Hasznos koreai kifejezések

목욕하지마. (Ne fürgyé le!)

끄세요. (Kérem kapcsojja ki!)

아르파드 씨는 확실히 좋은 노동자입니다. (Árpád biztosan jómunkásember.)

삼만... 심십만 리터. (30.000... 300.000 liter.)

이것은 핵보유의 공격에도 보호합니까? (Atomtámadás ellen is véd ez?)

모르기때문에 불가능한 일입니다. (Az kizárt dolog, mert nem tudom.)

^__^

A csoport

Mi is történt a héten? Nos, annyira nagy dolgok nem történtek, de azért van mit mesélni. Először is, büszkén jelenthetem, hogy sikerült végre megjegyezzem az összes csoporttársam nevét. :D Amire megmondom őszintén, nem sok esélyt láttam a kezdetekkor, lévén hogy mindenki általam ismeretlen nyelvterületről tévedt erre. Összesen 11-en vagyunk a csoportban, ebből 5 kínai, 4 mongol, egy koreai, és én vagyok egyedül európai. Felvetődik, hogy aki koreai, az miért tanul koreaiul, nos, a válasz egyszerű, mert a hölgy sokadik generációs Japánban élő koreai kisebbség sarja (már meséltem is róla korábban), és már a szülei sem beszélik jól a nyelvet, ezért ő most tanul koreaiul. Van továbbá egy fiú is, akit én most a mongolokhoz soroltam, mert a nemzetisége tulajdonképpen az, de Kínában született és ott is él. Mindkét nyelvet remekül beszéli, és egyébként személyiségre ő a legszimpatikusabb fiú a csoportban, de majd úgyis külön kitérek rá.

Úgy gondoltam, hogy egyenként is írok mindenkiről egy kicsit. Ha valakinek ez uncsi, nyugodtan ugorja át. :) De ezt részben azért is írom, hogy később majd én is emlékezzek mindenkire, mondjuk évek múltán. Nem tudom a pinyin átírást, úgyhogy egységesen mindegyikük nevét hallás után fogom leírni magyarul fonatikusan.

Tehát 2 padsor van, a baloldaliban ül legelől 2 kínai lány. A falnál Jang Sao Mong, ő egy picike lány, 18 éves, szemüveges, jótanuló, de azért nem annyira csendes. Ő az, akinek múltkor velem együtt 94%-os lett a dolgozata, úgyhogy ő a legnagyobb vetélytárs jelen pillanatban. :) Mellette ül Li Ing Sao, szintén 18 éves, kicsit duci, nagyon kedves lány. Ő is eléggé jól tanul. A haja mindig szépen meg van csinálva, és cicásra festi a szemeit. Ma leírta a nevemet kínaiul, lehet, hogy a napokban majd lerajzolom paint-ben és felteszem, hogy láthassátok ti is. Szkennelni nem sok kedvem van, úgyhogy marad a paint, az legalább kéznél van.

A mögöttük lévő padban ül egyedül Ri Rei, kínai fiú, alacsony, tömzsi, ő is szemüveges, és hát nem éppen helyes, de neki van a fiúk közül a legszebb haja az egész csoportban. Mintha minden nap vasalóval kiegyenesítené, bár feltételezem, hogy nem teszi, hanem magától ilyen. Akkor viszont szerencsés. Én is lyen hajat szeretnék.

A mögötte levő padban 2 kínai fiú ül. Az egyik Cson I Dzsong, 20 éves, hát ha lehet ilyet mondani, a felhozatalból még talán ő a legszemrevalóbb, dehát nyilván egyáltalán nem nézek rá úgy, mert még nagyon kis komolytalan. (Bezzeg én, én aztán komoly vagyok. :) Haha. Najó, értitek hogy értem.) Ő is szemüveges, nagy szája van, mindent elismétel a tanárnők után, hangoskodik, vitatkozik, nevetgél, beszólogat, de azért jóindulaú gyerek, úgyhogy én kedvelem.

Mellette ül Cson I É, aki nekem a név miatt gyanús, hogy a testvére, bár egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. Cson I É szintén kicsit tömzsi, de nem alacsony, szemüveges (mindhárom kínai fiú az), és neki van egy olyan rettenetes koreai kiejtése, hogy az már szinte vérlázító. Három év kötél, komolyan. (Ha ezt nem értitek, kérdezzétek Diát...... de lehet, hogy inkább megkímálem a kíváncsiskodók tömegétől és elárulom: 3 év börtön, aztán kötel.:)) A kínaiaknak úgy általában elég rossz a koreai kiejtése, de azért köztük is vannak fokozatok. Mindenesetre Cson I É az, aki rendszeresen vesz egy csomómindent és szétosztogatja. Ő vette múltkor a fagyit is. Nem tudom, hogy ez miért divat náluk, de Cson I Dzsong meg Cson I É is, ha vesznek bármit, akkor rögtön 2-szer annyit vesznek, mint amennyi nekik kell, és a maradékot véletlenszerűen szétosztogatják a többiek között. Szoktak adni rágot vagy dobozos kólát, vagy kávét. A tanárnőknek kivétel nélkül mindig adnak, ők kívül esnek a kiszámíthatatlan kategórikus imperatívuszon, nyilván nem véletlenül. :) Én szerintem ez mindenképpen rendes dolog tőlük, bármi is legyen az ok, megszokás vagy barátkozási szándék. (A kiejtésen sajnos még ez sem javít, de ne legyünk telhetetlenek.) Ugyanakkor beszélgetést meg ugye nem nagyon kezdeményeznek. Legalábbis velem nem, vagyis elég ritkán, inkább csak úgy egymást közt elvannak ők 5-en kínaiak. A fiúk annyira nem jó tanulók, általában 50% felett, de 80 alatt teljesítenek, ami nem elég a továbbhaladáshoz.

