Land of the Morning Calm

A Silla Királyság Ékköve ~könyvváltozat~

2011-09-27T16:25:00.005+09:00

Tegnap látogatott el hozzánk a nagykövetségre Tóth József, a Vadvirágok könyvkiadó ügyvezető igazgatója. Beszélgettünk jövőbeni tervekről is, de mégis az egyik legfontosabb jó hír talán a koreai sorozatok rajongói számára az, hogy a Silla Királyság Ékköve november 11-én meg fog jelenni könyvváltozatban is. (Erről a már biztos sokan tudtak, de talán van, aki számára még újdonság^^)

A könyv megrendelhető ITT.

Sajnos én még a sorozatot sem láttam :( Tényleg meg kéne néznem, mert annyian mondják, hogy jó, hogy ezek után rossz biztos nem lehet, csak időt kéne szakítanom rá....

A Palota Ékköve

2011-08-30T00:38:00.008+09:00

Nyáron anyukámmal végignéztük a Palota Ékkövét DVD-ről magyar szinkronnal. Ez volt az első alkalom, hogy 20-nál több részes koreai sorozatot néztem. Sokan szokták mondani, hogy a sorozatokat eredeti hanggal és angol vagy magyar felirattal jobb nézni, de őszintén szólva nekem nagyon kényelmes volt, hogy le volt szinkronizálva, mert így nem kellett olvasni. :D Hát tudom, lustaság fél egészség, de nekem akkor is tetszett így. :D Mondjuk néhány dologgal kapcsolatban azért figyelhettek volna kicsit jobban, akik készítették a szinkront, például hogy a szereplők ne váltogassák már a tegezést és a magázást egy beszélgetésen belül (meg azon kívül se, legfeljebb ha a történet során megváltozik az egymáshoz való viszonyuk). Meg én a nevek átírásával, kiejtésével sem értettem egyet mindenhol, de mondjuk koreainál nem annyira egyértelmű, hogy mit hogyan kell átírni, sokféle módszer létezik, és ezért ez inkább csak megítélés dolga, nem rónám fel hiányosságnak semmiképpen. Kivéve persze, mikor Kim Borát olvastak Küm helyett, vagy éppen Kjon Mirát, Miri helyett, mert ezek egyértelmű bakik.

Néhány alapvető adat a sorozatról:
Gyártó ország: Dél-Korea
Koreai cím: 대장금, kínai írásjelekkel: 大長今
(szó szerinti fordításban: A Nagy Dzsán’ Güm)
Angol címe: Jewel in the Palace, ebből származik a magyar címe is, mely: A Palota Ékköve
Műfaj: történelmi (1500-as évek)
Hossz: 54 epizód (x 66 perc)

A történet (nagyon) röviden a következő: A XVI. század Koreájában Dzsán-güm, a főszereplő, kiskorában elveszti szüleit, ám édesanyja utolsó kívánságát teljesítve bekerül a Szöuli Királyi Palotába és ételkészítő udvarhölgynek tanul. A sors úgy hozza, hogy el kell hagynia a Palotát, ám később orvos asszisztensként (nővérként) visszatér, és végül ő lesz Korea történelmének első és egyetlen női királyi orvosa.

A történet valós történelmi tények alapján készült, bár természetesen a nagyobb része fikció. Amit azonban megállapíthatunk, hogy valós, az elsősorban Dzsán-güm személye, aki valóban élt, és feljegyzések bizonyítják, hogy tényleg az egyetlen valaha élt női királyi orvos volt. Ezen kívül valós személy természetesen a Cso-szan dinasztia XI. királya, Dzsun-dzson király is, valamint a királyi család többi tagja, többek között Mun-dzsan királynő, illetve a hercegek. Az idősebb herceg In-dzson, aki később a XII. király lett, ám szívbeteg volt, ezért fiatalon meghalt, valamint a kisebbik herceg Mjan-dzson, aki féltestvére halálát követően 12 évesen került trónra a Cso-szan dinasztia XIII. királyaként, és nagykorúvá válásáig anyja, Mun-dzsan királynő regnált helyette.)

Dzsán-güm a Nagy Dzsán-güm titulust magától Dzsun-dzson királytól kapta, mely címet élete végéig viselhetett. Hatalmas kitüntetés volt ez, hiszen a király a kor törvényeit megkerülve, s a miniszterek tiltakozása ellenére ezzel a címmel biztosította Dzsán-gümnek, hogy királyi orvos lehessen. A hagyomány szerint a királyi család tagjain és az ágyasokon kívül nő nem érinthette a király testét, s így a vizsgáló orvosa is természetesen csak férfi lehetett. Ám Dzsun-dzson király hosszú évek alatt folyamatosan meggyeződve Dzsán-güm páratlan tehetségéről, mégis ő mellette döntött. A koreai sorozatokban gyakran megjelenő elem a nők egyenjogúságért vívott harca, és ennek egyik legszebb példája Dzsán-güm története.

Nekem borzasztóan tetszett mind a történet, mind a színészi játék, mind a díszletek és a jelmezek, valamint a dramaturgia is. Amellett, hogy szórakoztató volt, sokat meg lehetett tudni belőle a XVI. századi Koreáról anélkül, hogy történelemkönyveket vagy korrajzokat tanulmányoztunk volna. Meggyőződésem az is, hogy minimális pontatlanságokat leszámítva a koreaiak ügyeltek a környezet autentikusságára, és az akkori szokások, törvények, életmód hű bemutatására.

Nem tudom, kinek melyik volt a kedvenc jelenete, de nekem kettő is volt, az egyik az, mikor Hán udvarhölgy és Dzsán-güm a börtönben voltak, a másik pedig a király halála. Mindkettő nagyon szép jelenet volt…

Lehet, hogy később megnézem majd még egyszer, akkor majd koreaiul, hogy gyakorolhassam belőle a szövegértést. Felirat akkor már nem is kell rá, hiszem tudni fogom, miről lesz szó, de szerintem erre idén már nem fogok sort keríteni, mert van egy jó pár másik sorozat, amit szeretnék megnézni mostanában.

Az Operetthajón

2011-07-31T02:50:00.004+09:00

Tegnap este (2011.július 29-én) Pánti Anna operaénekesnő az Operetthajón többek között 2 koreai dalt adott elő:
1. Balbam-balbam (a Silla Királyság Ékkövének egyik betétdala)
2. Arirang

Engem a Nagykövetségen dolgozó 2 kollégával együtt meghívott aznap estére. Elméletileg semmilyen felvételt nem lett volna szabad készíteni róla, de volt olyan kedves, és elintézte, hogy kézi kamerával lefilmezhessem ezt a részt.

Csodálatos volt, Anna, köszönjük szépen!

Újra itt

2011-07-01T21:57:00.001+09:00

Kedves Mindenki! Több, mint fél év kihagyás után úgy döntöttem, hogy 2011. július 1-jével ünnepélyesen folytatom a blog-írást, bár a jellege kissé meg fog változni, mivel – mint azt már sokan tudhatjátok – 2010 decemberben végleg hazajöttem Koreából, és így sajnos ezentúl nem tudok arról beszámolni, hogy ott milyen az élet. Természetesen továbbra is elsősorban Koreáról lesz szó, egyrészt azért, mert nekem nem túl nagy fáradtság arról beszélni, másrészt azért, mert a munkám is ehhez köt, lévén, hogy sikerült a Koreai Nagykövetségen elhelyezkednem. Ugyanakkor mivel köt a „diplomáciai titoktartás”, csak olyan mértékben mesélek majd a munkahelyi dolgokról, amennyiben azokat nyilvánosságra tehetőnek ítélem meg. :-))

Hogy elébe menjek az olyan esetleges kérdéseknek, mint pl. miért jöttem végleg haza, nos inkább elmesélem dióhéjban. Pár éve van nekünk családilag egy elég nagy összegű CHF-hitelünk és valamiféleképpen rendezni kellett, az pedig úgy nem volt megoldható, hogy én külföldön vagyok. Többen javasolták (pl. a koreai egyetememről is), hogy ne mondjam le az ösztöndíjat, inkább halasszak egy évet, és bevallom, néha bennem is felmerül, hogy miért nem azt az opciót választottam (főleg, mikor hiányzik Korea), de igazából, ha józanul belegondolok, és a döntéskor is úgy gondolkodtam: nem előnyös az, ha az ember évente változtatgatja a lakhelyét. Mert éltem ugye 2 évet Koreában, utána éltem volna 1 évet itthon, aztán még 3-at Koreában, aztán megint itthon. Voltaképpen sehol nem tudtam volna rendesen kialakítani az életemet, mert pont mire berendezkedtem volna, már állhatnék is tovább. Ezért döntöttem a végleges hazajövetel mellett, és azt hiszem mindent összegezve nagyon jó döntés volt, mivel nagyon szeretem a mostani munkámat és jól érzem magam itthon.

Hát ennyit bevezetésképpen, a következő bejegyzésben már majd valami érdekesebbről írok (remélhetőleg:-))

Az oszakai magyar szakos diakok...

2010-11-07T05:13:00.004+09:00

Gyujtest szereveztek a vorosiszap karosultak megsegitesere.

Tamami az elozo leveleben emlitette nekem, hogy gyujtenek a magyaroknak, es most irta, hogy (atvaltva) 250.000 ft gyult ossze. Annyira aranyosak. :))

Szon Dok királynő avagy a Silla királyság ékköve

2010-10-28T01:07:00.008+09:00

A Magyar Televízió mától kezdi el vetíteni a Dae JangGeum vagyis A palota ékköve után a második dél-koreai kosztümös filmsorozatot, a SzonDok királynőt, aminek a Silla királyság ékköve lett a magyar címe. SzonDok királyné ugyanis a Silla királyság uralkodója volt, mely királyság i.e. 57-től i.sz. 935-ig állt fenn, lakosságát ugyanaz a népcsoport alkotta, mint a mai két koreát, csupán az államszervezet volt más. A sorozat kapcsán Teszár Dávid koreai filmszakértő úr ;) és Csoma Mózes tanár úr, az ELTE koreai tanszékének vezetője nyilatkoztak az MTV-nek:

ITT LEHET MEGNÉZNI!

Úgy örültem, mikor ezt végignéztem, még mindig mosolygok. :))
(A két Korea egyébként nem békült ki, ez téves információ!)

Ennek a sorozatnak egyébként az egyik forgatási helyszne a GyeongJu-ban taláható Silla Millennium Park. Gyeongju ma kisvárosnak számít, azonban a Silla királyságnak az volt a fővárosa, így kulturálisan nagyon nagy jelentősége van, és népszerű turistacélpont is. GyeongJu-ban elég szokszor jártam már, mivel nincs messze Puszántól, és a Millennium Park-ban is voltam 2-szer, ha jólemlékszem mindkétszer iskolai szervezés keretében. Nagyon szép az a park, egyszer érdemes megnézni mindenképpen. :-)

Olimpiai Park

2010-10-20T01:23:00.019+09:00

Hát akkor veselkedjünk is neki annak a blognak. :) Remélem mindenkinek tetszett T.I. és a felesége. Előljáróban mesélek egy kicsit a koreai bűnbarlangokról, mert egyik ismerősömtől hallottam néhány új információt nemrég, és jegyzeteltem ám szorgosan^^

Először is létezik az úgynevezett "Kiss room" (키스룸), ahol óránként átlagosan 40.000 wonért (8000 ft-ért) lehet csókolózni. Ha nő megy be, akkor fiúk közül választhat, ha pedig férfi téved be, akkor csinos lányok közül. Igazából szerintem 8000 ft ilyen szolgáltatásért nem is sok. Nem mintha rászorulnék, de az ilyesmi mindig olyan kíváncsivá tesz, hogy még a végén egyszer kipróbálom^^ (egyszer, nem most, de az is lehet, hogy soha...) Hadan-ban, ahol lakom, nagyon sok van.

Másik két remek szórakoztatási létesítmény a "Host bar" (호스트 바) és a "Room bar" (룸 바). A finkciójuk ugyanaz, a különbség mindössze annyi, hogy a Host bar az hölgyek számára van, a Room bar pedig urak számára. Ha ide beszambázik valaki, akkor csinos fiatal hölgyek/urak közül válogathat, akik remek társaságként szolgálnak majd az este folyamán. Szexuális szolgáltatás az ebbe nem tartozik bele, mindössze karaokézni/táncizni lehet, beszélgetni, inni meg gyakorlatilag amit a host/hostess megenged. Az ára 100.000 won kb 2-3 órára fejenként. Na csajok, ki akar jönni? ^_~ Egyébként hogy egészen őszinte legyek, azon kívül, hogy jó móka, szerintem nekünk fiatal lányoknak nem igazán éri meg ilyen helyre menni, mert bármilyen szórakozóhelyen is fel tudunk szedni ennyi időre meg ilyen célra valakit, úgy, hogy nem nekünk kerül pénzbe, hanem ő hív meg mindenre. Szóval ez az egész csak azért érdekes, mert a koreai fiúk olyan cukik, mikor alárendelt szerepbe kerülnek, és kénytelenek azt csinálni, amire valaki más utasítja őket. Najó, de asszem ebből a témából elég is volt ennyi mára.

Hogy meséljek valami kissé emelkedettebbet is, múlt előtti hétvégén voltam Szöulban egy Musical esten, meg egy koncerten (JYJ-n), mindkettő emberfelettien jó volt. Koreában olyan szerencsében van részünk, hogy itt tartozik általában a különböző rendezvényekhez egy olyan fajta technikai felszereltség, ami még jobb mint nálunk Magyarországon, és amivel még élvezetesebbé és látványosabbá lehet tenni a fellépéseket.

Írok egy kicsit a Musical estről. Ezt az Olimpai Park tornacsaknokában rendezték meg 4 napon keresztül. (Kis információ, hátha valaki nincs egészen képben: 1988-ban Szöulban rendezték meg a Nyári Olimpiai Játékokat, és erre fel építették ki ezt a parkot...) A csarnok összbefogadó-képessége kb 15.000 fő, de a színpad felépítése és a kivetítők elhelyezkedése miatt nem lehetett totálisan kihasználni. Olyan 12-13.000 ember lehetett talán egy nap. (Minden nap ugyanaz volt a műsor, kisebb variálásokkal, ahogy hallottam...) Nálam volt a finn lány, Minna jegye is, (mert neki is én rendeltem meg és utólag fizette ki), de természetesen mindkettőt Busan-ban felejtettem, amire csak a vonaton jöttem rá. Azt gondoltam, hogy nem lesz belőle baj, mert kaptam SMS-ben foglalási kódot, majd nyomtatnak nekem új jegyeket a helyszínen. Ahogy Móricka elképzeli. Ez a valóságban természetesen nem így működik, és hamar rá is jöttem, hogy miért. Azért, mert a jeggyel automatikusan beengednek, személyi igazolvány nélkül, ergo én odaadhatom valakinek e jegyemet, az bemegy, én meg azt mondom, hogy otthon felejtettem, és kérek másikat. Ezt megelőzendő szegény finn lánnyal, aki ezek után már egy cseppet veszített a kezdeti lelkesedéséből, várnunk kellett egészen addig, amíg MINDENKI be nem megy a csarnokba. Ezek után egy öltönyös úriember megkérte az operátort (a karóráján keresztül, mint Michael Knight XD, vagy nem, de már nem emlékszem, valami rádió-félén), hogy nézze meg a térfigyelő kamerán, hogy az a két hely, amiről azt állítjuk, hogy a miénk, valóban szabad-e. Szabad volt, ezért bemehettünk. Előtte még készítettem egy kis videot a helyszínről, (ahogy mennek be a többiek....:F), nem mintha bármi különösebben érdekes lenne rajta:

Lévay Szilveszter-papa külön erre az alkalomra írt egy dalt Junsunak (aki az itteni "(majdnem) mindenki kis kedvence" :3), s ezt remekül elő is adtak együtt. Nagyon nagyon szép volt, nekem borzasztóan tetszett. Van róla felvételem, úgyhogy ide is felteszem, miért is ne. :) (MP3-ban jobb a minősége, ez a video-konvertáló teljesen tönkreteszi. :S)

Ezen kívül eljött egy híres német Musical-színész is, Uwe Kröger, aki szerintem annyira totál jófej, és jó előadó, hogy magával ragadott teljesen ő is. Kapásból szájon puszilta az összes koreai énekesnőt. :D Megkérdezi a mellettem ülő ember, hogy ilyet Németországban lehet? Hát mondom ott nem, viszont itt igen. :D:D:D Mert a koreai nők biztos nagyon komálták a nagy szőke herceget. :p

Másnap este találkoztam Dittivel és a Verával. Szöulban épp tűzijáték volt és azt mentünk el megnézni. Bár ne tettük volna, mert ha 1 millió ember nem volt ott, akkor egy sem. Én ennyi embert egy helyen még nem láttam. Szöulban eleve tömegiszonyom van, utólag már nem is tudom elképzelni, hogy ott éljek, bár ha nem a belvárosban vagy, akkor azért nem olyan vészes a helyzet, de nekem mostanában, ha felmegyek, mindig liftezik a gyomrom.

Egy fincsi és olcsó helyen vacsoráztunk. Szerencsére velük (Edittel meg Verával) lehet ilyet is, koreaiakkal nekem kizárólag drága helyekre sikerül mennem (ami nem attól drága, hogy színvonalas, hanem csak minden ok nélkül), ahol persze mindent közösen kell kifizetni, még azt is, amit nyilvánvalóan nem én fogyasztottam el. Ez az én kis beosztós lelkemnek nem örömteli megoldás, ugyanis a számla nagyrésze általában alkoholos italokból jön össze. Én ugye nem iszom, és azért nem szívesen fizetek, hogy más berúgjon. Ennél fogva nem szívesen megyek túl gyakran koreaiakkal szórakozni. Néha belefér.... Meglehet, hogy ez az egyik oka annak, hogy nincs olyan húde sok koreai cimborám, de úgy vagyok vele, hogy ilyen áron nem kell. Az igazi barátság úgysem ezen múlik, felszínes haveri viszonyokra pedig nincs kifejezetten igényem.

A szombat éjjeli illetve vasárnapi történések (miután Dittiékkel elváltunk) remekül tükrözik mindezt. Kábé éjfélre elértem egy újabb találkozó helyére, ugyanis egy ismerősöm ismerőse felajánlotta, hogy náluk alhatok, ha Szöulban vagyok. Mikor odaértem a megbeszélt metrómegállóhoz, ők már javában vacsoráztak, szokásos koreai módra közös edényből, sok itallal, stb. Mondták hogy egyek csak nyugodtan. Oh hát gondoltam, épp most vacsoráztam, nem fogok enni. Nem mintha nem nézett volna jól ki a cucc és szívesen megkóstoltam volna, de ha egy falatot is beleeszek akár, az már magával vonja, hogy fizetem az összes kaja és összes pia rámeső részét, úgyhogy inkább nem ettem egy falatot sem. Jó akkor ott elvoltunk egy darabig, aztán mentünk kifelé. Kérdezték, hogy szeretem-e a csirkét, mondtam hogy persze, erre mondták hogy jó mert vehetnénk aztán közösen megesszük. Hát gondoltam jó, ha már vacsoráztak, akkor sok ugysem kellhet nekik, és hatan voltunk így a rámeső rész sem lehet majd annyira borsos, gondoltam én. Tévedtem. Lehúztak 10.000 wonnal (2000 ft-tal) a csirke meg az üditő meg az összes szarság miatt, amit még összevásárolgattak. Úgy, hogy már tulajdonképpen senki sem volt éhes. Kifiezettem, mert nem lehet olyanokkal összeveszni, akiknél éppen sziveségből alszol, de hozzá kell tegyem, hogy a nyilvános fürdő, ahol én aludni szoktam, mikor Szöulban vagyok 7000 won (1200 ft kb) egy éjszakára, szóval akkora szívességet azért nem tettek.

A lány, akinél aludtunk, angoltanár volt, és tudott is valamilyen szinten beszélni angolul, de nem nagyon tette, a többiek sem, és ez nem is lett volna baj, mert elvileg azért lennék itt, hogy koreait gyakoroljak, csakhát egyikük sem vette arra a fáradtságot, hogy velem beszélgessen. Órákon keresztül cseverésztek mintha ott sem lennék, vagy persze tudták, hogy ott vagyok, de nem tudtak igazából mit kezdeni ezzel a szituációval. Én nem tudtam követni azt a fajta hadart, szleng koreait, amit anyanyelvűek egymás közt beszélnek, ők pedig nem hozták meg azt az áldozatot, hogy velem foglalkozzanak.

Reggel (vagyis dél körül) elmentünk ebédelni. Én ebédre nem szoktam sokat enni (inkább vacsorára), és még nagyon bennem volt a tüske az előző nap esti lehúzás miatt (ami egyébként nem lehúzás volt a részükről, csak én éreztem annak, de hiába csürjük-csavarjuk a dolgot, a vége akkor is az, hogy én annak éreztem). Úgyhogy nem ettem megint a közös ebédből, csak vettem egy kis háromszög kimpap-ot a közeli boltban, de aztán nem nagyon volt étvágyam, így azt sem ettem meg rögtön. Van egy olyan érzésem, hogy utoljára lógtunk együtt azzal a társasággal. :p

Na, ami viszont jó hír, hogy kaptam új mentort a suliban (nagy könyörgésemre, hogy nekem kell), és aranyos lány, tényleg segít, amiben kérem. Hétfőn a nyelvészet vizsgámra például kölcsönadta az elektronikus szótárát, mert azt azóta sem vettem. A vizsga ennek ellenére részben meghaladta a képességeimet. Nem az anyaggal volt a baj, azt értettem én, sőt sokmindent már eleve tudtam az előzetes nyelvészeti tanulnányok révén, hanem inkább azzal, hogy minden szakszót, definiciót, ábrát, levezetést, példát, stb koreaiul kellett (volna) megtanulni, és hiába éreztem a vizsgán, hogy igen, ismerős a szó, de hogy az-e, amire gondolok, vagy keverem a másik 687 fogalom valamelyikével, arról nem voltam mindig százszázalékosan meggyőződve. A szótár meg ugye segítség valamilyen szinten, dehát abban sem nyelvészeti szakszógyűjtemény van, szóval a vizsgának az 50%-ára kb nem írtam semmit.:( Utolsónak adtam be a lapot, ha kétszer ennyi idő lett volna rá, nekem akkor is kevés lett volna, viszont a professzor bácsi tök aranyos volt (ugyanaz volt, aki felvételiztetett, plussz múlt félévben a hanja órát tartotta, Park Yuri-nak hívják), azt mondta, hogy ne aggódjak, nem lesz szigorú. :-)) És utána még beszélgettünk is egy kicsit. Mikor ilyen kedves tanárokkal van dolgom, akkor mindig úgy örülök, hogy ide járok.

Holnap is lesz egy vizsgám, szerencsére (kötelező) angol, úgyhogy nem kell annyira izgulnom miatta.

Az jutott eszembe, hogy tavaly nyáron, mikor Nóriék itt jártak, nem is postoltam semmit az Olimpiai Park-ról, mert odáig már nem jutottam el a blogolásban. Ezt most bepótlom. :)

Ez a kép azért nagyon érdekes, mert a dél-koreai és a magyar zászló pont egymás mellett helyezdeknek el, és ez így is van rendjén~ :3 :D

T.I. és a felesége

2010-10-17T02:53:00.006+09:00

Hát ennyit arról, hogy minden feka reppernek bombanője van. Ariána ezen méltatlankodott éppen XD

IGÉREM, hogy nemsokára (hétfőn vagy kedden) fogok postolni egy normálisat, de mivel hétfőn vizsgázom nyelvészetből, nem tudok nagyon erre koncentrálni most. Annyi mindent szeretnék írni, hogy nem tudnám fél óra alatt összedobni a posztot, inkább vizsga után megírom majd normálisan. Csak valami életjelet akartam már adni^^ CSÓK!

>:P

A 범어사 Beomeosa és a 충렬사 Chungryeolsa Templom

2010-09-28T00:28:00.014+09:00

A múlt hét jobbára a kirándulás jegyében tellt. A Csuszok nevezetű koreai nemzeti ünnep ugyanis pont három darab hétköznapra esett. (Erről az ünnepről egy éve bővebben is meséltem, vissza lehet nézni, ha valaki lemaradt róla^^) A maradék 2 napon semmilyen tanárnak nem volt kedve órát tartani, úgyhogy lett egy szabad hetünk.

Kedden elmentünk Péterrel egy nagyon szép és méltán nevezetes buddhista templomba, amely Busan északi részén helyezkedik el. Az egyes metróvonal 33-as megállójától (ami pont a végállomás előtt van egyel) lehet oda eljutni, a metrómegálló is a templomról kapta a nevét egyébként. A metrótól busz felvisz a templomhoz 10 perc alatt. Hálistennek aznap nagyon szép időnk volt, így jó képek készülhettek.

Tulajdonképpen csak sétálgattunk a templom-együttes területén, és megpróbáltunk megörökíteni minden arra érdemeset, így különösebb sztory-zás nélkül csak kicsit kommentálom majd a képeket. Hát akkor lássuk a medvét. :d

Hegyek és kolostorok:

Ilyen meleg volt...

Egy gyönyörű kapu. Tisztára Tomb Raider-feeling :p

Templom és a hozzávezető lépcső.

Még a járólapok is díszesek.

Hát nem édesek?:)

Buddha a díszítésen

A közeli erdőszél

Készítettem egy videót is, azon mégiscsak jobban átjön a hangulat^^

A buszunk visszafelé (csak úgy...:p)

Ezután ettünk, mert éhesek voltunk, és nagyon jól esett. :p Leszek olyan gonosz és erről is prezentálok képet :D

Nem volt késő, maradt még annyi idő a délutánból, hogy elmenjünk egy másik templomhoz is, aminek számomra rejtélyes kiejtésű neve van (Chu-blablabla - a videon, amit majd láthattok, kiejettem valahogy, de ez nem követendő példa o.@ Sőt azóta úgy gondolom, hogy kifejezetten téves^^;;;) Az egyes metróvonal Dongnae állomásától vitt oda busz. Mivel ez a templom eleve kisebb, és jobban bent van a városban, egyészen más a hangulata. Igaz, a felvételeken az is közrejátszik, hogy kicsit beborult már, mire odaértünk, meg sötétedett is. Google-ban utánanéztem, és kijelenthetem, hogy lehet erről a templomról kifejezetten jó képet is csinálni, nekem akkor ennyire tellett:

A bokrok ott is fodrászhoz járnak =D

Video:

Ezt pedig külön Péter kedvéért:

Bae Yong Joon FÉRFI! ITT vannak is róla további képek. Hogy elhidd^^

Napocska

2010-09-19T22:30:00.013+09:00

A nap itt mifelénk kitartóan sütöget, amit nagyon jól tesz, mert én szeretem a meleget ellenben ki nem állhatom a hideget. Nappal 27 fok van, ami éjjel lehül 24-re. :p Úgyhogy most (nem) kicsit örülök, hogy itt vagyok és nem Pesten. Csak ugye központilag blokkolni kéne Dél-Korea összes légkondicionálóját és ventillátorát. (Ez most nagyon IRIS-esen hangzott! ^O^) Más már nem kéne a boldogsághoz.

Pénteken voltunk egy ENSZ-tememtőben Péterrel. Angolul az ENSZ-t úgy mondják, hogy UN vagyis United Nations, és a koreai háború idején (1950-53) számos országból küldtek csapatokat Dél-Koreába (mi akkoriban kizárólagosan Észak-Korea oldalán álltunk, szóval nem küldtünk ide senkit.)

A Busani zöld metró Daeyeon állomásán kell leszállni, és onnét 10-15 perec séta az emlékkert. A Kulturális Centrum közvetlenül a tőszomszédságban van, így azt is megnéztük, de igazából azon nem volt mit nézni, mert csak egy nem túl szép épület egy átlagos kerttel.

A temető bejáratánál egy katona megkérdezte, hogy honnan valósiak vagyunk. A magyar elfogadható válasznak bizonyult, mivel beengedtek. Belépés után rögtön tábla figyelmeztet:

SZÁJZÁR!
Aki hangosan pofázik, azt lelőjük

A sírok maguk így néznek ki:

A hangszórókból ezen a részen folyamatosan gyászindulók mennek, ami nem túl szívderítő. Ellenben ilyen szép fák övezik a területet.

Aztán elmentünk a parkosabb részekre, ami viszont nagyon gyönyörű és egyben jó hangulatű is volt. Egy kis ízelítő:) Tavacska pálmafával:

Ezen a hídon át is lehetett menni egy kis szigetre a tó közepén (ezt onnan fényképeztem)

Arany apánk (kezében) tartja a napot

A török csapatoknak felállított emlékteremben volt egy rövid ismertető Törökországról. A nyelvi kérdést a közetkezőképpen vázolták fel:

(A török nyelvet 220 millió ember beszéli, mellyel a világ 5. legszélesebb körben használt nyelve. A mai török nyelv a 11. században alakult ki egy török diakektusból, s a finnel, a magyarral és a koreaival együtt az altáji nyelvcsaládba tartozik.)

A szabadság madárkái

Virágzó fácska

Fa párocska pompás frizurája

Rend a lelke mindennek =)

Azon nemzetek zászlói, melyeknek katonái (déli oldalon) elestek a koreai háborúban

Mivel lehetséges, hogy esetleg olyanok is olvassák a blogomat, akiknek nem fő szakterületük a koreai történelem, elmesélem, hogy 1953-ban Észak- és Dél-Korea fegyverszünetet kötött, ami azóta is érvényben van (57 éve), ugyanis békét azóta sem kötöttek. Ennek következményeképpen a dél-koreai fiúkák (általában az egyetem első vagy második éve után) bevonulnak 2 évre katonának. Én sok srácot kérdezgettem róla, hogy milyen volt a kiképzés. Egy nagyon szűk rétegnek kifejezetten kedvére volt (ők szerencsések), megint egy szűkebb kisebbség kifejezetten negatívan élte meg és nem is akar rá emlékezni, a többség viszont úgy nyilatkozott róla, hogy bár nem volt könnyű megszokni, de jó tapasztalat volt. (Kb 20-25 ember véleménye alapján...)
Észak-Koreában a sorkatonaság nőknek 3 év, férfiaknak 7. Nyilvánvaló okokból kifolyólag észak-koreaival még nem volt lehetőségem beszélni ilyesmiről.

