Mulatságos esetek

Mindenek előtt hadd köszönjem meg mindenkinek, aki biztat mostanában, ez nagyon sokat jelent nekem. És akkor rá is térhetünk azt hiszem a címszó tárgyalására. Mert ugyan sok érdekesség nem volt mostanában, de azért 1-2 említésre dolog mégis történt. Na az első dolog ami szerintem nagyon vicces, bár ez még tavaly történt, de mindenképp el akartam mesélni, hogy Ariana 3-szor nézte meg a Ninja Assassint. :D xD 3 különböző emberrel, mert persze neki is minden úgy alakul, ahogy pont nem akarja.

Én azt gondoltam, hogy annál nagyobb luftot, mint én tavalyelőtt nyáron lerendeztem, már nem nagyon lehet csinálni. Történt ugyanis, hogy volt nekem Daegu-ban egy koreai barátom, George, akivel a szó tágabb értelmében véve jártunk tulajdonképp, de nem volt olyan halálosan komoly a dolog. Hát csak mint hogy azt 5 hetes ott tartózkodásunk indikálta, elég nehezen fordulhatott volna komolyra. Mindegy is nem ez a lényeg, hanem hogy mindig mondtam neki, hogy nézzük meg a zöld emberes filmet a moziban, mert imádom a vígjátékokat (ez a Superhero c. film volt egyébként), de mondta hogy még nem vetítik, majd ha vetítik, megnézzük.

Ugyanakkor volt nekünk Diával egy Gyeonju-i ismerősünk, Brandon, akivel meg abban fogadtunk, hogyha a magyar női kézilabda csapat nyeri meg az olimpián a bronzmeccset, akkor ő hív meg minket moziba, ha pedig a koreaiak, akkor fordítva. Hát mondanom sem kell, hogy a magyarok bebukták, így volt szerencsém meghívni Brandont a zöldemberre, mert persze hogy azt akarta megnézni.

Akkor már úgy voltam vele, hogy George akár meg is feledkezhetne róla, hogy megnézzük együtt, de természetesen -Murphy törvénye- hogy 2 nap mulva telefonált, hogy már megy a zöldember, nem nézzük-e meg. Nem-igen mondhattam, hogy én azt már láttam egy másik fiúval, még ha ő csak haver is, mégis rosszul jött volna ki. Szóval megnéztem másodszor is. :D Namost ezt Ariána a Ninja Assassin-nel előadta úgy, hogy 3-szor nézte meg!! De mielőtt ezt kifejtem, térjünk kicsit vissza még Brandonra.

Ez a Brandon egy ilyen lehúzós kis pöcs volt, már bocsánat a kifejezésért^^ Állandóan mindenfélében fogadott, még olyan dolgokban is, amiben ő teljesen biztos volt, mi meg nem tudhattuk, (ami ugye neméppen fair-play), például hogy van-e Koreában kimcsi-burger, ha van akkor mi hívjuk meg őt vacsizni, ha nincsen, akkor ő minket. Természetesen volt kimcsi-burger, és kiválasztotta magának a legnagyobb menüt amit csak árultak a Lottériában. A kis lejmos. xD Összesen kábé háromszor látogattuk meg Gyeongju-ban, amiből kétszer kajáltunk, vásárolunk meg Betmen-filmet néztünk, mert szemerkélő esőben neki nem volt érkezése idegen-vezetni, de egy alkalommal azért megmutatta az egyik legszebb helyi nevezetességet, a Pulguksát, vagyis Buddha Országának Templomát. Erről van is kép^^ (2008.08.11., balról jobbra: Dia, Brandon és én):


Ehhez a templomhoz egyébként Nórival együtt tavaly nyáron is elmentünk, pont annak másnapján, hogy találkoztak Kanakoval Puszánban. (2009.08.07., balról jobbra: Dia, Nóri és én):


Szeretnék egy 2010-es képet is a gyűjteménybe, és ehhez jelentkezőket várok, akik modellt állnának a fényképre. ^O^