Cson I-ék mögött ül a koreai lány Hong Szu Hi, aki ugye eléggé japán (is). Ilbon Tokyoból jött a drága. 34 éves (bár ez titok. :)), és kicsit be van lassulva, de nagyon jszándékú ő is. Japánban biztos elég magasnak számít, mert még nálam is magasabb. Mindenesetre neki van a legszebb koreai kiejtése. Mármint persze rajtam kívül. :-)))))

A másik padsort én nyitom. Én ülök legelől, mert onnan jók a látási viszonyok a tábla felé, ami fontos, mert mióta fehér táblák vannak és beszáradt filctollakkal írnak rájuk, azóta szerintem megduplázódott a rosszullátók aránya. Hát ugye, nekem ehhez meg nem kell még csak fehér tábla se, hogy ne lássak kettőig. De azért onnan egész jó.

Mögöttem ül egy mongol fiú (Munku Tolga) és egy mongol lány (Tollám Szulleng). Ők nem egy pár, de jóban vannak. A mongol lány elég csinoska, magas, jó alakja van, az arca semmi különös, de úgy egészben szerintem jól néz ki. Bár elég értelmes, meg viszonylag szorgalmasan tanul, az eredményei annyira nem jók neki se. Valószínűleg nincs túl jó nyelvérzéke.

Mellette ül Munku Tolga, aki egy katasztrófa a szó minden értelmében. Nem tudom, hogy ő neki milyen egyetem, vagy milyen szervezet finanszírozza azt, hogy itt tanuljon, de biztos, hogy nem jó befektetés a srác. Bár amennyit hiányzik, nem is lesz velünk sokáig, azt hiszem.

Mögötte ül Pát. Máramikor. Ő is mongol, a lelkem, és ha Munku Tolgára azt mondtam, hogy egy katasztrófa, akkor Pát felér egy harmadik világháborúval. :) Pát az gyakorlatilag teljesen öntörvényű, és 4 felé variáció létezik az ő egyetemi megjelentésére.
Az első az, hogy Pát nem jelenik meg, ez a leggyakoribb. A második az, hogy Pát megjelenik 5 óra 55 perckor, hogy részt vegyen a 240 perces órából 5-ön. A harmadik variáció, amit gyakorlatilag zárójelbe is tehetünk, az az lenne, hogy Pát megjelenik órakezdéskor, mint egy ember, és végig aktívan részt vesz rajta. A negyedik variáció pedig az, ami például most hétfőn képződött meg, hogy Pát egy görbe éjszaka után talpig elegánsan felöltözve megjeleik időben, leül, és az órkezdést követő első 15 másodpercben tisztességgel bebólint. Kétféle pozitúrát szokott felvenni, az egyik, hogy a padra borul, az jobb, mert akkor annyira nem horkol, a rosszabbik viszont, mikor hátradobja magát a mögötte levő padra, csorog a nyála és vartyog hajmeresztően. Ettől még a tanárnőnek is sűrű kérdőjelek szállingóznak a feje körül, hogy ez meg mi a jó ég. :-)) Aztán Hong Szu Hi 6-kor felébreszti, hogy lehet hazamenni.

Pát mögött ül, a már fent is említett Kínában született mongol fiú, Agudamu, aki rendkívül szimpatikus természet. 30 éves (de nem látszik rajta), és körülbelül olyan SuJu Hangeng arcberendezése van, de akinek ez nem mond semmit, az képzeljen el egy átlagos nyurga Észak-Kínai srácot. Agudamu bár mind mongolul, mind kínaiul remekül beszél, viszonylag keveset interaktál velük, legtöbbször csak Hong Szu Hi-vel beszélget koreaiul. Egyikük sem tud olyan veszettül jól, de ez nem baj, mert a 10 perces szünet amúgysem nyújtana lehetőséget hosszabb mondatok megformálására ilyen irdatlan beszédtempó mellett, mint amit ők diktálnak. Mindazonáltal ők így remekül elvannak.
Agudamu kengyelfutó gyalogkakukkot megszégyenítő sebességét jellemzi egyébként az is, hogy velem együtt küzdött a tesztlapjáért kedden, mikor a tanárnő be akarta szedni a dolgozatokat (kedden írtuk a másodikat). Én sem voltam még készen, meg ő sem, úgyhogy héroszi módon küzdöttünk, hogy még írhassuk. Szegénynek ehhez képest (mint utólag kiderült) sikerült 36%-ot produkánia, pedig nem buta gyerek, de szerintem mire elolvas egy kérdést, már le is jár az idő.
Természetéhez nem híven kompromitáló fotókat készített Pát-ról, miközben amaz aludt, és csorgott a nyála, de ezt annyira feltünően csinálta, és annyira sok ideig, hogy a tanárnő nem állta meg, hogy meg ne kérdezze, hogy: Agudamu, most te meg mit csinálol??!! o.@ Ilyenkor mobil el, és visszasüpped a rózsaszín felhők közé.

Hát ők volnának az én kedves jelenlegi csoporttársaim. Azt hiszem, hogy a 2 kínai lányon kívül nem soknak van esélye a továbbhaladásra, hacsaknem átrugdssák őket. Ha 60% lenne a határ, akkor nem is lenne semmi baj, de itt elviekben 80-nál kell jobbnak lenni. Azt majd meglátjuk, hogy a gyakorlatban ez egész pontosan hogy működik.

