Purikura (avagy: Szütiká szádzsin^^)

Aranyos ugye? Hát ilyeneket lehet csinálni pár perc alatt, párok és barátok szokták (mi az utóbbiak vagyunk, csak nehogy valaki mást gondoljon...:) Ennyire azért nem hamarkodom el a dolgokat.)

Kaptam Kanoko-tól egy doboz brownie-t, csakúgy. Állandóan ad valamit, hogy lehet ilyen cukifalat.

Ja, és írtunk ma a suliban egy kis felmérőt, ami jól sikerült alapvetően. Kisebb gondjaim voltak a neun partikulával, nem éreztem rá jól, hogy mikor kell használni, meg ilyen kisebb hibák voltak, de semmi komoly. Úgyhogy egyenlőre egyenes a továbbhaladás. Ha szemeszer végén valakinek az átlaga 80% alatt van, annak nem tanácsolják, hogy a következő szintre lépjen, de ez szerencsére nem fenyeget. Otthon minden rendben? Remélem. Sok puszi.

GwangAn TaeGyo

A Gwangan Nagy Híd, amit tavaly "csak nekünk" világítottak ki. :D (Szombaton pedig csak nekem! :D:D:D)

GwangAnRi Beach

Összefoglalólag: jó volt a 7vége. :) Szombaton 11 körül már sikerült is kikászálódni az ágyból (nekem jó alvókám van, többnyire nem dob ki az ágy reggel 5-kor), és ebéd után, 2-kor találkoztam is az én segítőmmel, akire mostantól a nevének a kezdőbetűivel fogok utalni: TheHyeong (magyarul kb: te-hjang) tehát ->TH. Aranyos, közvetlen srác. De időközben kiderült, hogy kicsit limitált az angolja (még hozzám képest is). Koreai viszonylatban jó, de európai viszonylatban nem annyira. Ha Tong-ot ismeritek, na kb olyan, mint az övé. Ha egy mondatban egynél több igeidő van, vagy feltételes mód, vagy függőbeszéd, vagy picit összetettebb a gondolat, akkor ott már időnként elveszti a fonalat. De ettől függetlenül nem voltak komoly problémáink a kommunikációval, mert volt elég idő, hogy tisztázzuk az esetleges félreértéseket.
Először SeoMyeon (Szomjon)-ba mentünk, ami Puszánnak amolyan bevárosi része. Persze Puszán nagy, több olyan rész is van, ami központi és forgalmas, de ez egy ilyen jellegzetesen szórakozó, vásárlós, sétálós rész. Itt van a puszáni Lotte Department Store (롯데백화점) is. A Lotte az egyébként egy fogalom Koreában. Ez voltaképpen egy főleg áruházak formájában manifesztálódó, de a dobozos kávétól a divaton keresztül az élet minden területére kiterjedő mega-giga óriásvállalat, gyakorlatilag ha az ember három percet eltölt Koreában, képtelenség nem belebotlani, mert már a reptéren is Lotte Duty Free-k sorakoznak. Van többféle áruházuk is, Lotte Mart a kevésbé tehetőseknek (na ez kb olyan, mint a Tesco), én is oda járok. :D, mert van egy közel az egyetemhez. Mindent lehet kapni, de mondjuk Magyarországhoz képest hatalmas különbség, hogy nem úgy kell vadászni valami alkalmazottra, hogyha valami kérdésed van, hanem lépten-nyomon beléjük botlasz. Elképesztően sok alkalmazott van mindenhol, de ez talán részben abból is fakad, hogy Koreában eleve elég sokan vannak. :p Most vasárnap délután elmentem pl vásárolni, és a harmadikon voltak a cipők. Hát gondoltam, csak körülnézek, hogy mi a kínálat, meg