Kari + Szilveszter

Sziasztok! Nagyon hanyagolom ezt a kedves kis blogot és ez igazán nem szép tőlem. Végignézegettem nemrég a tavalyelőtt nyáron készült képeket. Tudjátok ugyanis (ha nem akkor most megtudjátok), hogy életemben először 2008 nyarán jártam Dél-Koreában 3 ismerősömmel (B.Nóri, P.Dia és Sz.Gabi), akik közül ketten ugyan 10 nap után hazamentek, de ketten Diával 5 hétig maradtunk. Ha ezeket a képeket nézegetem, mindig rá kell jöjjek, hogy imádom Koreát, annyi szuper élményt szereztünk akkor és olyan sokmindent láttunk, hogy biztos nem fogom soha elfelejteni. És megint csak rá kell jöjjek, amit persze szinte egy percre sem tudok elfelejteni, hogy nagyon sokat számít, sokkal többet, mint bárki gondolná, hogy milyen körülmények között vagy egy idegen országban. Nem mondom, hogy rossz körülmények között lennék, de nagyon megnehezíti a helyzetet, hogy egyetlen barátom sincsen körülöttem. Persze barátkozni itt is lehet, de az egyáltalán nem ugyanaz, mert itt az emberek pörögnek-forognak, akivel jóban voltál tavasszal az lehet hogy ősszel már hozzád sem szól, akiről azt hitted megbízható, kiderül hogy nem az, akiről úgy gondoltad, hgy jóban lehettek, az hazamegy a félév befejeztével, stb. Meg igazából a nyelvtanfolyamon csak kínaiak vannak szinte, nagyon elvétve más nemzet, és egyéb helyre meg nem tudsz olyan tartósan beférkőzni, hogy bármilyen kapcsolat kialakulhason. Biztos benne van az is, hogy nyugati ember a keletiekkel nehezen tud kontaktust kialakítani. Japánban tanuló barátnőm nemrég ugyanerről számolt be, hogy hiába próbál barátkozni a japánokkal, amíg tenisz-edzésen vannak együtt, addig jól elvannak, de utána egyik sem hivja fel soha. Szóval azt gondolom ha valaki kijön Ázsiába fél vagy egy évre nyelvet tanulni, akkor azzal számolnia kell, hogy ez az idő nem biztos hogy elég ahhoz, hogy tartós barátságokra tegyen szert. Na persze sok múlik azon, hogy az illető melyik városnak mely egyetemére kerül, meg más körülményeken, sőt a véletleneken is.... ez nyilvánvaló. Meg az is, hogy az itt tartózkodásnak nem ez az elsődleges célja. De azért mégiscsak, ha úgy vesszük nem lenne baj. Én például momentán egyetlen olyan embert sem tudnék felsorolni, akivel tartanám a kapcsolatot, ha hazamegyek. Vannak azért olyanok akiket nagyon kedvelek, és ez kölcsönös, például SungWon -Olga (most már csak ex-) barátja-, vagy JunYoung, az új (őszi szemeszeteres) mentorom, de egyikük Ausztráliába, másikuk Angliába megy tanulni tavasszal, úgyhogy velük se fogok sokat találkozni. :)) :( Hálistennek viszont, hogy úgy néz ki tavasszal különböző ügyből kifolyólag 3 barátnőm is jön Koreába. Igaz, hogy nem Puszánba, de én már annak is nagyon örülök, hogy egyáltalán egy országban leszek velük, mert akkor legalább hétvégenként tudunk majd találkozni. Kettőjükkel még egy Japán kirándulást is tervezünk, amint megkapom a vízumomat, amivel már utazhatok bárhová. Ilyenem egyenlőre nincsen, és itt érkeztünk el a tavalyi év talán egyik legkellemetlenebb pontjához. Hogy nem lehetett utazni. Nagyon szerettem volna karácsony-szilveszerre hazamenni, de ha nem is haza, legalább át Japánba az ott tanuló barátaimhoz, dehát sajnos a vízum státusz miatt nem lehetett. Ennek következményeképp szenteste meg karácsonykor is egyedül kuksoltam a koliban, a sulis/kolis ismerőseim ugyanis mind elpályáztak melegebb (vagy épp hidegebb) éghaljatra. Hangulatomat illetően így némiképpen kihívásokkal küszködtem ekkor és az ezt követő napokban-hetekben.

Itt Koreában a karácsonyt és a szilvesztert tulajdonképp zárójelbe lehet tenni. Van ugyan némi felhajtás, de ez a valódi ünnepnek inkább csak a kiparodizálása, mintsem hogy bármi valós tartalma is lenne. Nagyjából annyi történik, hogy égőkkel feldíszitik a várost, a forgalmasabb helyekre odatesznek 1-2 feldíszített fenyőfát, és minden létező Baskin Robbins-ban illetve Paris Baguette-ben tortát árulnak. Tortát, kérdem én, minek? Kinek van születésnapja? Jézusnak? Hát igaz ami igaz, neki épp akkor van, de kétlem hogy ők ezt ilyen módon számontartanák. Egyébként a koreaiak a karácsonyt nem családi körben, hanem a párjukkal töltik, nagyszerű alkalom randizásra is, vagy romantikus vacsorára, már ha van kivel. Szilveszterkor el lehet menni bulizni, de a hangulat különösebben nem különbözik a bármelyik hétvégén megejthető bulik hangulatától. Azért felteszek 1-2 szilveszteri képet. Az elsőn Ariánával, a másikon egy orosz-mongol sráccal: