2011. augusztus 30., kedd

A Palota Ékköve


Nyáron anyukámmal végignéztük a Palota Ékkövét DVD-ről magyar szinkronnal. Ez volt az első alkalom, hogy 20-nál több részes koreai sorozatot néztem. Sokan szokták mondani, hogy a sorozatokat eredeti hanggal és angol vagy magyar felirattal jobb nézni, de őszintén szólva nekem nagyon kényelmes volt, hogy le volt szinkronizálva, mert így nem kellett olvasni. :D Hát tudom, lustaság fél egészség, de nekem akkor is tetszett így. :D Mondjuk néhány dologgal kapcsolatban azért figyelhettek volna kicsit jobban, akik készítették a szinkront, például hogy a szereplők ne váltogassák már a tegezést és a magázást egy beszélgetésen belül (meg azon kívül se, legfeljebb ha a történet során megváltozik az egymáshoz való viszonyuk). Meg én a nevek átírásával, kiejtésével sem értettem egyet mindenhol, de mondjuk koreainál nem annyira egyértelmű, hogy mit hogyan kell átírni, sokféle módszer létezik, és ezért ez inkább csak megítélés dolga, nem rónám fel hiányosságnak semmiképpen. Kivéve persze, mikor Kim Borát olvastak Küm helyett, vagy éppen Kjon Mirát, Miri helyett, mert ezek egyértelmű bakik.

Néhány alapvető adat a sorozatról:
Gyártó ország: Dél-Korea
Koreai cím: 대장금, kínai írásjelekkel: 大長今
(szó szerinti fordításban: A Nagy Dzsán’ Güm)
Angol címe: Jewel in the Palace, ebből származik a magyar címe is, mely: A Palota Ékköve
Műfaj: történelmi (1500-as évek)
Hossz: 54 epizód (x 66 perc)

A történet (nagyon) röviden a következő: A XVI. század Koreájában Dzsán-güm, a főszereplő, kiskorában elveszti szüleit, ám édesanyja utolsó kívánságát teljesítve bekerül a Szöuli Királyi Palotába és ételkészítő udvarhölgynek tanul. A sors úgy hozza, hogy el kell hagynia a Palotát, ám később orvos asszisztensként (nővérként) visszatér, és végül ő lesz Korea történelmének első és egyetlen női királyi orvosa.

A történet valós történelmi tények alapján készült, bár természetesen a nagyobb része fikció. Amit azonban megállapíthatunk, hogy valós, az elsősorban Dzsán-güm személye, aki valóban élt, és feljegyzések bizonyítják, hogy tényleg az egyetlen valaha élt női királyi orvos volt. Ezen kívül valós személy természetesen a Cso-szan dinasztia XI. királya, Dzsun-dzson király is, valamint a királyi család többi tagja, többek között Mun-dzsan királynő, illetve a hercegek. Az idősebb herceg In-dzson, aki később a XII. király lett, ám szívbeteg volt, ezért fiatalon meghalt, valamint a kisebbik herceg Mjan-dzson, aki féltestvére halálát követően 12 évesen került trónra a Cso-szan dinasztia XIII. királyaként, és nagykorúvá válásáig anyja, Mun-dzsan királynő regnált helyette.)

Dzsán-güm a Nagy Dzsán-güm titulust magától Dzsun-dzson királytól kapta, mely címet élete végéig viselhetett. Hatalmas kitüntetés volt ez, hiszen a király a kor törvényeit megkerülve, s a miniszterek tiltakozása ellenére ezzel a címmel biztosította Dzsán-gümnek, hogy királyi orvos lehessen. A hagyomány szerint a királyi család tagjain és az ágyasokon kívül nő nem érinthette a király testét, s így a vizsgáló orvosa is természetesen csak férfi lehetett. Ám Dzsun-dzson király hosszú évek alatt folyamatosan meggyeződve Dzsán-güm páratlan tehetségéről, mégis ő mellette döntött. A koreai sorozatokban gyakran megjelenő elem a nők egyenjogúságért vívott harca, és ennek egyik legszebb példája Dzsán-güm története.

Nekem borzasztóan tetszett mind a történet, mind a színészi játék, mind a díszletek és a jelmezek, valamint a dramaturgia is. Amellett, hogy szórakoztató volt, sokat meg lehetett tudni belőle a XVI. századi Koreáról anélkül, hogy történelemkönyveket vagy korrajzokat tanulmányoztunk volna. Meggyőződésem az is, hogy minimális pontatlanságokat leszámítva a koreaiak ügyeltek a környezet autentikusságára, és az akkori szokások, törvények, életmód hű bemutatására.

Nem tudom, kinek melyik volt a kedvenc jelenete, de nekem kettő is volt, az egyik az, mikor Hán udvarhölgy és Dzsán-güm a börtönben voltak, a másik pedig a király halála. Mindkettő nagyon szép jelenet volt…

Lehet, hogy később megnézem majd még egyszer, akkor majd koreaiul, hogy gyakorolhassam belőle a szövegértést. Felirat akkor már nem is kell rá, hiszem tudni fogom, miről lesz szó, de szerintem erre idén már nem fogok sort keríteni, mert van egy jó pár másik sorozat, amit szeretnék megnézni mostanában.