milyen az árfekvés. Egy négyzetméterre 25 db eladó jutott, úgyhogy több alkalmazott volt, mint cipő. Végül nem vettem semmit, de mindenről mindent megtudtam, még azt is, amire nem voltam kíváncsi. Lehet, hogy ehhez a fajta túlzott figyelemhez is hozzá lehet szokni, nekem egyenlőre egy kicsit furcsa. Magyarországon se szeretem, ha az eladók túlságosan segíteni akarnak. Ha akarok valamit, van szám, meg tudom kérdezni. Persze tudom, hogy csak udvariasságból jönnek oda, de igazából erre nekem nem lenne igényem. Na mindegy.
Visszatérve a szombatra, Seomyeon-ban bementünk egy Purikura készítő helyre. A purikura olyan fénykép, amit utólag ki lehet díszteni, és barátok meg párok csinálják emlékbe. TH nagyon ragaszkodott hozzá, úgyhogy nem ellenkeztem. Jók lettek a képek, meg is mutatnám, csak ugye mivel ezek matricák, és digitálisan nem kapjuk meg, ezért nem tudom feltenni a netre. TH szerint ugyanakkor Kanakonak van szkennere. Hogy honnan ismeri, azt nem tudom, de kiderült, hogy ők is valamilyen távoli ismerősök, és mindenesetre TH meg van győződve róla, hogy Kanako rendelkezik ilyen egységgel. Hát nem tudom, mert én a szobánkban nem láttam óriás lapszkennert, persze ami az én elképzelésem a szkenneről, az egy dolog, meg egész más, hogy Ázsiában mik léteznek. Lehet, hogy majd ha Kanako megjön, és rákérdezek, akkor előkap egy kapszulát, és ellőugrik belőle egy lapolvasó. Ki tudja. Ha így lesz, akkor felteszem a purikurát, hogy aki még nem látott olyat, az is láthassa, hogy mi az.
Ha fehér embert láttunk az utcán, azokkal mindig spontán leálltunk beszélgetni. TH nagyon szeret külföldiekkel interaktálni. Volt itt kanadai nő, ausztrál pasas, de mindegyik angolt tanítani jött. Vicces módon ha TH-t megkérdezik, hogy és ő honnan jött (mert ugye attól, hogy ázsiai, még nem 100%, hogy koreai), ilyet mond, hogy: I’m just Korean. Én CSAK koreai vagyok. Szegény ilyen alsóbbrendű létbe van késztetve. :) Ezt persze irónikusan mondom. Ebédeltem, mielőtt elindultunk, ezért nem voltam különösebben éhes, de – mint tudjuk – Koreában muszáj enni, meg TH éhes volt, úgyhogy ettünk. TteokPoggi-t (rízsrudacska csípős szószban), meg különféle ThwiGim-eket (ezek ilyen palacsintatészta-szerű bundában kisütött nyalánkságok, japánul tempura, és sokfajta van: rák, krumpli, tteok, tengeri hal, tintahal és más vízben élő társaik).
Aztán betértünk egy könyvesboltba. TH szerint nekem úgy kell(ene) koreait tanulnom, hogy elolvasok rövidebb szövegeket nagyon sokszor, amig szinte kívülről nem tudom, mert ő is így tanult angolul. Hozzáteszem, a módszer nem rossz. Az eltén is sokszor kellett szövegeket megtanulni és nagyon hasznos volt így visszatekintve. Jól körülnéztünk, volt ott minden, még TOPIK felkészítő könyvek is CD-vel (szívesen küldök egyébként, ha valakinek majd kell). Én mindenesetre úgy voltam vele, hogy kezdjük valami mesekönyvvel. Én még kis oktalan gyermek vagyok, nem zúdíthat rám rögtön egy történelem-könyvet. Kiválasztottam egy szellemi színvonalamnak tökéletesen megfelelő könyvet: Mujigae Mulkogi, vagyis Szivárnyány Hal címmel. :D Kicsit azóta fordítgattam is már belőle, és tényleg pont nekem való, egy mondatban van pár ismeretlen szó, meg max 1-2 ismeretlen nyelvtan, de szótárral illetve internet segítségével még pont meg lehet érteni.