Mit meséljek még. Oh, hát igen! :D:D Magyarorszg legyőzte Kínát! A háborút még nem nyertük meg, de ez a csata sikeres volt. :) A második teszt ugyanis, képzeljétek...... nekem lett a legjobb a csoportban. :-)) 88%. Bár a kínai lányok is 80 felett voltak, ez mit sem számít. Ezúttal nem volt megosztott első hely, nekik már csak ezüst és bronz jutott. Köszönöm, aki szurkolt, tényleg. :) Továbbra is nagyon szorgalmasan fogok tanulni.

Azt nem tudom, tudjátok-e, de Taejeon városában egy másik hazánkfia is küzd a magyagok becsületéért, Andor, aki másodikos koreai minoros, és tedzsonba jutott ki ösztöndíjjal. Ő is egy pár hete van itt, és nemrég váltottam vele levelet. Teljesen hasonló gondolatokat írt le, mint amik az én fejemben is megfordultak, például, hogy a kínaiak viszonylag elég jól tudnak koreaiul beszélni, mivel a koreai szókincs 50-60%-a kínai eredetű, ugyanakkor az angol eredetű szavakat (ami 10% körül van), azokat egyszerűen nem ismeik fel. Valamint a kiejtésük és a nyelvtanjuk is rettenetes, tisztelet a kivételnek. Sok kínai éveket tengődik ilyen nyelvtanfolyamokon és csúszik vissza folyamatosan, mert ahelyett hogy tanulnának valamit, folyamatosan csak felejtenek. De tényleg, mondom, tisztelet a kivételnek, mert azért vannak köztük jók is. Főleg inkább a lányok, ezzel talán Andor is egyetért.

Hétvégén (vagyis szombaton) megyek Szöulba, találkozom valakivel. MSN-ről ismerem, Andrew-nak hívják, Chicagoi, és egy éve él Koreában, Nem kifejezetten miatta megyek, inkább Szöul miatt, na de azért egy kicsit miatta is. :) Így legalább most megismerkedünk személyesen. Szerintem jófej srác, illetve eddig annak tűnt, de kíváncsi vagyok rá, hogy életben milyen. És neki legalább angol az anyanyelve, szóval az garantált, hogy beszélgetni fogunk tudni. Azt mondta, szervez valami jó programot, remélem tényleg jó lesz.

Kanako szegény tanul, dehát én is, szegény Kanako, szegény én, mindig csak a tanulás.... :D

Még végezetül mesélek egy kicsit a helyi tanulási szokásokról. Hát itt aki koreai, az többnyire rengeteget tanul. Van lennt a földszinten ilyen tanulószoba, ami 100 férőhelyíes, és állandóan tömve van, de még éjszaka is. Én is oda szoktam lemenni, ha Kanako korán lefekszik és én nem tudok még aludni. Egyébként úgy látom, hogy a koreai diákok többsége egyáltalán nem szokott aludni, mert legyen hajnali 4, ezek akkor is lent tanulnak. Néha én is szoktam addig, csak az a különbség, hogy én nem muszájból, hanem mert nem tudok aludni. Az ember folyton csak ül, mitől is fáradna el. Most egyébként midterm van, ami azt jelenti, hogy félév közbeni vizsgaidőszak. mielőtt idejöttem, én se hallottam még ilyenről, de tény, hogy ilyen van, méghozzá nem csak Koreában, de Japánban is.

Nagyjából úgy néz ki a dolog, hogy nekik az egyetem elkezdődik március 2-án. Április végefelé, vagyis jövőhéten lesz egy olyan hetük, amikor mindenből le kell vizsgázni, vagy valamilyen módon be kell számolni az eddig tanultakról (ez a midterm), aztán folytatódik tovább a félév egészen május végéig, amikor is következik a félév végi vizsgaidőszak, ez van június első 2 hetében. Összességében ők félévente csak 3 hetet vizsgáznak, mi meg ugye néha majdnem 6-ot, de nem mondanám, hogy ettől könnyebb dolguk van, inkább nehezebb, mivel a vizsgák nyilván nem könnyebbek, mint nálunk, viszont kevesebb idő van felkészülni rájuk. Van, hogy naponta több vizsgájuk is van. Az őszi félévük, ami náluk a második félév, szemtembettől tart decemberig, aközben is van midterm, és azt hiszem, talán jaunárban van valami vizsgaidőszak, de az is lehet, hogy nincsen, mert ezt már decemberben lezavarják. Kicsit összefolynak a japán meg a koreai dolgok. azt tudom, hogy Japánban van januárban is vizsga, mert egy barátnőm ott tanul, aztán szokott mesélni, de itt Koreában Kanako egyenlőre csak a tavaszi dolgokról mesélt, úgyhogy nem tudom, hogy itt mi van januárban. De én arra tippelek, hogy nincsenek vizsgáik akkor, mert úgy tudom, hogy Koreában a nyári szünet 2 és fél, a téli pedig teljes 2 hónap. De ha valakit netán pontosan érdekel, utána tudok nézni. Hát mindenesetre baromi sok szünetük van, és ez azért mindenképpen jó dolog az egyetemistáknak.

Nekem nem lesz túl sok szünetem, mert én ugye most nyelviskolába járok, és a nyelviskolai rendszer kicsit más. A Yonsei-n, ha oda kerültem volna, ott 52 hétből 40 nyelvtanítás van (4 x 10 hét), itt nálunk a Dong-An 44 hét évene (2 x 14 hét tavasszal és összel, valamint 2 x 8 hét nyáron és télen).

Ebből az következik, hogy lesz egy hét szünetem júni utolsó hetében, aztán lesz egy nyár végén (ami aug utolsó hete és és szept első 2 hete), ezen kívül lesz egy télen karitól jan 4-ig, amikoe is úgy terveztem, hogy hazamgyek látogatóba, de majd meglátjuk, hogy ez sikerül-e.

