7월 31일 ~청계천~

Biztos említettem, hogy Nóriék jártak itt az elmúlt hónapban, ez a többes szám egész pontosan 3 embert takar, Nórit, aki tavaly óta úgyszintén koreai szakos, mint én, de nem ott találkoztunk először, hanem még mikor az Arirang-ban dolgoztam pincérként. 2008 január végefelé egyik este bejöttek Diával teázni, és persze a közös érdeklődés révén hamar összebarátkoztunk, aztán már tavaly nyáron is együtt jöttünk Koreába. Nóri közgazd. illetve múlt szept. óta koreai szakos (is), Dia pedig élelmiszermérnök, de valami koreait azért ő is felszedett itt-ott. Dávid aka namhanman egy kedves ismerős, akinek egyébként van egy remek blogja a koreai filmekről ITT!, és amelett hogy jogász palánta és kommunikáció szinten elég jól beszéli nemcsak a koreai, de szükség szerint a világ bármely tetszőleges idegen nyelvét, rendelkezik egy olyan különleges képességgel is, hogy hátulról, álruhában, sötétített ablakos kocsiban, éjszaka, ködben, vagy akár atomfelhő takarásában is felismeri bármelyik dél-koreai színművészt, és ennek én tanúja is voltam előben, de erről majd később. :-))

Dia már június közepén kijött Koreába, Nóri és Dávid pedig július 24-én érkeztek, de mivel mindenkinek volt egyéb dolga is, ezért először csak július 31-én (pénteken) találkoztunk. Ami azt jelenti, hogy én mentem Szöulba, mert ők többnyire eleve ott voltak. :-)) Aznap este Dia mondjuk éppen Daegu-ban volt, Dáviddal azért két puszi erejéig összefutottam, de ő is sietett, mivel minden hónap utolsó pénteke hatalmas klubnap Hongdéban, amit ugye egyetlen valamirevaló fiatal sem hagyhat ki. :-)) Mindegy mi Nórival egyenlőre másfele vettük az irányt, és találkoztunk Nóri egyik fenomenális levelőztársával, aki hozta egy barátját is. A barát az nem volt rossz arc, viszont ő tudott kevésbé angolul, úgyhogy nagyon sokat egyikkel se lehetett kezdeni, mindegy azért elmentünk valamerre, nevezetesen a Cheonggyecheon-ra, amiről én már itt a blogon többször is meséltem, viszont csak most jutottam el odáig, hogy megjegyezzem a nevét. Ez a Han folyó leágazása, a neve pedig CHEONG-GYE-CHEON. Milyen egyszerű, ugye? :D:D Nem olyan bonyolult egyébként. Éjszaka nagyon romantikus tud lenni, főleg ha az ember valami romantikus helyzetben van ott. Mi jelen esetben kénytelenek voltunk beérni baráti társasággal, na nem mintha ez olyan sokat levonna a hely értékéből és egyébként is Friendhip 4ever!!! :D:D:D Lesz ez még így se, ahogy szokták mondani. Az a fehérbe öltözött fiú egyébként életében először beszélgetett külföldivel, ezt frankón állította, mondjuk el is hiszem, mert amennyire angolul (nem) tudott, azzal nem is menne sokra, de azért ezzel mégiscsak fura szembesülni, hogy Ázsia-szerte sokan mennyire buborékban élnek.


Nórival a Cheonggyecheonnál^^


MunHwan és Nóri


A burokban élő barát és én^^

Kis delegációnknak sajnos korábban kellett volna felkenie ahhoz (vagy legalábbis 2 fokkal professzionálisabb fotóaparátussal és egy helikopterrel lett volna célszerű rendelkezni), hogy a Cheonggyecheon-ról annak szépségéhez méltó képet készíthessünk, de ezt a feneketlen űrt hadd pótoljam én arcátlan módon most azzal, hogy belinkelek ide egy oldalt, ahol más emberek fotóit tudjátok megtekinetni. Hüp-hüp-hüpp, GOOGLE-TRÜKK^^