Nade visszatérve Ariánára, neki ez a triplázós dolog úgy sikerült, hogy először megnéztük a Ninja Assassint együtt. Együtt máramennyire, mert ugyan a moziig együtt mentünk, de ott aztán nem tudtunk megegyezni abban, hogy elöl vagy hátul üljünk, úgyhogy aztán végül külön ültünk, mert ő nem szereti előlről nézni, én meg nem látom jól hátulról. Már először is csak annyi volt a hozzáfűznivalója, hogy a feka lány jó volt benne, de Rain az őt nem érdekelte, ugyanis koreaiakra nem gerjed. Ezt követően kb. 3 nappal megnézte Martinnal is. Eredetileg a 2012-t akarták megnézni, de az későn kezdődött, sokáig tartott volna és Ariána nem ért volna vissza éjfélre (zárásra) a koliba. így hát a Ninja Assassin-hez volt szerencséje, másodszor. Mindezek után pár nappal felhívta őt Richard, a Gimhae-i feka helytartó félisten, hogy egy hónapra hazautazik az Egyesült Államokba, és Ariána (akinek természesen Puszán, sőt egész Dél-Korea összes black-jével jó kapcsolatot kell ápolnia) nem néz-e meg vele egy filmet így időleges búcsúzásképpen. Mikor a Rich-es találkáról jött haza, már úgy jött be a szobába, hogy: 'Azt a ***** Ninja Associationt már 3-adszorra néztem meg!!!!' xDDDD Merthogy ő egyébként nem tudja angolul kimondani azt hogy Assassin és mindig összekeveri az Association szóval, ami viszont nem bérgyilkost, hanem szervezetet jelent.

Gyeongbokgung (a királyi palota) ~2008-as nyári képek~ :D

Lotte World

December 18-án vége volt a sulinak, és márciusban fog újra elkezdődni, kivéve nekem, mert én még nyelvtanfolyamra járok, de akik egyetemre járnak, azoknak márciusig szünet van, úgyhogy Ariana is úgy döntött, hogy ezt a 2 és fél hónapot nem Puszánban fogja eltölteni, hanem Szöulban és szépen fel is költözött, mert ott sok mongol barátja van. Én kaptam új szobatársat, aki egy brunei lány, (An, aki egyébként a táncos videón a riportert alakítja), vele olyan jól megtaláltuk a hangot, hogy 2 nap után már gyakorlatilag egyetlen szót sem beszéltünk egymással, és egymást lekörözve mentünk könyörögni hogy új szobarátsat szeretnénk. Nekem mondta Kwon, hogy persze nem gond, keres nekem valaki mást, amire An másnap már ki is költözött, át egy másik szobába, úgy látszik ő neki még ehhez a néhány naphoz sem volt türelme hogy kivárja. De teljesen megértem. Nem is baj. Azóta egyedül vagyok ebben a szobában, úgy döntöttem, hogy nem fogok külön azért ágálni, hogy adjanak valakit mellém, mert bár egyedül lenni elég szar, de nem kockáztatom meg, hogy akit mellém költöztetnek, azzal már megint nem fogok kijönni, és akkor ezt meg csak magamnak köszönhetném, mert én akartam. Szóval inkább nem akarom. Nade visszatérve Ariánára, szóval mivel akkor neki itt volt egy (nem túl komoly) néger fickója Puszánban, ezért úgy döntött, hogy itt fog szilveszterezni, és csak most látom tisztán hogy ez emiatt volt, mert ezt nekem úgy adta be, hogy látja hogy milyen egyedül vagyok itt és ezért visszajön egy pár napra és azt együtt tölthetjük motelban. Nekem ugye be volt fizetve a koli is, de annyira meghatott, hogy ezt megteszi értem, hogy gyakorlatilag szó nélkül belementem, hogy fizetem a motel felét.

December 29-30-án kötelező kirándulás keretében Kwonnal, Olgával, An-el, és a 3 bangladesi fiúval elmentünk Szöulba. Ariána már eleve ott volt szóval ő ott csatlakozott hozzánk. Nem tudom, hogy meséltem-e, de Olgát szintén ki nem állhatom. Most biztos úgy jön le, hogy nem vagyok valami jófej, mert nekem mindenkivel bajom van, de alapvetően nem nekem van a bajom velük, hanem nekik velem. Én minden egyes emberhez pozitívan álltam hozzá, de ezeknek az embereknek egyszerűen annyira eltér a világlátásuk, a stílusuk, az értékrendjük az enyémtől, hogy egyszerűen nem tudunk egymással mit kezdeni, és a legapróbb konfliktusból ellenszenv alakul ki. Vannak olyan emberek, akik valahogy jól passzolnak egymással, és még a legnagyobb vitákat követően is fél óra után ugyanolyan jó véleménnyel vannak egymásról, mint azelőtt, de vannak olyanok, amit fent említettem, hogyha nincsenek közös témák, akkor egyetlen konfliktus tönkrevágja a kapcsolatot, mert nincs miért újra jóban lennetek. A bangladesi fiúk természetesen el vannak ájulva Olga szőke hajától és kék szemétől, és bár egyiküknek sincs semmi esélye nála, de azért így távolról csodálják. Engem nem nagyon kedvelnek, egyrészt mert zsidó vagyok, másrészt meg mert nincs különösebben miért kedveljenek. Szóval ezzel a remek társasággal mentünk Szöulba, első nap a Lotte World-be, másnap a királyi palotába. A Lotte World-ről annyit, hogy nem szeretem a vidámparkokat. Éjjel nagyon frankó hotelben aludtunk, bár megmondom őszintén, hogy nekem a luxusnál sokkal többet számított volna a jó társaság. Nóriékkal, Editékkel, vagy Ágival bárhová szívesen elmennék, és alhatnánk az utolsó poros motelben is, akkor is százszor jobban érezném magam.


A palota másnap az nagyon szép volt, bár lattam már tavalyelőtt nyáron is, de oda bármikor szívesen visszmegyek. :-)) A fenti fotón 2 bangladesi srác (a harmadik csinálta a fotót gondolom), a kövér lány az An, a szőke Olga, én vagyok rózsaszín sapkában mellette, és mellettem jobbszélen pedig Kwon. Nagyon hideg volt, Szöulban átlagban 10 fokkal hidegebb van mint Puszánban, és sok hó is esik, amig itt nálunk viszont szinte semmi. Még egy pár kép a palotáról, olyan szép. <3333