Lassan óra kezdődik, én meg még nem ettem, úgyhogy befejezem ezt a hosszúra sikeredett bejegyzést. Fordítottam egyébként hasznos kifejezéseket koreaira, (és Kanakoval le is ellenőriztettem őket, mert azért akkora zsonglőr nem vagyok, hogy egyedül :))). Szerintem este be is gépelem őket, de ha most nekiállnék, akkor elkésnék, úgyhogy a későbbi viszontlátásra mindenkinek!

Közkívánatra: Kanako

Az én cuki szobatársam.

Jázmin esküvője

Hát ez is megvolt. :) Szombat délelőtt megnéztem a metrótérképen, hogy hogyan lehet eljutni abba a templomba, ahol összeházasodnak. A metrózással nem is volt gond, az már jól megy (az átszállás is), de mivel ide időre kellett menni, úgy gondoltam, hogy a templomhoz legközelebbi állomáson fogok egy taxit, hiszen onnan már csak párszáz ft. A taxis tisztességesen el is vitt ahhot a templomhoz, csakhogy, itt a templomnak kicsit más a jelentése. Szóval volt annak a templomnak egy hatalmas többemeletes konferenciaterme, és engem történetesen ahhoz vitt, meg volt fél kilométerrel arrébb egy kis kápolna, ahová mennem kellett volna, de hát erről a taxis nem tudhatott (meg először én se). A konferenciaközpont portása próbált elirányítgatni a megfelelő irányba, de hát nagyon kusza volt a környék és már késésben voltam, ezért kezdtem aggódni, hogy mi lesz. Mindenesetre elindultam arra, amerre a csávó mutatta, de egy jóbarabiig csak boltok meg lakóházak voltak. Megkérdeztem az egyik utcai árust, mutatva neki a templom nevét, erre az meg visszaküldött volna oda, ahonnan jöttem (tehát a konferenciaépülethez). Hát gondoltam, sehogyse lesz ez így jó. Isten keze lehetett, hogy belénk futott egy szintén esküvőre igyekvő hölgy, aki szintén eléggé nem találta a helyet, de együtt végül megtaláltuk, pedig már azon voltam, hogy hazamegyek (esküvőre késve megérkezni mégis milyen cinkes, gondoltam én). Na, mikor odaértünk, kiderült, hogy nem lett volna semmi gond, ha akár el is kések, mert nem volt ott épp síri csend, relatíve jöttek-mentek az emberek még szertartás közben is. Nem volt elég ülőhely, én is álltam például. A hely maga szépen fel volt díszítve, és bár pap volt ott, nem anyakönyvvezető, nem lehetett egy itthoni esküvő emelkedettségéhez hasonlítani az eseményt. jázmin nagyon szép volt, nyugati típusú fehér esküvői ruhában, a férje öltönyben, nála csak egy kicsit volt magasabb (szóval elég alacsonyak mind a 2-en). A vőlegénye egyébként Jeong U-Hyeon, nagyon szimpatikus ember . Örültek az ajándéknak, amit vittem, és annak is, hogy eljöttem. Jázmin szüleit és a nővérét leszámítva én voltam ott az egyetlen fehér ember. A koreaiak névvel ellátott borítékban pénzt adtak, és nem a párnak közvetlenül, hanem egy harmadik embernek (a BEGYŰJTŐNEK >:D), de én nem tudtam, hogy ez a szokás, úgyhogy én ugye ajándékot vittem. Volt fotózkodás is, először csak szűk családdal, aztán rokonokkal, aztán mindenkivel. Az utóbbin én is rajta voltam, talán sikerül majd szerezni belőle. A vőlegény anyukája hanbok-ban volt (koreai népviselet), és a család egyes idősebb nőtagjai is, de a többség simán kösztümben.

A fotózkodáson megszólított egy idősebb pali angolul, hogy én is a Dong-A egyetemen tanulok-e, Mondtam, hogy igen. Kiderült, hogy ő az ottani német szakon tanít, és hogy a vőlegényt is tanította németül (nem szakosként, csak magánban). Habár a vőlegény nem tanult eléggé szorgalmasan, úgyhogy Jázminnal továbbra is angolul beszélgetnek. Meg mesélte, hogy esetenként Jázminnal is kicsit nehéz németül beszélni, mert az ő országában elggé erős a dialektus. Hát gondoltam, ja, ha egyáltalán a svédet a német diakektusának lehet tekinteni. Aztán mesélt még más dogokat is, és hát valahogy leesett, hogy Jázmin svájci, nem pedig svéd. Úristen, én totál azt hittem, hogy svéd. De nem, mert svájci. Ami angolul swiss (koreaiul pedig az angol alapján szü-vi-szü). Ej, de buta fatraktor vagyok. Na jól van, nem angolból doktoráltam, úgyhogy nézzétek ezt el nekem. Összekevertem, van ilyen. Egyébként nem olyan nehéz összekeverni, eléggé hasonlítanak: jó gazsagági helyzet és rossz éves középhőmérséklet jellemzi őket. A Cherry Queen bon bon-ra mindenesetre németül is rá van írva az összetétel, úgyhogy azzal nem lesz gond. :D Mellesleg tökjó, mert eddig még nem volt svájci ismerősöm, de most már van. (Sőt, bangladesi is van, bár bangladest csak tegnap néztem meg, hogy hol van a térképen. A srác állandóan mesélt az országáról, én meg azt sem tudtam, hogy hol van. Most már tudom, hogy Indiától keletre.)