Hazafelemenet kaptam le ezt a csodát (nem mintha nem lehetne sok helyen látni, igazából bárhol fényképezhettem volna): KIMCSI HŰTŐ, mert a kimcsi akkora nagy úr, hogy neki külön hűtő jár ^^

Egy MÚÚÚ anyunak, mivel ő is MÚÚÚ =D (oroszlánt és kost egyenlőre nem találtam, mivel itt a tigris meg a sárkány a divat, de majd posztolok helyette valami egyéb nagymacskát egyszer^^)

Úttalan utakon gyalogoltunk hazafelé vagy 2 órán keresztül, és még így is buszra kellett szállnunk végül... (Busan hatalmas)

A tegnapi elveszettnek hitt képekből....

2010-09-18T01:35:00.016+09:00

ma hirtelen visszajött egy pár darab. Nem az összes, és sajnos megintcsak nem azok, amiken rajta vagyunk, de azért vannak köztük nagyon szépek. Ne kérdezzétek, hogy hogyan sikerült mindez; ma is fotózgattam, és egyszercsak észrevettem, hogy a régi képek közül is rajta van néhány a memóriakártyán. Még reménykedek, hogy ilyen rejtélyes módon a többi is előkerül, de igazából erre már nagyon minimális az esély. :p Addig is, amik most előjöttek^^ A helyszín továbbra is a Taejong egyetem 태종대 parkja.

Hogy egy kicsit meséljek is, ma reggel óra előtt voltam fodrásznál, és kiegyenesíttettem a hajamat. :) Az az eljárás neve, hogy Magic Straight. Én is kíváncsi voltam, hogy hogyan csinálják - most hogy már tudom, elmesélem nektek is. A fodrász néni kivasalta a hajamat először nagyon alaposan, sokkal több ideig csinálta, mint általában, utána pedig ráöntött valamelyen vizet, ami tartósította ezt az állapotot, pár percig rajta hagyta, aztán pedig lemosta az egészet. Nagyon jól sikerült, és arra lehet számolni, hogy fél évig megmarad ilyennek. Majd még egységesíteni kell a színét, de nem lehet egyszerre ennyi mindennek kitenni a hajat, így azt majd talán két hét múlva. A fodrász néni mindig tesz rá ápoló pakolást is kezelés előtt, hogy ne érje annyi károsodás, és nagyon szép is lesz tőle. Koreában tényleg annyi minden jó kezelés van hajakra, hogy az ember lánya nem tud neki ellenállni (jó, gondolom Magyarországon is van, de itt jobban promótálják...)

Ma voltunk egy ENSZ-temetőben, legközelebb majd arról mesélek. :)

Üdvözlet Demszky-től ^.^

2010-09-17T01:38:00.007+09:00

Voltunk ma Péterrel egy csodaszép parkban (amely a Daejong Egyetemhez tartozik), de sajnos a képeim nagyrésze rejtélyes módon elveszett. :S Egy nem jól sikerült képet szerettem volna letörölni, ám törlés helyett kiírta, hogy fájl hiba. Mikor lapozni próbáltam, a többi képre is ugyaezt írta ki. Kikapcsoltam a gépet, majd újra be, akkor már üresnek jelezte ki a memória-kártyát. :SS

[Péter javaslatára itthon letöltöttem az internetről egy úgynevezett fájlmentő programot, ami vissza tud hozni még adatokat memória-kártyáról, ám sajnos ez sem vezetett semmilyen eredményhez. Igazából nem arról van szó, mert el lehet még menni oda újra, de annak a napnak a hangulata már nem jön vissza azokon a képeken, amiket esetleg utólag csinálok.]

Az adatvesztés után készített képekből tudok felrakni csak párat. Ezek -már sötétedéshez közeledvén- nem annyra különlegesek, mint amik elvesztek (sajnos), ráadásul egyiken sem vagyunk rajta, dehát ez van....:p

Egy cukker kis sziget, ami annyira jelentéktelen, hogy még a japánok sem követelik magukénak (pedig hát megtehetnék..)

Rízstermesztésre nem alkalmas.

Sziklasziget a part közelében (jé, ki sem találnátok, ha nem írom oda, igaz..? lol)

Anya gyermekeivel (állítólag, bár én inkább apának nézném...o.@)

Azonosíthatatlan egyhelyben álló tárgy

Csikóhal :D

Világító-torony dél-koreai zászlóval

Besötétedett...

Visszafelé még mászkáltunk egy kicsit a Nampodongon (meg vacsiztunk is:p), mikor is Péter észrevette, hogy ki van téve egy magyar üdvözlőtábla az utca kellős közepére. (Érdekes, én sosem vettem észre, pedig heti szinten járok arra o.O)

Közelről így néz ki ^^

Egyébiránt jól vagyok, minden rendben van. :) Elkezdődtek az órák. Van, amelyik kifejezetten tetszik, bár beismerem, hogy néha visszavágyom a nyelviskolába (nem a mindennapos korai kelés hiányzik, hanem hogy koreait tanulhassak, nem pedig koreaiul valamelyen egyéb tantárgyat. Bezzeg mikor ott voltam, akkor meg abból volt már elegem, dehát ilyen az ember... Nah azért nem olyan rossz egyetemre járni. :))
A szabadidőm legnagyobb részét Ariánával (vagy amíg itt van, Péterrel) szoktam tölteni. JunYoung-gal is szoktunk találkozni kb hetente egyszer, ő volt a mentorom előző félévben, de megmaradt a kapcsolat azon túlmenően is szerencsére.

Tamami sajnos nem jött vissza már erre a félévre Busanba tanulni. Hiányzik is rendesen (bár így, hogy van facebook, meg email, azért sokkal jobb, mégis lehet tudni, hogy mikor mit csinál a másik...^^). Beszéltünk párszor telefonon, sőt telefonon még az anyukájával is beszéltem, és szeretnék, ha meglátogatnám őket Japánban, mielőtt hazautazom karácsony előtt. Nem mintha nem szeretnék menni, csakhát a pénz... De nagyon kedves tőlük, hogy hívnak, egyszer majd biztosan megyek még, ha nem is idén.... Az viszont elég valószínűnek tűnik, hogy Tamami jönni fog Magyarországra jövő nyáron, úgyhogy találkozhatunk legkésőbb akkor. :)

Egyébiránt meg jelentkeztem a másik fajta koreai nyelvvizsgára (ami nem TOPIK, hanem KLPT) október végi időpontra. Erre a koordinációs irodában is lehetett, mivel Busan-ban pont a mi egyetemünk rendezi ezt a fajta vizsgát. Remélem jobban fog sikerülni, mint tavaly (najó, ezt vegyük úgy, hogy le sem írtam...)

Szombat éjjel

2010-09-12T05:22:00.009+09:00

Annak lenne értelme, hogy ha már nem tanulok, nem alszok és nem is bulizok, akkor legalább blogot írjak. Ebből a felismerésből születik most ez a bejegyzés. :D

Noshát az előző írományomra utalva, nem sikerült sajnos nyelvvizsgára jelentkeznem, úgyhogy nem megyek (TOPIK-ra legalábbis biztosan nem). Nem mintha feltétlenül kéne valamihez, ez csak amolyan önellenőrzés, illetve hátha kell majd valamihez címszó alatt menő projekt lett volna. Sebaj, majd legközelebb. Mondjuk ha újra születek Active-X vezérlőként. :p

Egyéb más dolgokat viszont sikerült elintézni. Összeállítottam például egy órarendet. Hétfő-kedd-szerdán ugyan kilencre menős (ennél korábban itt nincs semmi), viszont este pl nincs órám, ami örvendetes dolog, ugyanis a koliban ezúttal mindenképpen be kellett fizetni a kaját. Ha pedig már befizettem, akkor nem szívesen tartózkodnék vacsoraidőben máshol, megaztán a korai órák némiképpen indíttatást adnak arra, hogy felkeljek reggelizni (másképp azt is átaludnám). Nem nekem való ez az életforma, valljuk meg, dehát azért messze nincs okom panaszkodni. Hétvégén alszom eleget. (:

Vagy egy hétig tök beteg voltam, pedig még éjjel is 30 fok van, csakhát az ember nehezen viseli a légkondit, meg a 85%-os páratartalmat (felváltva) 2 hónapnyi magyarországi tartózkodás után, ahol a teremtő megkímélt bennünket eme fenti, egészségre és közérzetre egyaránt káros kondícióktól.

A hajsütővasam egyetlen használat után mondta be az unalmast (nem egyszer használtam, csak mióta visszajöttem, először), nem tudom, hogy meg tudják-e javítani valahol, bár őszintén szólva mióta rövid(ebb) a hajam, azt még beszárítani is van türelmem, és úgy sem áll annyira rosszul, szóval nem hiányzik annyira a vasaló.

Ami a beszárítást illeti, volt nekem ugyan hajszárítom, de haladni kell a korral, így vettem az LG-nél egy szuper-szónikus fésűvel ellátott hajszárítót, amit a NASA-val közösen fejlesztettek ki, és Anettka is ezzel szárította be a haját ürrepülés előtt. Olyan szép ez a masina, hogy ha elromlik, múzeumba ki fogom állítani.

Vettem ezen kívül egy (pontosabban két) jegyet egy Musical-estre október 8-ára a Seoul-i Olimpiai Park XYZ csarnokába (majd pontosan utánanézek hogy hová, ha aktuális lesz). Egy finn lánnyal megyünk, aki a KyungHee-n tanul Szöulban. Ennek a Musical-estnek az a különlegessége (legalábbis számomra), hogy Lévay Szilvester nevű zenész / zeneszerző bácsi, aki sok jót alkotott már életében, eljön ide 4 napra és az ő musicaljeiből (Mozart, Elizabeth, stb.) fognak előadni dalokat itteni énekesek. A legnagyobb híresség Kim Junsu lesz, joggal feltételezhető, hogy a jegyvásárlók 99%-a miatta vett jegyet. Többek között én is. (Én persze valamennyi részben Szilveszter bácsi miatt is, a koreaiaknak gondolom az ő személye közömbös volt). Íme a plakátja:

Egyébiránt csütörtök óta itt van Busan-ban egy kedves fiatalember, Mátrai Péter, aki szimplán túristáskodni jött Koreába egy hónapra, és mivel neki is elkél a segítség, hogy merre érdemes menni, mit érdemes megnézni, nekem pedig jólesik a magyar társaság, így sokat lógunk együtt mostanában. Valószínűleg következő hét végéig marad Busan-ban, de majd még meglátja. Ma voltunk néheny szép / nevezetes helyen, és csinálunk képeket is, néhányat azokból berakok akkor most. :)

A Yongdo Parkban pöffeszkedünk. :D

Kartonból van, de én azért szeretem. <3

A Jagalchi kikötőben....

Ehhez vajon mit szólna az ANTSZ?:P

A Gyémánt-híd (KwangAnTaeGyo) éjjel.

Nade kezdem az elejéről.....

2010-09-01T04:55:00.003+09:00

Vasárnap délután 3-kor indult volna a gépem a Ferihegy 2B-ről (orosz sugárhajtású vadászgép, melyet Clint Eastwood gondolattal vezérel), de néminemű malőr folytán azzal nem tudtam elmenni. (Lekéste volna ugyanis a csatlakozást...pedig sugárhajtású....nem is tudom, hogy lehet ez. ^^;;) Felajánlották, hogy este mehetek egy másik légitársasággal, igenám, de ez Koreába másnap délUTÁNi érkezést vont maga után délELŐTT helyett. Busan-ba pedig nem két perc eljutni a reptérről, még ha a leggyorsabb variációt nézzük is (KTX), akkor is mininum 6 óra, mert ugye a reptérről Szöulba, ott vonat, és még Busan-ban is az állomástól el kell jutni a koliig - kapuzárásig. Olyan illúzióim nem is voltak, hogy bárkit az irodában találok késő este, dehát már csak abban reménykedtem, hogy legalább a koliba beenged majd egy őr.

Így hát Alitáliával mentem Rómáig és a beszállásnál találkoztam egy koreai fiúval, aki Dunaújvárosból ment éppen haza két hétre Szöulba. Aranyos volt, beszélgettünk kicsit. (Aztán átszállásnál is összetalálkoztunk, mert ugye ugyanarra mentünk, szóval nem volt nehéz. :)) Ő ilyen nagy világjáró és jövőre Indonéziába fog menni (pontosabban küldi a cég). Az olasz gépen nem adtak enni, amit nehezményeztem, viszont (!) (HATALMAS FELKIÁLTÓJELLEL) annyira de annyira helyes légiutaskisérők voltak, hogy őket is elfogadtam volna vacsorára. o.@ Én nem is gondoltam, hogy az olaszok jól néznek ki. Meg mellettem is egy tök helyes olasz ült. Hát szóval azért eltelt az a két óra Rómáig. XD A római reptéren vettem egy finom szendvicset nem mondom meg, hány euróért, de aki jó matekból az kiszámolhatja. Ha a Super Junior tagjainak létszámához hozzáadunk hármat, és elosztjuk néggyel, akkor az pont annyi lesz. :p Drága volt, mi?

Rómában kellőképpen bonyolult átszállás után felszálltunk egy Korean Air gépre, ami 40 perec késéssel el is indult. Viszont rögtön kárpótolt azzal, hogy kaptunk fincsi pibimpapot, és kaptam egy fejhallgatót is, aminek segítségével remek zenerepertoárból lehetett előbűvészkedni jobbnál jobb számokat. (Nekem ennyi voltaképp elég, kaja és koreai zene, ez ilyen vegetatív életmódhoz pontosan megfelelő. Az MP3-om lejátszóm zsinorját sajnos pont megrágta a cica utazás előtt - ő így búcsúzott el^^, így azt nem tudtam volna használni...) Később néztem egy filmet is (Beautiful Mind, ami az egyik kedvenc filmem), aztán valahogy elaludtam. Leszállás előtt még megreggelizettek, én tojást kértem, de lehetett volna kérni zöldteás kását is, amit nem kockáztattam meg. :-))

Nagynehezen megérkeztünk Koreába, és ezt meg kell mondjam, hogy nagyon nagyra értékelem, de 2 hónap után, (amikor nyilvánvalóan nem fizettem egy fia számlát sem) még mindig működött a telefonom. Felhívtam Ariánát, aztán Kwont és mondtam hogy késő este érkezem, csak még a reptéren vagyok.

Busszal elmentem a KTX állomásra, KTX-el le Busan-ba, aztán onnan taxival a koliba. Ez a taxis is (dehát tényleg az ember már fel sem veszi, mert mindegyik ugyanazt a műsort fújja), kielemezte, hogy én mennyibe kerülök a szüleimnek, hogy külföldön tanulok, biztos gazgadok vagyunk. LOL Nem akartam felvilágosítani, hogy az ő adójából vagyok itt (lévén ez egy koreai állami ösztöndíj), mert lehet, hogy akkor kidob a taxiból. XD Nah egyébként nem rosszindulatúak, csakhát ilyen jellegű okfejtésre nem hiszem hogy túl sok utas kíváncsi, ennek ellenére Ariána is állandóan ilyenekbe botlik. Teszem azt, példának okáért, megyek taxival a reptérre, és akkor én rögtön gazdag vagyok, ha van pénzem repülőjegyre, honnan van ennyi pénzem. xD

Megérkeztem a koliba és van egy tök aranyos új őrbácsi, aki be is engedett. Sajnos a régi (akit nem szerettem), ő is megvan még, de annak a helyére, aki olyan semleges volt, most jött egy nagyon kedves. Szóval most úgy kábé kiegyenlítik egymást^.^

Ariánával tök sokat beszélgettünk este, megint vele fogok együtt lakni. Sőt már lakok is. :p

Másnap bementünk Park Hyeon Ju irodájába, aki március óta az új koordinátorunk (azóta Kwon koli-ügyintéző lett), és kaptam tőle egy szeretetcsomagot. Egy levél volt az, benne egy figyelmezetetéssel az ösztöndíj-bizottságtól, hogy a 68%-os átlag nincs éppen 70% felett, úgyhogy nem ártana, ha ezentúl jobban koncentrálnék a tanulmányi eredményre. Mindez az angol miatt, remek. Na mindegy, az ilyen első figyelmeztetésnek gyakorlatilag úgysincsen különösebb kövezkezménye (majd a másodiknak lesz xD). Valamint mondta Miss Park, hogy pénteken kapunk ösztöndíjat, amit már alig várok. :D

Aztán kérdeztem tőle, hogy tudnék-e jelentkezni nyelvvizsgára, mondta, hogy interneten minden további nélkül.

Ezek után elmentünk enni, mikor is felhívott a volt mentorom, JunYoung, aki azóta megjárta Angliát, hogy nem találkozunk-e, és miért is ne alapon találkoztunk hármasban a belvárosban. Jót dumálunk meg ittunk egy bambit. :D Éjfélre értünk vissza a koliba, aztán két órán keresztül próbáltam a nyelvviszgára regisztrálni, sikertelenül, végül pedig megírtam ezt a bejegyzést. Még lenne éppen dolgom internetes időelverés terén, előszöris szeretnék 12-én Hallyu koncertre menni, meg színházba, meg órarendet sem ártana összeállítani (így fontossági sorrendben utolsó helyen xD), dehát ebből ma már nem lesz semmi, mert lehúzom a rolót, és majd holnap újult erővel húzom fel magam ismét^^

Addig is ölelek mindekit!

안 됩니다

2010-09-01T03:43:00.000+09:00

Írok akkor blogot. :)

Noshát két hónapnyi többé-kevésbé pihenés után visszajöttem Koreába, amely ország sajnos számomra erősen összefonódik a stressz szó fogalmi tartalmával, mondjuk úgy hogy ez a világnak a stressz gócpontja és én most pont itt vagyok.

Most per pillanat az a bajom, hogy 2 órán keresztül próbáltam regisztrálni TOPIK vizsgára (az egyfajta koreai nyelvvizsga), amelynek holnap van a regisztrációs határideje, és egyszerűen nem tudok. Mert minden lehetőség csak koreaiaknak elérhető, koreai ilyen olyan amolyan kártyák, számok, kiváltságok segítségével, ami persze a külföldinek nem adott. Persze színházjegy-vásárláskor is erősen meggyűlik az ember baja, de fogjuk rá, hogy színházba elvileg többségében koreaiak mennek, ellenben koreai nyelvvizsgára gondolom nem nagyon, szóval ezek a regisztrációs díj fizetési módok nekem teljesen érthetetlenek. Ezen kívül semmit nem tud megjeleníteni, ilyen vezérlő kell, olyan vezérlő kell, lefagy, újraindul, nem jeleníti meg a karaktereket, ilyen hibaüzenet, amolyan hibaüzenet, egyszer elfogadja a fényképemet, másszor nem. Tényleg minden variációt, opciót, beállítást, az égvilágon mindent kibróbáltunk Ariánával, az én gépemen is, az övén is, Explorerrel, Firefox-xal, Xp-vel, Vistával, és nem lehet. Egyszerűen nem.

Valamint mégvalamit nem lehet, manuálisan regisztrálni. DX Csak interneten, hogy az ember ne tudjon.

JAPáN ~Harmadik nap~

2010-07-13T07:52:00.008+09:00

Nem tudom palástolni, hogy mennyire jól érzem magam itthon. :D Ez most nem bármiféle külföldi tartózkodás ellen szól, egyszerűen túl sok volt a jóból, és másfél hét után sem sikerült betellnem az itthonlét örömeivel. De vágjunk akkor a dolgok közepébe, folytatom is a beszámolót Japánról.

Ott hagytam abba, hogy második este Tamami apukája főzött nekem. Harmadik nap, ami hétfő volt, ellátogattam az Osaka-i magyar tanszékre. Japánban csak az Osaka Egyetemen van magyar szak, így mondhatjuk, hogy sikerült jó városba kerülnöm. Leírom ide, hogy hogyan lehet legegyszerűbben eljutni, hátha valaki egyszer majd szeretne oda ellátogatni.

A cím: Osaka-fu, Mino-shi, Aomadanihigashi 8-1-1
Osaka Daigaku, Gaikokugo Gakubu, Handai Mino-kampusu

A kampusz nem Osaka város közigazgatási határán belül van, de eléggé közel hozzá, egy Mino nevű kisvárosban. Az osakai metró barna vonalának, vagyis K jelzésű vonalának 01-es megállója, vagyis az egyik vágállomása Kitasenri. Oda kell első körben eljutni. Arra kell vigyázni, hogy Awaji-nál, ami a K09-es megálló, szétválnak a metrók, úgyhogy bárhol is szállnátok fel, bizonyosodjatok meg róla, hogy a szerelvény Kitasenri felé megy (a szerelvény elején mindig ki van írva). Engem erre nem figyelmeztettek külön, úgyhogy én ezzel kicsit be is nyeltem elsőre, de szerencsére ment visszfelé is metro (hát még jó, milyen lett volna, ha csak egy irányba megy:D), szóval vissza tudtam menni az átszállóponthoz (Awaji). Íme a Kitasenri megálló:

Fél-analfabéták kedvéért, amilyen például én is vagyok japán nyelv tekintetében, ki van írva jó nagy hiraganákkal is a megállók neve. Hiraganát olvasni körülbelül olyan sebességgel tudok, mint az ovodás kispajtások, de a kanjihoz képest ez még mindig jó, mert azt meg még úgy sem.... ezen kívül ki van írva latin betükkel is, amiért pirospontot kapnak a várostervezők.

A Kirasenri megállóból ahogy kimegyünk, van ott egy nagy buszmegálló, és egész pontosan a 6-os megállót kell becélozni. Ott fel lehet pattanni az 51-es vagy az 53-as buszok valamelyikére, mindkettőnek az egyetem kampusza a végállomása. Nem mondom, hogy olcsó az utazás, mert meglehetősen drága. Sokkal drágább mint Magyarországon, Koreánál meg főleg drágább.

Írok ide egy kis összehasonlítást.
Vonaljegy Koreában (buszra, metrora, mert hogy csak ezek vannak): 1000 won, kb 165 ft. Ha nagyon sokat utazunk, akkor 1300 won, vagyis kb 200 ft de ez olyan esetekre vonatkozik, ahol kb 20-30 megállót utazunk, vagy ilyesmi. Az mindegy, hogy átszállunk-e, a rendszer azt nézi, hogy hány megállót utaztunk.
Vonaljegy Mo-on (mindenre): 230 ft.
Japánban: változó de kb 230 yen, vagyis 580 ft. váááá szóval drága nagyon. És ez csak egy buszjegy. A metróért meg főleg baromi sokat kell fizetni, én egy átszállással mentem 19 megállót, és 450 yenbe került, ami 1150 ft. Csak egy k**** metróút. És akkor összeadjuk a busszal, az már majdnem 2000 ft. Oda-vissza a duplája, vagyis 4000 ft. Tiszta Franciaország. Ott vannak még hasonló transzport árak. :S

Na de félretéve felháborodásomat a csillagászati jegyárakkal kapcsolatban, a kampuszon találkoztam Lacival, aki a magyar tanár az egyetemen. Az irodája a B.épület 311-es szobájában van.

Nagyon rendes, jófej férfi, a feleségével van kinn már 4. éve, és jól beszél japánul is. Én Tamamitól kaptam meg az elérhetőségét, de szívesen odaadom bárkinek, akinek esetleg majd kell. Együtt ebédeltünk, az ebédlőben csatlakozott hozzánk egy kinn tanuló magyar srác is, aztán beültem Laci egyik órájára, amin harmadikosoknak tartott magyar szövegalkotást. Voltak diákok, akik nagyon jól tudtak magyarul. Igazából a csoport összességében nagyon ügyesnek tűn az órán, de Laci később elmondta, hogy ez azért van, mert órán az a kisebbség dolgozik és jelentkezik, aki tud valamit, a többség, aki nem tud olyan jól, az inkább hallgat. Óra után belültünk egy kávézóba vele meg néhány diákkal és magyarul beszélgettünk. Érdekeseket mondtak nagyon. Az egyik lány például, aki nagyon jól tudott magyarul, Kyotoból jár be minden nap. Onnan 3 óra az út, tehát oda-vissza 6 órát utazik minden nap. És miért? Mert állítólag a kollégium nem valami szép/tiszta, és ezért lányok nem igazán szeretnek ott lakni. (Ez nilyván nem minden kolival van így, csak az ő sulijukéval éppen...) Kaptam Lacitól egy hímestojást, amire először nagyon vigyáztam, hogy össze ne törjön, de aztán közölte, hogy nem kell féltenem annyira, mert hungarocellből van. :p Hát ez így elég lehangoló, haha.

Visszafelé úton épp a Kitasenri állomáson voltam, mikor felhívott Tamami anyukája, hogy merre vagyok, mert utolsó este révén szeretnének elvinni vacsorázni. :D Mondtam hogy 8-ra mindenképp hazaérek. Leszálláskor a metrómegállóban észrevettem mégvalami érdekeset:

Ez a jelzés azt szolgálja, hogy reggelente az első szerelvénytől kezdve délelőtt 9 óráig bizonyos metrókocsikba csak nők szállhatnak fel. Nagy a tömeg, és ezzel akarják elkerülni a perverz settenkedőket...:p

Namsoká haza is értem. Az apukának van kocsija, de mivel inni akart, így taxival mentünk. Láttam, hogy Japánban is jobb oldalon ülnek a sofőrök, mint Angliában. Ez is nagyon érdekes. (Koreában bal oldalon....)

A Tennoji megállónál lévő többemeletes állomáskomplexumban lévő egyik halétterembe mentünk. Kiderült, hogy apukának van ott érdekeltsége, ugyanis hobbija a horgászat, és nemritkán ennek az étteremnek is ad el halat. Ki is volt rakva a falra egy kép az egyik óriási fogásáról. :D (Ilyen képük otthon is volt, nem egy.) Én nagyon örültem neki, hogy odamentünk, mert nagyon nagyon szeretem a nyers-halat. Ez itt az étlap:

Tamami apukájával...

...anyukájával...

...és a séf bácsival...

...aki ezt a pompázatos finomságot készítette. 8D

Pont olyan finom, mint amilyen jól néz ki. :p A nyers hal egyébként japánul sashimi (szásimi), koreaiul is megértik így, de van koreai elnevezése is: hwe (회).
A következő képen sake (száké), vagyis japán rízsbor látható, a koreai soju (szodzsu) testvére. Előbbit melegen, utóbbit hidegen szokták fogyasztani.

Ezek itt nagyon különleges finomságok. a baloldali az valamiféle halnak a tojása, de számomra sajtíze volt. (Amitől persze még nagyon finom volt, sőt. :P) A jobboldali pedig hagyományos sajt. Annak kevésbé volt sajtíze érdekes módon. xD (Többször is rákérdeztem, hogy nem fordítva van-e, de válltig állították, hogy úgy van, ahogy mondják, szóval én bízom benne. Egyébként az alakujuk is erre enged kövezkeztetni.)

Ez itt a tempura. Ez fánkszerű bundában kisütött különbözőféle ételeket jelent. Japánban divat így elkészíteni rákot, tököt, padlizsánt, és sokminden egyebet, mindezt szójaszószba mártogatják, ami sós ízt ad neki. Koreában is van tempura, csak ott twigim (tügim)-nek nevezik (튀김). Koreában inkább kimpapot, édesburgonyát, paprikát, és tojást bundáznak be. Szójaszósz helyett pedig csípős paprika-szószba (kuchu-jang-ba) mártogatják.

Desszertnek pedig incsi-fincsi vaníliafagyival töltött ostyát ettünk. :p

Én már totálisan jóllaktam, de jó vendéglátókhoz híven elvittek aznap este mégegy helyre, és ramen-t is ettünk (ez Koreában a ramyun 라면). A koreai verzióhoz képest, ami csípős, a japán ramen az sós, és magyar létemre nekem nyilván jobban ízlett. A ramen-ről nem készítettem képet ott a helyszínen, viszont azóta itthon is voltam a barátaimmal japán érretemben, és rament ettünk, úgyhogy tudok róla fényképet prezentálni. Momotaro ramen^^

Eredmények

2010-07-05T13:20:00.006+09:00

Hazaérkeztem Budapestre pénteken, és nagyon jól érzem magam itthon egyenlőre. :) Ha lesz hozzá affinitásom, akkor még folytatom a beszámolókat, amit Japán kellős közepénél abbahagytam. A hazaindulásig még nagyon sokminden történt és sokmindenkivel találkoztam (épp ezért is nem volt időm blogolni). Időközben egyébként megkaptam az eredményeket az egyetemtől. Odaírtam zárójelbe a tantárgyak témáit magyarul is.

실용영어회화 2.0 조셉 디킨스 B+ 3.5 (Angol beszédgyakorlat)
정보처리개론 2.0 성영태 B+ 3.5 (Infotech)
신입생강좌 1.0 엄정호 P 0.0 (Bevezető óra) Passed/megfelelt
실용한자 1.0 박유리 B+ 3.5 (Hanja - kínai írásjegyek)
인터넷윤리 2.0 곽만연 A+ 4.5 (Internetes etika)
삶과문화와윤리 2.0 김수청 B+ 3.5 (Élet, kultúra és etika)
실용영어연습 2.0 홍신철 F 0.0 (TOEIC - üzleti angol)
세계의음식문화 2.0 이선익 B+ 3.5 (Gasztronómia)
한국문학과세계문학 3.0 윤인로 B 3.0 (Koreai irodalom és világirodalom)

Haljon meg ez a rosszmájú angoltanár, amelyik megbuktatott, pedig 770 pontosra írtam a TOEIC tesztet, ami messze a csoportátlag felett volt. Ennek köszönhetően garantáltan kapok egy figyelmeztetést az ösztöndíjbizottságtól a 70% alatti átlag miatt. Nos ez van. :P

JAPáN ~Második nap délután~

2010-06-23T02:33:00.012+09:00

^O^
Most azért örülök, mert a délutáni helyszínnek tudom a nevét, és ez feljődés a délelőttihez képest. Egy óriási baseball-stadion, rendkívül szexi már kívülről is:

A neve pedig Kyocera Dome, és a gyengébbek kedvéért még rá is van írva. (Igazán ráírhatták volna a délelőtti templomra is a nevét, na mindegy:S)

Egyáltalán nem baseball-meccset nézni mentem oda, bár nem mintha ezt bárki is feltételezné rólam. (Egyszer még tavaly Jázminékkel mentem el baseball-meccsre, de keservesen meg is bántam. Nekem élvezhetetlen volt. :/) Na de visszatérva a Kyocera Dome-ra, koncert volt aznap, méghozzá JYJ, akik régebben TVXQ-ként működtek együtt 2 másik úriemberrel. Most már csak 3-an vannak (megfogyva bár, de törve nem), a népszerűségük ennek ellenére nem csökkent.
Akik még szintén arrajártak:

Előadás előtt lehetett venni pirosan világító botokat, ami a hangulat fokozásásra szolgál. Meg persze lehetett venni mindenféle szuveníreket is, mert a japánok imádják a csecsebecséket. Már kezdek én is abba az irányba tendálni. :D (Amúgy jók a security-s fiúk, nem? ;P)

Ahogy üldögéltem a padon és néztem ki a fejemből, megszólított a mellettem ülő lány (vagyis nő). Mert mint kiderült, ő is anyuka, és Misumi-nak hívják. Ez a kép épp nem a legjobb, sőt valljuk be hogy egyenesen borzalmas, de felrakom, mert mégiscsak együtt vagyunk rajta.

Angolul beszélgettünk, és azóta e-mailezünk is, egyébként Fukuokában lakik, ami délen van (Osaka kb középen, ha Japán térképét nézzük). Küldött egy képet a kislányáról is, Sarasáról. Olyan édesek^^

Kezdés előtt 20 perccel kb be is mentünk. Én sorbaálltam WC-re, és nem akartam bámulni, de észrevettem, hogy az előttem alló nő hangullel ír sms-t (az a koreai írás). Megszólítottam, mert szinte biztosra vettem, hogy koreai, és tényleg az volt. Kérdeztem, hogy honnan jött, és mit gondoltok honnan? Hát Puszánból. :D Szóval lett még egy ismerősöm, akivel ráadásul közel is lakunk egymáshoz. Azóta jobban összebarátkoztunk, és pont holnap délelőtt fogok találkozni vele. Azért délelőtt, mert délután dolgozik. Szóval nem is ártana, hogy aludjak ma valamit, ha nem akarok reggel hulla lenni. De valahogy mindig éjszaka van ihletem blogot írni, nem tehetek róla. :-) Ez a kép nem a sajátom, de így nézett ki a stadion belülről.

Az égadta világon mindenkinél volt világitó botocska. Én nem vettem elő, mert ugyan volt nálam, de gondoltam majd esetleg később. Erre a mellettem ülő lány adott egyet. Nem tudom, hogy lehetnek ilyen kedvesek. Egy ilyen bigyusz 1000 yenbe kerül, ami átváltva 2500 ft, szóval igazán nem olyami, amit csakúgy odaadsz egy ismeretlennek. Mégis ez történt. Egyébként végig mindenki mosolygott rám, aki a környéken ült, gondolom, mert külföldi voltam. Maga a koncert csodálatos volt, körülbelül az első 20-30 percben végig sírtam, mert hát mégiscsak milyen hihetetlen volt ott lenni. Erről most itt külön nem fogok áradozni, azt a megfelelő helyen/megfelelő embereknek már megetettem. :-))

Hazafelé menet tanubizonyságot tettem kivételes tájékozódó képességemről (magyarán szólva eltévedtem), de Mie telefonon útbaigazított, úgyhogy végül szerencsésen hazajutottam. Az apuka ilyen finom vacsorát főzött nekem, és bár ők már vacsoráztak korábban, evett velem mégegyszer, hogy ne egyek egyedül^^ Olyan, mint a Chockito: ronda és finom. :P

JAPáN ~Második nap délelőtt~

2010-06-22T23:21:00.013+09:00

Másnap (vasárnap) délelőtt egy szép templomegyüttest néztünk meg a közelben Miével (nyilván csak nekem volt újdonság). Apuka sajnos vasárnap is dolgozott, nem egész nap ugyan, de délelőtt azért még akadt dolga. Hát ugye szombaton is este 9 körül ért haza, szóval nem irigylem a japán férfiakat. :/
Mivel a lakásuk a Tennoji nevű kerületben van, ezért a templomnak is valahol ott kell lennie, de rendkívüli tájékozottságom sajnos nem teszi lehetővé, hogy a nevét is megmondjam. Ez a bejáratnál:

Szép virágok, amiket (ugyancsak) meg sem kísérlek megnevezni:

Túristák és helybéliek:

Egy szép kapu:

És egy pagoda! Egy ismerősömtől azt hallottam, hogy japánul a pagodát nem pagodának hívják, de hogy ez így van-e vagy sem, azt nem tudom megítélni. Én mindenesetre csak így hívom.

Gyertyával emlékeznek a halottakra (csakúgy mint minálunk):

Egy esztétikus ojjektum:

És egy 30, nem is, 300 ezer literes víztározó:

A Vörös Ördögöket ebben az üstben főzik meg:

Ez vagy virágbolt, vagy nem:

A szerencse forgandó:

Mindezek után senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy semmiféle rálátásom nincsen a japán hagyományos kultúrára. Sajnos. Nem mintha a modernre lenne... De az ember mindig tanul, szóval majd egyszer ezeket a dolgokat is jobban megismerem, remélem.

Hazafelé a környéket fényképezgettem:

Milyen helyes lakása van a robogónak^^

Meg a gazdinak is (legalábbis kívülről):

Utcakép. Járda az luxus, de Koreában sincs ez másképp...

Hello Kitty-s törcsi^^

A végére pedig Amerikai Kerámia, hogy egy kis színt vigyunk a szürke hétköznapokba:

JAPáN o((^-^))o ~Első nap~

2010-06-22T02:42:00.038+09:00

Szeretem Japánt!, ezért igazán megérdemli, hogy egy szép hosszú (folytatásos) bejegyzést készítsek róla sok képpel. Történt ugyanis, hogy ellátogattam a felkelő nap országába, hosszas és kitartó töprengést és szervezést követően. Bárki, akinek van rá lehetősége, menjen, mert tényleg gyönyörű ország. Nekem személy szerint gyerekkori álmom volt eljutni oda, és nem csalódtam benne egy csöppet sem, sőt talán az idő rövidsége és a nagyon kedvező körülmények miatt egészen katartikusra sikeredett ez a kis utazás. Volt ugyanis akkora szerencsém, hogy Tamami családjánál lakhattam ebben a 4 napban (június 5-től 8-ig). De kezdem akkor az elejéről.

Június 5-én (szombaton) repcsi-mepcsivel mentem Puszánból Oszakába a Busan Airlines 'jónevű' légitársaság közreműködésével. 1 óra és 20 (sós)perec volt az út. Mikor megérkeztem, béreltem egy telefont a reptéren, úgyanis a koreai telefonom ott nem volt működőképes (a leggagyibb készülékem van, amit el tudtok képzelni, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a bonyolultabbakat nem tudom kezelni:p), szóval kellett egy telefon, amit Japánban is tudok használni. És lett is. Igazán jutányos áron számolták meg, kb napi 1000 ft (vagy kicsivel több), plussz amit beszéltem rajta. (Telót bérelni egyébként Koreában is lehet, meg szerintem a világon igen sokhelyen, szóval ha jöttök, akkor esetleg érdemes.) Aztán felszálltam egy buszra, ami bevitt a városba.
Indulás előtt persze Tamami mindent elmondott és leírt, hogy mit hogyan kell csinálni, úgyhogy nem is kellett sokat kérdezősködjek. A buszról felhívtam Tamami anyukáját, akit Mie-nek hívnak, és mondtam neki hogy egy óra múlva megérkezem. Ez itt a buszunk:)

És ez itt a kert xD

Mie kijött elém a buszállomásra. Én úgy meglepődtem, mikor megláttam, hogy elsőre el sem akartam hinni, hogy ő az. Sosem láttam azelőtt fényképen, de ahogy így a koreai asszonyokat elnézem, 40-45 felett többségéban már eléggé nagymama stílusba csapnak át, és ha azt vesszük, hogy Tamami 22 éves, akkor ugye az anyukája sem lehet annál sokkal fiatalabb. Ennek ellenére úgy nézett ki, mintha 25 éves lenne. Talán a szemén látszott a kora, de mivel szemüvegben volt, az alapján sem tudtam megállapítani. Sokat fiatalított rajta, hogy hosszú haja volt. (Japánban sokkal tovább hosszú hajat viselnek a nők, mint Koreában.) Mindenesetre olyan aranyos és közvetlen volt, hogy rögtön megtaláltuk a hangot. Jól tudott koreaiul, főleg ahhoz képest, hogy soha nem tanulta anyanyelvi környezetben. tanfolyamra jár hetente egyszer, sorozatokat néz meg zenét hallgat, ennyi. Igaz ezt már 7 éve. Szóval lényeg hogy jól tudott, mindenről jól el tudtunk beszélgetni, és kiderült hogy van sok közös témánk is, meg persze sok olyasmi is, ami neki vagy nekem újdonság.

Hazaértünk, fenn laknak az 5-iken. Nagyon szép, egyszerű lakás. Rendben van tartva, mivel Mie nem dolgozik, hanem háztartást vezet, mint a japán nők többsége. Az apuka is megjött később, ő nem tudott koreaiul, se angolul, úgyhogy vele nem nagyon sokat tudtam beszélni, de azért néhány szót váltottunk angolul, a maradékot meg Mie fordította. Van Tamaminak egy húga is, aki viszont nem volt otthon, mert ő Tokyo-ban tanul jogot, de telefonon vele is beszéltem, mert hát mindenkivel meg kellett ismerkedni^^ Plussz van egy kutyájuk, Robin, aki egy tök jófej állat. Nem minden kutyát szeretek, de ő tényleg aranyos volt.

Olyan fincsi vacsorát kaptam, hogy csak na. (Currys rízst brokkolival :P) Sajnos nem készítettem róla képet, pedig érdemes lett volna. Aztán fényképalbumokat nézegettünk. Ha Tamami megtudná, hogy láttam a meztelen babakori fotóit, akkor lehet zavarba jönne, úgyhogy inkább nem reklámozom neki, hehehe. (Remélem egyébként, hogyha valaha meglátogat minket, anyu nem azzal kezdi majd, hogy az ÉN meztelen gyerekkori fotóimat mutogatja neki >< Bár ezek után megérdemelném, valljuk be. :p)
Azt kell tudni, hogy Japánban főleg zuhanyoznak, de van fürdőkád is, amibe viszont csak tisztán szabad beszállni (mikor már zuhanyoztál), és nem használják minden nap, csak esetenként. Első nap én is fürödhettem jó kis 40 fokos vízben, gondolom megérkezésem örömére^^
Voltam akkora balfék, hogy vittem magammal a Magyarországon vásárolt hajsütővasamat, ami Koreában tökéletesen működik, viszont Japánban nem, ugyanis ott csak 110W a hálózati feszültség. Hát mindegy ez van, azért megvoltam nélküle. Éjjel Tamami szobájában aludtam. Jáááj, de mekkora jót aludtam. Komolyan mondom azóta nem aludtam ilyen jót, mióta Koreában vagyok, valószínűleg mert a kolit áthatja a börtönhangulat. Ott viszont nagyon jó volt^O^ Ezt még a reptéri buszból fényképeztem: naplemente^^

Dórim nálunk ~Part 2~

2010-06-18T01:13:00.010+09:00

Hát akkor folytatom is, mert már 2-szer is 'holnap' lett azóta^^ Szóval mindezek után metróra pattantunk és elfuvaroztuk magunkat Haeundae Beach-re, mert ugye az is kötelező látnivaló. A lányok a helyszínen rettentően divatoztak a gumicsizmáikkal:

Itt pedig a papa megmutataja a gyerekeknek, hogy neki nagyobb lapátja van.

Fapajtás gyökere

Ezt a hidat már láttátok, de olyan szép, hogy biztos nem unjátok még^^

Ezen viszont nem tudok túllépni, hogy WESTIN CHOSUN HOTEL. Mi az anyám kínja az, hogy Westin?

Legfeljebb talán 1 órát töltöttünk itt, mert az idő már erősen kezdett hűvösödni, mi meg kezdtünk erősen éhesedni, úgyhogy újból a metro felé vettük az irányt. Az volt ugyanis a terv, hogy ott találkozunk Ariánával, és az este további részét együtt ütjük el. Ariána meg is jött, és jött vele egy néger fiú is, Anton, aki az itt állomásozó amerikai hadsereg tagja. Szép nagy gyerek^^ Jófej volt egyébként, bár én szinte semmit nem értettem abból, amiket mondott. Együtt elmentünk Kwanganli Beach-re, ami nincs olyan messze Haeundaetől, és azért érdemes éjszaka ellátogatni oda, mert a Kwanganli híd, vagyis a Gyémánt híd olyankor van kivilágítva, és ráadásul váltogatja is a színeit. Nagyon szép. Dórival az előtérben meg különösen, nem igaz?^^

Vagy fél órán át kerestünk hús-sütögetős helyet a parton, mire végre találtunk egyet, de az is jónagy kupleráj volt, hogy majdnem rókázva kifordultunk az ajtóból. Az tartott vissza, hogy nagyon éhesek voltunk már. Nem sikerült sajnos az igazán gyilkos részeit megörökítenem az érkezdének (úgy éreztem, hogy az a pofátlanságnak már a netovábbja lenne), de azért lett 1-2 kép^^ Anton és Ariána:

Hogy nyujtópad mit keres egy étteremben, az jó kérdés. Lehet szabadidejében edz egy sort a szakács

Dekoratív helység. (és ez még tényleg a dekorítív része...:,( )

Az ajtó nélküli WC. Egyébként azon kívül, hogy nem volt ajtaja, ez a típus átlagosnak számít errefelé. Amit külön ki kell emelnem, hogy Koreában a legtöbb helyen nem lehet beledobni a WC-be a papírt, mint ahogy nálunk a koliban sem. Ehelyett rendkívül gusztusos módon kölön szemetesbe kell elhelyezni. :S Na hát ugye az elhelyezéssel nem is lenne gond, az ürítéssel már annál inkább. :OOOOOO

Vacsora után (amit egészen szerencsés módon Anton fizetett) eltaxiztunk a Haeunde-n levő U2 Clubba, ami réééééééééééémes volt. Ilyen retro amerikai bár billiárdasztallal, temérdek katonával, hadd ne folytassam. Átruccantunk inkább KyeongSeong-ba, ahol el is mulattuk az éjszaka fennmaradó részét.

Másnap együtt ebédeltünk meg kicsit nézelődtünk a városban, aztán kikisértem Dórit az állomásra, és hazament. A metrón az állomás felé rendkívüli éber társaságunk volt^^

Legközelebb Japánról mesélek, remélem még a hétvégén sort tudok rá keríteni. Addig is sziasztok!! :-))

Dórim nálunk ~Part 1~

2010-06-16T03:57:00.009+09:00

A vizsgák miatt hetek óta nem írtam, pedig most aztán bőven lett volna miről. Ma írtam meg az utolsó előtti vizsgámat, egy van még pénteken, de az hanja (hagyományos kínai írásjegyek). Mivel csodákat tenni úgysem tudok ezügyben, annyira nem feszélyez.

Ott tartottam múltkor, hogy Pálffy Dóri kedves kolléganő jött meglátogatni a várost (és engem) múlt előtti előtti pénteken (május 28-án), amely hétvége igazán jól sikerült^^ Ő egyébként most Cheonan-ban tanul koreait, a Seonmun Egyetemen, amely oktatási intézmény arról híres-nevezetes, hogy a koreai Unification Church (Egyesítési Egyház) irányítja, ami egy elég érdekes felekezet. Nem szívesen bocsájtkozok összehasonlítgatásokba, de ez a szekta valahol a Szcientológiai Egyházzal egy kasztban foglal helyet, szóval eléggé kétes elveket vallanak az én meglátásom szerint. Az az alapelgondolásuk, hogy a világot internacionális házasságokon keresztül kell egyesíteni. Magyarán szólva a férjed/feleséged lehet bárki, aki nem egy népcsoportba tartozik veled. Szerencsésebb esetben a felekezet tagjai természetes úton találják meg a párjukat, azonban akinek ez nem sikerül, azt véletlenszerűen hozzáadják valakihez. Évente vannak tömegesküvők, és ezeken többszáz pár vesz részt. Olyan pletykák is keringenek, hogy számitógép sorsolja ki a házastársakat, de én megmondom őszintén, nem hiszem, hogy egy ekkora örömtől megfosztanák magukat a vezető pozicióban lévő emberek, hogy szabadidejükben összepároztassák a szenecsétlen hívőket. Még lehet jókat is mulatnak rajta, hogy direkt alacsonyabb a férfit tesznek magas nőhöz, vagy a férfi kétszer fiatalabb mint a nő. Najó, nem gonoszkodok. Mindenesetre szegény Dóri ilyen remek környezetben kénytelen tanulni, ráadásul az egyik szobatársa úgy horkol, mint aki egy medvét próbál éppen elijeszteni a környékről szörnyűséges túlvilági hangokkal. De sajnos ha az ember nem önköltségen, hanem ösztöndíjjal vagy egyéb 'kedvező feltételek' mellett jön Koreába, akkor számolni kell azzal, hogy nem minden az elképzelések szerint fog alakulni. Lehet, hogy én még szerencsés is vagyok, hogy nem egy szektás iskolába kerültem. Természetesen ott sem mindenki tagja ennek a felekezetnek, de az alaphangulat azért megvan.

Vissztérve a hétvégénkre, péntek este 7 körül érkezett meg a Puszáni KTX állomásra. Felvettem (a 750-es BMW-mel, najó nem, csak gyalog), aztán elmetróztunk Hadan-ig (ami egy városrész Puszánban). Az én sulim/kolim Hadan-nál van, ezért úgy láttuk a legjobbnak, ha ő is a közelben száll meg. Egy olcsó motelt ajánlottam neki, amely Hot Motel névre hallgatott (milyen találó, az ember belép, és már rögtön a lépcsó olyan szexi). Én is laktam már ott Ariánával szilveszterkor. Természetesen Love Motel, mint ahogy mindegyik az itt errefelé, úgyhogy volt nagy kerek rózsaszín ágy, meg lányok képei telefonszámmal a lépcső alatt. Bezzeg férfiaké nem - milyen szolgáltatás ez. :S Mindenesetre beköltözés után fogtuk a sátorfánkat és elmentünk egy japán étkezdébe nyers halas, csípős, zöldséges rízst enni. Akkor már Ariána is csatlakozott hozzánk, bár ő nem evett, csak az étkezde előtt telefonált egy néger fiúval. Ezt egyébként napi 20 órában csinálja, nem tudom, miről tud ennyit beszélni velük, mert gyakorlatilag egész nap vagy koreai szappanoperákat néz (amiről fiúkkal értelemszerűen nem lehet beszélgetni), vagy fiúkkal beszél telefonon, de ugye az is furán jön ki, ha arról beszél, hogy képzeld, épp egy másik néger fiúval beszéltem 2 órát, mielőtt felhívtál. ^O^ Jó nagy paraszt vagyok, de már megszokhattátok tőlem. Egyébként csak viccelődöm, nem kell komolyan venni.
Vacsi után beültünk sörözni egy szimpatikus italboltba, és jót beszélgettünk 3-asban. Ez nagyon kellemes emlék nekem, mert rég nem éreztem magam annyira jól, mint akkor. Talán az is különlegessé tette, hogy nem utaztam el sehová, és mégis egy magyar ember ült mellettem egy ismerős kocsmában. Szóval nagyon jó volt. Aztán egy hirtelen ötlettöl vezérelve elmentünk egy Night Klubba. 8D Figyelem! 18 éven aluliak a kövezkező sorokat csak saját felelősségre olvashatják. Szóval van Hadan-ban egy Night Club, már hogyne lenne, hiszen Night Club is mindenhol van, akárcsak Love Motel. Ezekre a dolgokra nagy igény van errefelé...

Maga a Night Club fantasztikus volt! Öltönyös emberek sora fogadta a vendégeket. Lifttel kellett lemenni az alagsori szintre, ami egy végtelennek tűnő hatalmas tér. Talán 4-szer akkora, mint a Foxy két szintje összesen, szóval nem tudom, de borzasztó nagy, és remek zenék mentek. Leültünk, és rögtön lett saját pincérünk is, akinek egyébként volt egy másik feladata is, de arról majd később mesélek. Ami a hátulütője volt a dolognak, hogy kellett rendeni, mert ugye nem ingyen megy a műsor, szóval hárman együtt megrendeltük a legolcsóbb szettet, amit lehetett, ez így csak kb 2000 ft-ra jött ki fejenként. Kaptunk gyümölcstálat, ropogtatnivalót, meg 3 üveg sört. A műsor, hogy is mondjam csak, nem volt rossz! Olyannyira nem volt rossz, hogy csakis a kifogástalan jelző illene rá. 8D Nem szépítve a dolgot, bőrruhás koreai férfiak táncoltak szinkronban, aztán az egyik úgy érezte, hogy sok ez a ruha rajta és le is dobta magáról mindet. Akkor úgy éreztük határozottan, hogy nem volt sok az a 40.000 won a gyümölcsért. Még akkor sem ha a fiatalember 20 méterre volt. xD (Nem magánszám volt ugyanis, hanem mindenki ugyanazt nézte a színpadon, aki épp azidőtájt tévedt a tömegkulturális intézménybe...)
Akkor aztán jött megint a pincér, és kérdezte finoman, hogy kívánunk-e bepasizni. Namost itt nem kell semmi rosszra gondolni, nem arról van szó, hogy pénzért lehetett volna venni férfiakat. Vannak olyan helyek is, (azok nem Night Club-ok, hanem speciális karaoke bárok,) de ez nem olyan hely volt, meg egyébként sem szorulunk mi rá az ilyesmire, szóval mondtuk, hogy köszönjük, most ezt inkább kihagyjuk.
A kíváncsiak kedvéért azért elmesélem, hogy miről lett volna szó. Ariána mongol barátnői, Ayusi-ék, voltak már többször is Night Club-ban, úgyhogy hallomásból tudom, hogy miről maradtunk le (igazán nem sokról). Tudniillik elszeparált szobákban tanyáznak a gazgag, vélhetően főleg idősebb generáció tagjai, és ha a leány(ok) úgy érzi(k), hogy az ismerkedési szempontok közül elsődleges fontosságú a pénztárca vastagsága, akkor Night Clubban remekül be lehet party-zni ilyen férfiakat. Sok lány akkor is bemegy, ha csak ingyen akar inni, mint pl tették Ayusi-ék. Attól, hogy bemész, nem vagy kötelezve semmire. Ennek ellenére nem mentünk, mert remekül elvoltunk mi kint is 3 sörrel.

Éjjel 3 körül mentünk haza. Jót aludtunk, aztán másnap Dórival elmentünk Jagalchira a halpiacra, mert ha Puszánba jön, akkor mégiscsak egy helyi érdekesség. Halpiac után elmentünk a vásárlós utcába, ami Li Qing-nek meg Nóriéknek annak idején nagyon tetszett (hasonló mint Seoulban a MyeongDong), és isteni finom spagetti-ebédben rézesítettük magunkat. Aztán pedig felmentünk a YongDo Parkba, ahol a puszáni kilátótorony is van. Teszek fel képeket, aztán folytatom, ahol abbahagytam, de lehet hogy már csak holnap.

A Night Club kívülről (másnap reggel)

KyungHee Motel^^ Ez is a környéken van. Azért érdekes, mert egy ilyen nevű egyetem is van Szöulban, mitöbb, Edit oda jár. :)

Ez már a piacon. Bácsi platóról csámvét árul (ami miniatűr sárgadinnye). Jellegzetes errefelé a kisteherautóról való árulás. (A háttérben a horogkereszt buddhista templomot jelöl - a közelben).

Cukorka:P

Szárított hal

Milyen guszta

Hal minden mennyiségben

És egyéb tengeri nyalánkságok

Minden ami szem-szájnak ingere:p (úgy birom, ahogy a hal kilóg a tálból, és le a földre...:D:)

A néni bepózolt a képhez

Beljebb is lehet fáradni

Nagy fogás

Dóri a kikötőben

Ezt az információt főleg urak figyelmébe ajánlom. Ha egy francia-sávos henger forog, akkor férfi fodrászat található a helyszínen, ha pedig kettő, akkor erotikus masszázs-szalon. Itt úgy tűnik mind a kettő van^^

Dóri a PIFF-en (a Pusan International Film Festival utcája)

A szárított hal, tintahal, polip, és egyéb tengeri herkentyűk itt különleges csemegének számítanak

Kajás-standok

Gumi-csirrrrke xD

Ho-tteok (fahéjas magkeverékkel töltött rízs-fánk) árus néni standja

Hagyományos koreai ételeket áruló néni standja (az a piros szósz bitang-csípős ><)

Ezek ilyen csupaszív önkéntes bácsik, akik ezen a forgalmas helyen útbaigazítják az eltévelyedett túristákat

Mint például én, gondolták ők, dehát nem jól gondolták, hiszen helybéli vagyok, és remekül ismerem a járást^^ (egyébként angolul nem nagyon tudnak, szóval kiváncsi lennék, hogy a gyakotlatban ez hogy működik, ha valaki tényleg segítségre szorul)

A finom ebédünk :p (Spagetti tenger gyümölcseivel meghintve)

Ez pedig már fent a parkban. Szép színes lampionok egy buddhista templom előtt.

Buddha őszentsége megkövesedett formában

A tappancsom. :D

A nagy harang mellett épp énekes-táncos előadás ment. Ez rendkívül szórakoztató lenne abban az esetben, ha mondjuk a Dong Bang Shin Gi vagy a Sonyeo Shidae tenné mindezt, de a hagyományos koreai zenebona az sajnos nem annyira frankó mulatság. Gyakorlatilag fül-síketítően nyekeregnek, és ehhez társul némi tánc is. (Elsőre egyébként még érdekes, de századszorra...)

Dóri Lee Sun Shin szobrával (UGYE tudjátok, hogy ő kicsoda? ㅠㅠ)

A sárkány, akiről a park a nevét kapta

Dob hagyományos motívummal

Dóri a haranggal

Kedves kis pihenőhely

A kilátás

A kilátótorony^^ (alatta látszik a győzedelmes tábornok is)

És együtt a virágos óránál

Nosthát elfáradtam, úgyhogy holnap folytatom, ha nem bánjátok^^

Hétköznapok

2010-05-28T00:54:00.008+09:00

Vegyesen telnek a napok mostanában. Vannak jobb napok, meg sajnos vannak rosszabbak is. Az az igazság, hogy hiába lettem egyetemista, abszolut semmiféle kontakt nem alakult ki a csoport-társakkal. Márciusban mindenki nagyon lelkes volt és akkor úgy tűnt, hogy talán jól beilleszkedek majd, de ez egyáltalán nem így történt. Gondolom részben abból adódóan, hogy van köztünk egy elég jelentékeny korkülönbség (átlagban 7-8 év), részben abból adódóan, hogy a külföldiek iránt való érdeklődésük eléggé sekélyes, az irodalom szakosokkal az órán kívüli kontakt gyakorlatilag egyenlő a nullával, de még órák előtt illetve után is annyi a maximum, hogy kedvesen üdvözölnek, mosolyognak és köszönnek. Vagy néha kölcsönkérem valakinek a jegyzetét. Nem mintha ez akkora baj lenne, csak ugye összehasonlításban azzal, hogy Magyarországon milyen jó volt egyetemre járni, ez egy kicsit olyan semmilyen.
Hogy nem beszélgetünk, az egy dolog, de ami jobban zavar, az az, hogy egy-s-más helyzetekben úgy érzem, mintha nem lennének segítőkészek, legyen szó tanárról vagy diákról.
Meséltem erről a TOEIC tanárról, Hong-ról, aki az angol tesztes órát tartja. Olyan szinten nem kedves, hogy már attól is elment a kedvem, hogy könyörögjek neki, szóval szerintem meg fog buktatni. Nem részletezem, hogy hogy jutottunk idáig, de én nem érzem olyan szinten hibásnak magamat, mint amennyire negatív elbánásban részesülök. Mindenre az a válasza, hogy nem / nem lehet / nem engedélyezem / nem érdekel. Jó, akkor engem sem. :D

Másrészt meg ebben az országban tényleg úgy bánnak a felnőtt emberekkel, mint a kisiskolásokkal. Ha egy percet késel óráról, már be vagy írva hiányzónak. Én meg főleg, mert G-vel kezdődik a családnevem, ami a koreai ABC első betűje. :(( H-val kezdődő nevűek bezzeg késhetnek akár másfél percet is. :-// Hát igazság ez?! Aztán ugye hadd ne soroljam a kolis szabályokat. Éjfélre vissza kell érni a koliba, mert éjfélkor ellenőrzik, hogy a szobában vagy-e. Csirkét meg nem lehet behozni, mármint csirkés kaját. Egyszer megfelejtkeztem erről, és az őr mint a sakál üvöltzött, hogy kifelé, meg hogy ha én Koreába jöttem, akkor be kell tartanom az itteni szabályokat. Najó, hát nem mintha ő bármit is tudna arról, hogy milyen külföldön élni. A külföldön élő koreaiak sem törik össze magukat, hogy alkalmazkodjanak, ezt már csak így mellékesen jegyzem meg.

Hálistennek, hogy azért van 1-2 ember, akivel jól ki lehet beszélni ezeket az ügyesbajos dolgokat (meg sokminden mást is^^). Az egyik a szobatársam, Ariána, akiről már sokat meséltem. vele az a legnagyobb probléma, hogy nem tudja beosztani a pénzét, és teljesen úgy kalkulál, hogy amíg nekem van pénzem, addig nincs gond, mert úgyis kisegítem. Mintha legalábbis házastársak lennénk. Nem tudom, hogy mikor mondtuk ki a boldogító igent, de ebből nekem nemrégiben elég nagy problémám volt, mert hiába "fenyítettem be" egy kicsit tavasz elején, nem lehetek vele folyamatosan elutasító és bunkó, tehát kénytelen vagyok néha engedni. Ő egyébként a nálam közelebbi barátait is folyamatosan pumpolja, meg a kevésbé közeli barátait is, és egyáltalán nem úgy éli meg, hogy ez valami negatív dolog, hanem hogy ez a szeretet-teljes összetartozás egyik kinyilvánulása, hogy az emberek kisegítik egymást a bajban. Én nem hiszem, hogy egy ilyen személyiség-jegyet alapvetősen meg lehetne változtatni, meg nem is hiszem, hogy ez nekem dolgom lenne, ezt inkább valamiféle velejáróként kell elfogadni, és úgy viszonyulni hozzá. Ezt leszámítva egyébként jófej, aranyos, jó humora van, kellemes vele együtt élni. És tényleg rengeteg mindent meg lehet beszélni vele, mert 90%-ban olyan a lelki beállítottsága, mint egy nyugati embernek.