30-án visszajöttünk Puszánba, Ariána is jött velünk. És akkor 30-ától számítva lett volna az a pár nap, amikor együtt lakunk motelben. Namost 30-án a vonatállomáson úgy váltunk el, hogy ő keres motelt, én meg menjek vissza a koliba és 20 perc múlva ír sms-t. Egy óra múlva írta, hogy Martin találkozni szeretne vele és mit csináljunk. Na jól van mondom, találkozzál vele. Visszaírta hogy legyek erős, tartsak ki, holnap találkozunk. 31-én valóban írt is, hogy akkor megyek-e hozzá a motelbe, mondtam hogy megyek. Odaértem kb du 3-ra, de elfejeltettem vinni a pénztárcámat, szóval mondtam neki, hogy visszamegyek érte a koliba, mindjárt jövök. Kérte, hogy ha már úgyis visszamegyek a koliba, akkor nem mosnám-e ki a ruháit, mert itt a motelben nincs mosógép. Mondtam jó, add ide. Visszamentem a koliba, kimostam a ruháit, magamhoz vettem a pénzt és visszamentem a motelbe. Addigra volt kb 5 óra és ő nagyban aludt. Hát gondoltam de jó, hogy alszik, én annál jobban el tudom magam foglalni még a koliban is, minhogy egy alvó ember társaságában legyek, Kérdeztem hogy nem akar-e felkelni. Mondta hogy most inkább aludna és hogy aludjak én is mert egész éjjel bulizni fogunk. Hát én nem voltam álmos délután 5-kor és nem tudok parancsszóra aludni. Elmentem sétálni. Mire visszaértem este 7-re, ő is felkelt. Mondta hogy Martinék a Puszán Egyetemnél fognak szilveszterezni, nem megyünk-e oda. Nade Martinon és a feka haverjain kívül ott nincsen semmi, mindenki Kyeongsong-ban van ilyenkor, nekem abban mi az élvezet hogy fekákkal hetyegek. Mondtam hogy én oda nem megyek. Jó akkor kitalálta, hogy éjjel 1:30-ig legyünk Kyeongseongban, aztán ő átmegy Martinékhoz. Jó, rendben. Ebben meg is egyeztünk. Elmenünk kajálni, mert már elég éhesek voltunk, aztán visszajöttünk és elkezdtünk készülődni. Erre Ariána bejelenti, hogy Olga is jön, 10:30-kor találkozunk vele a buszmegállóban, úgyhogy úgy siessek. Oh hát mondom fasza, még valami jóhír? Azt mondja ne aggódjak, Olga csak kb. fél 2-ig lesz ott, mert utána másokkal találkozik, hát gondoltam ez így jó, mert ha már ott tartunk, te is csak fél 2-ig leszel ott, na mindegy. Már úgy voltam vele, hogy nem is fog hiányozni. Jó akkor elindultunk, találkoztunk Olgával, bementünk a Kino Eye nevű helyre, ott talált az éjfél. Olga idegesítően viselkedett, mert ha én szóltam hozzá, hogy mégiscsak ne legyen már olyan rossz a légkör, akkor azt mondta hogy nem hallja mit mondok, bezzeg ha Ariána szólt hozzá, akkor mindent hallott. Ez ilyen szelektív hallás. Fél kettőkor mindketten leléptek, én meg elmentem a Ghetto-ba mulatni, na hozzá kell tegyem, hogy ez már csak olyan kötelező jellegű elmegyek valahová, mert mégse üljek otthon. Na mindegy szóval ez volt. Reggel hazamentem, vagyis vissza a motelbe, mert ott voltak a cuccaim. Le is feküdtem, hogy megvárjam Ariánát. Ő meg is jött kb délben, mondta hogy pár napra odaköltözik Martinhoz. Ennek nagyon örültem, mert így nem nekem kellett megmondani, hogy nem akarok vele egy napot se többet motelben lakni, mi a májnak fizessek napi 17.000 wont, mikor nyilvánvaló, hogy nem törődik velem. Szóval akkor pár napra odaköltözött Martinhoz, de mint megtudtam kb 2 nap után szakítottak és Ariána visszament Szöulba, azóta is ott van, valami ottani barátaival lakik márciusig. Én meg a koliban. Márciustól elvileg megint ő lesz a szobatársam. Namost, nekem mindegy, lehetne rosszabb is. Mint ahogy volt már rosszabb is (->An). Annyi az egész, hogy kicsit határozottabban ki kell álljak a saját érdekeimért, mert szerintem érzi hogy gyenge vagyok és ezt jól meg is lovagolja. Például állandóan kölcsönkéreget és elfelejti megadni. Meg hasolók. Az ilyen dolgainak nem szabad, hogy engedjek. Egyébként más szempontból nem lesz vele probléma, csak tényleg tudnom kell, hogy mire szamíthatok tőle kb, és akkor nem ér csalódás. Mert ugye tavaszi/őszi szemeszterre koreai szobatársat nem kaphatunk, ösztöndíjasokat mindig ösztöndíjasokkal raknak össze, és a választékból messze Ariánával tudok a legkönnyebben kijönni. Úgyhogy ez lesz az optimális megoldás.