Vásárlás után kérdezte, hogy hová menjünk, én arra szavaztam, hogy menjünk el a GwangAnRi partra, ahol tavaly nyáron is fürdőztünk a lányokkal, és nem messze volt az egyik legjobb karaokés élmény is. :p Ellenszavazat nem volt, úgyhogy arrafelé vettük az irányt. Fényképezőm sajnos továbbra sincsen, viszont neki volt fényképező a mobiljában, úgyhogy tudok néhány (közepes minőségű) képet prezentálni. Vettünk dobozos üdítőt és kiültünk a partra. Kérdeztem tőle, hogy vannak-e testvérei, mondta, hogy nincsenek, ő van egyedül. Mivel az öccse meghalt. Ez... kellemetlen. Nekem azért van tehetségen a kérdezéshez. De úgy látszott, hogy annyira már nem hatja meg az esemény, mert elég régen történt (talán úgy 20 éve). Aztán meséltem az én öcsémről is, aki ugye pincér (volt egészen a múlt hétig). TH mondta, hogy akár eljöhetne ide is karaoke bárba pincérnek, mert azzal jól lehet keresni. Mondta, hogy ő is volt pincér karaokéban. Mivel kezdő volt, ezért csak (?!) 2 millió wont keresett (400.000 ft), de aki már egy éve ott van, az kereshet akár 4 milliót is. Ez más – hasonlóan képzettséget nem különösebben igénylő – munkákhoz képest nagyon jó. mert pl mobiltelefon boltban az eladó fiúk 2500 wonos órabért kapnak (alig 500 ft). Mesélte azt is, hogy karaoke bárba is csak fiúkat vesznek fel pincérnek, úgyhogy én erről ne is álmodozzak. Más munkakörök taglalásába nem mentünk bele. Ja de, még az angoltanárba. Csak ugye én most még nem dolgozhatok, mert tanuló vizumom van, úgyhogy egyenlőre ez is tárgytalan.
Valahogy felvetődött, hogy menjünk el egy klubba. Azt mondta, hogy ha elmegyünk, akkor nem tud hazakísérni, mert ő a parthoz közel lakik, viszont az egyetemtől messze, úgyhogy visszafelé már lehet, hogy nem lenne busza. Mondtam, hogy nem baj, csak menjünk, majd hazamegyek egyedül. Nekem nem gond. Elmentünk egy szerinte tökjó helyre, egy hip-hop klubba. Ghetto. Már a neve is árulkodik. De előtte megyegyeztünk, hogy Mr Kwon-nak erről nem kell tudnia. MEGA-PhIMIL! :D Biztos fergeteges is lett volna, ha nem lett volna tök üres a hely még este 8-kor, mire odaértünk. Eminem szólt éppen, de egyetlen ember sem táncolt rá, úgyhogy mi is jobbnak láttuk, ha nem kezdünk rá egyedül bulizni egy töküres helyen. Helyette elmentünk karaokézni, ami szokás szerint nagyon jó volt. :) Felesben fizettük, mert ő csak diák, úgyhogy nem hagytam, hogy mindent ő fizesssen. TH-nak nagyon jó hangja van. Koreában (talán a sok karaokézás folytán) a többségnek azért elég jó hangja van, én úgy vettem észre. Énekelte az AeIn Isseoyo-t is. Nekem nagyon tetszik az a szám, bár életemben csak másodszor hallottam.

Nah, megjött Kanako, és nincsen kapszulás szkennere (ezt TH csak halucinálta sztem), de a koliban van, úgyhogy a jövő héten megpróbálom beszkennelni a dolgot. Kiderült továbbá, hogy vannak közös óráik, és onnan ismerik egymást. (Kanako egyébként nemzetközi turizmus szakos.) Szegény Kanakonek nem indult el visszafelé a hajója, és ezért 33.000 Yenért (ami 66.000 FT!!) vett repülőjegyet. Most kicsit ki van akadva, hogy mennyit fizetett érte. Hát a helyében én is ki lennék. Kaptam tőle szép japán szuveníreket, és a mamája is szeretne találkozni velem, ha majd el tudok menni Japánba. :) Milyen aranyosak.
Lassan befejezem. Holnap írunk egy kis teszt-féleséget, szeretném, hogy jól sikerüljön, úgyhogy átnézem a dolgokat. Pápá.

:)

Na jól van, nem panaszolom be, végül felhívott. Holnap 2-kor találkozunk. :) Ámde, ő csak segítő, ezt jobb, ha fejben tartom. Azért utólag majd -nagyvonalakban- beszámolok, hogy mi volt. :)

De ha már ilyen jól belekezdtem egy új bejegyzésbe, akkor legyen benne valami információ jellegű is. Ha Koreába jöttök ösztöndíjjal, akkor nem érdemes különösebben kaját hozni, mivel ebben a koliban például egyáltalán nincs hűtő. És ugye előre nem lehet tudni, hogy amelyik koliba mentek, ott lesz-e. Én például hoztam lefagyasztva tűrórudit, szalámit meg hasonlókat, hogy majd de jó lesz ízlelni egy kis Magyarországot, ha honvágyam lesz, de kénytelen voltam az első napokban megenni, amit tudtam, a többit pedig odaadtam Anikó apukájának, hogy mégse menjen kárba. Úgyhogy ez van, itt csak a menzán lehet enni, a szobában nem. Legfeljebb gyorskajákat, amit az ember dobozból megeszik.

Meg ami még kicsit sokkoló az a kávé. Hát itt vigyázni kell ám, hogy az ember ne sima kávét nyomjon az automatán meg, hanem minimum tejeskávét, mert itt sima kávé címen olyan lórugást lefőz, hogy arról kodulsz. És ezek megisszák feketén, cukor nélkül. Napi 20-at. Fúj. :S Elnézést, ha valaki pont úgy szereti. :D