A másik lány, aki közel áll hozzám mostanában, az Tamami, egy japán lányzó. Róla is meséltem már, magyar-koreai szakos Oszakában, ami a szülővárosa. Ugyanolyan ösztöndíjjal jött tavaly Koreába, mint én, csak ő a nyelvtanfolyamot Kwangju-ban végezte, és egyetemre jött ide Puszán-ba (idén márciustól). Tavaly bár ismertem már, akkor még nem sokat beszéltünk. Tavaly tavasz elején találkoztunk először a koordináción Szöulban , illetve egyszer eljött Puszánba tavasz vége felé, és akkor is találkoztunk egy pár óra erejéig. Aztán most márciustól, mióta idejött, van róla elképzelésem igazából, hogy ki ő, és azóta nagyon megkedveltem. :-)) Van három közös óránk, de sulin kívül is elég sokat találkozunk, és vele is bármit meg lehet oszatni. Neki sem nagyon tetszenek a koreai szabályok, és ő is mindig panaszkodik, hogy itt mennyire semmit sem lehet csinálni (vagy legfeljebb csak titokban). Elég érdekes, mert Európából nézve úgy tűnik, hogy Japán mennyire szigorú ország, Dél-Koreából nézve viszont úgy tűnik, mint a Szabadság Földje.
Hozzáteszem, a dolgokat lehetne fokozni. Áthelyezhetnénk például székhelyünket Észak-Koreába, ott aztán még az is mindegy lenne, hogy G-vel kezdődik a nevem, vagy H-val. xD Najó, ne viccelődjünk, szomorú dolgok ezek...

Ami azt illeti, van rengeteg szomorú / érdekes / hihetetlen / tanulságos / vicces és mindenféle egyéb elképesztő történetem, de mindegyiknek megvan az oka, hogy miért nem írom ki blogra. Mindenesetre személyesen lesz majd miről mesélnem, azt hiszem. :-))

Akinek még nem mondtam volna, július 2-án megyek haza, reggel, és este érkezem meg. 3-án Operettszínházba megyünk a családommal a Rómeo és Júliára <3, viszont 4-étől szabad vagyok, és szeretnék minél előbb találkozni mindenkivel. A részleteket majd még később megbeszéljük. Igazából még több mint egy hónap van addig, de én már teljesen rá vagyok hangolódva a hazamenetelre. :P

Ezen kívül mégvalamire rá vagyok hangolódva, ami pedig az, hogy jövő szombaton megyek JAPÁNBA!!! (Március óta van kiutazási vizumom, úgyhogy ez már nem akadály.) Bárkinek szívesen hozok szuvenírt, csak szóljatok. Oszakába fogok menni egyébként, és mivel Tamami Oszaka-i, felajánlotta, hogy aludjak náluk, bár ő nem jön velem most, de a családja fogad majd. Annyira aranyosak. :D Kicsit aggódtam, hogy hogyan fogunk majd kommunikálni egymással (én meg a család), de aztán kiderült, hogy Tamami anyukája tud valamennyire koreaiul, és a kishúga is tanul, úgyhogy nem lesz gond.

Holnap Pálffy Dóri jön Puszánba, őt biztos többen ismeritek. Jól eltöltjük majd ezt a hétvégét egész biztosan^^

A végére egy kép Tamamival. :)

És a szép tavaszi virágok. :D

Ruhavásárlási őrület és repeta Mozartból :)

2010-05-11T01:48:00.008+09:00

Már biztos többen olvastátok Edit blogján, hogy Szöulba látogattam a múlt előtti előtti hétvégén (április 23-25), vele és kínai szakos Ágival találkozni. Látszik milyen napra-kész a blogom. xD
Pénteken nekem még vizsgám volt, úgyhogy csürtörtök éjjel gyakorlatilag semmit nem aludtam. Pénteken vizsga után déltájban KTX-re pattantam én, és felmentem Szöulba. A KTX jegyvásárlás sem volt már egyszerű móka, ugyanis Arianától kölcsönkaptam a kedvezményes kártyáját (ami 30% kedvezményre jogosít hétköznap), igenám, de egy teljesen mongol név volt rajta, meg hogy 19 éves. Ez eddig még nem is lett volna annyira feltűnő, hiszen tulajdonképp szőkésbarna hajú és rózsaszín bőrű mongolok is létezhetnek kis létszámban. Miért ne?:) Kérték volna a személyimet, de az sem volt (volt persze csak nem mutathattam meg), mondtam hogy most épp új vízumot csináltatok és ezért a bevándorlási hivatalban van letétben. Akkor kérték a kártyának a titkos kódját. Azt sem tudtam, hogy van olyan, azt Ariána elfelejtette mondani nekem. Akkor azt hittem, hogy most már kivágnak engem nem csak az állomásról, de Koreából is hogy hazáig repülök (mondjuk néha nem is lenne akkora baj:)), az eladó hölgy odahívott valakit és kérte hogy ellenőrizzen le valamit ezzel a kártyával kapcsolatban. Kínos félperc következett, visszajött a másik hölgy, és kaptam jegyet. Kiderült, hogy csak a titkos kódot kérdezték le, mivel én nem tudtam, aztán mondták, hogy legközelebb ezzel kell használni, és még fel is írták nekem egy kis cetlire. Hogy itt milyen segítőkész emberek vannak!!! De azért remélem bankban nem ennyire segítőkészek, ha Aranyhitelkártyának nem tudja valaki a kódját. :D Najóvan egyébként biztos vágták ám, hogy kisstílű csalók vagyunk, csak jófejek akartak lenni, és ez értékelendő. Én értékelem is minden alkalommal. :-)))
Négykor találkoztunk Ágival a Seoul Staition-ön. Beültünk egy fagyizóba és megtárgyaltunk az elmúlt egy év fejleményeit, mialatt nem találkoztunk (ő most nemrég jött ki Koreába és nyárig marad). Aztán 7-re odamentünk a Hoegi Station-hoz találkozni Edittel, és körbenéztünk az egyetemén, a Kyunghee-n. Nagyon szép épületek vannak, fényképezkedtünk is velük.
Miután kifényképezkedtük magunkat, kerestünk egy kellemes vacsorázóhelyet, ahol jól meg is vacsoráztunk, és ittunk 3 gyümölcsös soju-t is (ez elég kis alkohol-tartalommal bír, nőknek pont ideális). Edittől kaptam marcipánt születésnapomra, ezuton is nagyon köszönöm. :D x3

Éjjelre Edit visszament a koliba, mi meg Ágival eltaxiztunk a Dongdaemunhoz, ami egy éjjel is nyitvatartó piac, és megnéztük a felhozatalt ruhákból meg árusfiúkból. Ha valami nagyon tetszett, oda többször is visszamentünk, hogy jobban szemügyre vegyük. Én végül vettem egy blézert, meg egy farmernadrágot, aztán fürdőbe mentünk aludni. Már hajnalodott, mire nyugovóra tértünk.

Szombat reggel (vagyis délelőtt, alvás után) a farmert akartam felvenni, de sehogy nem bírtam összegombolni. Szomorú voltam, mert különben jól állt volna. 1-kor találkoztunk ismét Edittel a piacon. Visszacseréltem volna a farmeremet nagyobbra, ha lett volna nagyobb méret, de mondták, hogy sajnos a 30-as a legnagyobb. Akkor végül egy egyrészes széltébe csíkos ruhára cseréltem. Ági nem érezte jól magát, ezért hazament. Mi Edittel még vásárolgattunk, ő vett egy táskát, meg vettünk harisnyákat. Aztán elmentünk Apgujongba, mert ott én még nem jártam. Kicsit kezdett hüvösödni, így felvettem volna a blézert, de azt is kicsinek éreztem. Eléggé rossz kedvem lett ettől, mert az még drága is volt. Természetesen felpróbáltam, mielőtt megvettem volna, de akkor viszonylag vastag pulcsi volt alatta, így arra számítottam hogy pólóval majd jó lesz, de úgy sem volt jó. :S Mindenesetre egy netcafe-ban tájékozódtunk, hogy hogy jutunk el leghatékonyabban a másnapi musical helyszínére, aztán beültünk (pontosabban mondva beheveredtünk) megnézni az Avatart egy DVD-szobának nevezett ázsiai jellegzetességbe. Az utolsó metrót épphogycsak elértük, mivel a megállóban hagyott csomagjainkat igen-igen nehezen sikerült csak kihalásznunk az automata megörzőből^^

Én ezek után éjjel a blézer miatt még visszamentem a Dongdaemun-ra. Nagynehezen megtaláltam az árust, akinél vettem, de abból sem volt nagyobb méret. :S Kezdtem komolyabban bálnának érezni magamat. Akkor kis ráfizetéssel kicseréltük egy vékony kabátra, ami felpróbálva jónak tűnt, de aztán mikor az utcán át akartam venni, megint kicsinek éreztem. Már akkor nagyon ki voltam borulva, visszamentem mégegyszer, és kiderült, hogy a néni véletlenül nem a legnagyobb méretet adta (amit felpróbáltam, hanem egyel kisebbet). De mielőtt ez kiderült volna, kérdezte, hogy esetleg rendeljen-e extra nagy méretet nekem, mondtam hogy köszi nem kell, akkor inkább zsákot húzok magamra. :S xD Végülis kaptam egy elégséges méretű tavaszi kabátot, Norbi-tornát nem lehet benne végrehajtani, de legalább csini. Ezen felbuzdulva az egyik WC-ben felpróbáltam a koradélután beszerzett keresztbecsíkos egyberuhát is (amit a helyszínen persze nem lehetett felpróbálni), de az meg szabályosan úgy állt rajtam, mint a tehénen. >< Összeszedtem az utolsó maradék bátorságomat, visszamentem ahhoz az árushoz is, és előadam, hogy a farmerről becserélt egyberuha sem tetszik. Végül kaptam helyette egy lila ruhát, ami már eleve gyanús volt, hogy nem az én méretemre lett szabva, de nem volt ott nagyon az én méretemben meg stílusomban semmi. Mikor azt felpróbáltam, akkor némi csalódottsággal nyugtáztam, hogy igen, valóban nem úgy áll, ahogy kéne (ruhának semmiképpen nem jó, övvel bluznak el lehet hordani), de már többször nem mentem vissza. Szerintem egy időre elegem van a ruhavásárlásból, legalábbis Koreában. Itt 170 centi/60kg felett már komoly akadályokba ütközik egy nő, és ami engem illet, meglehetősen jetinek éreztem magam aznap. :(

Másnap (vasárnap) leutaztunk Taejonba Edittel megnézni a Mozartot, ezuttal Park Eun Tae-vel. Mondhatni, hogy a pénteki közös vacsi mellett ez volt a hétvége fénypontja számomra. :D Egész biztosan nem a főszereplő énekes különbözősége miatt, mivel Park Eun Tae is hibátlanul alakított, de nekem az első előadás, amit Im Tae Kyunggal láttam, sokkal katartikusabb élmény volt. Ez főleg az én hangulatomból adódott, illetve abból, hogy elsőre látni valamit nyilvánvalóan sokkal nagyobb élmény, mint másodszorra, de azért másodszorra is nagyon megérte, nem arról van szó. :-) Én az első előadástól annyira odáig voltam, hogy ha százezer forintba került volna, akkor is megérte volna, de csak 8000 volt szerencsére (ha átváltjuk forintba). A második ugyanennyibe került, és megérte az is, de tízezreket nem fizettem volna érte, mindamelett hogy nagyon tetszett. ^_^

Haza Edit ugyanarról a buszllomásról ment, ahonnan jöttünk, viszont Puszánba máshonnan ment a busz, úgyhogy taxiznom kellett. Kellemes véletlen, de a taxiban volt kis TV és épp zenés műsor volt bekapcsolva rajta. És ki élekelt éppen? Im Tae Kyung. :D:D Persze nem Mozartot, csak valami koreai dalt, de már ezért megérte taxiba szállni (ha másért nem is), hehe. Mondtam a bácsinak, hogy én nagyon szeretem, erre mondta, hogy ő is. Jófej bácsi^^ Szomorúan tapasztaltam ugyanakkor a buszállomáson, hogy Puszánba az utolsó busz 7 perce ment el. :S Kénytelen voltam vonattal menni, amiről meg aztán kiderült, hogy még jobban is jártam, mert KTX-re sikerült baráti áron olyan jegyet kapni, hogy Daegu-ig állok, aztán meg le lehet ülni, mert valakik ott leszállnak. (És aztán persze egyáltalán nem is álltam, mert volt ott a kinti részben is olyan hely, ahová le lehetett üldögélni.)

Néhány kép a végére:))

Zsúfoltság a szöuli metrón.

Ágival (balra) és Edittel (jobbra).

A fürdő, ahol Ágival aludtunk.

Szoborcsoprt Apgujongban.

SM Entertainment. o.@

A Taejon-i színház (Taejon Arts Hall)

És a színház kertje. =)

Konglish és Kor-deutsch ;D

2010-05-02T06:18:00.003+09:00

Nem a legjobb szituáció, ha olyankor van időm blogolni, mikor épp nem szárnyal az ihlet és ez most egy ilyen helyzet, de szeretnék azért mesélni, meg valami életjelet adni magamról, ha nem is azzal a kitörő lelkesedéssel, amival szoktam. Az utolsó 2 miderm vizsga elég elfogadhatóan sikerült, bár mint említettem, csak júniusban lesznek eredmények. Még a nyakamon van némi beadandó meg 2 kiselőadás... majd az utolsó utáni pillanatban azokat is elkészítem. :-)))

Ági (nem az az Ági, aki most Koreában van, hanem az angol szakos Ági), írt nekem nemrég egy e-mailt, amiben afelől érdeklődött, hogy igazak-e azok a rémhírek, amik a Koreában levő angolanítással kapcsolatosak. Azért gondoltam, hogy nyílvánosan válaszolok, mert így legalább mások is elolvashatják ezeket a dolgokat. Szóval igen, majdnem minden feltett kérdésére igenleges a válasz. A koreai szülők valóban anyagi képességiken felül, irreális pénzeket ruháznak a csemetéik angol-taníttatásába, legyen szó méregdrága nyelvkönyvekről, elektronikus szótárról, nyelvtanfolyamról, magántanárról, külföldi, Amerikában való taníttatásról.... mindent bevetnek a szent cél érdekében, hogy kis porontyuk minél magasabb szinten megtanuljon angolul, mert a munkavállalásnál a már emlegetett TOEIC nyelvvizsgán elért pontszám döntő fontosságú. A reggel 6 órás nyelvtanfolyam, (engem is ledöbbentett) nagyon népszerű. Egyszer egy közös vacsoránál egyik ismerősöm arra panaszkodott hogy fáradt, mert 4-kor kelt fel, és mikor megtudakoltam, hogy miért kelt ilyen korán, azt mondta, hogy mert 6-tól angolórája van. Mikor hangot adtam a meglepettségemnek, biztosított afelől, hogy az a tanfolyam nagyon népszerű, ő nem számít különcnek azzal, hogy reggel 6-ra jár nyelvet tanulni. Na gondolam ez remek. Egy másik ismerősöm meg este fél 8-től fél 10-ig jár angolra, de talán még az utóbbi a kevésbé elképesztő jelenség.

A koreai diákok teljesen önszerveződő módon, és hozzáteszem, valószínűleg csak saját lelkiismeretük megnyugtatása végett, angoltanuló csoportokat szerveznek. Egyszer-egyszer én is odatévedtem egy ilyen csoportba, pusztán kíváncsiságból. Ott aztán mindent csinálnak, de angolul nem beszélnek. Ha mégis megpróbálnék valakihez angolul szólni, akkor két lehetőség van (de inkább csak másfél..). Az első az, mely az esetek 85%-át lefedi, hogy az illető fülig vörösödik (ha lány, akkor pedig vihogni is kezd hozzá plusszban), és bejeletni, hogy bocsánat, de nem tud jól angolul. A második, amit gyakorlatilag zárójelbe is tehetünk, mert olyan ritka, az pedig az lenne, hogy ha erős nyelvtani hibákkal és lassan is, de valamit kinyög az illető. Az ilyen megnyilvánulásokat mindig és kivétel nélkül örjöngés és tapsvihar követi a fajtársak részéről, gyakorlatilag hőstett számba megy, ha valaki egy külföldivel angolul kommunikál, és az illetőt rögtön fel is veszik a haza nagyjainak örökbecsű névsorába. =D

Igaz az is, hogy van egy olyan angol falu Szöul környékén, ahová ha belépsz, csak angolul szabad megszóalni, oda csak úgy poénból ellátogatnék egyszer. :D

Való igaz, hogy létezik egy kisebbség, egy nagyon szűk réteg, akik jól beszélnek angolul, de ez a létszám társadalmi szinten nem áll relációban azzal a mérhetetlen idő- pénz- és energiabefektetéssel, amit az angoltanulásra fordítanak. Mondhatnám azt is, kicsit kibővítve ezt a témakört, hogy Koreában látsszattanulás zajlik, és nem csak angolból, de sokminden másból is. Szeretnek beülni a könyvtárba, beülni a tanulószobába, beiratkozni egy-két remek tanfolyamra, csakhogy meglegyen a látszat, megnyugtassák magunkat, a szüleiket és tanáraikat, hogy ma is megtettem a kötelességemet, ennyi és ennyi órát töltöttem tanulással, mégis a napi ennyi és ennyi óra tanulás ellenére sem szaladgálnak zsenik az utcán. Mindez talán nem is annyira furcsa, ha számításba vesszük, hogy milyen könnyű nem odafigyelni valamire, amit nem szívesen csinál az ember.

Az i-re a pontot egyébként egy múltheti tapasztalatom tette fel. Beszélgetésbe keveredtem az egyetemen egy koreai lánnyal, aki 3-ad éves németszakos. Nagy unszolásomra bemutatkozni még csak-csak be tudott németül (Ich heisse XY), de a mennyi idős vagy (Wie alt bist du?) kérdést már nem értette meg többszöri, tagolt elismétlés ellenére sem. A logika szabályait követve végül elmondta, hogy ő koreai (Ich bin koreanisch), hátha a származására vonatkozott a kérdés, de nem volt ekkora szerencséje. :D Ázsia vagy nem Ázsia... ez azért vicces^^

Midterm (avagy káosz) közepette ^^

2010-04-22T07:00:00.003+09:00

Kész ez az egész midterm. xD Nem úgy értem, hogy vége van (mert még csak csütörtök hajnal van és lesz még 2 vizsgám meg egy beadandó), de én már kész vagyok! Eddig nem túl fényes a helyzet, bár ezt az ember ilyenkor nem tudja megítélni, ugyanis nem csak a saját teljesítményemtől függ, hogy milyen osztályzatot fogok kapni, hanem a többiekétől is. Nem tévedés. Koreában nem abszolut hanem relatív osztályzás van, ami azt jelenti, hogy nincsen egy abszolut osztályzási rendszer, miszerint 90% felett 5-ös, 60% felett kettes, stb, hanem úgy van, hogy a legjobb akárhány százalék kap jelest, a következő akárhány százalék egyel rosszabb osztályzatot, ésatöbbi.
Meg ugye eleve nem 1-estől 5-ösig osztályoznak, hanem A-tól F-ig. A GPA pedig a Grade Point Avarage-t, vagyis az átlagodat jelenti, amit úgy tudsz kiszámolni, ha átváltod a jegyeket számokra.
A+ = 4.5, A = 4, B+ = 3.5, B = 3, C+ = 2.5, C = 2, D = 1, F (FAIL) = 0
De ilyen majd csak juniusban lesz nekünk. Az osztályzatokat mindenesetre relatívan adják, vagyis ha mondjuk nehéz a vizsga, és a legjobban sikerült dolgozat 67%-os, akkor ő kap A+-t, meg még a nála kicsivel rosszabbul teljesítő 10%-a a csoportnak. És így mennek lefelé. Ha pedig nagyon könnyű a dolgozat, és mindenki 90% felett teljesít, akkor teszem azt a 98-100%-osok kapnak A+-t, a 95-97%-osok A-t, és azok a szerencsétlenek, akik 90%-ra írták meg, lehet hogy csak C-t vagy D-t kapnak, mert a többiek jobbak voltak náluk. Persze ez sarkított példa, de a lényeg biztos érthető. Hát mindenesetre ez ilyen versenyeztetés, szerintem nem igazságos egyébként, de ez csak az én véleményem. Annyira nekem nem számít az átlag, mert eleve ösztöndjas vagyok, csak a GPA majd 3.0 felett kell legyen, különben irgum-burgum lesz az ösztöndíj-bizottság részéről.... az én részemre. XD
Najó ez is csak ilyen kulturális érdekesség volt!

Hérfőn volt az első vizsgám, nem mentem el rá, de nem szándékosan, csak így alakult, ne kérdezzétek. Pedig az pont TOEIC lett volna, ami még jól is megy. A TOEIC az egy angol nyelvvizsga, amivel a koreaiakat kínozzák fiatal felnőttkorukban éveken keresztül, mindenki teljesen rá van kattanva, mert enélkül gyakorlatilag munkát találni sem lehet itt. Szóval egyetemen is kötelezősen választható jelleggel fel lehet venni TOEIC-ra felkészítő kurzust, és Tamami meg SongHee is felvette, úgyhogy gondoltam miért ne, hiszen az angollal (főleg szegény koreaiakhoz képest) nincs sok problémám. Nem azt mondom, hogy regényt tudnék írni angolul, de ez csak egy teszt, A-B-C-D választási lehetőségekkel, szóval simán meg lehet írni jól. Vagyis meg lehetett volna, ha odataláltam volna időben a vizsga helyszínére, de ilyen cselekedetet én nem vittem véghez, úgyhogy ez nem egy jó kezdés. Mondtam is délután Ariana-nak hogy azt a kutya meg a macska, pont angolból fognak megvágni, mint a disznót! xD Aztán írtam levelet a tanár úrnak, hogy nem lehetne-e máskor megírni, mert én vizsgaidőpnt és helyszín terén némiképpen el voltam tájolva, erre visszaírta, hogy ilyen előfordul, de sajnos pótvizsga nincsen, meg másik időpont sincsen, úgyhogy legközelebb majd inkább jobban nézzek utána, hogy hol és mikor kell megjelenni. Hát köszönöm a jótanácsot, egyébként is ez volt a tervem, hogy legközelebb majd jobban utánanézek^^ Öröm az ürömben, hogy ennél a tantárgynál az egész midterm mindössze a végoszályzat 20%-át teszi ki, és még a midermnek is csak a felét írták hétfőn, a másik felét (a magnózást) jövő hét hétfőn fogják (illetve remélem, hogy fogJUK, mert akkor már majd én is megjelenek teljes látszámban. :D), szóval ezzel a baklövéssel szerencsés módon csak a pontok 10%-ától sikerült elesni, a többi 90%-ot még összegereblyézhetem így-úgy-amúgy. Néztük Ariánával, hogy hogy áll össze a végső jegy. Midterm 20%, félévvégi 30%, beadandó 30%, órai megjelenés 10% és tanár véleménye 10%. Nade mi az hogy tanár véleménye?? Pofára osztályzás!! :D Nem tudom, az nekem jó-e vagy sem.... de remélem jó^^
Ez a TOEIC tanár egyébként Hong tanár úr, elég szigorú és minden órán leb***a a társaságot, okot mindig talál, hogy éppen miért, amiatt nem kell őt félteni. Hong tanár úr a kollektva teljes megszégyenítésének alternatív módját választotta egyik órán. Berakott a kivetítőbe egy Rain interjút (koreai nevén BI, aki a Ninja Assassin főszereplője volt, egyébként meg RnB énekes, és legfőbb álma, hogy amerikában híres legyen). Az interjú közben Rain előadta magát, mindenféle angol szlengekkel dobálózott, hogy kick-ass movie meg damn right, és ehhez hasonlók. Én már fél perc után a pad alatt fetrengtem a röhögéstől. A lányok nehezményezték, hogy Rain miért nem mutogatja inkább a 6-PACK-jét, arra jobban kíváncsiak lettek volna, a fiúk meg szabályosan végigaludták. Ez is érdekes dolog egyébként. Mivel Koreában nagyon szigorúan veszik az órai megjelenést, ezért a diákok kénytelenek órára járni, ugyanakkor a kellően nagy létszámú előadásokon (és pofátlan módon még a relatíve kisebb létszámúakon is) végig alszik a fél társaság. Ami elég vicces látványt nyújt, hogy bármerre nézel, mindenfelé lehajtott fejű emberek horkolnak fülrepesztően, és szájuk sarkából kicsordul a nyál. ^^

Van egy másik tanárunk, Kwak professzor úr, de ő meg állandóan a StarCraft-ról beszél (egy számitógépes stratégiai játék), illetve az SNSD-ról (koreai lányegyüttes), erről a 2 témáról felváltva, órai anyagról nem igazán szokott szó esni. Egyébként ő valamiféle etikát oktatna, de szerintem ezzel még ő maga sincs tisztában. Midterm vizsgát nem tart, majd csak félévvégit fog, meg lesz valami beadandó. Még szerencse hogy a könyv nem vastag és jól érthető, mert csúfos végünk lenne, ha az órai magyarázataira kéne hagyatkoznunk. Ariána is hallgatja ugyanezt az órát, csak ő más időpontban, meg tavaly nála hallgatott vallástörit is, és állítólag ott is az SNSD-ről volt szó legfőképpen. Még jó, hogy az SNSD midenhová odavág, valláshoz, politikához, etikához....

A hetfői sikertelen vizsga után kedden annál nagyobb lendülettel tülemkedtem neki a következő megmérettetésnek, a HANJA vizsgának. o.@ A HANJA kínai írásjegyeket jelent, a koreaiak is nagyon sokáig használták, illetve tudonyános körökben a mai napig nagyon fontos. Erre a midterm-re meg kellett volna tanulni párszáz HANJÁt, meg se számoltam, csak kisebb része volt ismerős. De az elméleti részét a dolgoknak szerencsére jól tudtam, teszem azt milyen hanja-típusok vannak, hogyan alakultak ki, stb. Ahogy a tesztet kiosztották, a díszes társaság fele kivonult, de én ezt nem értem, hogy miért csinálják, komolyan!!! F-nél csak jobbat kaphatnak akor is, ha végigtippelik az egészet. Én már olyan lelkes voltam, hogy egyáltalán sikerült odatalálni vizsgára, hogy eszembe sem volt elhagyni a terepet csak azért, mert lövésem sem volt a dolgok egy bizonyos (jelentékeny) részéhez. Szóval amire tudtam válaszoltam, a többire meg tippeltem, mivel voltak olyan feladatok ahol fel volt sorolva 4 hanja és akkor válaszd ki, hogy melyik a megfelelő. Szóval még csak leírni sem kellett, csak felismerni. Koreában egyébként nem nagyon sokat kell írni vizsgákon általában, ugyanis ha írsz valamit, azt nehezebb javítani, mintha csak kiválasztós kvíz lenne, és a nagy létszámú diákság miatt a tanerők tartózkodnak attól, hogy nagyon sokat kelljen javítgatni. Szóval pesze vannak kifejtős kérdések, de jelentékeny mennyiségű kvíz is van, ami Magyarországon meg nem-igen jellemző. Hanja vizsga után együtt ebédeltünk Tamaival, azt mondta, hogy neki se ment valami jól, mert Japánban az írásjegyek eléggé eltérnek a tradicionális változattól, de azt hiszem hogy még így is jobban mehetett neki, mint például nekem^^

Ma, vagyis szerdán volt a 'koreai irodalom és világirodalom' vizsga, jaj hát ez megintcsak roppant izgalmas volt. Irodalom révén kifejtős kérdések voltak, egész pontosan három, és kettőre még egész normálisan tudtam is írni, a harmadikkal volt némi bajom, de azért oda is írtam valamit. Itt elektronikus szótárt is lehetett használni, amit én SongHee-től kaptam kölcsön. azt nem is mondtam, hogy a vizsgaidő mindig 50 perc, hát nem mondom, hogy nem tudtam volna még írni, de ez nem a rettenetes mennyiségű tudásanyagnak volt köszönhető, csak a szótárazás miatt kicsit lassan ment a dolog. De nem vagyok elégedetlen, mert erre a vizsgára tényleg sokat készültem és szerintem sikerült nem brutálisan beégni, ami már félsiker. Kicsit sajnáltam hogy az irodalomtörténetből sokmindent leadott, és az elég tárgyilagos dolog révén jól tanulható is volt, aztán közben vizsgán semmit nem kérdezett vissza belőle. Ehelyett ezek az elméleti kérdések voltak előtérben, hogy tartalom és forma kapcsolata, irodalom és politika kapcslata, stb stb. Najó hát mindegy, ez van, majd meglátjuk hogy sikerült. De csak júniusban fog kiderülni szerintem, mert a midterm eredményeket állítólag nem szokták előre megmodani.