Kari + Szilveszter

Sziasztok! Nagyon hanyagolom ezt a kedves kis blogot és ez igazán nem szép tőlem. Végignézegettem nemrég a tavalyelőtt nyáron készült képeket. Tudjátok ugyanis (ha nem akkor most megtudjátok), hogy életemben először 2008 nyarán jártam Dél-Koreában 3 ismerősömmel (B.Nóri, P.Dia és Sz.Gabi), akik közül ketten ugyan 10 nap után hazamentek, de ketten Diával 5 hétig maradtunk. Ha ezeket a képeket nézegetem, mindig rá kell jöjjek, hogy imádom Koreát, annyi szuper élményt szereztünk akkor és olyan sokmindent láttunk, hogy biztos nem fogom soha elfelejteni. És megint csak rá kell jöjjek, amit persze szinte egy percre sem tudok elfelejteni, hogy nagyon sokat számít, sokkal többet, mint bárki gondolná, hogy milyen körülmények között vagy egy idegen országban. Nem mondom, hogy rossz körülmények között lennék, de nagyon megnehezíti a helyzetet, hogy egyetlen barátom sincsen körülöttem. Persze barátkozni itt is lehet, de az egyáltalán nem ugyanaz, mert itt az emberek pörögnek-forognak, akivel jóban voltál tavasszal az lehet hogy ősszel már hozzád sem szól, akiről azt hitted megbízható, kiderül hogy nem az, akiről úgy gondoltad, hgy jóban lehettek, az hazamegy a félév befejeztével, stb. Meg igazából a nyelvtanfolyamon csak kínaiak vannak szinte, nagyon elvétve más nemzet, és egyéb helyre meg nem tudsz olyan tartósan beférkőzni, hogy bármilyen kapcsolat kialakulhason. Biztos benne van az is, hogy nyugati ember a keletiekkel nehezen tud kontaktust kialakítani. Japánban tanuló barátnőm nemrég ugyanerről számolt be, hogy hiába próbál barátkozni a japánokkal, amíg tenisz-edzésen vannak együtt, addig jól elvannak, de utána egyik sem hivja fel soha. Szóval azt gondolom ha valaki kijön Ázsiába fél vagy egy évre nyelvet tanulni, akkor azzal számolnia kell, hogy ez az idő nem biztos hogy elég ahhoz, hogy tartós barátságokra tegyen szert. Na persze sok múlik azon, hogy az illető melyik városnak mely egyetemére kerül, meg más körülményeken, sőt a véletleneken is.... ez nyilvánvaló. Meg az is, hogy az itt tartózkodásnak nem ez az elsődleges célja. De azért mégiscsak, ha úgy vesszük nem lenne baj. Én például momentán egyetlen olyan embert sem tudnék felsorolni, akivel tartanám a kapcsolatot, ha hazamegyek. Vannak azért olyanok akiket nagyon kedvelek, és ez kölcsönös, például SungWon -Olga (most már csak ex-) barátja-, vagy JunYoung, az új (őszi szemeszeteres) mentorom, de egyikük Ausztráliába, másikuk Angliába megy tanulni tavasszal, úgyhogy velük se fogok sokat találkozni. :)) :( Hálistennek viszont, hogy úgy néz ki tavasszal különböző ügyből kifolyólag 3 barátnőm is jön Koreába. Igaz, hogy nem Puszánba, de én már annak is nagyon örülök, hogy egyáltalán egy országban leszek velük, mert akkor legalább hétvégenként tudunk majd találkozni. Kettőjükkel még egy Japán kirándulást is tervezünk, amint megkapom a vízumomat, amivel már utazhatok bárhová. Ilyenem egyenlőre nincsen, és itt érkeztünk el a tavalyi év talán egyik legkellemetlenebb pontjához. Hogy nem lehetett utazni. Nagyon szerettem volna karácsony-szilveszerre hazamenni, de ha nem is haza, legalább át Japánba az ott tanuló barátaimhoz, dehát sajnos a vízum státusz miatt nem lehetett. Ennek következményeképp szenteste meg karácsonykor is egyedül kuksoltam a koliban, a sulis/kolis ismerőseim ugyanis mind elpályáztak melegebb (vagy épp hidegebb) éghaljatra. Hangulatomat illetően így némiképpen kihívásokkal küszködtem ekkor és az ezt követő napokban-hetekben.

Itt Koreában a karácsonyt és a szilvesztert tulajdonképp zárójelbe lehet tenni. Van ugyan némi felhajtás, de ez a valódi ünnepnek inkább csak a kiparodizálása, mintsem hogy bármi valós tartalma is lenne. Nagyjából annyi történik, hogy égőkkel feldíszitik a várost, a forgalmasabb helyekre odatesznek 1-2 feldíszített fenyőfát, és minden létező Baskin Robbins-ban illetve Paris Baguette-ben tortát árulnak. Tortát, kérdem én, minek? Kinek van születésnapja? Jézusnak? Hát igaz ami igaz, neki épp akkor van, de kétlem hogy ők ezt ilyen módon számontartanák. Egyébként a koreaiak a karácsonyt nem családi körben, hanem a párjukkal töltik, nagyszerű alkalom randizásra is, vagy romantikus vacsorára, már ha van kivel. Szilveszterkor el lehet menni bulizni, de a hangulat különösebben nem különbözik a bármelyik hétvégén megejthető bulik hangulatától. Azért felteszek 1-2 szilveszteri képet. Az elsőn Ariánával, a másikon egy orosz-mongol sráccal:

KELLEMES KARÁCSONYT MINDENKINEK!

