Ott hagytam abba, hogy második este Tamami apukája főzött nekem. Harmadik nap, ami hétfő volt, ellátogattam az Osaka-i magyar tanszékre. Japánban csak az Osaka Egyetemen van magyar szak, így mondhatjuk, hogy sikerült jó városba kerülnöm. Leírom ide, hogy hogyan lehet legegyszerűbben eljutni, hátha valaki egyszer majd szeretne oda ellátogatni.
A cím: Osaka-fu, Mino-shi, Aomadanihigashi 8-1-1
Osaka Daigaku, Gaikokugo Gakubu, Handai Mino-kampusu
A kampusz nem Osaka város közigazgatási határán belül van, de eléggé közel hozzá, egy Mino nevű kisvárosban. Az osakai metró barna vonalának, vagyis K jelzésű vonalának 01-es megállója, vagyis az egyik vágállomása Kitasenri. Oda kell első körben eljutni. Arra kell vigyázni, hogy Awaji-nál, ami a K09-es megálló, szétválnak a metrók, úgyhogy bárhol is szállnátok fel, bizonyosodjatok meg róla, hogy a szerelvény Kitasenri felé megy (a szerelvény elején mindig ki van írva). Engem erre nem figyelmeztettek külön, úgyhogy én ezzel kicsit be is nyeltem elsőre, de szerencsére ment visszfelé is metro (hát még jó, milyen lett volna, ha csak egy irányba megy:D), szóval vissza tudtam menni az átszállóponthoz (Awaji). Íme a Kitasenri megálló:
Fél-analfabéták kedvéért, amilyen például én is vagyok japán nyelv tekintetében, ki van írva jó nagy hiraganákkal is a megállók neve. Hiraganát olvasni körülbelül olyan sebességgel tudok, mint az ovodás kispajtások, de a kanjihoz képest ez még mindig jó, mert azt meg még úgy sem.... ezen kívül ki van írva latin betükkel is, amiért pirospontot kapnak a várostervezők.
A Kirasenri megállóból ahogy kimegyünk, van ott egy nagy buszmegálló, és egész pontosan a 6-os megállót kell becélozni. Ott fel lehet pattanni az 51-es vagy az 53-as buszok valamelyikére, mindkettőnek az egyetem kampusza a végállomása. Nem mondom, hogy olcsó az utazás, mert meglehetősen drága. Sokkal drágább mint Magyarországon, Koreánál meg főleg drágább.
Írok ide egy kis összehasonlítást.
Vonaljegy Koreában (buszra, metrora, mert hogy csak ezek vannak): 1000 won, kb 165 ft. Ha nagyon sokat utazunk, akkor 1300 won, vagyis kb 200 ft de ez olyan esetekre vonatkozik, ahol kb 20-30 megállót utazunk, vagy ilyesmi. Az mindegy, hogy átszállunk-e, a rendszer azt nézi, hogy hány megállót utaztunk.
Vonaljegy Mo-on (mindenre): 230 ft.
Japánban: változó de kb 230 yen, vagyis 580 ft. váááá szóval drága nagyon. És ez csak egy buszjegy. A metróért meg főleg baromi sokat kell fizetni, én egy átszállással mentem 19 megállót, és 450 yenbe került, ami 1150 ft. Csak egy k**** metróút. És akkor összeadjuk a busszal, az már majdnem 2000 ft. Oda-vissza a duplája, vagyis 4000 ft. Tiszta Franciaország. Ott vannak még hasonló transzport árak. :S
Na de félretéve felháborodásomat a csillagászati jegyárakkal kapcsolatban, a kampuszon találkoztam Lacival, aki a magyar tanár az egyetemen. Az irodája a B.épület 311-es szobájában van.