Még ezen a héten kell csinálnom egy beadaondót PPT-ben vagyis PowerPoint-ban, de azért nem csinálom, mert nincs a gépemen PowerPoint, szóval majd a suliban megcsinálom holnap (vagyis ma) napközben. Meg lesz egy vizsga is, de az meg csak informatika, az is ilyen kötelező tantárgy mint az angol, nem azt mondom hogy jól tudom, de most arra nem fogok külön tanulni, mert nem azért vagyok itt. Bukta csak nem lesz belőle. Meg még lesz vizsga pénteken is, étkezési kulturából. Ó hát az kellemes téma, és aranyos nő tartja, csak mindig megéhezek, ha a könyvet nézegetem, kezdek most is éhes lenni. :S

Az 'élet, kultúra és etika' tanár ellenben akkora egy balfék, hogy az agyam elszáll. Midtermet ő sem tart. Meséltem róla ugye, hogy jól lealázott az irodájában még anno, de legalább annyi haszna volt, hogy a végén azt mondta, hogy írhatunk beadandót vizsga helyett Tamami-val. Erre múlt héten kihirdette órán, hogy senkinek sem kell midterm vizsgát írnia, ehelyett MINDENKI beadandót ír. Najó ez még csak egy dolog, de miből? Idevág hozzánk egy ilyen 250 oldalas könyvet, aminek már a címétől is feláll a szőr a hátamon. Olyasmi, hogy "a szerénység a siker titka". És egy kínai írta, csak koreaira van lefordítva, más nyelvre nincsen. Hú mondom, hogy nőne gitár a gyomrodba és a rák pengetné. Odamentünk megint óra után, hogy nekem sok a 250 oldal koreaiul egyetlen egy tantárgyra úgy, hogy összesen 9 tárgyam van, erre azt mondja, hogy "dehát maga koreai szakos, nem?! Jó lesz gyakorlásnak!" Hát az Isten áldja meg a jó szívét, hogy csak gondoskodni akar rólam. :D DX Nem mondtam ki hangosan, de felettébb nincs szükségem az ilyen tömeg-tucat self-help kézikönyvek egyikének kivesézésre ahhoz, hogy gyakoroljak, főleg nem ilyen nyomorék témából. DX Kicsit megnézegettem a címszavakat, meg az egyik fejezetet: "ne gondold, hogy fontos ember vagy..". o.O Jézusom! Biztos valami jó nagy konfuciánus írta. Nem mondom, hogy nincs benne igazság, de alapvetően ki nem állhatom az olyan könyveket, ahol valaki leírja a nézeteit valamiről, azzal az álcázott célzattal, hogy majd másoknak segít, közben csak saját anyagi helyzetén próbál segíteni. xD Na szóval ebből a remek könyvből kell majd beadandót írni. Szerencsére csak május 11-e a harátidő, úgyhogy májusig én ezzel foglalkozni sem vagyok hajlandó.

Hétfőn volt a szülinapom (nagyon sokadik xD), és képzeljétek olyan dolog történt, hogy azt hittem majdnem elájulok. :D Éppen zuhanyoztam, vasárnap éjjel 12:30 körül lehetett, mikor Ariána kiabált, hogy siessek. Nem is értettem, hogy miért, van közös WC, ha annyira sürgős dolga van, de azért udvariaságból mondtam, hogy persze sietek. Mikor kijöttem, sötét volt, és csak egy tortát láttam, amin égtek a gyertyák, és mondta Ariana, hogy hadd köszöntsön fel elsőként, hiszen hivatalosan már hétfő van, és még a happy birthday-t is elénekelte. Jaj hát én úgy örültem neki!!!!! Egyáltalán nem számítottam rá, de annál kellemesebb meglepetés volt! :D Kaptam üdvözlőkártyát meg plüssmacit is, fel is teszek róla képeket.^^ Ezúton is köszönöm Ariána! <3

Végül de nem utolsósorban pedig a legjobb! Hétvégén megyek Szöulba találkozni Edittel végre!!! :D:D:D Szomaton az a terv, hogy vele, Ágival, és 2 koreai lánnyal találkozunk, vasárnap pedig Taejonban megnézzük a Mozart-ot (Edit nyilván először, én másodszor). ^^ Nagyon várom! ^^

Nah jól van, kivilágosodott, most megyek alszom még egy keveset. Jó hosszú bejegyzés lett igaz?^^ Hát ha egyszer belejövök, akkor le sem lehet lőni. xD Na jól van, felteszem ezt, aztán tényleg megyek, bye!

Nátha, iskola, szótár és egyebek

2010-04-07T00:23:00.008+09:00

Azt hiszem, hogy belém nem szorult túl sok együttérzés beteg embertársaim iránt. Itt most nem a súlyos vagy halálos betegeket értem, vagy azokat, akiknek valami valóban komoly, gyógyíthatatlan baja van, hanem az ilyen megfázás, influenza, vírosos cifrafosás jellegű dolgokat, amikbe még soha senki nem halt bele, de lépten-nyomon megkeserítik az emberek és a körülöttük élők életét. Meg kell mondjam őszintén, hogy egy náthás szobatárs sokkalinkább gyilkossági szándékot vált ki belőlem, mint felebaráti aggodalmat. Nem, eszem ágában sincs megkérdezni, hogy hogy van, mert tudom, hogy szarul van, és én is szarul leszek, ha megfertőz, sőt még dühös is. :p Elképesztő hogy Ariána (akinek egyébként eszem a zuzáját, de tényleg, mostanában szépen megvagyunk) fél év alatt ha 5-ször nem volt náthás, akkor egyszer sem. Nem túlzok. Ezt hogy csinálja? Itt szívja az orrát, mintjárt megfojtom. :D:D:D Najó, ne legyek már ekkora genyó. Inkább váltsunk témát.

Ezer más dolgom lenne de most olyanom van hogy blogot írjak. Mesélek a suliról, ha már így van. Hát ez olyan kettős érzés, először is nagyon élvezem, mert végre van valami célja annak, hogy koreaiul tanuljak, a nyelviskolában ezt nem lehetett elmondani.... rólam legalábbis. Én a vége felé már nagyon utáltam odajárni. Tudom, hogy "sokan ölnének hogy a helyemben lehessenek stb", ezt mind megértem, de azért egy évig monoton módon ezt a nyelviskolásdit játszani nem egy leányálom. Najó hát ezen is túl vagyunk, ha sok értelme nem is volt, de valami kevés azért mégis volt. Most hogy egyetemre járok az órákból persze semmit nem értek. A nyelviskolában a tanárok úgy beszéltek, többé kevésbe, ahogy egy külföldivel illik, szóval szépen artikuláltan, de a professzorokra ez már nem jellemző, hiszen itt rajtam kívül mindenki más koreai, szóval nekik nem gond a megértés. Ugyanez van ha táblára írnak, nekem azt esélyem sincs elolvasni, de el szoktam kérni csoport-társaim füzetét és néha szomorúan tapasztalom, hogy ők is rondán írnak. :D Viszont azt legalább van idő kielemezni.

Ami nagyon nagy különbség az otthoni egyetemhez képest, hogy nagyon szigorúan veszik az órai megjelenést. Még a 150 fős előadásokon is névsor van, és ha valaki hiányzik akkor számithat arra hogy ezzel lerontja a jegyét. Ezen kívül az órák nem 90 percesek, hanem 2x50 perc 10 perc szünettel. Mondjuk ez nem annyira lényeges különbség. Még ami viszont nagyon különbözik, az a tanmenet. Magyarországon ugyebár szeptembertől december közepéig tart az első félév és december közepétől január végéig vizsgaidőszak van. A második félév pedig február elejétől május közepéig folyik le a hozzá tartózó vizsgaidőszakkal (május közepétől június végéig). Otthon ebből kifolyólag nincsen téliszünet, csak kb 2 hónapnyi nyáriszünet. Koreában ezzel szemben az első félév van tavaszal, ez márciusban kezdődik és általában június második vagy harmadik hetéig tart. Vizsgaidőszak pedig olyan formában van, hogy az utolsó egy hét júniusban, illetve április közepén egy felező jellegő midterm-nek nevezett vizsgahét van. Ez összesen 2 hét a Magyarországi 5-6 héttel szemben, amit vizsgázgatással lehet eltölteni 'kellemesen'. Hogy pozitív ez vagy negatív azt mindenki maga eldöntheti, biztos van előnye meg hátránya is. A második, őszi félév szeptemberben kezdődik, a midterm októberre esik, az utolsó vizsgahét pedig december közepén, még karácsony előtt van. Ezt azt jelenti, hogy koreai barátainknak a több mint 2 hónapos nyári szünet mellett egy több mint 2 hónapos (karácsonytól február végéig tartó) téliszünetjük is van, ami azért valljuk be nem olyan rossz. :p Hát így dióhéjban ennyi.

Nekem 2 hét múlva midterm lesz és nem nagyon akarok vizsgzni, ha szimplán akarok fogalmazni, akkor semmiből, de azért vannak olyan tárgyak, amikből más tárgyaknál jobban nem-vizsgázhatnékom van, és van amikből kevésbé. A legnemkívánatosabb vizsga értelemszeren a legfontosabb tárgyhoz tartozik, a 'koreai irodalom és világirodalom' amit heti 3 órában tartanak. Egy roppant szimpatikus Yun Inro névre hallgató 30 körüli prof-hoz sikerült kerülni (egyébként többen is tartják ugyanezt a tárgyat szimultán a nagy látszám miatt). Mr Yun-ről minden szempontból csak pozitívan tudnék nyilatkozni, és épp ezért nincs kedvem ahhoz, hogy a hibás koreai mondataimat olvassa, meg azt hogy mennyire nem fogtam fel az általa oly lelkesen magyarázott dolgok nagyrészét. Csak ezzel a tantárggyal minden nap minimum egy órát szoktam foglalkozni, de messze nem érzem úgy, hogy akár súrolnám az elégséges szintet. Ez persze főleg a nyelvi problémákra vezethető vissza. A jegyzetekben szereplő mondatok kb felét a legnagyobb odafigyelés és erőfeszítés árán sem tudom számomra értelmezhető és felfogható formába hozni, úgyhogy kénytelen vagyok a dolgoknak azt a felét alapul venni, amit megértek. És hát ha úgy vesszük 50% az még elégtelen... szóval max abban bízhatok, hogy nem vesz majd a koreaiakkal egy kalap alá. Még olyan trükköket is szoktam alkalmazni, hogy ha valamit nagyon nem értek annak interneten utánanézek, hátha van valami kapcsolódó anyag valahol, és csak remélni tudom, hogy az ő nézőpontja nem tér el nagy ívben attól, amit én találtam, amennyiben ezek vizsgán előjönnének. Jobbára mindenféle filozófiába hajló elméleti dologról van szó természetesen, szóval akár el is térhet, mert ahány ember, annyi vélemény. Majd meglátjuk.

Tegnap hosszas töprengés után vettem végre egy elektronikus szótárat, amit a Samsung boltban gyakorlatilag aranyárban adtak. Szégelltem is magam, hogy ennyi pénzt kiadok, már szinte pofátlanság ennyiért venni valamit, pedig a legolcsóbb darabot választottam, amit csak kapni lehet. Abban reménykedtem, hogy ezért az árért a NAVER szótár kibővittett verziója tartózkodik benne minimum, de ha lehet akkor mondja is koreaiul a dolgokat 3-féle akcentusban és közben karikás ostorral szilaj kanásztáncot jár, emellett pedig pánszori szoszolt énekel. Itthon kipróbálva rájöttem, hogy miért van ennek ilyen ára. Az égvilágon mindent tud, olyan képe van, hogy a laptopom elszégyellte magát mellette, van benne PDF-olvasó, Mp3-lejátszó, minden lófütyi, egyetlen funkciója volt számomra nem kielégítő, és nem, nem tévedés, ez a szótár-funkció volt. Egy alapos összehasonlítás után rájöttem, hogy az őskorból származó, előfizetés mellé ingyen kapott, koreaiak által már egyáltalán nem favorizált telefonomban hasonló kaliberű koreai-angol és angol-koreai szótár tartózkodik. A telefon nem ad példamondatokat, és én ezt fájlaltam, mert igényem lett volna rá, de úgy látszik, hogy ez nem az ő fogyatékossága volt egyedül, ugyanis ez a kifejezetten szótárgépnek nevezett IRIVER márkájú csoda sem ad példamondatokat, tehát ezzel már ketten vannak. Pontosabban fogalmazva nem ad példamondatokat koreaiul. Angolul bezzeg ad, de minek, senki nem kíváncsi rá. Egyébként tudom persze, hogy miért van ez így, ezeket a szótárgépeket koreaiak használják angoltanuláshoz, nem pedig koreaiul tanuló külföldieknek van dizájnolva, és evégett semmi szükség arra, hogy a koreai felét a dolgoknak hosszasan magyarázza, de mit tesz isten nekem épp erre lett volna igényem. Úgyhogy dúltam fúltam, szépen összecsomagoltam és másnap visszavittem a boltba, ahol egy szó nélkül visszacserélték pénzre. Szeretem az ilyen szolgáltatásokat, ahol nem veszik személyes sértésnak, ha nem tetszik a termék. Mert egyébként hozzá kell tegyem hogy tetszett, csak nem venném sok hasznát és tekintve hogy nem vagyok milliomos, így inkább olyasmire költök majd aminek több haszna van, vagy legalább örömömet lelem benne.

Az az igazság, hogy vizsgán nem lehet mobilt szótárként használni (egyértelmű hogy miért, sms-ezés elkerülése végett), tehát marad az hogy az ember vagy szótárgépet használ vagy normál szótárat. A normál szótár nagyon lassú, úgyhogy én szerintem majd kölcsönkérek egy angol szakos barátnőmtől szótárgépet a vizsgáimra, neki angol szakos révén pont vizsgákra nem fog kelleni úgysem.

Április 23-től 25-ig lesz megint a Mozart Taejon-ban és úgy megnézném, de még filózom rajta... ha most megnézném mégegyszer, akkor Park Eun Tae-val nézném meg, ugyanis a változatosság gyönyörködtet. :-)) Park Eun Tae is olyan szépen énekel, hogy csak na. Belinkelek róla is egy videót, a Notre Dame kezdő dalát énekli ITT a tanult kollégáival. A Notre Dame is azért jó musical, mert francia, és ha francia, akkor már csak jó lehet. Ez ilyen önmagába visszavezethető érvrendszer^^

Végül de nem utolsósorban hadd újságoljam el, hogy megérkezett Koreába Edit, aki csoportársam volt az ELTÉ-én. Ő is ösztöndíjjal jött ki, Szöulban tanul a Kyunghee egyetemen, egyenlőre nyelvet, és ír blogot is: http://dittikoreaban.blogspot.com címen. Nézzétek meg, aki még nem járt nála! :-))

Edittel vicces módon, bár más-más városban vagyunk, egyazon könyvből tanulunk koreait, ugyanis a mi egyetemünk, a Dong-A, pont a Kyunghee egyetem nyelvkönyvéből oktat. Mondjuk én nem szerettem, de azért elpoénkodtunk rajta egy darabig, hogy milyen kis nyomik a szereplők, és mennyire nincs semmihez magyarázat (ez már kevésbé poénos mondjuk...:S). Ugyanakkor a benne lévő párbeszédek meglepően hasznosak. A 3-as könyv (중급1) 4. leckéje, a 환불 például pénzvisszatérítés témájával foglalkozik és nekem már nem először bizonyult hasznosnak^^

Lassan süppedek. Sok puszi mindenkinek!

MusiCall^^

2010-04-04T03:11:00.002+09:00

WOW!!!! :D Hát ez egyszerűen fantörpikus volt!! De miről is beszélek most? Természetesen a Musicelről, amit múlt szombaton láttam. Voltaképp minden azzal kapcsolatos feltételezésem alaptalan volt, miszerint Im TaeKyung majd "középen egyhelyben állva monoton operahangon" fogja végigénekelni a két és fél órát, mert meg kell mondjam, nem ez történt. ^________^ Nagyon klasszul csinálta, egy szavam nem lehet rá. Ez a Mozart egy eléggé fiatalos (mondhatni gyerekes) szerep és kíváncsi voltam, mennyire fogja majd beleélni magát, de nagyon odatette, nem is mondtam volna meg, hogy mennyi idős. Ilyen távolságból és ekkora mennyiségű smink takarásában egyáltalán nem is lehetett megmondani, hogy az apját alakító színésszel jóformán egyidősek. Ez egyébként roma operettben még a darabba is beleillene: "anyám Eszmeralda, aki nálam 13 évvel idősebb és nagyanyám Fatima, aki pedig 26-tal...^^" Node visszatérve a mi Mozart figuránkra, a hangja, az valami fenomenális. Én ilyet élőben talán még nem is hallottam. Egyébként biztos hallottam, csak most nem tudom felidézni, ez mindenesetre sokkoló volt, pozitív értelemben. o.@ A többi szereplő is remekül alakított, a jelmezek gyönyörűek voltak, a koreográfiák nagyon ötletesek, úgyhogy egészében véve egy hibátlan darab volt, és még annál is több. El voltam ragadtatva.

A színház maga nem volt különösebben nagy (Pusan Cultural Center, Main Theather névre hallgat), nekem nem jó a szemmértékem, de talán 2-300 fő férőhelyes lehetett, mindez 3 emeletre elosztva. Egyszer fenéztem a harmadikra, és láttam, hogy úristen szegény emberek a csillagközi térből nézik az előadást. :)) A második emeletről, ahol én ültem, teljesen korrektül lehetett látni mindent. Az alapsztorit már ugye ismertem, így az sem volt zavaró, hogy koreaiul ment, sőt egészen különleges élmény volt koreai énekesek előadásában hallani ugyanazt, amit magyarokéban már ismertem.

Ami egy picikét zavaró volt, bár ez nem a művészek hibája (és egyébként kicsit már a kákán is csomót keresek szindróma), hogy a koreaiak a szomszédos japánokkal ellentétben alapvetően nem a pontosságukról híresek, így az előadás közben is folymatosan érkeztek emberek, és szegény "őrkisasszony" alig győzte kordában tartani őket, hogy ne mászkáljanak mindenfelé helyet keresve. Ez gyakorlatilag az első felvonás végéig folyamatosan zajlott. Persze mondjuk valahol megértem, elképesztő volt a forgalom aznap este, és én is majdnem elkéstem, csak azért az ember késsen bárhonnan, de ne színházból, legalábbis én így gondolom. Oda azért megyünk hogy egy másik világba kerüljünk, és ha ebből folyton kizökkentenek, az nem a legjobb, arról nem is beszélve, hogy aki későn érkezik, az sokmindenről lamarad. Szerintem egyébként a koreaiak többsége nem egészen érzi át a színháznak ezt a rituális jellegét, miszerint az ember egész nap arra készül lelkileg, szépen felöltözik, kisminkel, belövi a séróját, taxiba száll, és megérkezik az esemény színhelyére legkésőbb óraműpontossággal, de inkább előbb... azonban semmiképp nem késve. És főleg nem 10-20-30 perceket késve, mint ahogy azt tette nem egy és nem két ember... hanem úgy 15-20 fő csak a második emeleti páholy bal oldalán. Fél óra után már kisebb tüntető tömeg gyülekezett a bal oldalamon és szinte rosszul éreztem magam, hogy én ülök ők meg toporognak. ^^ Egyébként nem szánom ezt én nagyon komoly kritikának, mert az ember ha késik, akkor azt általában nem szándékosan teszi, de valamennyire azért mutatja ez a fontossági sorrendet, kulturális különbségnek is betudható, hogy a koreaiak zsúfolt életvitelébe egy színház is csak úgy fér bele, miszerint "vagy odaérek vagy nem, de ezt még akkor is be kell fejezzem előtte..." Nem csodálkoznék, ha sokan szombat este is munkából mentek volna oda.

Nagyon szívesen néznék még meg más darabokat is, de elég kevés európai musical jut el ide. Hát ugye helybéli alkotásokat nem érdemes különösebb előismeret nélkül és nyelvismeret hiányában csakúgy vaktában megtekintgetni, hiszen ha nem ismerem a sztorijukat, nem tudom követni a történetet, és nem ismerem a zenét sem, abban úgy nem sok élvezet van. És mindez nem olcsón (40.000 won, kb 8.000 ft a legolcsóbb jegy általában). Gyakorlatilag ez volt az első eset, hogy olyan előadást hirdettek a suliban, amit be tudtam tájolni. Ezen felbuzdulva rákerestem az interneten, hogy mik mennek még importból. Hát most épp nem sokminden és ami megy, az sem Puszánban, hanem Szöulban természetesen, szóval nem is csoda, hogy itt nem hirdetik őket. A klasszikusokból elég sokat átirtak mondjuk, de nem játsszák őket folyamatosan, hanem gondolom egy darabig mentek és aztán slussz. Videorészleteket lehet belőlük találni itt-ott, de például a ticketlink.co.kr-en (a meglátásom szerint legnagyobb országos jegyfoglalós weboldalon) egyiket sem hirdetik, így nem hiszem, hogy aktuálisak lennének.

Még egy végszó erejéig a koreai musicalekre visszatérve, találtam egy felettébb érdekesnek festő alkotást, a Sword of Fire-t, ami egy népszerű koreai képregény alapján készült, de ez is régebbi darab és nem úgy veszem észre, mintha bárhol is játszanák még. DVD-n sem jelent meg, viszont TV-ben lement egyszer néhány részlet belőle, amit valaki felvett és feltette internetre. Nekem ez a szám, Please Stay Alive, nagyon tetszik belőle... Hogy, hogy-nem, ezt is Im Tae-Kyung énekli^^ KLIKK! (Készen vagyok a hangjától.... gyönyörűséges x3) Majd az unokáimnak azt fogom mesélni, hogy hallottam ám a bácsit élőben énekelni, és ez persze őket a legkevésbé sem fogja meghatni, mert akkorra már egész más lesz a divat^^

Március idusán

2010-03-27T17:08:00.005+09:00

Képzeljétek, egy éve hogy Koreában vagyok, ugyanis 2009. március 26-án indultam el otthonról és 27-én érkeztem meg Puszánba. :-)) Ezalatt az egy év alatt tulajdonképp nem sok minden történt, másrészről sok minden,

Olyan fura dolog történt kedden. Van egy olyan óránk hogy 'élet, kultúra és etika'. Ez mindenféle a koreai kultúra és etika összfüggéseivel kapcsolatos dolgokról szól, például temetés, házasság, orvoslás, blablabla, és a professzor kicsit (jóval) előbb abbahagyta az órát úgyhogy Tamamival megragadtuk a remek alkalmat és odamentünk a tanár úrhoz, hogy bemutatkozzunk. Kérdezett mindenféléket, persze rögtön levágta hogy Tamami 13-szor jobban beszél nálam koreaiul, dehát ehhez nem kell tanárnak lenni, mert a hülye is látja. Nem tehetek róla, zsenikkel vagyok körbevéve. :D Kedves tanárunk rögtön hevesen érdeklődött a korunk iránt, amit fel is fedtünk, mert voltaképp nem volt más választásunk. (Tamami 22, én 25). Aztán meginvitált minket az irodájába. És rendelt ebédet is. Jóég, gondoltuk. Ennek fele se tréfa. Itt aztán meg leszünk vendégelve. Ami magában nem lett volna baj, de aztán olyan -szerintem- nem illő kérdéseket tett fel, amit etika tanár létére nem is tudom, hogy hogy gondol. A legkellemetlenebb téma számomra az volt, mikor afelől érdelkődött, hogy van-e barátunk. Tamainak van egy koreai fiúja 2 éve (tulajdonképpen miatta jött ide), arról heves gratulációk keretében jól ki is lett faggatva, én meg mondtam hogy nincsen. Erre kérdi a prof hogy miért. Hát miért, mert a kisnyúl szőrös. Bekaphatja a bolyhos farkincámat. Azért. Ilyen empatikusan megjegyezte, hogy lám-lám, Tamami mennyivel fiatalabb és mégis már milyen komoly barátja van. És hogy Magyarországon vajon normális dolog-e hogy későn házasodunk. Mondtam hogy igen, nálunk képzelje még 30 éves kor után is normális, de nem igazán értettem hogy 60 éves létére hogy lehet valaki ilyen 'belátó'. Hogy teheti ezt kor függvényévé. Meg főleg hogy állíthatja úgy be mintha ez az én hibám lenne. Nem voltam abban a helyzetben hogy kioktassam arról, hogy én voltaképp még sohasem kaptam esélyt arra, hogy jól csináljam a dolgokat, mert soha sem volt még senki, akinek akár egy kicsit is fontos lettem volna. És ezért nem elítélnie kéne, hanem együttéreznie vagy nem tudom. De akkor még feltette az i-re a pontot azzal, hogy megkérdezte, hogy én nem szeretem a koreai fiúkat vagy ők nem szeretnek engem? Blah! Hát most... erre meg mit mondhattam volna.... végül azt mondtam, hogy ők talán szeretnének, de a szüleik miatt nem érdeklődnek. Erre úgy rábólintott. Jobb is, mert semmi más nem hiányzott volna, minthogy még valami epéset beszóljon. Ilyen és hasónló kellemes bájcseverészések közepette eltöltöttük az ébédet és valahogy ebéd végére sikerült kibulizni, hogy ne nagyon kelljen vizsgáznunk, hanem inkább beadandót írhassunk, mert hát mi szegény külföldiek hogyan is tudnánk felvenni a versenyt a vizsgán az anyanyelvűekkel. Szóval meglehet megússzuk egy beadandóval.

Hopp. Aktuális vicc. Mondjatok egy olyan szót, amiben benne van a 'dél-koreai hadihajó'.
??
Tenger.
:D Jó mi?

Na hát pasikat leszámítva egyébként minden szép és jó! Nyílnak a kertben a tavaszi virágok és zöldell a nyárfa az ablak előtt. Elkezdődött a suli egész pontosan március 2-án. És ez már nem nyelviskola, hanem egyetem. Még előtte voltunk Kyeongju-ban a kedves osztállyal, de mindenki mélységes elnézését kérve én annak a kiránulásnak a részletezésébe már mégsem bonyolódnék bele nagyon, mert az eltelt idő távlatából nézve voltaképp nem történt ott semmi lényegesnek mondható. Mindenféle közösségépítő rendezvények voltak, koreai módra. Ez elmesélve úgysem adná vissza azt, ami. Ami engem illet, nekem mind az európai stilusú, mind a koreai stílusú osztálykirándulásoktól kiütésem van idegileg, úgyhogy ebból okulva mind a múlt-, mind az e hétvégi kirándulásokat lemondtam mindenféle vélt és valós indokokkal. Múlt hétvégén Foxy-ban voltam, ha jól emlékszem, most hétvégén pedig Mozart-ot fogok nézni, és már előre élvezem, mert nagyon jó lesz!! :D Ezt a musicalt (Mozart) egyébként Magyarországon is játsszák és a youtube-on is játsszák. (Youtube, az internetes Broadway. ;D) Úgyhogy már volt szerencsém látni magyarul (Dolhai Attilával <3), pár dalt németül, és most majd jól megnézem koreaiul is élőben. Kíváncsi vagyok egyébként hogy milyen lesz a főszereplő, ugyanis elég gyorsan kellett kiválasztanom a 3 lehetséges énekesből, hogy ki legyen, mármint hogy melyik előadása foglaltatok jegyet. Eddig egyiket sem ismertem, de úgy az arcképek alapján Im TaeKyung-ot választottam. Hát most tényleg mi alapján válasszak nagy hirtelen, és nem akartam húzni az időt mert már alig volt jegy. Aztán hazajövet a koliba beírtam mindhármuk nevét keresőbe és rájöttem, hogy bizony Park EunTae az egy 'kicsivel' közelebb áll hozzám hangilag, meg stílusban. De nem az, mert Im TaeKyung is tökéletes és fantasztikus énekes, csak ő elég konzervatív stílusban énekel és színészkedik, ahogy elnézem, nem engedi el magát túlzottan. Szóval jó béna képet ba--tak oda szegény Park EunTae-ről, úgy néz ki, mintha ő lenne 40 éves, közben tök fiatal, Im TaeKyung akiről meg olyan kép volt ott mintha 30-35 körül lenne, kiderült hogy majdnem 40 éves. Szóval nem is csodálom hogy nem ugrándozik, bár lehet hogy ő már fiatal korában sem tette. Na mindergy nem kétlem hogy csodálatosan fog játszani, most őt választottam és ha már így alakult akkor lássuk a medvét. :)) Ha legközelebb Park EunTae játszik valamiben akkor majd őt is megnézem.

Most viszont haladéktalanul indulnom kell, ha nem akarok elkésni. Üdv leközelebbig. :))

-l.q.kepeibol-

2010-02-28T03:53:00.002+09:00

-sajat kepekbol-

2010-02-28T03:25:00.002+09:00

Li Qing-ek Puszanban ~2010.02.21-22~

2010-02-28T03:18:00.000+09:00

Szép napot mindenkinek! Nagyon köszönöm, hogy kíváncsiak vagytok, hogy hogy vagyok mostanában. Hát jobban egyre. :) Bár azt mindenképp hozzá kell tegyem, hogy Koreában lenni nekem olyan mint egy álom, ugyanakkor ez igen gyakran rémálomba csap át, és a két dolog viharos gyorsasággal váltogatja egymást. Szóval elég szürreális. De azért most hogy elkezdődik a rendes suli és nem csak egy nyelvtanfolyamon fogok üldögélni 15 kínaival minden nap, ez nagyon jó lesz. Most ezzel a kijelentéssel nem a kínaiakat akarom ócsárolni, mert nyilván nincs velük semmi különösebb baj, csak ebben a nyelviskolában jellemzően se angolul, se koreaiul nem tudó, más népekkel barátkozni nem nagyon akaró gyerkőcök voltak/vannak, és ezzel így az ember nem nagyon tud mit kezdeni. Nem lenne rossz kínaiul tudni, erre már nem egyszer rájöttem az itt létem során, csakhát aztat aztán végképp kinek van cérnája megtanulni. Nekem biztos nem lenne.