5 megjegyzés:

  1. Ó hidd el, hogy a PÉ-beli szinkronhibák, fele annyira sem voltak látványosak, mint a Dong-yi beliek, ahol tudni lehetett, hogy hány fordító dolgozott a sorozaton és melyik hetet, melyikük írta :o) Példákat nem is hozok fel..na jó: A Királyi ház tagjainak többes számos magázása-úgy olvastam, hogy ez csak Európában volt elterjedt-, vagy amikor az élettársat ágyasi rangba fokozták, amikor az élettárs lakhelyét/palotáját bordélynak nevezték és így tovább.
    A DJG-ben egyet emlegetnek mindig a hangyabort, melyet tévesen hagymabornak neveztek.
    A Palota Ékköve nekem is nagy kedvencem volt anno...még a vizsgámról is majdnem lemaradtam az utolsó rész utolsó 10 perce miatt és valóban ha még a többség fikció is volt, de mégis hihetetlen volumenűre sikeredett..nem is csoda, hogy emberek ezreinek nyitotta fel a szemét és engedte belépni Korea csodálatos világába.
    Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán :o), láttam én is több sorozatot, de rájöttem, hogy vagy film, vagy három királyság korabeli való nekem, amelyben még nem voltak olyannyira mérvadóak a konfucianista értékek, mint a későbbiekben.
    Az én személyes kedvencem a Queen Seon-deok sorozatok terén, de épp ellenkezik előbbi érveimmel a kedvenc történelmi mozifilmek a Mi in do-ezt biztosan nem jól írom- amiben szintén Kim Nam-gil kapott helyet-bár nem miatta tetszett-.
    Modern sorozatokban a CoffeePrince a #1

    Külön öröm számomra, hogy Korea ha lassan is, de szépen megmutatkozik nálunk, más ázsiai kultúrákkal együtt. Volt szerencsém nyáron ellátogatni a HF K-Ázsiai múzeumba, HF kiállítására és hát mondanom sem kell, hogy lenyűgözött...édesanyámat szintén, merthogy ő is korea rajongó-akárcsak apukám aki meglett majdnem 60 éves, kemény férfi lévén nem kellene, hogy sírjon, ő mégis könnyekben tört ki, mindhárom, itthon vetített sorozat láttán.

    VálaszTörlés
  2. hát, asszem már valahol írtam, s ugyan csak 1 fél részt láttam belőle, de szerintem szörnyűre sikerült szappanopera ez a sorozat.

    VálaszTörlés
  3. Fél rész alapján ilyen következtetést levonni...elég butus vagy!

    VálaszTörlés
  4. Ezen a filmsorozaton figyeltem fel Koreára.Annyira lenyűgözött ahogyan megjelenítették a történetet, hogy azóta is érdeklődéssel figyelem milyen ország is Korea./ekkor tudatosult bennem, hogy körülöttem levő tárgyak közül igen sok készült Koreában/.Én egy másik aspektusát szeretném kiemelni a sorozatnak, mégpedig az ételkészítés kultúráját.A XIV./?/ században olyan tudatosan használták a fűszereket, a hozzávalókat, hogy jelenkorunkban is csak rácsodálkozunk.Nagyon egészséges kajákat hoztak össze. Ámúltam, ahogyan készítették.És ahogyan főzés közben kóstolták az ételt! Ízléses kis, erre a célra készített, tányérkára kiszedtek az ételből és onnan ízlelgettek. / nem pedig hatalmas nyelvel szopogatták a keverő kanalat/.

    VálaszTörlés
  5. Ada: Jaj, a hagymabor az borzasztó volt XD Annyit szörnyülködtem rajta. De az a "poén" benne, hogy ráadásul egyszer-egyszer hangyabort mondtak, máskor meg hagymabort. Lefogadom, hogy félreolvasták a szinkronszínészek :O Meg most jut eszembe, ott volt Jeju-do is, amit meg rendszeresen Jenju-donak mondtak -.- Hát elhiszem, hogy a Dong Yiben még több hiba volt, sajnos a sietség ezzel jár....:/
    A Mi in do-t jól írod, bár én sajnos nem láttam, se a Coffee Prince-t... :(
    Ez aranyos, hogy a Te szüleidnek is tetszenek a koreai történelmi sorozatok, én is mindig anyukámmal nézem, amit lehet (vagyis amihez van magyar szinkron vagy legalább felirat). Neki is nagyon tetszenek.
    A Hopp Múzeumban én is jártam, és a kiállításuk "reklámfigurája" egyébként pont Mi in do..:)

    Eper: Először talán unalmasnak tűnik, de aztán egyre izgalmasabb lesz :D

    Gyula: Amit elmondott, az mind igaz. (Egyébként a XVI. században járunk...nem a XIV-ben :-)) A Távol-Keleten az étkezési kultúra a mai napig ésszerűbb szerintem, mint nyugaton, sokkal több egészséges ételt esznek, (pl halat, tenger gyümölcsit, rizst), nem használnak annyi sót, többféléből inkább kevesebbet fogyasztanak, és inkább többször keveset. Bár manapság már ez annyiban nem igaz, hogy a sok elfoglaltság miatt sokaknak nincs idejük elégszer táplálkozni, esetleg kihagyják a reggelit vagy az ebédet, ami nem jó.... ez a rohanó világnak a következménye. Az ételek minősége továbbra is nagyon jó, de a többször keveset elvét már ott is egyre kevésbé tartják be... én legalábbis így vettem észre.

    VálaszTörlés