszem, hogy belém nem szorult túl sok együttérzés beteg embertársaim iránt. Itt most nem a súlyos vagy halálos betegeket értem, vagy azokat, akiknek valami valóban komoly, gyógyíthatatlan baja van, hanem az ilyen megfázás, influenza, vírosos cifrafosás jellegű dolgokat, amikbe még soha senki nem halt bele, de lépten-nyomon megkeserítik az emberek és a körülöttük élők életét. Meg kell mondjam őszintén, hogy egy náthás szobatárs sokkalinkább gyilkossági szándékot vált ki belőlem, mint felebaráti aggodalmat. Nem, eszem ágában sincs megkérdezni, hogy hogy van, mert tudom, hogy szarul van, és én is szarul leszek, ha megfertőz, sőt még dühös is. :p Elképesztő hogy Ariána (akinek egyébként eszem a zuzáját, de tényleg, mostanában szépen megvagyunk) fél év alatt ha 5-ször nem volt náthás, akkor egyszer sem. Nem túlzok. Ezt hogy csinálja? Itt szívja az orrát, mintjárt megfojtom. :D:D:D Najó, ne legyek már ekkora genyó. Inkább váltsunk témát.

Ezer más dolgom lenne de most olyanom van hogy blogot írjak. Mesélek a suliról, ha már így van. Hát ez olyan kettős érzés, először is nagyon élvezem, mert végre van valami célja annak, hogy koreaiul tanuljak, a nyelviskolában ezt nem lehetett elmondani.... rólam legalábbis. Én a vége felé már nagyon utáltam odajárni. Tudom, hogy "sokan ölnének hogy a helyemben lehessenek stb", ezt mind megértem, de azért egy évig monoton módon ezt a nyelviskolásdit játszani nem egy leányálom. Najó hát ezen is túl vagyunk, ha sok értelme nem is volt, de valami kevés azért mégis volt. Most hogy egyetemre járok az órákból persze semmit nem értek. A nyelviskolában a tanárok úgy beszéltek, többé kevésbe, ahogy egy külföldivel illik, szóval szépen artikuláltan, de a professzorokra ez már nem jellemző, hiszen itt rajtam kívül mindenki más koreai, szóval nekik nem gond a megértés. Ugyanez van ha táblára írnak, nekem azt esélyem sincs elolvasni, de el szoktam kérni csoport-társaim füzetét és néha szomorúan tapasztalom, hogy ők is rondán írnak. :D Viszont azt legalább van idő kielemezni.

Ami nagyon nagy különbség az otthoni egyetemhez képest, hogy nagyon szigorúan veszik az órai megjelenést. Még a 150 fős előadásokon is névsor van, és ha valaki hiányzik akkor számithat arra hogy ezzel lerontja a jegyét. Ezen kívül az órák nem 90 percesek, hanem 2x50 perc 10 perc szünettel. Mondjuk ez nem annyira lényeges különbség. Még ami viszont nagyon különbözik, az a tanmenet. Magyarországon ugyebár szeptembertől december közepéig tart az első félév és december közepétől január végéig vizsgaidőszak van. A második félév pedig február elejétől május közepéig folyik le a hozzá tartózó vizsgaidőszakkal (május közepétől június végéig). Otthon ebből kifolyólag nincsen téliszünet, csak kb 2 hónapnyi nyáriszünet. Koreában ezzel szemben az első félév van tavaszal, ez márciusban kezdődik és általában június második vagy harmadik hetéig tart. Vizsgaidőszak pedig olyan formában van, hogy az utolsó egy hét júniusban, illetve április közepén egy felező jellegő midterm-nek nevezett vizsgahét van. Ez összesen 2 hét a Magyarországi 5-6 héttel szemben, amit vizsgázgatással lehet eltölteni 'kellemesen'. Hogy pozitív ez vagy negatív azt mindenki maga eldöntheti, biztos van előnye meg hátránya is. A második, őszi félév szeptemberben kezdődik, a midterm októberre esik, az utolsó vizsgahét pedig december közepén, még karácsony előtt van. Ezt azt jelenti, hogy koreai barátainknak a több mint 2 hónapos nyári szünet mellett egy több mint 2 hónapos (karácsonytól február végéig tartó) téliszünetjük is van, ami azért valljuk be nem olyan rossz. :p Hát így dióhéjban ennyi.

Nekem 2 hét múlva midterm lesz és nem nagyon akarok vizsgzni, ha szimplán akarok fogalmazni, akkor semmiből, de azért vannak olyan tárgyak, amikből más tárgyaknál jobban nem-vizsgázhatnékom van, és van amikből kevésbé. A legnemkívánatosabb vizsga értelemszeren a legfontosabb tárgyhoz tartozik, a 'koreai irodalom és világirodalom' amit heti 3 órában tartanak. Egy roppant szimpatikus Yun Inro névre hallgató 30 körüli prof-hoz sikerült kerülni (egyébként többen is tartják ugyanezt a tárgyat szimultán a nagy látszám miatt). Mr Yun-ről minden szempontból csak pozitívan tudnék nyilatkozni, és épp ezért nincs kedvem ahhoz, hogy a hibás koreai mondataimat olvassa, meg azt hogy mennyire nem fogtam fel az általa oly lelkesen magyarázott dolgok nagyrészét. Csak ezzel a tantárggyal minden nap minimum egy órát szoktam foglalkozni, de messze nem érzem úgy, hogy akár súrolnám az elégséges szintet. Ez persze főleg a nyelvi problémákra vezethető vissza. A jegyzetekben szereplő mondatok kb felét a legnagyobb odafigyelés és erőfeszítés árán sem tudom számomra értelmezhető és felfogható formába hozni, úgyhogy kénytelen vagyok a dolgoknak azt a felét alapul venni, amit megértek. És hát ha úgy vesszük 50% az még elégtelen... szóval max abban bízhatok, hogy nem vesz majd a koreaiakkal egy kalap alá. Még olyan trükköket is szoktam alkalmazni, hogy ha valamit nagyon nem értek annak interneten utánanézek, hátha van valami kapcsolódó anyag valahol, és csak remélni tudom, hogy az ő nézőpontja nem tér el nagy ívben attól, amit én találtam, amennyiben ezek vizsgán előjönnének. Jobbára mindenféle filozófiába hajló elméleti dologról van szó természetesen, szóval akár el is térhet, mert ahány ember, annyi vélemény. Majd meglátjuk.