Mindenesetre múlt hétvégén járt Puszánban 2 nagyon helyes édes kínai lány, egy internetes oldalon ismerkedtem meg az egyikükkel teljesen véletlenül, és kiderült hogy ő most egy csoporttársával Changwon (csángvon)-ban van gyakorlaton. A szingapúri Nanyang Technological University-n tanulnak mindeketten Material Engineering (anyagmérnök) szakon és idejöttek laborgyakorlatra 6 hónapra januártól júniusig. Az egyikük, Li Qing (li csing)szingapúri születésű, de az etniukma kínai, mivel ugye olyan hogy szingapúri náció alapvetően nincsen. Szingapúrban kínaiak malájok és más népek élnek békés egyetértésben mint a mesében, szóval olyan Svájc-i tejjel-mézzel folyó kánaánra emlékeztető hely lehet. Egyébiránt a hivatalos nyelv az angol és többnyire az oktatás is angolul folyik, úgyhogy szingapúriakkal kommunikálni is remekül lehet. A másik lány, akinek a nevére akkor sem tudok visszaemlékezni, ha máskülönben lelőnek, nevezzük most Miának, ő kínai születésű kínai, viszont a teljes egyetemi képzést szingapúrban végzi, úgyhogy értelemszerűen ő is tud angolul. Múlt héten elterveztük, hogy hétvégén eljönnek Puszánba, mert busszal kb 30 percre van a 2 település, szóval nagyon közel, viszont amíg Puszán egy 4 millós nagyon szép fekvésű város rengeteg látnivalóval, addig Changwon egy konkrét gyártelep, kb. mint Dunaújváros, szóval nincs ott nagyon mit nézni, se csinálni, ezért mindenképpen inkább ők akartak jönni. És jöttek is. Nagyon sok helyen voltunk, és nagyon barátságosak meg aranyosak is voltak, úgyhogy én nagyon jól éreztem magam velük. Első nap a Busan Tower-nél voltunk (ez egy kilátótorony), meg az Nampodong Underground Shopping Center-ben. Még jó, hogy fiú nem volt velünk, mert biztos ideglelést kapott volna. Aztán elmentünk A Kwanganli Beach-re ahol van az a nagyon híres és szép kivilágított híd, a Kwangan Taegyo, aztán pedig átmentünk Haeundae-re, de ott már aznap nem mentünk le a partra, mert sötétben az ott nem akkora élmény. Kajáltunk aztán felkerestünk egy Jjimshilbang-ot (nyilvénos fürdőt) hogy ott aludjunk az éjszaka. A lányoknak nagyon nagy élmény volt, mert most jártak először ilyen helyen. Szingapurban egyáltalán nincs ilyen. Kínában mondjuk van nyilvános zuhanyzó, ahol a nők együtt zuhanyoznak, de ilyen jellegű fürdős-ottalvós hely Kínában sincsen, ez nagyon jellegzetesen koreai dolog. Amin viszont én lepődtem meg kicsit, hogy Li Qing életében először hord kabátot és csizmát, mert szingapúrban olyan meleg van egész évben, télen-nyáron, éjjel-nappal, hogy általában papucsban, nadrágban és pólóban lejtenek az emberek, a legtöbb amit a divatozás érdekében meg lehet tenni, az a hosszú farmer, de dzseki meg csizma szóba sem jöhet. Úgyhogy ők szegények ilyen slamposan kénytelenek élni, és ezt a lányzó nehezményezte is. Ami engem illet, én pont az időjárás miatt élnék szívesen szingapúrban, ugyanis imádom a meleget. Úgy szeretnék majd meghalni is, hogy egy üstben megfőznek. :D De mondjuk időjárás szempontjából már most sincs okom panaszkodni, mert Budapesthez képest Puszán is egy átlag jó 10 fokkal melegebb, szóval ebból a szempontból kedvemre való az itteni hevenyészés is. Li Qing-et meg majd importálom Magyarországra, az mostanában úgyis Alaszka kihelyezetett tagozata lett. Ott hordhat csizmát májusig gond nélkül.

Visszatérve a múlt hétvégére, másnap (vasárnap) miután felkeltünk, lementünk a partra, ahol ők megnézték az Akváriumot. Én nem néztem meg, mert már kb 4-szer láttam és elég magas a beugró: 17.000 won (kb 3000 ft). Kint sétáltam amíg ők nézegették a polipokat meg a meduzákat. Kijövetel után azt mondták, hogy nem volt rossz, de szerintük a szingapúri jobb. Hát azt könnyen el tudom képzelni, mert mást ne mondjak, a budapesti is jobb. :D Ahhoz képest hogy Magyarországon egyáltalán nincs tenger, a Camponában olyan Tropicáriumot rittyentettek össze, hogy az embernek ketté áll a füle. Szóval a Puszáni ahhoz képest tényleg semmi különös és drágább is, de azért egyszer talán érdemes megnézni, ha már valaki erre jár. Nekem mondjuk mindenféle kötelező kirándulások keretében volt szerencsém többször is, viszont szerencsére ezek többnyire nem kerültek pénzembe, úgyhogy nem volt gond.

Aztán lementünk egy közeli park-ba, ami pont a tengerparton van, és olyan szép, hogy tényleg mintha egy mesebeli hely lenne. Van ott egy függőhíd is, ami pedig úgy mozog, mintha épp le akarna szakadni, dehát a függőhidak már csak ilyenek. :D Azért átmentünk rajta. A lányzók nem akartak nagyon későn hazaérni, mert másnap ugye meló, úgyhogy kikísértem őket a buszhoz, de azt azért megígértük, hogy találkozunk még. Azt mondták, hogy ők általában hétvégenként szabadok, úgyhogy ha van valami program, akkor szívesen csatlakoznak, de valószínű, hogy következő hétvégén is eljönnének (múlt hétvégéhez képest 2 hétre), ami nagyon klassz lenne. Ezen a hétvégén egyik kollégájukkal mentek sielni, én pedig az új koreai csoprttársaimmal voltam Gyeongju-ban, úgyhogy ezt a hétvégét nem is firtattuk. A Gyeongju-i kirándulásról is írok majd, mert nagyon tanulságos volt, de az egy külön történet, úgyhogy nem kezdek most bele, hanem felrakok inkább néhány képet a múlt hétvégéról.

Mulatságos esetek

2010-01-29T16:58:00.003+09:00

Mindenek előtt hadd köszönjem meg mindenkinek, aki biztat mostanában, ez nagyon sokat jelent nekem. És akkor rá is térhetünk azt hiszem a címszó tárgyalására. Mert ugyan sok érdekesség nem volt mostanában, de azért 1-2 említésre dolog mégis történt. Na az első dolog ami szerintem nagyon vicces, bár ez még tavaly történt, de mindenképp el akartam mesélni, hogy Ariana 3-szor nézte meg a Ninja Assassint. :D xD 3 különböző emberrel, mert persze neki is minden úgy alakul, ahogy pont nem akarja.

Én azt gondoltam, hogy annál nagyobb luftot, mint én tavalyelőtt nyáron lerendeztem, már nem nagyon lehet csinálni. Történt ugyanis, hogy volt nekem Daegu-ban egy koreai barátom, George, akivel a szó tágabb értelmében véve jártunk tulajdonképp, de nem volt olyan halálosan komoly a dolog. Hát csak mint hogy azt 5 hetes ott tartózkodásunk indikálta, elég nehezen fordulhatott volna komolyra. Mindegy is nem ez a lényeg, hanem hogy mindig mondtam neki, hogy nézzük meg a zöld emberes filmet a moziban, mert imádom a vígjátékokat (ez a Superhero c. film volt egyébként), de mondta hogy még nem vetítik, majd ha vetítik, megnézzük.

Ugyanakkor volt nekünk Diával egy Gyeonju-i ismerősünk, Brandon, akivel meg abban fogadtunk, hogyha a magyar női kézilabda csapat nyeri meg az olimpián a bronzmeccset, akkor ő hív meg minket moziba, ha pedig a koreaiak, akkor fordítva. Hát mondanom sem kell, hogy a magyarok bebukták, így volt szerencsém meghívni Brandont a zöldemberre, mert persze hogy azt akarta megnézni.

Akkor már úgy voltam vele, hogy George akár meg is feledkezhetne róla, hogy megnézzük együtt, de természetesen -Murphy törvénye- hogy 2 nap mulva telefonált, hogy már megy a zöldember, nem nézzük-e meg. Nem-igen mondhattam, hogy én azt már láttam egy másik fiúval, még ha ő csak haver is, mégis rosszul jött volna ki. Szóval megnéztem másodszor is. :D Namost ezt Ariána a Ninja Assassin-nel előadta úgy, hogy 3-szor nézte meg!! De mielőtt ezt kifejtem, térjünk kicsit vissza még Brandonra.

Ez a Brandon egy ilyen lehúzós kis pöcs volt, már bocsánat a kifejezésért^^ Állandóan mindenfélében fogadott, még olyan dolgokban is, amiben ő teljesen biztos volt, mi meg nem tudhattuk, (ami ugye neméppen fair-play), például hogy van-e Koreában kimcsi-burger, ha van akkor mi hívjuk meg őt vacsizni, ha nincsen, akkor ő minket. Természetesen volt kimcsi-burger, és kiválasztotta magának a legnagyobb menüt amit csak árultak a Lottériában. A kis lejmos. xD Összesen kábé háromszor látogattuk meg Gyeongju-ban, amiből kétszer kajáltunk, vásárolunk meg Betmen-filmet néztünk, mert szemerkélő esőben neki nem volt érkezése idegen-vezetni, de egy alkalommal azért megmutatta az egyik legszebb helyi nevezetességet, a Pulguksát, vagyis Buddha Országának Templomát. Erről van is kép^^ (2008.08.11., balról jobbra: Dia, Brandon és én):

Ehhez a templomhoz egyébként Nórival együtt tavaly nyáron is elmentünk, pont annak másnapján, hogy találkoztak Kanakoval Puszánban. (2009.08.07., balról jobbra: Dia, Nóri és én):

Szeretnék egy 2010-es képet is a gyűjteménybe, és ehhez jelentkezőket várok, akik modellt állnának a fényképre. ^O^

Nade visszatérve Ariánára, neki ez a triplázós dolog úgy sikerült, hogy először megnéztük a Ninja Assassint együtt. Együtt máramennyire, mert ugyan a moziig együtt mentünk, de ott aztán nem tudtunk megegyezni abban, hogy elöl vagy hátul üljünk, úgyhogy aztán végül külön ültünk, mert ő nem szereti előlről nézni, én meg nem látom jól hátulról. Már először is csak annyi volt a hozzáfűznivalója, hogy a feka lány jó volt benne, de Rain az őt nem érdekelte, ugyanis koreaiakra nem gerjed. Ezt követően kb. 3 nappal megnézte Martinnal is. Eredetileg a 2012-t akarták megnézni, de az későn kezdődött, sokáig tartott volna és Ariána nem ért volna vissza éjfélre (zárásra) a koliba. így hát a Ninja Assassin-hez volt szerencséje, másodszor. Mindezek után pár nappal felhívta őt Richard, a Gimhae-i feka helytartó félisten, hogy egy hónapra hazautazik az Egyesült Államokba, és Ariána (akinek természesen Puszán, sőt egész Dél-Korea összes black-jével jó kapcsolatot kell ápolnia) nem néz-e meg vele egy filmet így időleges búcsúzásképpen. Mikor a Rich-es találkáról jött haza, már úgy jött be a szobába, hogy: 'Azt a ***** Ninja Associationt már 3-adszorra néztem meg!!!!' xDDDD Merthogy ő egyébként nem tudja angolul kimondani azt hogy Assassin és mindig összekeveri az Association szóval, ami viszont nem bérgyilkost, hanem szervezetet jelent.

Gyeongbokgung (a királyi palota) ~2008-as nyári képek~ :D

2010-01-28T15:02:00.005+09:00

Lotte World

2010-01-28T06:48:00.014+09:00

December 18-án vége volt a sulinak, és márciusban fog újra elkezdődni, kivéve nekem, mert én még nyelvtanfolyamra járok, de akik egyetemre járnak, azoknak márciusig szünet van, úgyhogy Ariana is úgy döntött, hogy ezt a 2 és fél hónapot nem Puszánban fogja eltölteni, hanem Szöulban és szépen fel is költözött, mert ott sok mongol barátja van. Én kaptam új szobatársat, aki egy brunei lány, (An, aki egyébként a táncos videón a riportert alakítja), vele olyan jól megtaláltuk a hangot, hogy 2 nap után már gyakorlatilag egyetlen szót sem beszéltünk egymással, és egymást lekörözve mentünk könyörögni hogy új szobarátsat szeretnénk. Nekem mondta Kwon, hogy persze nem gond, keres nekem valaki mást, amire An másnap már ki is költözött, át egy másik szobába, úgy látszik ő neki még ehhez a néhány naphoz sem volt türelme hogy kivárja. De teljesen megértem. Nem is baj. Azóta egyedül vagyok ebben a szobában, úgy döntöttem, hogy nem fogok külön azért ágálni, hogy adjanak valakit mellém, mert bár egyedül lenni elég szar, de nem kockáztatom meg, hogy akit mellém költöztetnek, azzal már megint nem fogok kijönni, és akkor ezt meg csak magamnak köszönhetném, mert én akartam. Szóval inkább nem akarom. Nade visszatérve Ariánára, szóval mivel akkor neki itt volt egy (nem túl komoly) néger fickója Puszánban, ezért úgy döntött, hogy itt fog szilveszterezni, és csak most látom tisztán hogy ez emiatt volt, mert ezt nekem úgy adta be, hogy látja hogy milyen egyedül vagyok itt és ezért visszajön egy pár napra és azt együtt tölthetjük motelban. Nekem ugye be volt fizetve a koli is, de annyira meghatott, hogy ezt megteszi értem, hogy gyakorlatilag szó nélkül belementem, hogy fizetem a motel felét.

December 29-30-án kötelező kirándulás keretében Kwonnal, Olgával, An-el, és a 3 bangladesi fiúval elmentünk Szöulba. Ariána már eleve ott volt szóval ő ott csatlakozott hozzánk. Nem tudom, hogy meséltem-e, de Olgát szintén ki nem állhatom. Most biztos úgy jön le, hogy nem vagyok valami jófej, mert nekem mindenkivel bajom van, de alapvetően nem nekem van a bajom velük, hanem nekik velem. Én minden egyes emberhez pozitívan álltam hozzá, de ezeknek az embereknek egyszerűen annyira eltér a világlátásuk, a stílusuk, az értékrendjük az enyémtől, hogy egyszerűen nem tudunk egymással mit kezdeni, és a legapróbb konfliktusból ellenszenv alakul ki. Vannak olyan emberek, akik valahogy jól passzolnak egymással, és még a legnagyobb vitákat követően is fél óra után ugyanolyan jó véleménnyel vannak egymásról, mint azelőtt, de vannak olyanok, amit fent említettem, hogyha nincsenek közös témák, akkor egyetlen konfliktus tönkrevágja a kapcsolatot, mert nincs miért újra jóban lennetek. A bangladesi fiúk természetesen el vannak ájulva Olga szőke hajától és kék szemétől, és bár egyiküknek sincs semmi esélye nála, de azért így távolról csodálják. Engem nem nagyon kedvelnek, egyrészt mert zsidó vagyok, másrészt meg mert nincs különösebben miért kedveljenek. Szóval ezzel a remek társasággal mentünk Szöulba, első nap a Lotte World-be, másnap a királyi palotába. A Lotte World-ről annyit, hogy nem szeretem a vidámparkokat. Éjjel nagyon frankó hotelben aludtunk, bár megmondom őszintén, hogy nekem a luxusnál sokkal többet számított volna a jó társaság. Nóriékkal, Editékkel, vagy Ágival bárhová szívesen elmennék, és alhatnánk az utolsó poros motelben is, akkor is százszor jobban érezném magam.

A palota másnap az nagyon szép volt, bár lattam már tavalyelőtt nyáron is, de oda bármikor szívesen visszmegyek. :-)) A fenti fotón 2 bangladesi srác (a harmadik csinálta a fotót gondolom), a kövér lány az An, a szőke Olga, én vagyok rózsaszín sapkában mellette, és mellettem jobbszélen pedig Kwon. Nagyon hideg volt, Szöulban átlagban 10 fokkal hidegebb van mint Puszánban, és sok hó is esik, amig itt nálunk viszont szinte semmi. Még egy pár kép a palotáról, olyan szép. <3333

30-án visszajöttünk Puszánba, Ariána is jött velünk. És akkor 30-ától számítva lett volna az a pár nap, amikor együtt lakunk motelben. Namost 30-án a vonatállomáson úgy váltunk el, hogy ő keres motelt, én meg menjek vissza a koliba és 20 perc múlva ír sms-t. Egy óra múlva írta, hogy Martin találkozni szeretne vele és mit csináljunk. Na jól van mondom, találkozzál vele. Visszaírta hogy legyek erős, tartsak ki, holnap találkozunk. 31-én valóban írt is, hogy akkor megyek-e hozzá a motelbe, mondtam hogy megyek. Odaértem kb du 3-ra, de elfejeltettem vinni a pénztárcámat, szóval mondtam neki, hogy visszamegyek érte a koliba, mindjárt jövök. Kérte, hogy ha már úgyis visszamegyek a koliba, akkor nem mosnám-e ki a ruháit, mert itt a motelben nincs mosógép. Mondtam jó, add ide. Visszamentem a koliba, kimostam a ruháit, magamhoz vettem a pénzt és visszamentem a motelbe. Addigra volt kb 5 óra és ő nagyban aludt. Hát gondoltam de jó, hogy alszik, én annál jobban el tudom magam foglalni még a koliban is, minhogy egy alvó ember társaságában legyek, Kérdeztem hogy nem akar-e felkelni. Mondta hogy most inkább aludna és hogy aludjak én is mert egész éjjel bulizni fogunk. Hát én nem voltam álmos délután 5-kor és nem tudok parancsszóra aludni. Elmentem sétálni. Mire visszaértem este 7-re, ő is felkelt. Mondta hogy Martinék a Puszán Egyetemnél fognak szilveszterezni, nem megyünk-e oda. Nade Martinon és a feka haverjain kívül ott nincsen semmi, mindenki Kyeongsong-ban van ilyenkor, nekem abban mi az élvezet hogy fekákkal hetyegek. Mondtam hogy én oda nem megyek. Jó akkor kitalálta, hogy éjjel 1:30-ig legyünk Kyeongseongban, aztán ő átmegy Martinékhoz. Jó, rendben. Ebben meg is egyeztünk. Elmenünk kajálni, mert már elég éhesek voltunk, aztán visszajöttünk és elkezdtünk készülődni. Erre Ariána bejelenti, hogy Olga is jön, 10:30-kor találkozunk vele a buszmegállóban, úgyhogy úgy siessek. Oh hát mondom fasza, még valami jóhír? Azt mondja ne aggódjak, Olga csak kb. fél 2-ig lesz ott, mert utána másokkal találkozik, hát gondoltam ez így jó, mert ha már ott tartunk, te is csak fél 2-ig leszel ott, na mindegy. Már úgy voltam vele, hogy nem is fog hiányozni. Jó akkor elindultunk, találkoztunk Olgával, bementünk a Kino Eye nevű helyre, ott talált az éjfél. Olga idegesítően viselkedett, mert ha én szóltam hozzá, hogy mégiscsak ne legyen már olyan rossz a légkör, akkor azt mondta hogy nem hallja mit mondok, bezzeg ha Ariána szólt hozzá, akkor mindent hallott. Ez ilyen szelektív hallás. Fél kettőkor mindketten leléptek, én meg elmentem a Ghetto-ba mulatni, na hozzá kell tegyem, hogy ez már csak olyan kötelező jellegű elmegyek valahová, mert mégse üljek otthon. Na mindegy szóval ez volt. Reggel hazamentem, vagyis vissza a motelbe, mert ott voltak a cuccaim. Le is feküdtem, hogy megvárjam Ariánát. Ő meg is jött kb délben, mondta hogy pár napra odaköltözik Martinhoz. Ennek nagyon örültem, mert így nem nekem kellett megmondani, hogy nem akarok vele egy napot se többet motelben lakni, mi a májnak fizessek napi 17.000 wont, mikor nyilvánvaló, hogy nem törődik velem. Szóval akkor pár napra odaköltözött Martinhoz, de mint megtudtam kb 2 nap után szakítottak és Ariána visszament Szöulba, azóta is ott van, valami ottani barátaival lakik márciusig. Én meg a koliban. Márciustól elvileg megint ő lesz a szobatársam. Namost, nekem mindegy, lehetne rosszabb is. Mint ahogy volt már rosszabb is (->An). Annyi az egész, hogy kicsit határozottabban ki kell álljak a saját érdekeimért, mert szerintem érzi hogy gyenge vagyok és ezt jól meg is lovagolja. Például állandóan kölcsönkéreget és elfelejti megadni. Meg hasolók. Az ilyen dolgainak nem szabad, hogy engedjek. Egyébként más szempontból nem lesz vele probléma, csak tényleg tudnom kell, hogy mire szamíthatok tőle kb, és akkor nem ér csalódás. Mert ugye tavaszi/őszi szemeszterre koreai szobatársat nem kaphatunk, ösztöndíjasokat mindig ösztöndíjasokkal raknak össze, és a választékból messze Ariánával tudok a legkönnyebben kijönni. Úgyhogy ez lesz az optimális megoldás.

Kari + Szilveszter

2010-01-21T07:09:00.012+09:00

Sziasztok! Nagyon hanyagolom ezt a kedves kis blogot és ez igazán nem szép tőlem. Végignézegettem nemrég a tavalyelőtt nyáron készült képeket. Tudjátok ugyanis (ha nem akkor most megtudjátok), hogy életemben először 2008 nyarán jártam Dél-Koreában 3 ismerősömmel (B.Nóri, P.Dia és Sz.Gabi), akik közül ketten ugyan 10 nap után hazamentek, de ketten Diával 5 hétig maradtunk. Ha ezeket a képeket nézegetem, mindig rá kell jöjjek, hogy imádom Koreát, annyi szuper élményt szereztünk akkor és olyan sokmindent láttunk, hogy biztos nem fogom soha elfelejteni. És megint csak rá kell jöjjek, amit persze szinte egy percre sem tudok elfelejteni, hogy nagyon sokat számít, sokkal többet, mint bárki gondolná, hogy milyen körülmények között vagy egy idegen országban. Nem mondom, hogy rossz körülmények között lennék, de nagyon megnehezíti a helyzetet, hogy egyetlen barátom sincsen körülöttem. Persze barátkozni itt is lehet, de az egyáltalán nem ugyanaz, mert itt az emberek pörögnek-forognak, akivel jóban voltál tavasszal az lehet hogy ősszel már hozzád sem szól, akiről azt hitted megbízható, kiderül hogy nem az, akiről úgy gondoltad, hgy jóban lehettek, az hazamegy a félév befejeztével, stb. Meg igazából a nyelvtanfolyamon csak kínaiak vannak szinte, nagyon elvétve más nemzet, és egyéb helyre meg nem tudsz olyan tartósan beférkőzni, hogy bármilyen kapcsolat kialakulhason. Biztos benne van az is, hogy nyugati ember a keletiekkel nehezen tud kontaktust kialakítani. Japánban tanuló barátnőm nemrég ugyanerről számolt be, hogy hiába próbál barátkozni a japánokkal, amíg tenisz-edzésen vannak együtt, addig jól elvannak, de utána egyik sem hivja fel soha. Szóval azt gondolom ha valaki kijön Ázsiába fél vagy egy évre nyelvet tanulni, akkor azzal számolnia kell, hogy ez az idő nem biztos hogy elég ahhoz, hogy tartós barátságokra tegyen szert. Na persze sok múlik azon, hogy az illető melyik városnak mely egyetemére kerül, meg más körülményeken, sőt a véletleneken is.... ez nyilvánvaló. Meg az is, hogy az itt tartózkodásnak nem ez az elsődleges célja. De azért mégiscsak, ha úgy vesszük nem lenne baj. Én például momentán egyetlen olyan embert sem tudnék felsorolni, akivel tartanám a kapcsolatot, ha hazamegyek. Vannak azért olyanok akiket nagyon kedvelek, és ez kölcsönös, például SungWon -Olga (most már csak ex-) barátja-, vagy JunYoung, az új (őszi szemeszeteres) mentorom, de egyikük Ausztráliába, másikuk Angliába megy tanulni tavasszal, úgyhogy velük se fogok sokat találkozni. :)) :( Hálistennek viszont, hogy úgy néz ki tavasszal különböző ügyből kifolyólag 3 barátnőm is jön Koreába. Igaz, hogy nem Puszánba, de én már annak is nagyon örülök, hogy egyáltalán egy országban leszek velük, mert akkor legalább hétvégenként tudunk majd találkozni. Kettőjükkel még egy Japán kirándulást is tervezünk, amint megkapom a vízumomat, amivel már utazhatok bárhová. Ilyenem egyenlőre nincsen, és itt érkeztünk el a tavalyi év talán egyik legkellemetlenebb pontjához. Hogy nem lehetett utazni. Nagyon szerettem volna karácsony-szilveszerre hazamenni, de ha nem is haza, legalább át Japánba az ott tanuló barátaimhoz, dehát sajnos a vízum státusz miatt nem lehetett. Ennek következményeképp szenteste meg karácsonykor is egyedül kuksoltam a koliban, a sulis/kolis ismerőseim ugyanis mind elpályáztak melegebb (vagy épp hidegebb) éghaljatra. Hangulatomat illetően így némiképpen kihívásokkal küszködtem ekkor és az ezt követő napokban-hetekben.

Itt Koreában a karácsonyt és a szilvesztert tulajdonképp zárójelbe lehet tenni. Van ugyan némi felhajtás, de ez a valódi ünnepnek inkább csak a kiparodizálása, mintsem hogy bármi valós tartalma is lenne. Nagyjából annyi történik, hogy égőkkel feldíszitik a várost, a forgalmasabb helyekre odatesznek 1-2 feldíszített fenyőfát, és minden létező Baskin Robbins-ban illetve Paris Baguette-ben tortát árulnak. Tortát, kérdem én, minek? Kinek van születésnapja? Jézusnak? Hát igaz ami igaz, neki épp akkor van, de kétlem hogy ők ezt ilyen módon számontartanák. Egyébként a koreaiak a karácsonyt nem családi körben, hanem a párjukkal töltik, nagyszerű alkalom randizásra is, vagy romantikus vacsorára, már ha van kivel. Szilveszterkor el lehet menni bulizni, de a hangulat különösebben nem különbözik a bármelyik hétvégén megejthető bulik hangulatától. Azért felteszek 1-2 szilveszteri képet. Az elsőn Ariánával, a másikon egy orosz-mongol sráccal:

KELLEMES KARÁCSONYT MINDENKINEK!

2009-12-24T18:50:00.006+09:00

1. Egyetlen fajta ismert rénszarvas sem tud repülni, de több mint 300 000 olyan élő organizmus létezik, amely még besorolásra vár, bár ezek nagy része ízeltlábú vagy baktérium, nem zárhatjuk ki azt, hogy a Télapó mégis repülő rénszarvason közeledik.

2. A földön 2 milliárd (2 000 000 000) 18 éven aluli gyerek van. De minthogy a Télapó nem törődik a hindu, zsidó, buddhista vagy mohamedán gyerekekkel, így a munka a 15%-ára csökken (378 millió). Háztartásonként 3,5 gyerekkel számolva ez 91,8 millió otthont jelent. Fel kell tételezzük, hogy mindenhol akad legalább egy rendes gyerek.

3. A Télapónak, - hála a különböző időzónáknak és a föld forgásának - (24 helyett) 31 óra áll rendelkezésére az ajándékok kihordására (ha feltételezzük hogy keletről nyugatra halad, ami logikusnak tűnik). Ebből az következik hogy 822,6 látogatást tesz másodpercenként. Ez azt jelenti, hogy 0,001 másodperce van minden egyes háznál, hogy lepakoljon, beugorjon a kéményen, megtöltse a zoknikat, a többi ajándékot szétszórja a fa alatt, visszamásszon a kéményen keresztül és felpattanjon a szánra. Ha feltételezzük hogy szóban forgó 98,1 millió otthon egyenletesen helyezkedik el a föld felszínén (ami persze nem így van), akkor két ház között a távolság 1,2 km. A teljes út pedig 117 millió (117 000 000) km, nem számolva azokat a kitérőket, amiket még a Télapónak is meg kell ejtenie.

4. Ez azt jelenti, hogy a Télapó szánja mintegy 1000 km/s (1000 kilométer per másodperc) sebességgel halad, a hangsebességnél 3000-szer gyorsabban. (Egy hagyományos rénszarvas kb. 25 km-t tesz meg egy óra alatt, ha nagyon siet)

5. A szán rakománya egy újabb érdekes kérdés. Feltéve, hogy minden gyerek egy kb. 1 kilogrammos ajándékot kap (ami röhejesen kevés), akkor a Télapó szánja mintegy 321 300 tonnát nyom. Nem számítva a Télapót.(aki ha tényleg minden otthonba eszik egy kis édességet, mondjuk 2 szaloncukrot, akkor az út végére pontosan 2 943 000 kg-ot hízik, de ettől az apróságtól most eltekintünk.) Egy hagyományos rénszarvas max. 150 kg-ot képes elhúzni a földön. Még ha feltételezzük, hogy a repülő rénszarvas (lásd: első pont) tízszer ennyit képes elhúzni, akkor is minimum 214 200 kell ahhoz, hogy az egész szánt (Télapó nélkül) elhúzza. Ez a sok szarvas 353 430 tonnára növeli az egész pereputty súlyát. Csak összehasonlításképp jegyzem meg, hogy ez négyszer olyan nehéz, mint az Enterprise nukleáris meghajtású anyahajó.

6. Ha ez a 353 430 tonna súlyú szán 1000 km/s-os sebességgel közeledik, akkor nagy légellenállásba ütközik. A légellenállás felhevíti a rénszarvasokat. A két vezér rénszarvas másodpercenként 143 000 000 000 000 (143 trillió) Joule energiát nyel el. Elhanyagolható idő alatt égnek el, (eközben 234 000 000 000 decibel erejű robbanás hallatszik) kigyújtva maguk mögött a többi rénszarvast. Az egész szán (a rénszarvasokkal együtt) 4,26 ezredmásodperc alatt ég el. A Télapót, akire eközben 297 500 N centrifugális erő hat, 120 kg-os Télapó esetén (ami nagyon kevés) 8 207 123 kg-os erő préseli a szán háttámlájához....

Én hiszek a télapóban!

바람둥이의 나라 ~Playboyok országa~

2009-12-23T23:40:00.006+09:00

Korea méltán kaphatná a fenti gúnynevet. Az a fajta playboykodás ugyanis, amit mi magyarok csak filmekből, legendák és rémtörténetek szintjén ismerhetünk, az itt a valóság. Annyi playboyt, mint amennyi Dél-Koreában van, a világon nem lehet találni. Kicsit úgy érzem magam én itt, mint - nem tudom láttátok-e - a Zimmer Feri című filmben a néger lányzó, akivel a történet összes szereplője le akart feküdni, csak azért, mert fekete. Ezt itt most esetünkben át lehet ülteteni arra, hogy csak azért, mert fehér. De ami a legborzasztóbb az egészban, hogy pusztán a szex nem elég, hanem emellett még teljesen mindegy hogy milyen módon, de valamilyen módon feltétlenül át kell, hogy verjenek, ugyanis a koreai férfi jobbhíján ebben éli ki meg nem valósult színészi vágyait. Képesek akár hetekig, hónapokig tartó színjárékba kezdeni, hogy utána teljesen szabványosított módon írják meg SMS-ben, hogy "fontos dolgot szeretnék mondani". És akkor jön a sajnálkozások és bocsánatok áradata, de hogy ő nem úgy gondolta, nem tudta, és nagyon de nagyon sajnálja. És tényleg bocs. És teszik ezt mindig abban a kiszámított időpillanatban, amikor már pont kezdenél hinni nekik.