A némettanár fickóra visszatérve, tegtudtam tőle, hogy a most 30-as 40-es korosztly körében a német és a francia volt a két legnépszerűbb második idegen nyelv Koreában (az első kötelezősen az angol), viszont a fiatalabb generáció már többnyire japánt vagy kínait választ második nyelvnek, ami miatt egyre nehezebb némettanárként elhelyezkedni. Az angolt egyébként a koreaiak 7-től 12-ig (6 éven át), a második választott idegen nyelvet pedig 10-től 12-ig tanulják, tehát összesen 3 évig. Persze sokan magánúton már fiatalabb koruktól taníttatják a gyerekeiket angolra, de a kötelező az csak 7. osztálytól van.

Vasárnap, vagyis tegnap a Songdo Beach-en voltam én, hotelfelderítési ügyben. Május végén jön egy barátnőm látogatóba (hát nem csak hozzám, hanem úgy ámblokk Koreába), és megegyeztünk, hogy az idő jobb kihasználása érdekében arra az időre én is beköltözöm vele a szállodába, ha már úgysincs lényeges különség árban 1 és 2 fő között. Neten kinéztünk egy mmegfelelőnek kinéző szállást, ami nem esik messze a sulimtól (mivel 2-től 6-ig nekem ott kell lennem), és mindemellett tengerparton van. Hát ha már egyszer Puszán, akkor legyen Beach Feeling. :D Előzetesen elolvastam a hotelről a beszámolókat, és a legtöbb ember elégedett volt, egyedül arra panaszkodtak, hogy kissé kiesik közlekedésügyileg, meghogy nehéz volt elsőre megtalálni. Na most, miután én nem vagyok egy nagy zsonglőr public transport terén, de kifejezetten elsőre odataláltam, nem tudok másra gondolni, minthogy ezek az emberek teljesen lámák. Ha Jagalchi megállónaál leszállsz a metróról, gyakorlatilag az összes busz Songdo Beach felé megy. Mindegy is, hogy melyikre szállsz fel. Ha pedig leszállsz a tengerparton, eszméletlen feltünően nagy betűkkel ki van írva az egyik hotelre, hogy Songdo Beach Hotel. Még az ilyen vankondokok is látják, mint én. Hát mindegy is, kicsit luxusszállodának nézett ki, hát már Yim-hez képest mindenképpen, ugyanakkor árban nem vészes (főleg hogy a nagy részét nem én fizetem…). És hát a Hotelboy. <3_<3 Remélem nem rúgják ki, vagy keres más munkát május végéig. Biztos hogy sokmindenben a segítségét kérem majd. Rettentő problémás vendég leszek. Ha láttatok már ilyen angyalarcú gyereket, aki 2 szót nem tud angolul, de ha kinyögi azt az egyet, amit tud, akkor annyira örül magának, hogy vigyorog, mint a vadalma. Na, ő pont ilyen. :D Urak, aki ezt olvassa most, utólag is bocsánat. Én igyekszer fair lenni, úgyhogy próbálok majd kérni Kanako-tól egy képet magáról és felteszem.

Hazafelé a metrón sikerült egy dobozos kávét úgy kinyitni, hogy agyba-szájba spriccelt, a mellettem ülő fiú nem szólt semmit, csak empatikusan megkínált egy zsebkendővel, aztán leszállt. A metró utazóközönségének további része pedig gondolom örült, hogy ez nem pont vele történt. Mit is mondhatnék még, vigyázzatok a dobozos kávéval!

Tegnap 4 órát, nem is, 6-ot tanultam, mert holnap megint tesztet írunk, de biztos vagyok benne, hogy megint jelentőségteljesen beletrafálnak majd a gyenge pontokba. Ez kivédhetetlen. Nem baj, megteszem, ami tőlem tellik. Az a baj, hogy most nagyon hangsúlyosak lesznek a számok, és mivel a kínaiak, mongolok, japánok és koreaiak egyaránt 10.000-es rendszerben számolnak, egyiküknek sem okoz gondot, hogy rááljon az agya, egyedül nekem, mert hiszen mind az angolban, mind a magyarban az 1000-es a váltóérték, nem pedig a 10.000. De hát jó, most ez nekik könnyebbség, majd biztos lesz, ami nekem lesz az.

Pénteki képek (Haeundae Beach)

Sikerült megkapnom az egyik kedves mongol lány képeit, amiket pénteken csinált, úgyhogy fel is teszem őket. Az első képen látható az a mongol fiú, akit a tengerig cipeltem, és mellette áll kék polóban az a lány, akinek a képei ezek. Azon pedig, ahol 3-an vagyunk, a göndörhajú az egy kínai lány. Csodálkoztam is, hogy kínai létére göndör a haja, dehát úgy látszik ilyen is van (ha csak nem daueroltatja, de nem hiszem).

Haeundae Beach

Végem van a kínaiaktól. :D Tegnap már fájt a hasam a nevetéstől, kész, hogy ezek mit művelnek. Rájuk lett szólva, hogy nincs több kínai beszéd az órákon, és ha nem bírják bevarrni a lepénylesőjüket, akkor sajnos be kell dobni egy ezrest a közösbe. (1000 won az kb 200 ft). Erre én hevesen éljenezni kezdtem, mire azt is kikötötték, hogy angol se. Na nem mintha ott bárkivel is angolul beszéltem volna. És ha már így álltunk, akkor se mongol, se japán. A kínaiak otthagyták a fél ösztöndíjukat, mert természetesen marhára nem bírták befogni. Aztán egyébként jófejek voltak, mert szünetben visszakaphatták volna, de lementek és vettek belőle jégkrémet mindenkinek, amit jól be is termeltünk a helyszínen. :p Az enyémet próbáltam beazonosítani, de végül nem jöttem rá, hogy milyen ízű volt. Talán zöld tea vagy sütőtök. Ízlett, mert nem volt annyira gejj édes.