1. Egyetlen fajta ismert rénszarvas sem tud repülni, de több mint 300 000 olyan élő organizmus létezik, amely még besorolásra vár, bár ezek nagy része ízeltlábú vagy baktérium, nem zárhatjuk ki azt, hogy a Télapó mégis repülő rénszarvason közeledik.

2. A földön 2 milliárd (2 000 000 000) 18 éven aluli gyerek van. De minthogy a Télapó nem törődik a hindu, zsidó, buddhista vagy mohamedán gyerekekkel, így a munka a 15%-ára csökken (378 millió). Háztartásonként 3,5 gyerekkel számolva ez 91,8 millió otthont jelent. Fel kell tételezzük, hogy mindenhol akad legalább egy rendes gyerek.

3. A Télapónak, - hála a különböző időzónáknak és a föld forgásának - (24 helyett) 31 óra áll rendelkezésére az ajándékok kihordására (ha feltételezzük hogy keletről nyugatra halad, ami logikusnak tűnik). Ebből az következik hogy 822,6 látogatást tesz másodpercenként. Ez azt jelenti, hogy 0,001 másodperce van minden egyes háznál, hogy lepakoljon, beugorjon a kéményen, megtöltse a zoknikat, a többi ajándékot szétszórja a fa alatt, visszamásszon a kéményen keresztül és felpattanjon a szánra. Ha feltételezzük hogy szóban forgó 98,1 millió otthon egyenletesen helyezkedik el a föld felszínén (ami persze nem így van), akkor két ház között a távolság 1,2 km. A teljes út pedig 117 millió (117 000 000) km, nem számolva azokat a kitérőket, amiket még a Télapónak is meg kell ejtenie.

4. Ez azt jelenti, hogy a Télapó szánja mintegy 1000 km/s (1000 kilométer per másodperc) sebességgel halad, a hangsebességnél 3000-szer gyorsabban. (Egy hagyományos rénszarvas kb. 25 km-t tesz meg egy óra alatt, ha nagyon siet)

5. A szán rakománya egy újabb érdekes kérdés. Feltéve, hogy minden gyerek egy kb. 1 kilogrammos ajándékot kap (ami röhejesen kevés), akkor a Télapó szánja mintegy 321 300 tonnát nyom. Nem számítva a Télapót.(aki ha tényleg minden otthonba eszik egy kis édességet, mondjuk 2 szaloncukrot, akkor az út végére pontosan 2 943 000 kg-ot hízik, de ettől az apróságtól most eltekintünk.) Egy hagyományos rénszarvas max. 150 kg-ot képes elhúzni a földön. Még ha feltételezzük, hogy a repülő rénszarvas (lásd: első pont) tízszer ennyit képes elhúzni, akkor is minimum 214 200 kell ahhoz, hogy az egész szánt (Télapó nélkül) elhúzza. Ez a sok szarvas 353 430 tonnára növeli az egész pereputty súlyát. Csak összehasonlításképp jegyzem meg, hogy ez négyszer olyan nehéz, mint az Enterprise nukleáris meghajtású anyahajó.

6. Ha ez a 353 430 tonna súlyú szán 1000 km/s-os sebességgel közeledik, akkor nagy légellenállásba ütközik. A légellenállás felhevíti a rénszarvasokat. A két vezér rénszarvas másodpercenként 143 000 000 000 000 (143 trillió) Joule energiát nyel el. Elhanyagolható idő alatt égnek el, (eközben 234 000 000 000 decibel erejű robbanás hallatszik) kigyújtva maguk mögött a többi rénszarvast. Az egész szán (a rénszarvasokkal együtt) 4,26 ezredmásodperc alatt ég el. A Télapót, akire eközben 297 500 N centrifugális erő hat, 120 kg-os Télapó esetén (ami nagyon kevés) 8 207 123 kg-os erő préseli a szán háttámlájához....

Én hiszek a télapóban!