Nagyon rendes, jófej férfi, a feleségével van kinn már 4. éve, és jól beszél japánul is. Én Tamamitól kaptam meg az elérhetőségét, de szívesen odaadom bárkinek, akinek esetleg majd kell. Együtt ebédeltünk, az ebédlőben csatlakozott hozzánk egy kinn tanuló magyar srác is, aztán beültem Laci egyik órájára, amin harmadikosoknak tartott magyar szövegalkotást. Voltak diákok, akik nagyon jól tudtak magyarul. Igazából a csoport összességében nagyon ügyesnek tűn az órán, de Laci később elmondta, hogy ez azért van, mert órán az a kisebbség dolgozik és jelentkezik, aki tud valamit, a többség, aki nem tud olyan jól, az inkább hallgat. Óra után belültünk egy kávézóba vele meg néhány diákkal és magyarul beszélgettünk. Érdekeseket mondtak nagyon. Az egyik lány például, aki nagyon jól tudott magyarul, Kyotoból jár be minden nap. Onnan 3 óra az út, tehát oda-vissza 6 órát utazik minden nap. És miért? Mert állítólag a kollégium nem valami szép/tiszta, és ezért lányok nem igazán szeretnek ott lakni. (Ez nilyván nem minden kolival van így, csak az ő sulijukéval éppen...) Kaptam Lacitól egy hímestojást, amire először nagyon vigyáztam, hogy össze ne törjön, de aztán közölte, hogy nem kell féltenem annyira, mert hungarocellből van. :p Hát ez így elég lehangoló, haha.
Visszafelé úton épp a Kitasenri állomáson voltam, mikor felhívott Tamami anyukája, hogy merre vagyok, mert utolsó este révén szeretnének elvinni vacsorázni. :D Mondtam hogy 8-ra mindenképp hazaérek. Leszálláskor a metrómegállóban észrevettem mégvalami érdekeset:
Ez a jelzés azt szolgálja, hogy reggelente az első szerelvénytől kezdve délelőtt 9 óráig bizonyos metrókocsikba csak nők szállhatnak fel. Nagy a tömeg, és ezzel akarják elkerülni a perverz settenkedőket...:p
Namsoká haza is értem. Az apukának van kocsija, de mivel inni akart, így taxival mentünk. Láttam, hogy Japánban is jobb oldalon ülnek a sofőrök, mint Angliában. Ez is nagyon érdekes. (Koreában bal oldalon....)
A Tennoji megállónál lévő többemeletes állomáskomplexumban lévő egyik halétterembe mentünk. Kiderült, hogy apukának van ott érdekeltsége, ugyanis hobbija a horgászat, és nemritkán ennek az étteremnek is ad el halat. Ki is volt rakva a falra egy kép az egyik óriási fogásáról. :D (Ilyen képük otthon is volt, nem egy.) Én nagyon örültem neki, hogy odamentünk, mert nagyon nagyon szeretem a nyers-halat. Ez itt az étlap:
Tamami apukájával...
...anyukájával...
...és a séf bácsival...
...aki ezt a pompázatos finomságot készítette. 8D
Pont olyan finom, mint amilyen jól néz ki. :p A nyers hal egyébként japánul sashimi (szásimi), koreaiul is megértik így, de van koreai elnevezése is: hwe (회).
A következő képen sake (száké), vagyis japán rízsbor látható, a koreai soju (szodzsu) testvére. Előbbit melegen, utóbbit hidegen szokták fogyasztani.
Ezek itt nagyon különleges finomságok. a baloldali az valamiféle halnak a tojása, de számomra sajtíze volt. (Amitől persze még nagyon finom volt, sőt. :P) A jobboldali pedig hagyományos sajt. Annak kevésbé volt sajtíze érdekes módon. xD (Többször is rákérdeztem, hogy nem fordítva van-e, de válltig állították, hogy úgy van, ahogy mondják, szóval én bízom benne. Egyébként az alakujuk is erre enged kövezkeztetni.)
Ez itt a tempura. Ez fánkszerű bundában kisütött különbözőféle ételeket jelent. Japánban divat így elkészíteni rákot, tököt, padlizsánt, és sokminden egyebet, mindezt szójaszószba mártogatják, ami sós ízt ad neki. Koreában is van tempura, csak ott twigim (tügim)-nek nevezik (튀김). Koreában inkább kimpapot, édesburgonyát, paprikát, és tojást bundáznak be. Szójaszósz helyett pedig csípős paprika-szószba (kuchu-jang-ba) mártogatják.
Desszertnek pedig incsi-fincsi vaníliafagyival töltött ostyát ettünk. :p
Én már totálisan jóllaktam, de jó vendéglátókhoz híven elvittek aznap este mégegy helyre, és ramen-t is ettünk (ez Koreában a ramyun 라면). A koreai verzióhoz képest, ami csípős, a japán ramen az sós, és magyar létemre nekem nyilván jobban ízlett. A ramen-ről nem készítettem képet ott a helyszínen, viszont azóta itthon is voltam a barátaimmal japán érretemben, és rament ettünk, úgyhogy tudok róla fényképet prezentálni. Momotaro ramen^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése