Bizonyos szempontból (mondjuk hogy Európai szemszögből nézve) tulajdonképpen fél Korea perelhetne, az ország teljes férfilakossága, és némely nők is. Perelni lehetne majdnemhogy az összes nagyobb koreai céget és vállalatot, mert valóban eléggé korruptak és többnyire meglehetősen rosszul bánnak a dolgozóikkal, ám természetesen vannak szintek, nem mindenkinek egyforma a helyzete, és ráadásul a legtöbb koreai olyan szinten hozzászokott a túlmunkához, hogy fel sem tűnik nekik, hogy valami nincs rendjén, vagy hogy ezt másképp is lehetne csinálni. Ebbe születtek bele, mindig ezt látták, mindig ezt csinálták, így a természetes.
Ám manapság a globalizáció révén (ami nem egyértelműen csak negatív jelenség, szerintem) vannak olyan emberek, fiatalok főként, akik beszélnek idegen nyelveket, éltek, tanultak, esetleg dolgoztak is már külföldön, jobb körülmények között, több szabadidővel, jobb megbecsülésben, ők már inkább erre vágynak. Koreába visszatérve már nem szívesen dolgoznak hagyományos koreai cégeknél, bár legtöbbjüknek nincs választása, mert nem elegek ahhoz, hogy 'szembeszálljanak a rendszerrel'. Lassan beleolvadnak és elkezdenek olyanná válni, mint apáik. Azonban ha másra nem jó a hírnév, mint hogy jobban odafigyeljenek valakire, ha bajban van, akkor legalább erre az egyre jó. Úgyhogy hajrá-hajrá fiatalok!^^
Tudod, maximálisan egyetértek veled. Erről beszélgettünk valamelyik nap, hogy öt év után miért pont most jutott eszükbe lázadni, és én is azt mondtam, hogy azért, mert másfél éve Japánban vannak. Azok is megszállottként tudnak dolgozni, de azért három óra alvásnál biztos több jut nekik az Avex "műsorszervezésében", mint amikor az SM intézi a dolgokat, mert valahogy mindig kipihentebbnek tűntek a srácok, amikor Japánban voltak, pedig ott is nagyon sok fellépésük van. De valahogy mégis. Gondolom az Avex egy kicsit jobban szervezi a dolgokat. És ha már megtapasztalja az ember, hogy nem muszáj beledögleni abba, amit csinálok, mert lehet máshogyan is, akkor persze, hogy nem tetszik az előző verzió, és ha még befolyásom is van, akkor próbálok tenni ellene. Szerintem teljesen érthető, hogy nem tetszik nekik a rendszer. Remélem, hogy sikerrel járnak, én mindenesetre szurkolok nekik. Egyébként Koreában milyen visszhangja van az ügynek? Foglalkoznak vele egyáltalán?
VálaszTörlésKöszi az egyetértést!^^ Nyilván ha olyan körökben mozognék, akik szeretik őket akkor többet hallanék erről vagy bármiről ami velük kapcsolatos, de nem nagyon vannak ilyen ismerőseim, úgyhogy egyszer hallottam erről Kanako-tól és utána neten olvastam utána, hogy mi is történt, mert amit ő mesélt, az elég zavaros volt. (Asumi igazából az, aki nagy rajongójuk, de vele mostanában nem szoktam találkozni.)
VálaszTörlésAnnak ellenére, hogy a TVXQ koreai, alig vannak jelen ebben az országban. Ha az ember végigmegy az utcán, vagy szupermarketben, vagy bárhol, milliónyi dolgot Big Bang reklámoz, vagy a Boys Over Flowers színészei, de TVXQ abszolut nincsen, egyedül a lemezboltokban. Nyilván ez annak köszönhető, mert most főként Japánban aktívak. Nem minthogy ha ez baj lenne, én sosem voltam nagy híve a kapitalizmusnak, szóval nem hiányzik, hogy mindenhol őket lássam. Csak mondom.
Eléggé jellemző koreai attitüd sajnos (mert ilyen szinten ez már tényleg inkább sajnálatos, mint sem örvendetes), hogy 'semmi sem elég, semmi sem elég'. Minden létező szabadidőben valamit csinálni kell, valamilyen hasznos tevékenységet kell végezni, leginkább pénzt kell keresni, de ha nem, akkor is valami olyan hasznos tudásra kell szert tenni, ami később pénzkeresésre tesz minket alkalmassá. A gyerekek reggel 9-től este 10-11-ig vannak iskolában. Ebből a késődélutáni / esti órák azok már magánórák, de a nagytöbbség részt vesz rajtuk. Nyári szünet az idő előrehaladtával egyre kevésbé van, érettségi előtti évben már gyakorlatilag kötelezően ajánlott az egészet az iskolában tölteni. Összehasonlításképpen Japánban 4-kor véget ér az iskola, és ha csak valakinek nincsenek komoly problémái a tanulással, akkor ők nem járnak különórára. Kanako mesélte nekem, hogy ő minden délután softball-ozott és a koreai ismerősei nagyon irigyelték emiatt, mert ők este 8-kor még javában matekot tanultak. Arról nem beszélve, hogy Japánban nincsen bukás (nem lehet megbukni, mivel nincsen elégtelen osztályzat), Koreában pedig nyilván van, és nem is olyan nehéz szert tenni rá. Felmerül a kérdés, hogy akkor a Japánokat mi motiválja az előrehaladásra, ám a rendszerük működik, úgyhogy szemlátomást más módszerekkel is rá lehet venni embereket arra, hogy tanuljanak, mint bukással való fenyegetéssel. Alapvetően azt gondolom egyébként, hogy aki jó tanuló, mert jó középiskolába, egyetemre akar menni, annak olyan mindegy, hogy van-e 1-es, vagy nincsen, hiszen ő úgyis 5-ösre pályázik, akit pedg nem érdekel az iskola, mert színész akar lenni, vagy hegedűművész, vagy bánom is én hogy micsoda, azt meg felesleges arra kényszíteni, hogy puskázzon össze valahogy egy 2-est, mert attól a pár felesleges információtól ő nem lesz több vagy kevesebb. Nekem az első általános iskolám izraelita iskola volt és ott sem volt bukás, és bár én onnan sajnos elkerültem, de voltak akik végigjárták, és a legjobb egyetemekre vették fel őket.
Munkahelyekről szólván: a betegszabadság fogalma nem ismert Koreában, és szabadság is jóval kevesebb jár, mint nálunk. Ezért is nagyon erősek a gyögyszerek, mivel nem engedhetik meg maguknak, hogy betegség miatt hiányozzanak a mukahelyükről. Én május végén nagyon beteg voltam, és nem is két lábon mentem be a kórházba hanem kábé már gurultam, olyan rosszil voltam, erre a nővékre addott egy injekciót, amitől perceken belül érezhetően jobban lettem. Utólag kiderült, hogy tüdőgyulladásom volt. Most azt mondd meg, hogy milyen anyag lehet egy olyan injekcióban, ami tekintet nélkül arra, hogy mi pontosan a bajod, 2 perc alatt helyre ráz. Bárki ha úgy van vele, hogy rosszul érzi magát, bemegy a kórházba, kap a kis seggébe egy injekciót és már repülhet is kifelé. Úgyhogy én úgy voltam vele, hogy ha nem muszáj akkor nem fogok én oly gyakran kórházat látogatni, mert nem hiányzik pár kg szeroid a vérkeringésemből.
VálaszTörlésA pénzosztásról is van nekem egy ideillő történetem. Dolgoztam egyszer én pincérként egy koreai étteremben Budapesten a testvéremmel és egy Robi nevű kollégával. Jó szar pénzt fizettek, és sok volt a meló és persze a főnök (Mr Park) mindig nagy előszerettel vállalta túl az étterem kapacitását egymást váltó turistacsoportokkal, hiszen úgyis a pincérek fognak megszakadni a munkában, meg a felesége, aki főz, neki voltaképp teljesen mindegy, csak jöjjön a lóvé. Persze ő is sokat dolgozott, meg rajta volt a legtöbb stressz is, de nem vette észre, hogy azért nem marad meg senki ott hosszútávon, mert senki sem akar óránkánt 500 ft-ért idegbajt kapni napi 12 órában. És akkor kérdezi, hogy ezek a magyarok miért ilyen lusták, hogy senki nem akar dolgozni. Meghogy mikor ő Koreában a Hanwha banknál dolgozott akkor csak napi 3 órát aludt. Hát faxom, miért nem aludt többet. :-D Jó viccelek, nyilván ez volt az időbeosztása. Dehát én erről nem tehetek. Mi magyarok mindenesetre ellenálltunk ahol tudtunk. Végül azért jöttem el (jobban hangzik igy, mint hogy elbocsájtottak^^), mert egyszer marha pipa lettem és nem adtam oda neki a borravalót. Hát eleve mi az hogy elszedi tőlünk a borravalót. De jó, nyilván az ember először megpróbálja humorral felfogni. A Robi pl mindig mondta a vendégeknek, hogy nem tudnának-e pontosan fizetni, és plusszba adni a borravalót, mert ha kimegy, akkor a kasszánál már nem tudja eltenni a maradékot, hiszen azt a főnök is látja. Mr Park-nak azért volt lóvéja rendesen, nem az a 20 fillér mentette meg az éhenhalástól, de mi azért akkor eléggé csórók voltunk, a borravaló is sokat számított. De nem, elszedte, mert 'semmi sem elég'. Na egyébként azóta az incidens óta már voltam ott többször és nincs harag, de nem nagyon dolgoznék ott újra, hacsak nem egyszer még a nosztalgia kedvéért.
Jó sokat beszéltem, de azért remélem nem teljesen feleslegesen.^^ Szép napot!
Köszi az infókat, egyáltalán nem felesleges, amiket mondasz. Mindig is érdekelt a keleti kultúra, az ottani emberek, az életük, és ezek mind olyan dolgok, amiket nem lehet az útikönyvekben elolvasni, vagy a tévében látni, mert ott mindig minden szép és jó. Értem én, hogy egy az országot bemutató műsornak az a célja és rendeltetése, hogy kedvet csináljon, de olyat már sokat láttam. Engem az ilyen dolgok érdekelnek, a háttérinfók, azért is szeretem olvasni a blogodat. Hogy mit csinál a kisember, amikor hazamegy a munkából, mit eszik vacsorára, hogy neveli a gyerekeit, milyen az iskola... Ha a templomokról és természetvédelmi területekről akarok hallani, akkor bekapcsolom a Discovery-t. :) Úgyhogy ne zavartasd magad, beszélj csak jó sokat, én nagyon díjazom. :)
VálaszTörlés