바람둥이의 나라 ~Playboyok országa~

Korea méltán kaphatná a fenti gúnynevet. Az a fajta playboykodás ugyanis, amit mi magyarok csak filmekből, legendák és rémtörténetek szintjén ismerhetünk, az itt a valóság. Annyi playboyt, mint amennyi Dél-Koreában van, a világon nem lehet találni. Kicsit úgy érzem magam én itt, mint - nem tudom láttátok-e - a Zimmer Feri című filmben a néger lányzó, akivel a történet összes szereplője le akart feküdni, csak azért, mert fekete. Ezt itt most esetünkben át lehet ülteteni arra, hogy csak azért, mert fehér. De ami a legborzasztóbb az egészban, hogy pusztán a szex nem elég, hanem emellett még teljesen mindegy hogy milyen módon, de valamilyen módon feltétlenül át kell, hogy verjenek, ugyanis a koreai férfi jobbhíján ebben éli ki meg nem valósult színészi vágyait. Képesek akár hetekig, hónapokig tartó színjárékba kezdeni, hogy utána teljesen szabványosított módon írják meg SMS-ben, hogy "fontos dolgot szeretnék mondani". És akkor jön a sajnálkozások és bocsánatok áradata, de hogy ő nem úgy gondolta, nem tudta, és nagyon de nagyon sajnálja. És tényleg bocs. És teszik ezt mindig abban a kiszámított időpillanatban, amikor már pont kezdenél hinni nekik.

Ha a korábbi rossz tapasztalataidat menet közben megosztottad velük, és emiatt nehezebben bízol meg bennük, akkor a hódítás során még kedvesebbek és még jobban tepernek, bájosak és érdeklődőek. mindent megtesznek, hogy a már megingott bizalmadba férkőzzenek, és ez így hogy nehéz, talán még nagyobb kihívás is nekik.

Rendkívüli módon megtisztelő, hogy azért tanulhatok koreaiul, hogy még az angolul nem tudó koreai úriemberek is begyűjthessnek egy fehér trófeát, de most már kezd tele lenni a hócipőm. Sőt, hogy másképp ne fogalmazzak, már tele is van.

Nevezzük nevén az esetet, volt ez a Kim Hyeon Kyu, akivel KyeongSeong-ban ismerkedtünk meg, az egy városrész Puszánban, de mindegy is igazából, hogy hol. Most részletekbe nagyon nem megyek bele, ez egy amolyan egyszerű srácnak tűnt, nem feltünően jóképű, nem feltünően magas vagy izmos, szóval amolyan normális (felső-)középkategória objektíven nézve. Állítása szerint sportoló. (Tesi szakos haha - most idekívánkozna valami förtelmesen rossz vicc a tesiszakosokról, de nem akarok nagyon eltérni a tárgytól). Mindenesetre nagyon ígéretesnek tűnő kapcsolat kezdett kibontakozni. Nem hittem neki túl könnyen, de azért idővel az ember mégis megpróbája félretenni a korábbi rossz tapasztalatait, mert semmiképpen nem helyes, hogy másnak a bűne miatt egy esetlegesen jobb ember ne kapjon esélyt. Hát akárhogy is, nekem nemrég kellett kiválasztanom, hogy a nyelviskola befejeztével a koreai szakos kurzusokat hol akarom majd végezni, Puszánban vagy Szöulban. Ezerszer elmondtam, elmagyaráztam neki, hogy ez nekem fontos döntés, és hogy Szöulban mennyi ismerősöm van, és az a főváros, a legjobb lehetőségekkel, stb és hogy lenne bőven okom odamenni tanulni. De ő körme szakadtáig győzködött, hogy ne menjek, mert Szöul büdős és mocskos és egyébként is őmiatta is itt kell maradnom. Tény, hogy mindkét város mellett voltak indokaim pro és kontra, de végülis az ő hatására Puszán mellett döntöttem.

Múlt hét pénteken kitöltöttem és aláírtam a papírokat. Délután 1 órakor. Ő körülbelül este 11 körül írta meg, hogy nem 23 hanem 19 éves, és hogy voltaképpen ennyi volt. És sorry. Kérdeztem tőle, hogy ugyan ezt most miért csinálta, erre írta, hogy hát a szex miatt. Erre írtam, hogy mi már novemberben együtt voltunk úgy, akkor miért kellett még plusszban egy hónapig húznia az agyamat, küldeni a francos napi 100 sms-t, (hogy vége van-e az órámnak, hogy ettem-e, hogy nem fázom-e, hogy mit csinálok épp, hogy ő épp mit csinál, hogy tanuljak jól, hogy ezt nem így kell helyesen írni, hanem amúgy, hogy mikor találkozunk legközelebb, stb), hívogatni telefonon, személyesen meg olyan kedvesnek lenni, mint aki éppen etikett vizsgán van. A Gill-es esettel ellentétben viszont nem sürgettem további személyes találkozót, mert most ehhez már tényleg mit lehet hozzátenni.