Tegnap hosszas töprengés után vettem végre egy elektronikus szótárat, amit a Samsung boltban gyakorlatilag aranyárban adtak. Szégelltem is magam, hogy ennyi pénzt kiadok, már szinte pofátlanság ennyiért venni valamit, pedig a legolcsóbb darabot választottam, amit csak kapni lehet. Abban reménykedtem, hogy ezért az árért a NAVER szótár kibővittett verziója tartózkodik benne minimum, de ha lehet akkor mondja is koreaiul a dolgokat 3-féle akcentusban és közben karikás ostorral szilaj kanásztáncot jár, emellett pedig pánszori szoszolt énekel. Itthon kipróbálva rájöttem, hogy miért van ennek ilyen ára. Az égvilágon mindent tud, olyan képe van, hogy a laptopom elszégyellte magát mellette, van benne PDF-olvasó, Mp3-lejátszó, minden lófütyi, egyetlen funkciója volt számomra nem kielégítő, és nem, nem tévedés, ez a szótár-funkció volt. Egy alapos összehasonlítás után rájöttem, hogy az őskorból származó, előfizetés mellé ingyen kapott, koreaiak által már egyáltalán nem favorizált telefonomban hasonló kaliberű koreai-angol és angol-koreai szótár tartózkodik. A telefon nem ad példamondatokat, és én ezt fájlaltam, mert igényem lett volna rá, de úgy látszik, hogy ez nem az ő fogyatékossága volt egyedül, ugyanis ez a kifejezetten szótárgépnek nevezett IRIVER márkájú csoda sem ad példamondatokat, tehát ezzel már ketten vannak. Pontosabban fogalmazva nem ad példamondatokat koreaiul. Angolul bezzeg ad, de minek, senki nem kíváncsi rá. Egyébként tudom persze, hogy miért van ez így, ezeket a szótárgépeket koreaiak használják angoltanuláshoz, nem pedig koreaiul tanuló külföldieknek van dizájnolva, és evégett semmi szükség arra, hogy a koreai felét a dolgoknak hosszasan magyarázza, de mit tesz isten nekem épp erre lett volna igényem. Úgyhogy dúltam fúltam, szépen összecsomagoltam és másnap visszavittem a boltba, ahol egy szó nélkül visszacserélték pénzre. Szeretem az ilyen szolgáltatásokat, ahol nem veszik személyes sértésnak, ha nem tetszik a termék. Mert egyébként hozzá kell tegyem hogy tetszett, csak nem venném sok hasznát és tekintve hogy nem vagyok milliomos, így inkább olyasmire költök majd aminek több haszna van, vagy legalább örömömet lelem benne.

Az az igazság, hogy vizsgán nem lehet mobilt szótárként használni (egyértelmű hogy miért, sms-ezés elkerülése végett), tehát marad az hogy az ember vagy szótárgépet használ vagy normál szótárat. A normál szótár nagyon lassú, úgyhogy én szerintem majd kölcsönkérek egy angol szakos barátnőmtől szótárgépet a vizsgáimra, neki angol szakos révén pont vizsgákra nem fog kelleni úgysem.

Április 23-től 25-ig lesz megint a Mozart Taejon-ban és úgy megnézném, de még filózom rajta... ha most megnézném mégegyszer, akkor Park Eun Tae-val nézném meg, ugyanis a változatosság gyönyörködtet. :-)) Park Eun Tae is olyan szépen énekel, hogy csak na. Belinkelek róla is egy videót, a Notre Dame kezdő dalát énekli ITT a tanult kollégáival. A Notre Dame is azért jó musical, mert francia, és ha francia, akkor már csak jó lehet. Ez ilyen önmagába visszavezethető érvrendszer^^

Végül de nem utolsósorban hadd újságoljam el, hogy megérkezett Koreába Edit, aki csoportársam volt az ELTÉ-én. Ő is ösztöndíjjal jött ki, Szöulban tanul a Kyunghee egyetemen, egyenlőre nyelvet, és ír blogot is: http://dittikoreaban.blogspot.com címen. Nézzétek meg, aki még nem járt nála! :-))

Edittel vicces módon, bár más-más városban vagyunk, egyazon könyvből tanulunk koreait, ugyanis a mi egyetemünk, a Dong-A, pont a Kyunghee egyetem nyelvkönyvéből oktat. Mondjuk én nem szerettem, de azért elpoénkodtunk rajta egy darabig, hogy milyen kis nyomik a szereplők, és mennyire nincs semmihez magyarázat (ez már kevésbé poénos mondjuk...:S). Ugyanakkor a benne lévő párbeszédek meglepően hasznosak. A 3-as könyv (중급1) 4. leckéje, a 환불 például pénzvisszatérítés témájával foglalkozik és nekem már nem először bizonyult hasznosnak^^

Lassan süppedek. Sok puszi mindenkinek!