A segítő

Lássuk mi is történt, mióta legutóbb írtam…. hát voltaképp tegnap írtam, szóval annyira nem sokminden, de mégis elég izgalmas nap volt, és még nincs vége. Nos hát, első és legfontosabb dolog: kaptam segítőt. :D:D A segítő egy szóban jellemezhető: tökéletes. Ma amolyan alternatív óránk volt, Puszánról tanultunk. Mr Kwon (mint kiderült, ez a 3-as számú kísérőm neve), kihívott óráról és bementünk az International Affairs irodába, ahol már gyanúsan várakozott egy 180 körüli helyes koreai fiatalember, hát gondoltam, ezt már szeretjük. :D Bementünk egy üres osztályterembe, és bemutatkozott, Kim Thae Hyeong-nak hívják, és MIS szakos (ez valami programozás-féle szak). Nagyon kedves és jól tud angolul, úgyhogy teljesen meg vagyok vele elégedve.
Aztán befutott a terepre 3 banglades-i fiatalember, ugyanazzal az ösztöndíjjal jöttek Koreába, mint én. Én nem-igen értem, hogy mi ez, hogy Banglades-ből 3 ember jöhet, Magyarországról meg csak egy, dehát biztos megvan ennek is az oka. De visszatérve az eseményekre, befutott még ezenkívül 3 koreai is, akik a bangladesiek segítői lettek. A 3 koreai közül 2 lány volt, a harmadik pedig egy zavarbaejtően jóképű (talán még az enyémnél is csinibb) fiú, és hát így nyilvánvalóan az egyik bangladesi fiúnak fiú segítője lett. Feltétezem, hogy „repkedett az örömtől”. De sebaj, majd biztos jól összeMELEGednek. >:D >:D (Utólag egyébként a buszmegállóban összefutottam a bangladesiekkel, és bájcsevej közben finoman megtudatoltam tőlük, hogy ők válaszhattak-e, hogy fiú vagy lány segítőt szeretnének, és azt mondták, hogy nem, őket erről senki nem kérdezte. Úgyhogy ebből nyilvánvalóvá vált, hogy a helyzet kedvezményezettje én voltam, vagyis én választhattam, nekik pedig jutott ami jutott. De szerintem az a kettő, akinek lány jutott, az most marhára örül, látszott is rajtuk, a harmadik az nem volt annyira feldobva, de majd ő is biztos talál egy lányzót előbb-utóbb, akivel elmehet ide-oda.)
Kicsit beszélgettünk a segítőinkkel. Én udvariasan kivettem a kezéből a jelentkezési lapjának a piszkozatát, és elolvastam. Tele volt olyanokkal, hogy „ I can help her with….; She can ask me…. etc etc”, szóval nincsenek kétségeim afelől, hogy lányt szeretett volna. Tényleg aranyos, mondta is, hogy örül, hogy engem kapott. Ezt bóknak veszem, bár 3 arab fiút nem nehéz nőiességben lekőrözni. :D Valószínűleg hétvégén elmegyünk valahová, de evégett még –azt mondta – este felhív. (A koliszobában van vonalas telefon, csak külföldről nem érdemes hívni, ezért is nem tettem közzé ezt a számot).
A mai órán – mivel alternatív óra volt, más volt a csoportbeosztás – találkoztam egy svád lánnyal, Jasmin-nak hívják, szőke, elég átlagos, csendes, de aranyos. Koreai vőlegénye van, 4 éve ismerkedtek meg London-ban és jövő héten lesz az esküvőjük. :) Kyolhon chukhahamnida! :D De megtudtam tőle az is például, hogy egész Svédországban nincsen koreai szak, se minor, se tanszék, egyszerűen semmi. Úgyhogy ELTE, büszkék vagyunk rád!!! Leköröztük Svédországot!!!! :D:D:D:D
Aztán vacsi után találkoztam egy ugyanolyan ösztöndíjas lánnyal, mint én, ő orosz, Vlagyivosztok-i, de már tavaly jött. Volt vele egy jóképű koreai srác, akivel éppenséggel járnak. Na úgyhogy ma csupa olyan white girl-el találkoztam, akik hangug namdzsacsingu-val vannak felszerelve. :) Mondjuk itt minden esély meg van rá, nem azt mondom. Beszélgettünk arról, hogy hogy lesznek majd a dolgok az ösztöndíjjal, és mondta, hogyha bármiben kell segítség, keressem meg a C503-ban. Ő is szimpatikus csajszi, biztos vele is jóban leszünk.
Most eléggé jóban vagyok egyébként azzal a japán lánnyal, akivel a második kolibuliba mentem, bár vele csak koreaiul lehet beszélni. (Persze lehetne japánul is, csak az nekem ugye még kevésbé pálya.) Általában együtt szoktunk vacsizni, meg sokszor hazajönni is, mert egy csoportban vagyunk a suliban, úgyhogy teljesen egyszerre végzünk. Hong SoHee-nak hívják. A nevéből is látszik, hogy eredetileg koreai, viszont Japánban született, Tokyo-ban nött fel és nem koreai az anyanyelve. Csak most tanulja a nyelvet, bár már 34 éves. Nem baj, jobb később, mint soha. Neki vannak más olyan ismerősei is, akik szintén japánban született koreaiak, akik csak felnőttként tanultak meg koreaiul. Azért ez alapvetően szép dolog szerintem.
Hmmmm, mesélek kicsit a kolis kajáról is. Hát alapvetően nagyon jó!!! Panaszra nem lehet ok. Önkiszolgáló, úgyhogy mindenból annyit lehet venni, amennyi jólesik, és eléggé változatos, sőt szerintemm még minőségre is jó étel. Vannak ismerőseim, akiknek nem jön be, de nekem kifejezetten ízlik. Rízs az ugye mindig van, az az alap, és kimcsi is mindig van. Ezenkívül szokott lenni még párféle pancsan (zöldségköret-féleség), leves, valami hús (disznó csirke, ilyesmi), volt hogy Thangsuyuk volt, vagy Chapche, vagy ma például tésztasaláta. Úgyhogy tényleg változatos, mindig van olyan közte, amit meg lehet enni. Nóri, képzeld, tegnap volt sárgaretek!!!! Gondoltam rád, és helyetted is ettem belőle!!! :D:D
Asszem mára befejezem a mesedélutánt. Lehet hogy tanulok egy kicsit, vagy olvasok valamit, és remélem, hogy tényleg felhív a segítő, nem csak mondta. De ha nem hív fel, akkor bepanaszolom, hogy nem eléggé hatékony, haha. Viccelek.
Millió puszi mindenkinek.

