바람둥이의 나라 ~Playboyok országa~

Korea méltán kaphatná a fenti gúnynevet. Az a fajta playboykodás ugyanis, amit mi magyarok csak filmekből, legendák és rémtörténetek szintjén ismerhetünk, az itt a valóság. Annyi playboyt, mint amennyi Dél-Koreában van, a világon nem lehet találni. Kicsit úgy érzem magam én itt, mint - nem tudom láttátok-e - a Zimmer Feri című filmben a néger lányzó, akivel a történet összes szereplője le akart feküdni, csak azért, mert fekete. Ezt itt most esetünkben át lehet ülteteni arra, hogy csak azért, mert fehér. De ami a legborzasztóbb az egészban, hogy pusztán a szex nem elég, hanem emellett még teljesen mindegy hogy milyen módon, de valamilyen módon feltétlenül át kell, hogy verjenek, ugyanis a koreai férfi jobbhíján ebben éli ki meg nem valósult színészi vágyait. Képesek akár hetekig, hónapokig tartó színjárékba kezdeni, hogy utána teljesen szabványosított módon írják meg SMS-ben, hogy "fontos dolgot szeretnék mondani". És akkor jön a sajnálkozások és bocsánatok áradata, de hogy ő nem úgy gondolta, nem tudta, és nagyon de nagyon sajnálja. És tényleg bocs. És teszik ezt mindig abban a kiszámított időpillanatban, amikor már pont kezdenél hinni nekik.

Ha a korábbi rossz tapasztalataidat menet közben megosztottad velük, és emiatt nehezebben bízol meg bennük, akkor a hódítás során még kedvesebbek és még jobban tepernek, bájosak és érdeklődőek. mindent megtesznek, hogy a már megingott bizalmadba férkőzzenek, és ez így hogy nehéz, talán még nagyobb kihívás is nekik.

Rendkívüli módon megtisztelő, hogy azért tanulhatok koreaiul, hogy még az angolul nem tudó koreai úriemberek is begyűjthessnek egy fehér trófeát, de most már kezd tele lenni a hócipőm. Sőt, hogy másképp ne fogalmazzak, már tele is van.

Nevezzük nevén az esetet, volt ez a Kim Hyeon Kyu, akivel KyeongSeong-ban ismerkedtünk meg, az egy városrész Puszánban, de mindegy is igazából, hogy hol. Most részletekbe nagyon nem megyek bele, ez egy amolyan egyszerű srácnak tűnt, nem feltünően jóképű, nem feltünően magas vagy izmos, szóval amolyan normális (felső-)középkategória objektíven nézve. Állítása szerint sportoló. (Tesi szakos haha - most idekívánkozna valami förtelmesen rossz vicc a tesiszakosokról, de nem akarok nagyon eltérni a tárgytól). Mindenesetre nagyon ígéretesnek tűnő kapcsolat kezdett kibontakozni. Nem hittem neki túl könnyen, de azért idővel az ember mégis megpróbája félretenni a korábbi rossz tapasztalatait, mert semmiképpen nem helyes, hogy másnak a bűne miatt egy esetlegesen jobb ember ne kapjon esélyt. Hát akárhogy is, nekem nemrég kellett kiválasztanom, hogy a nyelviskola befejeztével a koreai szakos kurzusokat hol akarom majd végezni, Puszánban vagy Szöulban. Ezerszer elmondtam, elmagyaráztam neki, hogy ez nekem fontos döntés, és hogy Szöulban mennyi ismerősöm van, és az a főváros, a legjobb lehetőségekkel, stb és hogy lenne bőven okom odamenni tanulni. De ő körme szakadtáig győzködött, hogy ne menjek, mert Szöul büdős és mocskos és egyébként is őmiatta is itt kell maradnom. Tény, hogy mindkét város mellett voltak indokaim pro és kontra, de végülis az ő hatására Puszán mellett döntöttem.

Múlt hét pénteken kitöltöttem és aláírtam a papírokat. Délután 1 órakor. Ő körülbelül este 11 körül írta meg, hogy nem 23 hanem 19 éves, és hogy voltaképpen ennyi volt. És sorry. Kérdeztem tőle, hogy ugyan ezt most miért csinálta, erre írta, hogy hát a szex miatt. Erre írtam, hogy mi már novemberben együtt voltunk úgy, akkor miért kellett még plusszban egy hónapig húznia az agyamat, küldeni a francos napi 100 sms-t, (hogy vége van-e az órámnak, hogy ettem-e, hogy nem fázom-e, hogy mit csinálok épp, hogy ő épp mit csinál, hogy tanuljak jól, hogy ezt nem így kell helyesen írni, hanem amúgy, hogy mikor találkozunk legközelebb, stb), hívogatni telefonon, személyesen meg olyan kedvesnek lenni, mint aki éppen etikett vizsgán van. A Gill-es esettel ellentétben viszont nem sürgettem további személyes találkozót, mert most ehhez már tényleg mit lehet hozzátenni.

Én tudom, hogy nem szabad sztereotípiákba bocsájtkozni, de nekem eddig két koreai -minek nevezzem egyáltalán- kapcsolatomból kettő mocskos hazug disznó volt, ami 100%-os találati arány. Sőt ha az ismerőseim tapasztalatait is beleveszem, akkor sem billen a mérleg sokkal pozitívabb irányba. Úgyhogy én azt mondom elvtársnők, hogy ezt jól megszívtuk. További profánságokat csak a koreai völegénnyel illetve férjjel rendelkező ismerőseimre való tekintettel nem mondok. Meg azért, mert tudom, hogy nem illik blogban csúnyán beszélni. :-))

Egyébiránt múlt héten a nyelviskolában megírtuk a 3-as szint vizsgáját, ami jó nehéz volt, na persze ez relatív, hogy mi nehéz, de nekem piszok nehéznek tűnt. Egyrészt mivel nem ebből a sz*r Kyunghee-s Paramdungi Billi-ssi kalandjai könyvből tanultam szabadidőmben, hanem csak úgy, mikor mihez volt kedvem. :) Másrészt meg valljuk be amúgy sem álltam a dolgok magaslatán. Mivel ez hosszú (14 hetes) szemeszter volt, ezért volt felező- meg záróvizsga is, a felezőnél 75%, a zárónál 73%-ot kaptam, de a tánc meg az órai munka felhúzta 77%-ra, úgyhogy szerencsére 70% felett vagyok, annak ellenére hogy nem kicsit tartottam tőle, hogy ez most nem lesz meg. Január 4-től kezdjük majd a 중급2 (Intermediate 2), vagyis a 4-es szintet. Addig szünet.

Nem is meséltem, hogy az október 25-én írt KLPT eredménye kiderült november végén, 500-ból 220 pontos lett, ami azt mutatja, hogy még van hová fejlődni. :D

Elhatároztam viszont, hogy mostantól sokkal jobban fogok tanulni, és bizony a könyvből is megtanulom az anyagot, bármennyire is ellenemre van. Általában az ember szemeszter elején illetve 2 szemeszter között rendkívül lelkes, mint én is most, aztán a második félidőre már pont elfogy a lelkesedés, de esküszöm, hogy ez nem az én hibám. Ha ebből a szar könyvből kéne tanulnotok, ti is sikoltoznátok. Hát így vagy úgy, de egy biztos, én leszek a 4-es szint bajnoka. Kiütéssel fogok nyerni Kína ellen, mint a régi szép időkben. :D