Ha a korábbi rossz tapasztalataidat menet közben megosztottad velük, és emiatt nehezebben bízol meg bennük, akkor a hódítás során még kedvesebbek és még jobban tepernek, bájosak és érdeklődőek. mindent megtesznek, hogy a már megingott bizalmadba férkőzzenek, és ez így hogy nehéz, talán még nagyobb kihívás is nekik.

Rendkívüli módon megtisztelő, hogy azért tanulhatok koreaiul, hogy még az angolul nem tudó koreai úriemberek is begyűjthessnek egy fehér trófeát, de most már kezd tele lenni a hócipőm. Sőt, hogy másképp ne fogalmazzak, már tele is van.

Nevezzük nevén az esetet, volt ez a Kim Hyeon Kyu, akivel KyeongSeong-ban ismerkedtünk meg, az egy városrész Puszánban, de mindegy is igazából, hogy hol. Most részletekbe nagyon nem megyek bele, ez egy amolyan egyszerű srácnak tűnt, nem feltünően jóképű, nem feltünően magas vagy izmos, szóval amolyan normális (felső-)középkategória objektíven nézve. Állítása szerint sportoló. (Tesi szakos haha - most idekívánkozna valami förtelmesen rossz vicc a tesiszakosokról, de nem akarok nagyon eltérni a tárgytól). Mindenesetre nagyon ígéretesnek tűnő kapcsolat kezdett kibontakozni. Nem hittem neki túl könnyen, de azért idővel az ember mégis megpróbája félretenni a korábbi rossz tapasztalatait, mert semmiképpen nem helyes, hogy másnak a bűne miatt egy esetlegesen jobb ember ne kapjon esélyt. Hát akárhogy is, nekem nemrég kellett kiválasztanom, hogy a nyelviskola befejeztével a koreai szakos kurzusokat hol akarom majd végezni, Puszánban vagy Szöulban. Ezerszer elmondtam, elmagyaráztam neki, hogy ez nekem fontos döntés, és hogy Szöulban mennyi ismerősöm van, és az a főváros, a legjobb lehetőségekkel, stb és hogy lenne bőven okom odamenni tanulni. De ő körme szakadtáig győzködött, hogy ne menjek, mert Szöul büdős és mocskos és egyébként is őmiatta is itt kell maradnom. Tény, hogy mindkét város mellett voltak indokaim pro és kontra, de végülis az ő hatására Puszán mellett döntöttem.

Múlt hét pénteken kitöltöttem és aláírtam a papírokat. Délután 1 órakor. Ő körülbelül este 11 körül írta meg, hogy nem 23 hanem 19 éves, és hogy voltaképpen ennyi volt. És sorry. Kérdeztem tőle, hogy ugyan ezt most miért csinálta, erre írta, hogy hát a szex miatt. Erre írtam, hogy mi már novemberben együtt voltunk úgy, akkor miért kellett még plusszban egy hónapig húznia az agyamat, küldeni a francos napi 100 sms-t, (hogy vége van-e az órámnak, hogy ettem-e, hogy nem fázom-e, hogy mit csinálok épp, hogy ő épp mit csinál, hogy tanuljak jól, hogy ezt nem így kell helyesen írni, hanem amúgy, hogy mikor találkozunk legközelebb, stb), hívogatni telefonon, személyesen meg olyan kedvesnek lenni, mint aki éppen etikett vizsgán van. A Gill-es esettel ellentétben viszont nem sürgettem további személyes találkozót, mert most ehhez már tényleg mit lehet hozzátenni.

Én tudom, hogy nem szabad sztereotípiákba bocsájtkozni, de nekem eddig két koreai -minek nevezzem egyáltalán- kapcsolatomból kettő mocskos hazug disznó volt, ami 100%-os találati arány. Sőt ha az ismerőseim tapasztalatait is beleveszem, akkor sem billen a mérleg sokkal pozitívabb irányba. Úgyhogy én azt mondom elvtársnők, hogy ezt jól megszívtuk. További profánságokat csak a koreai völegénnyel illetve férjjel rendelkező ismerőseimre való tekintettel nem mondok. Meg azért, mert tudom, hogy nem illik blogban csúnyán beszélni. :-))

Egyébiránt múlt héten a nyelviskolában megírtuk a 3-as szint vizsgáját, ami jó nehéz volt, na persze ez relatív, hogy mi nehéz, de nekem piszok nehéznek tűnt. Egyrészt mivel nem ebből a sz*r Kyunghee-s Paramdungi Billi-ssi kalandjai könyvből tanultam szabadidőmben, hanem csak úgy, mikor mihez volt kedvem. :) Másrészt meg valljuk be amúgy sem álltam a dolgok magaslatán. Mivel ez hosszú (14 hetes) szemeszter volt, ezért volt felező- meg záróvizsga is, a felezőnél 75%, a zárónál 73%-ot kaptam, de a tánc meg az órai munka felhúzta 77%-ra, úgyhogy szerencsére 70% felett vagyok, annak ellenére hogy nem kicsit tartottam tőle, hogy ez most nem lesz meg. Január 4-től kezdjük majd a 중급2 (Intermediate 2), vagyis a 4-es szintet. Addig szünet.

Nem is meséltem, hogy az október 25-én írt KLPT eredménye kiderült november végén, 500-ból 220 pontos lett, ami azt mutatja, hogy még van hová fejlődni. :D

Elhatároztam viszont, hogy mostantól sokkal jobban fogok tanulni, és bizony a könyvből is megtanulom az anyagot, bármennyire is ellenemre van. Általában az ember szemeszter elején illetve 2 szemeszter között rendkívül lelkes, mint én is most, aztán a második félidőre már pont elfogy a lelkesedés, de esküszöm, hogy ez nem az én hibám. Ha ebből a szar könyvből kéne tanulnotok, ti is sikoltoznátok. Hát így vagy úgy, de egy biztos, én leszek a 4-es szint bajnoka. Kiütéssel fogok nyerni Kína ellen, mint a régi szép időkben. :D

Könyvbemutató + Filmbemutató

2009-12-01T19:26:00.007+09:00

Csoma Mózes a magyar–dél-koreai diplomáciai kapcsolatfelvétel 20. évfordulójára készült "Magyarok Koreában" c. könyvének bemutatója jövő kedden (2009.dec.8-án) kerül megrendezésre az ELTE BTK Kari tanácstermében (cím: 1088 Budapest, Múzeum körút 4/A.) Kezdés: 16:00. Menjetek el helyettem is. >.< Lehet, hogy még koreai hami is lesz. :p

Más. Tegnap az én Arianammal megnéztük a NINJA ASSASSIN-t. Ez 2 dolgot eredményezett: az egyik, hogy kocsányon ülő szemeket növesztettem. <3__<3 :D A másik pedig hogy mozi közben és után folyamatosan úgy éreztük, hogy sugárba küldjük a rókakomát. Ilyen véres filmet én még életemben nem láttam. Szó szerint patakokban folyt a vér, és csak úgy repkedtek a fél fejek meg a különböző végtagok. Az ilyen vagdalkozósabb jeleneteknél többen is úgy éreztük, hogy inkább elhagyjuk a termet, mire az agyafúrt filmkészítők bevillantották Rain felsőtestét, és akkor az emberek szépen viszaültek a helyükre. Hát szóval meg lehetett nézni, még ha ilyen vegyes érzelmekkel is. :D Magyarországon úgy láttam, hogy nem vetítik még, de vajon miért nem? Nem is fogják? Tud erről valaki valamit?

ABRACADABRA dance

2009-11-27T16:07:00.007+09:00

A zene: Brown Eyed Girls: Abracadabra

A japán lány Dzsie
A kínai lány Csihje
A magyar lány én vagyok... ^^
A mongol lány szop... akarom mondani Suvda
Az El Salvador-i lány pedig Maria

Kellemetlen, hogy fél mondatot nem bírtunk kinyögni^^;;
Vegyétek úgy, hogy buta lányokat 'alakítottunk'. :-DDDD Egyébként talán lesznek jobb felvételek is, nem csak rólunk úgy értem, hanem mindenki másról is. Nagyon jó táncok voltak. :-DD Ha lesz teszek fel. Ezt Ariana készítette.

Mellesleg egyébként ma van aaaaaa NINJA ASSASSIN premierje!!!! És meg kéne nézni de lehet ma már nem fogom, csak holnap, pedig jó az!!!!! :p

BAD BOYZ

2009-11-19T16:23:00.010+09:00

Ezt muszáj most azonnal megosszam!! Andris mesélte épp, hogy az RTL Klub "Csillag Születik" c. műsorában a BAD BOYZ nevű formáció koreai zenékre táncolt. A válogatás videóját megnézhetitek ITT. Az elődöntőjét pedig ITT.
A remixben hallható számok a következők:
-> Rain - RAINISM (Az eredeti koreaográfia pedig ITT)
-> Baek Ji Young ft. Taekyeon (of 2PM) - CANDY TO MY EARS
-> Taeyang (of Big Bang) ft Teddy - PRAYER
-> Taeyang (of Big Bang) ft Teddy - WHERE U AT
Szerintem nagyon jók. :D Ha otthon lennék, biztos rájuk szavaznék. Egyébiránt Baek Ji Young-ot láttam már élőben is, mivel szeptemberben itt lépett fel a sulinkban (vagyis hát a sportpályán), és a Candy-t is előadta. Nagyon szeretem azt a számot.:-D

Hó & Abrakadabra

2009-11-17T20:53:00.014+09:00

Képzeljétek, Puszánban ahhoz képest, hogy "nem esik hó", ma, november 17-én reggel már esett is!! Na persze ez csak amolyan kamu-hó, nem kell komolyan venni, pár óra alatt felszáradt, de azért mégiscsak furcsa volt november közepén arra kilépni a koliból, hogy minden fehér. Csináltam néhány képet. Itt a helyi lakosság állítja, hogy ez a maximum amire számítani lehet, legyen bármiylen tél, itt hó nem marad meg pár óránál tovább, mert annyira úgysem megy minuszba a hőmérséklet. Hát ezt őszintén remélem is, mert nem vagyok nagy rajongója a havazásnak. Szépnek persze nagyon szép egy havas táj, csak azt a hideget elviselni, ami hozzá társul, meg a városi latyakot, azt nagyon nem szeretem. (Ariana azt mondta, hogy Mongoliában szeptember óta esik... vagyis akkor esett először idén. Őszinte résztvétem. =D)

Ezek a fák nem fenyvesek, úgyhogy nem tudom, hogy mitől van még rajtuk egyáltalán levél. Boszorkányság.

Jegesmedve =D

Ebben a magas épületben tanulunk. Olyan mintha mindjárt eldőnle. Egyébként végülis eldőlhet, csak addig ne, amíg én itt vagyok. =DD

Egyébiránt mintha anélkül nem akadna elég magvas teendőnk (most nem sorolom :S), kitalálták, hogy a nyelvtanulós kollektíva november 27 (jövő péntekre) hozzon össze egy színdarabot, vagy különben agyon leszünk csapva. Ennek örömére az utóbbi pár napban Csang-dzsvin-nal (ő egy nagyon ari meg okos csoport-társam) meg egy másik kínai lánnyal azon agyaltunk, hogy hogy lehetne 20 percbe nem az, hogy valami értelmeset előadni, mert arra eleve nincs kapacitás, de hogy legalább valami legyen. Ez egyebként minden félévben egy kellemetlen velejárója a szemeszternek, hogy énekes-táncos színdarabot kell előadni, minden csoport külön, bár van hogy csoportokat összevonnak. S bár ez még magában nem lenne olyan rossz dolog, de a tény, hogy az emberek 75%-a teljesen passzív (annak ellenére, hogy a szemeszter értékelésének 10%-át a dráma adja), némiképpen kordában tartja a lehetőségeket. Tavasszal a Beethoven: Virus c. koreai drámát sikerült ily módon tönkretennünk, és most a You're beautiful-ra illetve a Mariára vár ez a sors. Azért van "szükség" most több drámára, mert jelen esetben a másik Intermediate 1-es csoporttal kell együtt dolgoznunk, és így vagyunk összesen 20-an, amennyi embert pedig lehetetlenség egy darabba belezsúfolni úgy, hogy mindenkinek jusson legalább valamennyi szerep. Így aztán azt találtuk ki, hogy egy általunk kreált tehetségkutató keretében több előadó fog a menedzserek kegyeiért versengeni, és mindegyik előadónak lesz háttértörténete. Ezeknek a háttértörténeteknek az alapját adják majd a különböző drámák, hogy azért mindent mégse nekünk kelljen kitalálni. Így is épp elég volt megírni a script-eket (párbeszédeket), mert mondanom sem kell, hogy azt is 3-an csináltuk a fent említett 2 kínai lánnyal. Most már a történet maga megvan, csak meg kell tanulni meg be kell gyakorolni. Illetve rám még az a kellemes feladat is vár, hogy megtanítsak egy tánc-koreográfiát 4 másik emberkének. A Brown Eyed Girls Abracadabra c. számára esett a választás, mivel annak körülbelül olyan a ritmusa, amire még nem olyan nehéz tancolni, egy kicsit gyorsabb az már kellemetlen lenne ilyen magunkfajta dilettáns társaságnak. És TERMÉSZETESEN nem is az eredeti koreaiográfiát fogjuk előadni, mert arra megintcsak nincs kapacitás egy hét alatt. Se táncterem, semmi nem áll rendelkezésre, meg egyikünk sem egy Lee Minwoo, úgyhogy összebarkácsoltam az eredetinél egy lazán 90%-al könnyebb koreográfiát, az még remélem senkinek nem fogja megfeküdni a gyomrát. Ha emiatt is nyávognak, hogy túl nehéz, akkor valakit most már lecsapok, mert ennél egyszerűbbet most már akarva sem tudnék kitalálni, de tényleg. Elég irónikus, hogy 20 külföldi közül én vagyok a tánctanár. Nyilván szeretek táncolni, de az égvilágon semmi különösebb képzettségem nincs, sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy kellőképpen tehetségtelen is vagyok e téren. Dehát vakok között félszemű a király, mint tudjuk. Mutatok az Abrakadabrára egy lehetséges koreográfiát (ÍME), nagyon ügyes lányok táncsolják. :D Nah egy ilyet kéne egyszer majd összehozni, és akkor már sirályosak lennénk. :D

Peppero Day ~a koreai csokiünnep~ :D

2009-11-12T00:18:00.006+09:00

Ha November 11-e, akkor Peppero-nap! A Peppero egy a Lotte márkanév alatt futó már több mint 25 éve gyártott édes ropi amit hagyományosan csokival vonnak be majdnem teljesen (azért csak majdnem, hogy meg lehessen fogni a végét). A Peppero-nap -attól eltekintve, hogy remek üzleti fogás a Lotte részéről- egy Valentin-naphoz hasonló kisebb ünnep elsősorban a párok számára, másodsorban barátok közt... Ilyenkor Peppero-t vesznek egymásnak ajándékba a fiatalok. Egyébként ebből a ropiból az év bármelyik időszakában is rendkívül nagy a választék, (a zöld-dobozos mandulás a legfinomabb:p), de ilyenkor meg aztán tonnák fogynak el belőle egy nap alatt. Ma is minden üzlet tömve volt vele különböző kiszerelésekben, és persze vitték, mint a cukrot. És hogy miért pont november 11-e? Azért, mert ha úgy írjuk le, hogy 11.11, akkor az pont 4 pálcika, mint ahogy a Peppero is pálcika-alakú. :-)) Csók(i)özön!

Mongol zene és egyebek

2009-11-09T18:29:00.005+09:00

Igaz ami igaz, nagyon sokszor előfordul, hogy szeretnék írni ide, vagy mesélni valamit, ami történt, de nagyon sokszor szembekerülök azzal a helyzettel, hogy "jó, majd később, most dolgom van", aztán valahogy mindig csak a legszükségesebbekről írok, pedig tényleg sokminden érdekesről lehetne mesélni. Hát most megpróbálok kicsit csakúgy mesélni, erről-arról.

Előszöris egy kis reklám: 2009. november 12-től 14-ig (e hét csütörtöktől szombatig) az ELTE Múzeum körúti kampuszán Nemzetközi Koreanisztikai Konferencia kerül megrendezésre a magyar - dél-koreai dimpomáciai kapcsolatok felvételének 20. évfordulója alkalmából. Akit érdekel, a programot át tudom küldeni e-mailben, biztos nagyon jó lesz. :)) Kár, hogy nem tudok én is ott lenni, pedig szívesen elmennék. :p

Másik dolog, hogy az Iris-t, hogy a kutya-meg a macska >< jogi fennakadás miatt letörölték az internetről, egyszerűen sehol nem lehet megnézni, legfeljebb talán fáljmegosztó programokon lehetne megtalálni, de azzal nem sokra megyek (én legalábbis), mert nincs hozzá szoftverem, és nem is értek hozzá, hogy feltelepítsem. De ismerőseim is hasónlóképpen vannak vele. Úgyhogy itt vagyunk Iris nélkül. Tévében lehetne nézni ugyan (van itt valami közösségi TV-szoba, és többség dönt alapon valószínűleg az Iris-t szokták nézni, mikor megy), de midterm vizsgakor nyilvánvalóan nem néztem, mert készülni kellett, aztán most meg már el vagyok maradva, és felirat nélkül egyébként sem érteném a felét sem. Úgyhogy tényleg fullra megátkoztak minket. Az összes koreai az Iris-re csorgatja a nyálát és szerda meg csütörtöki órákon mindig téma, de azt hiszem amíg a jogi felhők el nem oszlanak addig nekünk külföldieknek várni kell. Mindazonáltal mielőtt ez a nagy tisztogatás megtörtént volna, az első 4 részt még meg tudtuk nézni, és azt képzeljétek el, hogy Dia és Nóri rövid ideig láthatóak a háttérben a 4. rész elején (Dia jobban látszott, Nóri kevésbé), mikor Kim Tae Hee gulyáslevest eszik a váci étteremben. És jó vicc, mert a koreai színészek ott fintorognak, hogy mi a lótúró van abban a gyulyáslevesben. Hát megmondom, csupa jó, adják csak ide nekem, elcserélem egy tál Pibimpap-ra. :PPP Mindazonáltal megnéztem még valamelyik weboldalon az 5. részt is felirat nélkül, abban is volt egy csomó magyar-beszéd, annak nagyon örültem, és még az észak-koreai ügynököt alakító férfi is magyarul beszélt a rendőrökkel. Ha újra fenn lesznek az epizódok interneten, akkor ezeket az ominózus jeleneteket mindenképpen belinkelem, csak most ugye nincs mit. :S

Egyébként az Iris koreai fogadtatásáról még anyit, hogy tényleg de tényleg mindenki nézi, vagy ha nem is mindenki, de rengetegen. Most például őszre mi 2 új tanárt kaptunk. Az egyik egy nő, akivel van heti 4 óránk (írás és olvasás). Hú ezeket az órákat nagyon utálom, mert mindig valami hülyeségről kell írni meg olvasni, az ember agylágyulást kap komolyan mondom. Úgyhogy kedden meg csütörtökön okoz nekünk néhány rettenetes percet. Na nem azért mondom maga a nő nagyon kedves teremtés és biztos van valami haszna az effajta óráknak, bár szerintem nem sok, tekintve hogy a 90% ilyenkor ül a seggén és kínai szappanoperákat néz a telefonjában kínaiul. Kezdjuk ott, hogy írásban eleve mindenki elég jó (körülményekhez képest), azzal van a legkevesebb probléma általában (és azt egyébként sem órán kellene gyakorolni, hanem otthon), az olvasásnál meg pont ennek az ellenkezője történik, történetesen senki nem ért egy mukkot sem, mert rendszeresen olyan szövegeket kapunk, hogy ha beadnánk fordítóírodába akkor a fordító-mester sírva könyörögne, hogy bármit kifizet, csak ezt ne kelljen lefordítania. Bár ha jól belegondolok, fordítani nekünk sem kell. Persze jó vicc is mert milyen nyelvre, kínaira? Az nekem jól menne. :D:D Inkább csak ilyen kérdésekre kell válaszolni a szövegek alapján. No én nem vagyok az a nagyon nagy bölcs, hogy itt mindent felülbíráljak, de ha effektíve vegyük azt, hogy tudok angolul, mindazonáltal koreai-angol szótárban kikeresve nem értem meg angolul sem a szavakat, akkor ez most nehogymár Intermediate 1-es szint legyen. Na hát mindegy én ezt most csak mesélem. Voltaképpen nagyon ez az egész nem érdekel, mert meggyőződésem, hogy úgysem a nyelviskolában tanulunk meg olvasni, hanem ha valami saját érdeklődésünknek meg főleg szintünknek megfelelőt választunk. Még szerencse, hogy ebből rengeteg van. :D:D Az ideális az lenne, ha ezeket is kérdeznék vissza, dehát azért kolbászból nincsen a kerítés, úgyhogy olvasás vizsgán még rettenetesen be lehet égni mindentől függetlenül. Hadd legyek most kicsit őszinte, szóval bármennyire is a hangul a világ egyik legjobb és legtudományosabb írásrendszere, én azért ha egyszerre túl nagy mennyiséget észlelek belőle valahol, még mindig elfog a sírógörcs. Biztos lesz majd egy idő, mikor már úgy nézek a hangulra, mintha latin ABC lenne, de ez az idő még nem jött el, meg szerintem nem is a közeljövőben fog, de remélhetőleg talán úgy a középtávolban. Sőt, ha az egészen távoli jövőbe tekintünk, még az is előfordulhat, hogy egyszerre majd csak elfelejtem a latin ABC-t, és magyarul is csak hangullel fogok tudni írni. Ilyen apokaliptikus utópiák gyötörnek, lehet hogy ez valami fóbia. Na hát messzire jutottunk onnan, hogy van egy új tanárnőnk. Voltaképp nem is róla akartam mesélni, mert róla nem sok minden van kibeszélnivaló, hanem az új tanárunkról, aki egy namdzsa szonszengnim. Legalább 100 kiló. De 90 az a minimum. Nem tudom, nem állítottam mérlegre, de ja én úgy tippelem. És hát ahogy ez a nagy darab emberekkel lenni szokás, elég jó humora van. Elég ha magamból indulok ki. :D Szóval ez a mi tanárbácsink mindenkit arra buzdít, hogy nézzünk koreai drámákat, mert az nagyon jó gyakorlás, és nagy kedvence neki is az Iris, mert hogy Lee Byung Hun mennyire jó pasi, Kim Tae Hee mekkora jó nő, és egyébként is Magyarország milyen szép. Ezt mindig elmondja, és kérdezgetni is szokta, hogy ez-meg-ez a helyszín hol van. Lehet udvarolni akar. :D Én javaslom inkább udvaroljon azzal, hogy ad plussz 10 pontot a vizsgámra, annak jobban örülnék. Egyébiránt ő Rain hivatalos szóvivője is, mivel ugyanis fennen hangoztatja, hogy Rain az alfa-hím, és Rain felett már nincsen semmi. Ezért nem tudom, mennyit kap, de biztos nem keveset. Olyan jó koreai módon szeret mindenkit ölelgetni és fojtogatni, és hát nemritkán olyanokat beszól, hogy az embernek leszakad az arca. :D Ő tanítja a nyelvtant, a szókincset, a magnóhallgatást, meg a társalgást, és hát vele jól is tellnek az órák, úgyhogy azért többségében kellemes a hangulat.

Más drámákról is szokott szó esni például a No Limit (amit Heading to the Ground-nak is szoktak fordítani), ennek voltam a forgatásán is egyszer. :) Mert hogy ugye ez pont egyidőben megy az Iris-sel, és hogy ki melyiket nézi. Vagy ott van a You're Beautiful is. Hát a You're Beautiful se semmi, hogy annak meg az a története, hogy egy lány férfimodellként adja el magát. Szerintetek ha én nagyon összeszedném magam, elmennék férfimodellnek? :d A mellméret az stimmelne. :S:S Najó, evezzünk más vizekre, van egy új szobatársam is most már 2 hónapja (szeptember óta), őt Ariana-nak hívják, és mongol a lelkem. Megvan az az előnyös tulajdonsága, hogy eléggé őszinte (szókimondó), ami ázsiaknál viszonyleg ritkaság-számba megy (kivéve ha féltékenykedeni kell). Neki is van egy eléggé érdekes fetishe, nevezetesen hogy a fekete csókákra bukik. Tegnap voltunk a Foxy-ban, és találkozott másodszor is a nagy fekete szerelmével, és azóta másról sem tud beszélni. :D De várjunk csak, előtte sem tudott másról beszélni. Na ez a csávó ez egy ilyen rendkívül nagy darab katona-gyerek és először Ulszán-ban rezignált, de aztán átparancsolták Gimhae-be. Most is ott székel. :D:D:D Úgyhogy Ariána most ilyen rózsaszín felhők közt úszkál, egyébként hozzá kell tegyem, hogy a csávó valóban nem rossz. Elég jól néz ki, normális modora van meg minden. Szóval jó lesz ez Ariánának, remélem legalábbis. Mostanában úgysem áll jól a szénánk lámúr terén... hogy kinek a szénája... sokmindenkinek... mondjuk úgy, hogy nem áll jól a közösségi széna.

Mutatok én most nektek 2 olyan videot, amin szerintem csodálkozni fogtok, és remélem tetszeni is fog. Ezeket Ariana mutatta nekem: olyan Mongol előadók zeneszámai, amikhez részben vagy teljesen Budapesten forgatták a klipet.
1) Aldar - Budapestiin Namar
2) Undral - Bolzoo

Ennek pedig nincs köze Magyarországhoz, de nagyon jó mongol rock-zene:D
Quiza, BX, Agiimaa, Egshiglen - Hev maygaa evdetsgeey!!! Fusion

KLPT és őszi midterm

2009-11-02T23:09:00.007+09:00

Múlt előtti vasárnap, október 25-én írtuk meg a KLPT-t. A KLPT egy nemzetközileg elismert koreai nyelvvizsga (Korean Language Proficiency Test), mindenhol elismerik kivéve Magyarországon. =D Úgyhogy szinte mindegy is nekem hogy hogy sikerül, de Kwon azt mondta hogy 'nem ártana' megpróbálni ilyen kötelezően választható jelleggel. A KLPT-ról azt kell tudni, hogy 2 fajtája van alapvetően, az egyik a Basic KLPT, a másik pedig a rendes KLPT. A Basic KLPT az egy alapvetően kezdőknek, koreait viszonylag rövid ideje vagy kis óraszámban tanulóknak való nyelvvizsga-típus. A pontozás 0-tól 200 pontig terjed. Ha 120 alatt teljesit valaki, akkor nem kap oklevelet, csak egy értesítést a rendkívül gyenge eredményéről. =D 120 és 160 között Basic1-es
160 és 200 között pedig Basic2-es szintre sorolják be, és kap erről valami igazolást is a tisztelt vizsgázó. De igazándiból még a Basic2-es sem jelent különösebben használható nyelvtudást, a honlapon azt írják, hogy ezzel a koreai nyelv / kultúra iránt való érdeklődést szokták tanusítani, ha például valami munkahelyre akarnak bejutni, vagy ösztöndíj előtt állóknak is jó lehet, hogy mutassák, hogy valamiről azért már van sejtésük. Nah, ezt a Basic KLPT vizsgát én nagyon szívesen megírtam volna, mert az embernek mégiscsak van egy ilyen ösztöne, hogy magának nem szívesen csinál sok problémát. A higany is gömbalakba rendeződik a legkisebb ellenállás elérése végett. =D Úgyhogy mondom én ebben ki is egyeztem volna, dehát itten nem volt mese rendes KLPT-t kellett írni....... KLPT esetében 6 szintre sorolhatnak be. Mondjuk ott kezdődik, hogy 200 alatt be se sorolnak, de ha annyi megvan, akkor
200 és 250 között 1-es, 250 és 300 között 2-es,
300 és 350 között 3-as, 350 és 400 között 4-es,
400 és 450 között 5-ös, 450 és 500 között 6-os szintről kapsz papírt. Mindenki ugyanazt a tesztet írja, ugyanis egyre nehezednek a kérdések és a feladatok. Aki jó, az a könnyebbeket csuklóból megoldja és a nehezebbek okoznak neki csak fejtörést; aki kevésbé jó, annak nyilván már előbb gondjai lesznek és a nehezebb feladatokra már szinte nem is marad ideje, szóval jól ki van ez találva. A vizsga maga úgy áll össze, hogy 200 pontért lehet magnózni (40 feladat), 75-75 pontokért pedig van szókincs, nyelvtan, olvasás, és párbeszédkiegészítés (egyenként 15-15 feladat). A párbeszédkiegészítés egyértelműen a legnehezebb, ott szinte nincsenek is olyan feladatok, amit nyelviskolában tanult nyelvtan 1-2-es szintjével meg lehetne oldani, hanem rögtön valami haladóbbal kezdenek. Ami mondjuk kicsit nem fer, dehát ezt azért valamennyire ellensúlyozza, hogy magnózásnál viszont viszonylag elég sok könnyűnek mondható gyakorlat van. Arról hogy nekem (érzésre) hogy sikerült, inkább nem akarok nyilatkozni; azt mondták 4 hét után derül ki, akkor majd felírom a blogra (vagy nem, ez attól függ =D) Csak kiegészítésképpen szeretném megjegyezni, hogy létezik egy másikfajta nemzetközileg elismert koreai nyelvviszga is, a TOPIK, aminek szintén van 2 fajtája, a Standard (általános) TOPIK vagyis S-TOPIK, és a Business (üzleti) vagyis B-TOPIK. Az S-TOPIK-nál 3 szintre lehet jelentkozni (beginner, intermediate és advanced) és ezesetben az eredmény kiértékelése után kapod meg, hogy hányas szinten vagy. Ha beginner tesztet írtál, akkor 1-es vagy 2-es, ha intermediate-et, akkor 3-as vagy 4-es, ha advanced-et, akkor 5-ös vagy 6-os szintet lehet megütni. Ennek az a buktatója a KLPT-vel szemben, hogy az embernek előre jól meg kell gondolni, hogy melyik szinte jelentkezik. kisebb akkor a gond, ha mondjuk valaki 3-as 4-es szint környékén van, de ha mondjuk 4-es és 5-ös között van, akkor ugyan megkockáztatja, hogy megszerzi az 5-öset, de jó eséllyel jól meg is bukhat. Mondjuk a vizsgadíjak nem annyira vészesek, 40.000 won, vagyis 7000 ft körül vannak, de mivel TOPIK-ot csak évente kétszer tartanak, ezért nem lehet túl gyakran megpróbálni. KLPT átlagban 2-3-havonta van. Mindegyik vizsgára igaz, hogy 2 év után elévül. Magyarországon egyiket sem lehet letenni, TOPIK-ot legközelebb Bécsben. Koreában meg nyilván minden sarkon. :))

Namost viszont, ennyit a nyelvvizsgákról. Múlt szerdán és csütörtökön (október 28-29) írtuk a midterm ("szemeszter-felező") vizsgát a nyelviskolában. Ez nem nyelvvizsga, hanem csak ugye helyi érdekeltségű felmérő, de nekem mindenképpen ez a fontosabb, mert ez alapján lehet tavábbhaladni. Nem tudom ki hogy van vele de én ebben a nyelviskolában 3-as szinten már kihívásokkal küszködök. Mondjuk a midterm az hálistennek sikerült (ma tudtuk meg az eredményeket), de nem mondanám, hogy olyan fényes diadalmenettel. Alapvetően az az ügymenet, amit meg is mondtak jóelőre, hogy ugye 3-as szinten és attól felfelé már nem csak azt kérdezik vissza, amit leadtak, hanem elvárás, hogy magadtól is próbálj mindenhonnan plussz információkat összeszedni, mert vizsgán sok olyan szöveg, szókincs, kifejezés fog elöjönni, amiről órán nem volt szó. Mondjuk ez a szövegértésnél kellemetlen főleg, főleg hogy arra még elég idő sem volt. Fú az nagyon rosszul is ment. XD Na leírom az eredményt azért:
Szókincs / nyelvtan : 40 /50 (80%)
Íráskészség: 46,5 / 50 (93%)
Olvasás, szövegértés: 28 / 50 (56%)
Magnózás 34 / 50 (68%)
Beszédkészség: 42 / 50 (88%)
Öszsesen: 189,5/ 250 (75,8%)
70-től van meg úgyhogy ez így még pont jó, bár valóban lehetne jobb is. A csoportból 5-ünknek sikerült, a másik azonos szintű csoportból pedig 4 embernek, úgyhogy a 21-ből összesen 9-nek. Kaptunk is ilyen cuki-buki figurát ajándékba, akinek sikerült.^^ Ugye mint meséltem már, a midterm az még nem végleges eredmény, a végső százaléknak csak a felét teszi ki, úgyhogy még rontani is, javítani is egyaránt van lehetőség. Én inkább az utóbbira pályázom. =)) A szemeszter-záró vizsga az majd dec 17 körül lesz, úgyhogy addig van még egy jó másfél hónap. Mesélnék szívesen másról is de már kicsit kifárasztottam magam ezekkel a vizsgás témékkal, úgyhogy ma már csak egy viccre futja, egyébről majd legközelebb. Adios és minden jót mindenkinek! =D

Az állatok erdei tornapályát építenek, társadalmi munkában. A nyuszi talicskázza a sódert, a róka vizet hord, a farkas keveri a betont, a medve döngöli az alapot, a sün támasztja a zsalufákat, amiket a bagoly szögez össze. Egyedül a ló lustálkodik egész nap egy fa alatt. Az állatok felháborodva reklamálnak:
- Ide figyelj, ló! Ez mindnyájunk ügye, te miért nem veszel részt a munkában?
- Mert amit ti ezért kaptok, az nekem már rég itt van a lábam között...