A MÁSIK segítős ügyről annyit, hogy Kanako valóban rákérdezett Kwonnál, hogy ugyan meglehet-e ismerkedni másvalakinek a segítőjével, de ezt Kwon kicsit félreértette, és azt deriválta, hogy nem vagyok elégedett az enyémmel. Azt üzente Kanako által, hogy amennyiben nem vagyok elégedett a sajátommal, minden további nélkül lecserélhetem, ha a bangladesi fiú is beleegyezik. Hát a bangladesi srácot ugyan nem lenne nehéz meggyőzni (voltképp tesz az egészre magasról), TH-t viszont nem akarom lecserélni. Biztos rosszul esne neki, és holmi pasizás végett nem akarom megbántani. Úgyhogy ezt a dolgot egyenlőre hanyagolom.

Ma péntek lévén alternatív óránk volt, a Haeundae Beach-re mentünk kirándulni, ami Puszán legnagyobb és lehíresebb strandja. Nyáron elözönlik a túristák és mozdulni sem lehet, most viszont még épp kellemesen szellős volt az embermennyiség. Sütött a napocska, zúgott a tenger, kifeküdtem a homokba és hallgattam, ahogy a vadlibák gágognak. Csodásatosan jó volt! :D Aztán körémgyűlt néhány gyerek és azon tanakodtak, hogy vajon meghaltam-e. :) A koreai kisgyerekek rettentő aranyosak, mert többnyire tanulgatnak angolul, és ahányszor meglátnak egy fehér embert, mondanak neki valamit, nem sokat csak annyit, hogy ’pretty’, vagy hogy ’hi’, vagy hogy ’nice to meet you’.

A csoporttal kagylólevest ebédeltünk, meg hülyeségeket játszottunk a tengerparton, és persze millió fotó készült, csak ugye mások által, de ha tudok, majd szerzek belőlük. Volt egy olyan játék is (a legjobb4 :D) hogy jelentkeznie kellett 2 fiúnak és két lánynak. Én egy mongol fiúval kerültem össze, egy amerikai fiú pedig egy koreai lánnyal, aki volt kb 40 kg. Hát a feladat az volt, hogy a fiúk kapják fel a lányokat (a hátukra) és szaladjanak el velük a tengerig, aztán vissza. Az én mongol fiúm se volt épp gyenge, de hát az amerikai srác a lány kis súlya miatt hatalmas előnyben volt, úgyhogy nyertek. Azonban! Fordult a kocka, mikor a lányoknak kellett a fiút a hátukra venni, és úgy elszaladni a tengerig!! :D:D:D Mondanom se kell, hogy a koreai lány megemelni sem bírta a 190 centis amerikai fiút, így hát mi nyertünk. Én emilyen jól megtermett fiatal menyecske vagyok, fogom a pasit aztán viszem! :D

Jázmin, a svéd lány is ott volt, lévén péntek (csak akkor vagyunk 1 csoportban), és…… *dobpergés és feszült figyelem* ……..meghívott az esküvőjére, ami holnap lesz! :D (Vagyis ma, hiszen már elmúlt éjfél.) Ugye milyen klassz? A vőlegényével igazi koreai esküvőjük lesz; biztosítottam is, hogy feltétlenül elmegyek. YongIn-ban már láttam koreai esküvőt, de hát az csak színjáték volt, ez pedig igazi lesz, egy igazi párral, akik igaziból összeházasodnak. Nagyon rendes tőle, hogy meghívott, pedig csak 2-szer beszélgettünk, és azon kívül egyszer összefutottunk, ami igazán nem sok. Úgyhogy vettem is délután (nász)ajándékba egy szép képkeretet. A minta kép, ami benne van, pont esküvői, úgyhogy még illik is. És van még egy doboz érintetlen Cherry Queen-em is, azt is odaadom mellé, hiszem hungarikum, és tök poén, de svédül is rá van írva az összetétel. Az a bon bon csak állt itt, én egyenlőre más édességeket pusztítottam, de hát így jobb helyre nem is kerülhetne. Meg írok mellé egy kis kártyát, úgy gondoltam, hogy sok boldogságot, stb.