Én tudom, hogy nem szabad sztereotípiákba bocsájtkozni, de nekem eddig két koreai -minek nevezzem egyáltalán- kapcsolatomból kettő mocskos hazug disznó volt, ami 100%-os találati arány. Sőt ha az ismerőseim tapasztalatait is beleveszem, akkor sem billen a mérleg sokkal pozitívabb irányba. Úgyhogy én azt mondom elvtársnők, hogy ezt jól megszívtuk. További profánságokat csak a koreai völegénnyel illetve férjjel rendelkező ismerőseimre való tekintettel nem mondok. Meg azért, mert tudom, hogy nem illik blogban csúnyán beszélni. :-))

Egyébiránt múlt héten a nyelviskolában megírtuk a 3-as szint vizsgáját, ami jó nehéz volt, na persze ez relatív, hogy mi nehéz, de nekem piszok nehéznek tűnt. Egyrészt mivel nem ebből a sz*r Kyunghee-s Paramdungi Billi-ssi kalandjai könyvből tanultam szabadidőmben, hanem csak úgy, mikor mihez volt kedvem. :) Másrészt meg valljuk be amúgy sem álltam a dolgok magaslatán. Mivel ez hosszú (14 hetes) szemeszter volt, ezért volt felező- meg záróvizsga is, a felezőnél 75%, a zárónál 73%-ot kaptam, de a tánc meg az órai munka felhúzta 77%-ra, úgyhogy szerencsére 70% felett vagyok, annak ellenére hogy nem kicsit tartottam tőle, hogy ez most nem lesz meg. Január 4-től kezdjük majd a 중급2 (Intermediate 2), vagyis a 4-es szintet. Addig szünet.

Nem is meséltem, hogy az október 25-én írt KLPT eredménye kiderült november végén, 500-ból 220 pontos lett, ami azt mutatja, hogy még van hová fejlődni. :D

Elhatároztam viszont, hogy mostantól sokkal jobban fogok tanulni, és bizony a könyvből is megtanulom az anyagot, bármennyire is ellenemre van. Általában az ember szemeszter elején illetve 2 szemeszter között rendkívül lelkes, mint én is most, aztán a második félidőre már pont elfogy a lelkesedés, de esküszöm, hogy ez nem az én hibám. Ha ebből a szar könyvből kéne tanulnotok, ti is sikoltoznátok. Hát így vagy úgy, de egy biztos, én leszek a 4-es szint bajnoka. Kiütéssel fogok nyerni Kína ellen, mint a régi szép időkben. :D

Könyvbemutató + Filmbemutató

Csoma Mózes a magyar–dél-koreai diplomáciai kapcsolatfelvétel 20. évfordulójára készült "Magyarok Koreában" c. könyvének bemutatója jövő kedden (2009.dec.8-án) kerül megrendezésre az ELTE BTK Kari tanácstermében (cím: 1088 Budapest, Múzeum körút 4/A.) Kezdés: 16:00. Menjetek el helyettem is. >.< Lehet, hogy még koreai hami is lesz. :p

Más. Tegnap az én Arianammal megnéztük a NINJA ASSASSIN-t. Ez 2 dolgot eredményezett: az egyik, hogy kocsányon ülő szemeket növesztettem. <3__<3 :D A másik pedig hogy mozi közben és után folyamatosan úgy éreztük, hogy sugárba küldjük a rókakomát. Ilyen véres filmet én még életemben nem láttam. Szó szerint patakokban folyt a vér, és csak úgy repkedtek a fél fejek meg a különböző végtagok. Az ilyen vagdalkozósabb jeleneteknél többen is úgy éreztük, hogy inkább elhagyjuk a termet, mire az agyafúrt filmkészítők bevillantották Rain felsőtestét, és akkor az emberek szépen viszaültek a helyükre. Hát szóval meg lehetett nézni, még ha ilyen vegyes érzelmekkel is. :D Magyarországon úgy láttam, hogy nem vetítik még, de vajon miért nem? Nem is fogják? Tud erről valaki valamit?