Migráció

Nemrég jöttem vissza a bevándorlási hivatalból. Ezt eredetileg már hét elején el akartam intézni, csak térképen nézve nem volt annyira közel, hogy csakúgy szabad 2 órámban nekivágjak, mert Puszán mégiscsak a második legnagyobb város Dél-Koreában, 4 millióan lakják, nem olyan kicsi és eléggé szövevényes, úgyhogy inkább kivártam a megfelelő alkalmat, ami ma jött el. Kanako mondta, hogy hétvégére visszamegy Japánba (nála a hétvége az csütörtök reggel elkezdődött), és mivel a kikötő meg a bevándorlási hivatal nagyon közel vannak egymáshoz, együtt mentünk taxi-val. Egyébként a komp Japánba olcsóbb, mint a busz (!) Szöulba, ami azért nem semmi. Úgyhogy ha már majd szabadon elhagyhatom Koreát, akkor meglátogatom a Beppu-ban és Oitában állomásozó kedves ismerőseimet. :)
A bevándorlásiban sikerült összefutni a 3-as számú kísérőmmel (épp valakinek az ügyét inzézte), ő nem értette, hogy mit keresek én itt, teljesen meg volt lepődve. Azt mondta, hogy ő ezt elintézte volna helyettem, amint megjönnek a papírjaim Szöulból, nekem semmi dolgom nem lett volna ezzel. Hát sebaj, így akkor most már neki nem kell elintéznie, nehogymár ketten is elintézzük. :D Elvileg ápr 20-a körül kapom meg az Alien Registration Card-omat, viszont addig nincs útlevelem se, mertaddig az is náluk marad. (Behúzták. :S) Ha már ilyen kellemesen összefutottunk, az úr hazahozott a koliba, volt olyan kedves, úgyhogy visszafelé sem kellett metróznom. Útközben mondta, hogy ki fog mellém osztani segítőt (minden külföldi kap), és hogy fiút vagy lányt akarok-e. Na, szerintetek mit válaszoltam? :D Haha. Kár, hogy csak ezt az egy paramétert lehetett megadni, pedig én szivesen leírtam volna részletesebben, hogy milyen segítőt szeretnék. Na jó, majd meglátjuk, ki lesz az. Ezek egyébként ilyen önként jelentkező diákok, akik szívesen segítenek külföldieknek az itteni beilleszkedésben. Közben kezdett tudatosulni bennem, hogy ezek a koreai ügyintézők mindenre gondolnak ám, csak mire ők eljutnának odáig, hogy valamiben ténylegesen segítsenek, addigra azt az ember már 23-szor elintézte magától. De persze ezért nem lehet hibáztatni őket, hiszen nagyon sok diákkal kell egyszerre foglalkozzanak. Mondta az úr például, hogy majd a segítőmmel elmehetek vásárolni. Hát gondoltam ez jópofa, mintha az embernek 2 hétig egyáltalán nem lenne szüksége semmire (teszem azt ágyneműre, példának okáért, amit nem adnak), szóval ez a segítő kicsit olyan halottnak a csók, de ugyanakkor biztos lesz majd, amiben tényleg segíteni tud, úgyhogy azért örülök neki mindenképpen. Ha más nem, elmegyünk és iszunk egy soju-t. :D
Erről jut eszembe, tegnap is volt kolibuli és arra is elmenetem (teljesen meglepő módon), most nem Kanako-val, hanem egy másik japán lánnyal meg egy kínai fiúval, aztán lent a helyen meg megint elég sokan voltak. Soju után meg elmentünk karaokézni. Főleg kínaiak voltak. A kínai lányok közül többen is jól tudtak angolul és teljesen jófejek voltak, úgyhogy jól éreztem magam.
De mesélek egy kicsit a suliról is, nehogy szó érje a ház elejét. Szóval ez úgy van, hogy minden nap egy leckét veszünk a könyvből, amiben viszonylag nem túl sok új nyelvtan van. Ami nem is baj, mert ha napi szinten túl sok új lenne, akkor nehéz lenne befogadni. A magyarázatok mindig csak koreaiul folynak. Képtelenség bármit angolul kérdezni, mert szerintem ezek a tanárok, a csoportemban levő diákokról nem is beszélve, nem tudnak angolul. Nekem egyénlőre érthetőek a magyarázatok, azt nem tudom, hogy a bonyolultabb dolgokhoz mit fogok majd szólni, de remélem, hogy az se lesz akkora akadály. Mindenesetre jó, hogy a -sumnida alak mellett nagyon hangsúlyos a yo-s forma is. Sok igét eddig csak gondolkodás után tudtam volna yo-s alakba tenni, de itt mindig hallom, úgyhogy lassan természetes lesz. A szókincs is eléggé hangsúlyos. Mikor új szó van, azt a tanárok elmagyarázzák vagy elmutogatják, de ha nem egyértelmű, akkor én a biztonság kedvéért ki szoktam nézni szótárból. Tehát van nyelvtan, vannak írásgyakorlatok, kisebb fogalmazások, helyzetgyakorlatok (beszédben), és minden nap van magnózás is, ami szerintem nagyon hasznos, mert így az ember mindig a szintjének megfelelő szöveget hallhat. Megmondom őszintén, én például a koreai filmekből eredeti nyelven vajmi keveset értek, úgyhogy azokat hiába nézném hallásgyakorlat címen, persze valamit azért segít, de nem a lehető legjobb megoldás kezdő/középhaladó szinten.
Na, lassan elkezdek készülni, mert nemsokára kezdődnek az órák, és még hajat akarok mosni. Sok puszi mindenkinek.