Meg az az igazság, hogy szerettem volna cipőt venni is, mert ha már esküvőre megyek, ha nem is kell nagyon túlöltözni, azért szerettem volna szoknyát felvenni, de ez nem fog összejönni, mert nem találtam megfelelő cipőt. Én ugye egy ilyen magassarkú western fél-cipő-fél-csizmában jöttem, ami nadrághoz tökéletes, és még azt mondom, hogy rövid farmerszoknyához is elmegy, de a lila szoknyámhoz, ami ugye az elegántosabb, ahhoz semmiképp. Nem hoztam más cipőt, mert úgy voltam vele, hogy az túl sok súly, és hogy majd veszek itt, de azt az egy tényt sajnos kihagytam a számításból, hogy az itteni nőkre nem gyártanak akkora cipőt, mint amire nekem lenne szükségem. Úgyhogy Hölgyeim, figyelem! Akinek 38-as feletti lába van, az úgy számoljon, hogy nem fog egykönnyen cipőt találni magára Korea földjén. Szerencsés esetben véletlenségből belebotolhat olyanba, ami jó, de egész biztos, hogy nem fog tudni válogatni. Az, hogy férfi cipők terén mi újság, nem tudom, erről talán szakavatott férfi ismerősöket volna érdemes faggatni, de van egy sanda gyanúm, hogy a helyzet nem sokkal jobb. Én kb 6 pár 250-es (ez Koreában a legnagyobb női méret) cipőt felpróbáltam, és esélytelen volt. Úgyhogy az elegáns cipő projecknek lőttek. Ami viszont szintén hasonlóan fontos volt, hogy találjak magamnak lapostalpú cipőt, mert 2 hete ebben a western félcsizmában járom a hegyoldalt, és hát már kezd elegem lenni belőle (meg úgy ahogy van kezd szétmenni is). Találtam egy cuki rózsaszín tornacipőt egy közeli boltban, 250-es, de még éppen jó. Farmerhez egyenlőre tökéletes lesz, aztán majd idővel bővítem a cipőkollekciómat, bár előre látom, hogy ez nem lesz egyszerű feladat. Az esküvőre, nincs más lehetőség, a fekete szövetnacit veszem fel a félcsizmával, és majd felülre próbálok valami kicsit elegánsabbat odapasszintani. Nem tudom, hogy az emberek mennyire lesznek kiöltözve, de remélem, hogy ezzel így megfelelő leszek. Sajnos nem nagyon tudok ugrálni ruházkodás terén egyenlőre, mert eléggé lassú az adminiszráció, és április vége (akár május eleje >.<) is lehet, mire megjön az első ösztöndíj. De utána már minden rendben lesz. Akkor majd veszek mobilt is, meg fényképezőgépet, és rengeteg képet láthattok majd Koreáról!

Lassan süppedek, hogy ne legyek teljesen mosott kaki holnap. Most egyébként Kanako Incson-ban van csütörtök reggel óta, épp boyfriend-látogat, hát ez már csak így van. Nincs itthon a macska, úgyhogy cincognak az egerek. Én jó későig fenn voltam tegnap is, meg ma is, mint a mellékelt ábra mutatja. Ha Kanako itthon van, akkor általában éjfélkor lehúzzuk a rolót, bár néha ő már 10-kor bedobja a szundit. A kis sleepyhead. :) Megértem mondjuk, fáradt, sokkal korábban kel, mint én. Nekem még jó dolgom van. De azért a másik oka az is, hogy marhára nem bírja az alkoholt, és mégis iszik, és aztán úgy bealszik tőle, mint akit lelőttek. Atombombával sem lehetne felébreszteni.

Hopp, ez most kicsit telibe ment, lévén, hogy Kanako nagasaki-i…. gomen.
Lehet jobb, ha befejezem mára. Sok puszi!
---
Még valami: Nagyon örülök, hogy ilyen sokan olvassátok a blogomat, úgy érzem, hogy van értelme írni. Nagyon sokat számít ám a mai világban, hogy van internet. El tudom képzelni, hogy pl. majdnem 40 évvel ezelőtt Osváth tanát úr mennyire (vagy éppen mennyire nem) tudta tartani a kapcsolatot az otthoniakkal, ehhez képest nekem szinte olyan, mintha itt lennétek valahol a közelben. Mondjuk Szöulban. :) De igazán akkor lesz jó, ha lesznek majd fényképek is. Najó, csak kis türelem!

Brazil szappanopera

Tegnap este a menzán összefutottam Olga barátjával (így hívják a vlagyivosztok-i orosz lányt), és beszélgettünk vacsora közben. Nekem szimpatikus volt, ugyanakkor Kanakotól azt megelőző este, vagyis tegnapelőtt nem túl pozitív dolgokat hallottam róla. Szóval hogy eléggé rafkós srác, és nem kell neki mindent elhinni, mert eléggé érdekember. Mindegy, hát amilyen kapcsolatba mi leszünk, ilyen haveri szinten, ez nem olyan lényeges. Szerintem egyébként Kanako is eltúlozza, de azért nem baj, hogy szólt.
Hogy valami konkrétumot is mondjak, ez a srác, nevezzük mondjuk Z-nek, kb 2 évvel ezelőtt egy japán lánnyal járt. Odament Kanakohoz és más japán lányokhoz is, akikről azt feltételezte hogy jól tudnak angolul, azzal a céllal, hogy velük beszélgetve gyakorolhassa az angolt, mivel –mondta ő– a japán barátnőjével csak angolul tudott kommunikálni. Azonban mikor rájött hogy pl Kanakotól nem sok újat tanulhat, mert Kanako igazából olyan gyenge középfokon volt angolból, nem találkozott velük többet. Odament kínai lányokhoz is, és nekik azt mondta, hogy kínai barátnője van, és miatta szeretné gyakorolni az angolt. A kínaiak jól tudtak angolul, ezért velük sokat lógott. Aztán egy idő után szakított a japán barátnőjével, és aztán jött Olga. Aki ugye remekül beszél angolul. És hát Kanako (nem mintha különösebben az ő dolga lenne, de az ember azért mégis alkot véleményt) ebből azt gondolta, hogy talán nem is annyira a vonzalom, hanem inkább más érdekek vezérelték a srácot, hogy Olgával járjon. Hát, én egyrészt alig ismerem őket, úgyhogy véleményt mondani nem tudok, meg nem is akarok, de ha ez tényleg így lenne, akkor szegény Z-nek eléggé kifordult lehet a gondolkodásmódja. Ez már kb olyan mint segélyért szülni gyereket. De mondom, amúgy ezt az egész sztory-t úgy ahogy van nehezen tudom elninni fenntartások nélkül két okból is. Egyrészt azért mert bár Kanako-ban teljesen megbízom, hogy igazat mond, azért ő is félreérthetett sokmindent nyelvi korlátokból, és más okokból kifolyólag. Másrészt pedig azért, mert én sokkal inkább nyelvtanulás ürügyén ismerkednék, nem pedig fordítva, és hát ugye mindenki magából indul ki. De ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek másfajta emberek, csak nekem ezt nehéz átérezni. Szóval bármi is lehet az igazság.