Norebang

A mai nap is nagyon jó volt. :) A suliban is kezdek kicsit jobban összeszokni a többiekkel, és ma este voltam Kanako egyik legjobb barátjával karaokézni. Ez a barátja egy fiú, Teo-nak hívják, építőmérnöknek tanul (hidak, ilyesmi), de nem kockafej, nagyon aranyos és vicces.
Mire hazaértem a suliból, már nagyon éhes voltam, úgyhogy leszaladtam vacsizni. Ott két kínai lánnyal beszélgettem, akik szintén koreait tanulnak, de a legeslegkezdőbb csoportban vannak, és tényleg csak pár szót értenek. Angolul is csak pár tucatot, szóval velük azért nem lehet annyira jól kommunikálni, de aranyosak. Mire visszaértem a szobába, Kanako is hazaért, és megkérdeztem tőle, hogy hogy lehet eljutni a kolibuliba (ami ma meg holnap van, valahol a városban), azt mondta, hogy megmutatja, mivel ő is jön. Na mondom ez fasza. :D Hát elkészültünk és lementünk. Én kipróbáltam az egynapos kontaktlencsét, amivel egyébként jobban látok, mint szemüveggel. Szóval lehet, hogy majd veszek itt is, bár nem olcsó, de hát az ember nem hordja minden nap (legalábbis én nem).
No, leértünk a helyre, ott is be kellet mutatkozni, eléggé örültek, hogy jöttünk, és hát nagyon jó kis társaság volt. Odajöttek fiúk is, meg még mosolyogtak is, akkor már végem volt. Az egyikre nagyon szemet vetettem. Elkezdtünk játszani mindenfélét, amire Kanako azt mondta, hogy szerinte ne játsszak, mert veszélyes. Hát én bírom a veszélyt, egy szintig, meg amúgy szerintem ezek se mentek volna el messzire. De Kanako-nak kicsit too much volt a társaság, úgyhogy felhívta ez a Teo-t, hogy nincs-e kedve találkozni. Kérdezte tőlem is, hogy akarok-e itt maradni, vagy mennék-e inkább vele. Sajnáltam, hogy lelépünk, de inkább vele mentem. Nem akartam egyedül, ismeretlenekkel ott maradni úgy, hogy ha esetleg később meggondolnám magam, (mobil híján) nem tudom felhívni és utána menni.

Találkoztunk így hát a Teo nevű ismerősével, aki tényleg egy jófej srác. Én javasoltam, hogy menjünk el norebang-ba (karaoke), mert nekik nem volt semmi konkrét ötletük. Ott dumcsiztunk meg énekeltünk (japán, koreai meg angol dalokat). Aztán egy Baskin Robbins-ban ettünk egy fagyicsodát, amiben még paradicsom is volt. Koreában a paradicsom simán elmegy gyömölcsnek. Jah a srác egyébként kyongju-i, mint Kyungmin (Brandon LOL), akivel tavaly nyáron haverkodtunk Diával, de személyiségre egész más, pozitív értelemben. Nem az esetem, mint férfi, de barátnak tökéletes. Ezt csak azért mondom, mielőtt még valaki megkérdezné, hogy és tetszik-e vagy ilyesmi. Kanako-val is csak barátok, de nagyon jóban vannak, úgyhogy szerintem sokat fogunk találkozni.

Maybe it’s time to have a shower. Legyetek jók.