Erről a srácról egyébként van mégegy sztory-m. Ő –mint kiderült – TH csoporttársa MIS-en. Mindketten harmadévesek, bár Z velem egyidős, TH meg fiatalabb. És hát szombaton voltam ugye TH-val szórakozni, és mivel a kolitól elég messze voltunk, aggódott, hogy hazatalálok-e a buszmegállóból. Én mondtam, hogy nem lesz semmi gond, legeslegrosszabb esetben fogok egy taxit, de nem hiszem, hogy akár erre is szükség lenne. De ő erősködött, hogy nem, még a végén eltévedek, és felhívta az egyik barátját, mint utóbb kiderült Z-t, hogy nem jönne-e ki elém a buszmegállóba. Z azt mondta, hogy nem-igen szeretne kijönni, mert sokat kell a hétvégén tanulnia, és emiatt Olgát is visszautasította, hogy menjenek el valahová együtt este. Értem kijönni persze időben nem lett volna sok, de ha Olga meglátja, vagy megtudta volna, hogy kettesben jövünk visszafelé a koliba, abból félreértés lehetett volna. Úgyhogy Z inkább azt javasolta, hogy ha nagyon nem találom az utat, akkor hívjam fel utcai telefonról, és segít, de szerinte nem lesz gond. Na, mikor TH ezt közölte velem, kicsit felhúztam magam (nem nagyon de egy kicsit), mert erre az egész telefonbeszélgetésre eleve semmi szükség nem volt, és aztán értelme sem lett. Mindegy, természetesen hazataláltam szombaton, nem volt nagy ördöngősség.

Ha ismernétek Kanako-t, ő egy jelenség. Tegnap sokat beszélgettünk, mindenről, hogy milyen Japánban élni, meg hogy milyen Koreában élni, meg az egyetemről, hogy talán nyáron is tanulni fog, meg hogy miért nem tudnak jól angolul, stb, és hát én már régebben is említettem neki, hogy a MÁSIK segítő fiú, aki végül a bangladesi srác segítője lett, milyen helyes, és ez valahogy megint szóba került, és mondta, hogy ő holnap (vagyis ma) úgyis találkozik Mr Kwonnal valamilyen hivatalos ügyben (de azért amúgy ők eléggé jóban vannak), és hogy majd ha tud, akkor érdeklődik a srác felől. És elkéri a telefonszámát! @.@ XD lol Hát… Kanakonak aztán…. vannak ötleteti. Kíváncsi vagyok meg meri-e tenni. Na csak mert azt tegnap azért sikerült megtudnom a bangladesi fiútól, hogy vele a segítőjének nem nagyon akaródzik találkozni, olyan fuxxing pappayo. Jó vicc, hiszen ha valóban olyan elfoglalt, hogy nincs ideje a külföldi diákra, akkor miért jelentkezik segítőnek. :) Hát nekem van egy ötletem, hogy miért, és ha valóban azért, amire gondolok, akkor nos, szívesen segítek a baján. Milyen egy jótét lélek vagyok. :)

Annyit kéne tanulni. Jól megy egyébként, de sok új szó van és nagyon nem kéne lemaradni. Van egy kínai lány, Ling Shao Mong, akinek ugyanúgy 94%-os lett a dolgozata, mint az enyém (a többieké mind 90 alatt), és én úgy vagyok vele, hogy le kell győzni Kínát. Kanako szerint Amerikát is, de nem is lenne Japán, ha kibírta volna, hogy ezt ne jegyezze meg. Én eddig egy darab amerikait nem láttam még Puszánban, úgyhogy nem is jutott eszembe, hogy zavarjanak, viszont a suliban a koreai nyelvtanuló kolónia 90%-a kínai, úgyhogy nekik kell megmutatni a frankót. Hát ugye kis ország vagyunk, kisebbségi komplexussal, és valahogy revanzsot kell venni a nagyokon. Ez itt ember harca a gépek ellen.

Úristen, ti otthon már a 8-as leckét veszitek? Nyelvtanban komolyan elhúztok, az biztos. :D De szerintem ragaszkodjatok majd hozzá jövőre, amennyire csak lehet, hogy több órát szeretnétek, mert picit kéne beszélni is. Bár ezt biztos a tanárok is tudják, dehát ti is ragaszkodjatok hozzá, hogy lássák, hogy ti is szeretnétek. :) Mmmm. hiányoznak a tanárok is. Meg ti is. De azért ettől eltekintve jól vagyok. :)

Az itteni tanárok se semmik ám. Nem valami nyugodt, megalszik-a-tej-a-szájában embereket kell elképzelni, hanem igazi tűzről pattant menyecskéket. Olyan hangerővel beszélnek, és úgy gesztikulálnak, hogy szinte vonzzák a figyelmet, viszont elbambulni amúgy sem érdemes, mert órák közben 20 másodperc üresjárat nincs soha, és rögtön lemaradnál egy gondolattal, ha elkalandozol. Szóval oda kell figyelni. A kínaiak meg a mongolok persze nem tudnak viselkedni, folyaton sms-t írnak, meg az ipod-jukkal vaszkerálnak, ilyenkor a tanárnő összecsavar egy újságot és jól elveri őket. És büntetésből megnézi az összes képet a telefonjukban^^

Miért mindig este 10-kor jön rám az ehetnék??! :D:D:D Lehet kiegyezek magammal egy sütiben. :p Lányok, nektek jó sárgulást! Tegyetek meg mindent, amit a haza megkövetel!