IRIS ~behind the scenes~ & Ninja Assassin előzetes

2009-10-20T21:28:00.018+09:00

Mint ahogy az előzőekben említettem, az IRIS-nek több jelenetét is Magyaroszágon vették fel. Ismerőseim közül többen is kinnt voltak a forgatási helyszíneken, és élőben követték figyelemmel az eseményeket. Nórinak és Diának még a főszerelő Lee Byung Hun (I Bjong Han)-nal is sikerült közös fotót készítenie. Koreában ő egyébként nagyon sikeres színésznek számít, jelenleg is megy egy filmje a mozikban, az "Esővel jövök". A fiatalok nagyrésze ismeri. Magyar színészek közül nem is tudom, kihez hasonlítsam a népszerűségét, nehéz is egy koreai meg egy magyar színészt összevetni, de mondjuk talán Csányi Sándort. Volt Byung Hun-nak egyetlen nem túl jelentős szerepe amerikai filmben is, ő játszotta Storm Shadow karakterét a GI JOE-ban; eléggé nyomják most, be akarják futattni hollywoodban. Nem lehetetlen, elvégre jóképű meg tűrhetően tud is angolul, de ugyanakkor már 39 éves és hacsaknem nagypapa szerepeket akar játszni, akkor nem ártana pár éven belül pozicióba kerülnie. :P

Nóri és Lee Byung Hun

Lee Byung Hun és Dia

Lee Byung Hun testőre és Nóri

A lesifotós képeket (is) Dia készítette:

Kim Tae Hee (Kim Te Hi) és Lee Byung Hun forgatási szünetben

Kim Tae Hee

Meg van 2 nagyon érdekes video fenn Youtube-on is a forgatásról (legalábbis mi egyenlőre ennyit találtunk, de ha lesz még, úgyis szólok).
Az egyik koreaiul, ez nekem nagyon tetszik, mert tele van magyar helyszínekkel. Nyugati pályaudvar. :D KLIKK!
A másik pedig egy japán TV-csatorna összeállítása, nyilvánvalóan japán nyelven ITT! Ez meg azért érdekes, mert a végén a színészek ott kajálnak a volt munkahelyemen, az Arirangban. Tudtommal híres-hírhedt Robi aznap pont szolgálatban volt, ami Lee Byung Hun számára a megtiszteltetés. xD

Ez most kicsit más, nem IRIS-szel, de mozival kapcsolatos dolog, mostanában egész másvalakinek van esélye koreai színészként komolyabb népszerűségre szert tenni a nemzetközi színtéren, ez a valaki pedig nem más mint Jeong Ji Hoon (Dzsong Dzsi Hun) aka RAIN. Jeong Ji Hoon (27) eredetileg nem is színészként, hanem háttér-táncosként kezdte pályafutását, onnan szúrta ki JYP és csinált belőle ázsia-szerte rendkívül népszerű hip-hop/R&B/pop-énekest, majd a Full House c. drámában kapott főszerepével kezdte meg színészi karrierjét. Lee Byung Hun-hoz hasonlóan mellékszereplőként ő is látható volt már egyszer amerikai filmben, méghozzá a Speed Racer-ben, idén novemberben viszont egy igazi nagyköltségvetésű hollywood-i mozi főszereplőjeként láthatjuk majd viszont, ő alakítja ugyanis Reizo karakterét a Ninja Assassin-ben. Trailer ITT! Meg egy kép róla, csak hogy legyen :P

Felmerül a kérdés, hogy egy japán karaktert, mint Raizo, miért koreai színész alakít. Ezt a problémakört mongol szobatársam a következőképpen fogalmazta meg egész tömören: Mert japánban nincsen egyetlenegy férfi sem. xD Ezt a mondatot a japán szakosok eleve el sem olvasták (ugye?), ha pedig véletlenül elolvasták, akkor azt hozzátenném, hogy én csak idéztem Ariánát, nem feltétlenül értek vele egyet, és ez egyébként is csak egy vicc. És utólag is bocsánat^^ Hogy oldjunk a hangulaton, álljon itt egy ennél jobb vicc:

Nyuszikának aranyere van, elmegy az orvoshoz. Amikor a vizsgálat után visszamegy az erdőbe, a társai kérdezik kíváncsian, hogy mi volt.
-Hát a doki azt mondta, hogy toljam le a gatyámat, azután hajoljak előre. Majd bal kézzel megfogta a vállam és jobbal meg turkálni kezdett a se**emben.... Nem is. Jobb kézzel fogta a vállam és bal kézzel... Nem... Két kézzel fogta a vállam...
A K...A ÉLETBE!!!!!!!

IRIS ~új koreai tévésorozat~

2009-10-17T18:06:00.007+09:00

Ezen a héten kezdték el sugározni a KBS2 TV-csatornán a valaha forgatott eddigi legnagyobb költségvetésű koreai sorozatot, az IRIS-t. Az Iris nemcsak azért különleges, mert az izgalmas történet mellett koreai hírességek egész gárdáját sorakoztatja fel a színészek között, hanem - nekünk magyaroknak - azért is, mert a sorozatot részben Magyarországon forgatták, több különböző helyszínen idén júniusban. A szerdán este levetített első epizód rögtön Budapesten kezdődik, ahol a főszereplőnek egy magasrangú hazánkba látogató észak-koreai politikust kell likvidálnia, és 20 percen keresztül kizárólag budapest környéki helyszíneket láthatunk benne, amíg a történet át nem vált visszaemlékezés módba, amely során pedig Koreába jutunk vissza. A történet maga egy észak- és dél-koreai ügynökök között kibontakozó kémtörténet, de lesz benne thriller és misztikum is, ahogy azt az előzetesek ígérik. Mindenkinek melegen szeretném ajánlani, hogyha másért nem is, legalább a helyszínek miatt pillantson bele, már fel van töltve az internetre és a lelkes rajongók angol feliratot is készíttek hozzá:
Első rész: KLIKK!
Második rész: KLIKK!

A Filmvilág című internetes filmes oldalon Teszár Dávid írt nagyon jó cikket a sorozattal kapcsolatban. ITT! Ősszeszedett benne egy csomó hasznos linket, amelyekből érdekességeteket tudhattok meg a filmről. Én is biztos, hogy fogok még írni róla, mert van mit, főleg, hogy bár a magam részéről júniusban már Koreában voltam, magyar ismerősök többször is jártak kinn a forgatáson, úgyhogy vannak nagyon klassz fényképek is. Most mennem kell, de majd még jelentkezem. :)

Dream Concert ~képek~

2009-10-16T03:30:00.013+09:00

Dream Concert 2009 ~beszámoló~

2009-10-15T15:37:00.005+09:00

Noshát akkor az október 10-ei koncertről. :-)) Szép 'verőfényes' szombati napon elég korán, reggel 8:40-es busszal mentem Szöulba. Ez azért számít korainak, mert még a koliból buszmegállóba kiérni is több, mint másfél óra. Dehát mi az nekem, hajnalok hajnalán fagyos metrokocsiban száguldozni. :-P A busz kábé délután egyre ért fel a fővárosba, kicsit késett, ami egyébként nem szokása neki, de mivelhogy a busznak a vonattal szemben nincsen különbejáratú pályája, ezt azért el lehet nézni. Kettő után valamivel értem a rendezvény helyszínére (Seoul World Cup Stadium), ami eredetileg egy sport-stadion, és a nevéből is látszik, hogy a 2002-es Japánnal közös rendezésű Foci VB-re épült. Nagyon takaros, félig-fedett, 64.000 férőhelyes ojjektum. A koncertre azonban 'csak' 40.000 jegyet adtak el, mivel a szinpad melletti illetve mögötti részben lévő ülőhelyekre nyilvánvalóan senkit nem lehet ültetni. Ahogy odaértem, már mindenhonnan bömbölt a mindenféle zene, árusok mindenhol, lufikat árulak meg világító botocskákat, amivel a mélyen tisztelt közönség emelhette az esemény színvonalát. :D Vettem is mindjárt egy piros meg egy kék lufit. Épp fújtam fel a kéket mire ezt meglátta egy csapat koreai és megrohamoztak, hogy csak nem én is szeretem-E a SuJu-t, hát mondtam de egész véletlenül igen, szeretek én mindenkit, aki ma itt lesz. A kezembe nyomtak egy rakás mindenféle kártyát, meg édességeket, és éppen ekkor futott be Andor, mire a lányok rögtön falnak mentek, hogy jaj hát mi van itt, nemhogy külföldi lányrajongó, de még külföldi fiú is, teljesen el voltak ragadtatva. Az hogy Andor nem rajongó, csupán békés érdeklődő, az az ő szempontjukból tulajdonképpen teljesen mindegy is volt. Nah hát ezután a kis kaland után beváltottuk a netes jegyünket valódira, amiért szerencsétlen módon 2-szer voltunk kénytelenek kiállni a sort, mivel először rossz helyre álltunk. Pont mire végeztünk, kidurrant a kék lufim, de nem volt gond, mert valaki utánamfutott, hogy ajándékba adhasson egy másikat. Milyen barátságos népek laknak errefelé. :D Andor meggyőzött hogy ráérek én azt felfujni, ha már elfoglaltuk a helyünket, mert addig is csak akadályozna. És igaza is volt, mert kaja-vásárlás közben a piros lufi is épp eléggé akadályozott. Miután kijöttünk a szuper-marketből, sikerült összefutni egy piros-lufis szindikátussal is, akik ugyanolyan melegen üdvözöltek, mint a kékek. Aztán bementünk a stadionba, megkerestük a helyünket. A legfelső, 69-es sorba szólt a jegyünk, ami persze nem akadályozott minket semmiben, mert neveletlen külföldiek módjára helyünket elhagyva később úgyis a médiásoknak fenntartott helyekről követtük az eseményeket, de erre majd inkább visszatérek. Nosthát amit a koreai szorakoztató-ipar zenei vonaláról érdemes elmondani, hogy legnagyobb részben három óriás-cég tartja a kezében, amelyek egész pontosan a YG Entertainment, az SM Entertainment. és a JYP Entertainment. Vannak más, kisebb cégek is, de mondjuk, hogy ez a 3 lefedi a könnyűzeneipar 80%-át. Aki érez magában kellő kedvet előadóművészkedni és látnak benne tehetséget, hozzájuk szerződhet jobb-rosszabb feltélekkel. A vállalatok nevei egyébként az alapítók nevének kezdőbetűiból állnak össze, nagyon furfangos módon. Összefoglalom itt nagyon tömören, hogy melyik céghez milyen mostanában futó előadók tartoznak.
YG: Se7en, BigBang, 2NE1
SM: BoA, TVXQ, SuJu, SNSD, SHINee, Zhang Li Yin, The Grace, f(x)
JYP: Rain, 2PM, 2AM, Park Ji Yoon, Wondergirls, g.o.d
Daesung Entertainment: Kara, SS501

Noshát, mint az a focimeccseken is szokás (helyenként), a táborok szét vannak ülteteve, mert a szervezők attól félnek, hogy itt egyesek olyan szinten nem bírják fékezni magukat, hogy még a végén kárt tennének embertársaikban, ennek ellenére ha valakinek sikerült lefoglalnia a biztonsági őröket egy kis időre, akkor 3 másodperc alatt 47-en másztak át a szektorokat elválasztó vaskerítésen, nem volt ezzek különösebb probléma. Mivel nem mindenkinek sikerült oda kapni jegyet, ahová legjobban szeretett volna, és hát ugye nem mindegy, hogy az ember 3 méterrel idébb vagy odébb ül-e, ennek ELVI jelentősége van. XD. Úgyhogy magyarként ne tessék azt gondolni, hogy mifelénk olyan nagyon ne bírnának magukkal az emberek, mert ha valaki ázsia irányába téved, akkor láthatja, hogy keleten aztán végképp nem férnak a bőrökbe, legyen szó a parlamentről, vagy randezvényekről. Itt aztán minden lófaxxért tüntetnek, mindenért peticiót írnak, mindenkit meg akarnak téríteni, alig várják, hogy alkalom legyen valamiért transzparenst készíteni, és vonulhassanak. Bűbájosak. :-)) De egyébként hozzáteszem, hogy az esetek 99%-ában ezek teljesen békés jellegű megmozdulások.

Vissztérva a koncertre, nekem a YG szekcióba szólt a jegyem, nem nagyon érdekelt hogy hol ülök, bárhol jó volt, lényeg hogy a stadionon belül legyen. :D Mint ahogy említettem azonban, Andorral úgy éreztük, hogy a köztünk és a színpad között lévő távolságot lehetne csökkenteni némiképpen, és kezdés előtt előre vándoroltunk egy szolid 40 sort, végül aztán a médiásoknak fenntartott helyen kötöttünk ki, ahol jelen esetben médiások nem ültek, mindenki más viszont igen. Hát innen nem is mentünk sehová, legfeljebb WC-re. A hangulat már kezdés előtt jóval is tetőfokára hágott, úgyhogy el lehet képzelni, hogy kezdés után mekkora ováció volt. Nagyon nagy volt a hangulat, sose fogom elfelejteni. :D Az előadók is csodálatosak voltak, semmire nem lehetett panasz. Itt van egy cikk arról, hogy kik és milyen számokat adtak elő, belinkelem és akkor nem kell nekem mindet felsorolni. :) KLIKK! Legjobban nem is tudom, hogy ki tetszett, felsorolhatnám kb az összeset, de ha mindenképpen egyet kell mondani, akkor 2NE1. :p "Hey Playboy, it's about time, and your time is up..."^^

Koncert után pénz meg időtakarékoság céljából még éjszakai busszal visszajöttem Puszánba (Andor is ment a dolgára), de azért egy kicsit szomorú voltam, hogy nincsenek itt velem olyanok, akikkel utána be lehetett volna ülni valahová kicsit dumálni és iszogatni. Dehát ez van, azért így is nagyon szerencsés vagyok, hogy ott lehettem, úgyhogy nem akarok panaszkodni. Felteszek néhány fotót majd este, de most lassan indulnom kéne.

JA DE MÉGVALAMI!!! Nem tudom, vajon mennyien tudjátok vagy ismeritek a Heading to the Ground című koreai drámát, de kedden ott voltam a forgatásán!!! És nagyon szuper volt!! (Köszönöm az infót Viki!! <3) Majd erről is mesélek, meg teszek fel képeket, de most kezdek készülődni, mert ma van a Puszáni Nemzetközi Filmfesztivál utolsó előtti napja és eddig még egyszer sem volt érkezésem odalátogatni, pedig nincs is messze. Úgyhogy ma kimegyek. Puszi mindenkinek!!

Seoul Dream Concert 2009

2009-10-10T03:42:00.007+09:00

Holnap Andorral felmegyünk Szöulba meglesni az idei nagy eseményt, a Seoul Dream Concert 2009-et. Drága magyar szakos Kim (Boyeon) szerzett nekünk jegyeket, és ezért örök hála. Nem hiszem hogy sok értelme lenne nekem magáról az eseményről fotóznom, mert úgyis 65 kameraállásból rögzítva lesz a koncert és fennt lesz youtube-on már másnap, de azért ha lesz valami érdekes kinn vagy az esemény körül akkor azért azt megörökítem. :-)) Akik fellépnek majd: Super Junior, Big Bang, SNSD, SHINee, 2NE1, Chae Yeon, f(x), 2AM, 2PM, KARA, Wheesung, Jewelry, 4minute, T-ara, MC Mong és Park Hyo Shin

Amíg mi odavagyunk, addig egy kis humor-bon-bon^^

-Engem a siker nem rontott meg, én világéletemben elviselhetetlen voltam.
-Annak ellenére, hogy az élet drága, még mindig elég népszerű.
-Bölcsességeket rendkívül egyszerű kitalálni. Az ember egyszerűen leírja az ellenkezőjét annak, amit tesz.
-Olyan sokoldalú vagyok, hogy az már majdnem gömb.
-Kérek egy türelemjátékot! DE MINT A VILLÁM!!!
-A jövő nagyon hasonlít a jelenre, csak rosszabb.
-Elmentem lángosnak. Végre egy jó zsíros állás...
-A főnök a munka oroszlánrészét már elvégezte: üvöltött!
-Az áram alatt lévő alkatrész ugyanúgy néz ki, mint amelyik nincs áram alatt. Csak más a fogása...
-A processzorok füsttel működnek. Ha kijön belőlük a füst, nem működnek tovább.
-A csapatmunka lényege: mindig van kit hibáztatni.
-Van két gyönyörű gyermekem - márpedig ötből kettő az nem is rossz arány.
-Én valahogy úgy vagyok a pasikkal, mint a zsiráfokkal. Tetszik, tetszik, de otthonra azért nem kéne.
-A teve egy rendkívül szívós állat: akár élete végéig kibírja víz nélkül.
:D

Kellemes Csuszokot Mindenkinek!

2009-10-04T04:31:00.005+09:00

추석 Chuseok (vagyis Csuszok) a koreaiak legnagyobb tradicionális ünnepe, a holdnaptár 8. honapjának 15. napján van, és ez idén éppen oktober 2-a (péntekre) esett, így most a hétvégével együtt jókis 3 napos ünnepünk van.^^ Ilyenkor a kedves koreai kollégák elvándorolnak a nagyszülők (vagy a legidősebb családtag) házába, legyen az az országban bárhol, és együtt jól megvacsoráznak. Mivel ez az ünnep az ősöknek való hálaadásról szól, egy másik asztalt is megterítenek, tele finomságakkal, rendszerint gyömölcsökkel (az alma és a nichi kötre kötelező) és azt a halott ősök szellemeinek ajánlják fel. Reggel esetleg kimennek a temetőbe és rendbe rakják a sírokat.

Amit nagy előszeretettel szoktak ilyenkor fogyasztani, az a pulkogi (sült marhahús), a csapcse (üvegtészta zöldségekkel), az édességek közül pedig a szongpjon (songpyeon), ami a tteok-nak, vagyis a rízsliszből készült incsi-fincsi süteménynek a félhold alakú variációja. Mindig megtöltik valamivel, leggyakrabban édesbabbal. Tavalyról van itt nekünk tteok-árus standjáról kép, ahol lehet kapni egyenes, rúdalakú, hangeres, gömbölyű, színes, töltött, kókuszreszelékkel borított, oridzsinál, szívalakú, pöttyös, csíkos, kockás, rózsával díszített és még száz-féle varicációban tteok-ot. Hát finom is^^ Fogyasztása rövid idő után függőséget okoz.

Puszáni kalandok 2 ~광안리 (Kwanganli) és PIFF~

2009-09-22T21:50:00.008+09:00

Másnap, augusztus 6-án csütörtökön találkoztunk Kanakoval, vagyis tulajdonképp én Kanakoval együtt mentem a koliból, Dávidék meg a szállásról, és Kwanganli Beach-en találkoztunk. Hát strandidő éppen nem volt, jól el volt borulva, úgyhogy nem is olyan sokat maradtunk ott, de azért csinálunk néhány közös képet. A háttérben a Kwanganli Taegyo nevű híd látható! :D

Ezután metróval átutaztuk a fél várost, mintha odafelé már eleve nem azt tettük volna (de egyébként valóban nem, mert odafelé busszal mentünk^^), és Jagalchi-nál kötöttünk ki, ahonnan fel lehett menni a Pusan Tower-hez. Ott azért elég szép volt, meg ugye ott van Lee Sun Shin szobra is, aki vigyázó szemeit éppen Puszán-ra veti.

Igaz ami igaz, az előző esti bulizástól mindenkinek olyan szinten nem volt energiája kábé semmihez, hogy 15 perc után inkább lejöttünk és elmentünk vacsorázni, meg HoTteok-ot enni a PIFF-re. Enni mindig van energia, sőt mondhatni, hogy az adja az energiát!! :D:D:D Elég jópofa volt, megkérdeztem a (pincérnek nem nevezném inkább) konyhás nénit, hogy csípős-E a tonhal-leves, erre mondta hogy nem, egyáltalán nem az. Ez, mint tudjuk, koreai viszonylatban azt jelenti, hogy a füleden is tüzet okádasz, és mivel majdnem mindnyájan ezt rendeltük, kellemesen főtt is a fejünk. Dehát ez már csak így megy errefelé. :-)) Elég a színét megnézni, látszik, hogy nem szójababcsírából főzték^^ Bár a kép az ízvilágot nem adja vissza kellőképpen. :D

A PIFF-ről már valószínűleg meséltem korábban is, ez a Pusan International Film Festival (Puszáni Nemzetközi Filmfesztivál) helyszíne, ami akkor is nagyon jó hely, mikor éppen nincsen fesztivál. Mindig vannak kinn árusok, meg jó boltok is vannak arrafelé, szóval kellemes környék. Ettünk az évezred legjobb koreai találmányából, a HoTteok-ból, ami egy fahéjjal meg magkeverékkel töltött fánkszerű képződmény, frissen sütik, és olyan isteni finom, hogy az ember a tíz ujját megnyalja utána. Itt van egy HoTteok-árus standja.

És ha már az utcai árusoknál tartunk, sokan és nagy előszeretettel árulnak sültkrumplit. De ennek nem szabad ám bedőlni, mert ez az incsiklandozó hasábburgonyának álcázott finomság valójában Kugumából, vagyis édesburgonyából készül, ami szerény véleményem szerint a nem-finom dolgok kategóriájában foglal helyet, ugyanakkor aki szereti, annak jóféle csemege lehet ilyen formában is.

Mégvalamiről mindenképp mesélnem kell, az pedig nem más, mint a MEETING PLACE, vagyis a találkozóhely, ami minden metromegállóban megtalálható. Nagyon okosan központilag kijelölnek egy helyet, ahol lehet várakozni, és így az embereknek elég annyit megbeszélni, hogy melyik mertoáállomáson futnak össze, és a kijelölt találkozóhelyen gond nélkül megtalálják egymást. Hát ez is ilyen ázsiai dolog. :D Mindenesetre Diáéknak nagyon tetszett, úgyhogy poénkodtunk is egy sort, demonstrálva hogy hogyan és miként kell Koreában szakszerűen találkozni.

Puszáni kalandok 1 ~송도해수욕장 (Songdo Beach), 해운대 (Haeundae) és 황정민 (Hwang Jung Min) pajtás~

2009-09-08T13:13:00.007+09:00

Dávid, Nóri és Dia két nap múlva (aug 4, kedden) jöttek le Puszánba. Mivel szinte az utolsó percig kétséges volt, hogy mikor jönnek le pontosan, ezért nem tudtam nekik szállást foglalni. Az augusztus eleje ugye a legnagyobb túrista-szezon, úgyhogy a hotelek jóelőre tömve voltak, a szinte bármikor rendelkezésre álló motelekkel viszont az a probléma, hogy csomagot nem lehet ott hagyni nappalra, mert a szobát csak éjjelre kapod meg. Szerencsére elég ügyesen sikerült egy diákszállót találniuk rögtön érkezés után, amit a Lonely Planet-ből kerestek ki, úgyhogy ha a világban bármerre jártok, ajánlom figyelmetekbe ezt a könyvet, mert nagyon hasznos. Miután lepakoltak a szálláson, felkerekedtünk és elmentünk Haeundae Beach-re, ami Dél-Korea legnagyobb strandja, és az ott lakók szerint nincs is annál frankóbb fürdőzőhely a világon. Hát nyilván itt főleg a helyi elfogultságról van szó. Haeundae Beach nem rossz, de azért Tahiti-vel valószínűleg nem lehet összehasonlítani. Mi akkor nem is fürödni mentünk, hiszen már jócskán esteledett, hanem csupán körülnézni, aztán beültünk egy közeli étterembe Samgyupsalt (császárszalonnát) sütni. Azt tudtátok, hogy Koreába a császárszalonnát Magyarországról importálják?:D Ha nem, akkor most már tudjátok ;-) Disznóhús-nagyhatalom vagyunk! Ezek után még levezetésképpen beültünk fagyizni egy közeli Baskin Robbins-ba. Ott aztán jobbnál-jobb fagyik vannak, meg fagyi-torták is, ha valakinek netán arra lenne igénye. Bár gonolom azokat főleg ajándékba szokták adni egymásnak különböző alkalmakkor.

Másnap (szerdán) Nóriék kimentek Songdo Beach-re, ami ugyan nem olyan nagy és zsúfolt, mint Haeundae, de én talán épp ezért sokkal jobban szeretem, meg nem utolsósorban azért is, mert sokkal közelebb van ahhoz, ahol lakom. Suli után én is csatlakoztam hozzájuk. Nagyon erősen sütött a nap, úgyhogy végre lehetett kicsit barnulni. A tengerpart itt nagyon szép, de jól ki kell választani a napot, hogy mikor megy ki az ember, mert gyakran elég szeles is tud lenni. Mindenesetre nekünk akkor jóidőnk volt. :-D

Később, estefelé a már emlegetett HakJin-nel találkoztunk Haeundae-nél, és akkor történt az, ami szerintem kicsit elképesztő is. Éppen vacsizunk meg beszélgettünk egy hotel aulájának az éttermében, mire Dávid egyszer csak megszólal, hogy nézzétek, ott ül a szomszéd asztalnál Hwang Jeong Min (Hwang Jung Min). A pali majdnem hogy háttal ült hozzánk képest és baseball sapkában volt, a mai napig nem értem, hogy hogy lehetett felismerni. Hwang Jeong Min egyébként egy nagyon híres koreai színész, bár nem épp a mai generáció kedvence, ezért nem hangozhat sokaknak ismerősen a neve, de mindenesetre egy ilyen film-szakértő, mint Dávid, rögtön fel tudta sorolni legalább három filmjét fejből. Kértünk tőle aláírást, amit nagyon szívesen adott is. Jófej volt tényleg. Ő nem fogyasztott, csak egy barátjával sörözött, és gondolom hullára nem értette, hogy az összes lehetséges koreai közül, aki potenciálisan felismerhetné, hogy hogy pont egy fehér srác megy oda hozzá. Hát mindegy, ez van. Közös fényképet nem lehetett csinálni vele, mivel leégett az arca a strandon és azt mondta, hogy így nem szeretne. Ez érthető, nem is erősködtünk. De az aláírásról azért felteszek egy képet^^

Mivel mindent HakJin egyik barátja fizetett, nem is szerénykedtünk rendelni, még ettünk ilyen incsi-fincsi túrótortát is. :p

Nóri volt olyan kedves, és lefényképezett a pincérrel (aki egyben a tulaj is volt), azért meg kell hagyni, hogy nem egy utolsórangú úriember. :D Meg fotózott egy olyan leány-barátosné-párt is, akik pepitába egymáshoz öltöztek^^ Agyeldobás.

Ha eddig még nem lett volna elég jó az este, akkor ezt még megfejeltük egy Foxy-zással. Én a blogon már annyit meséltem róla, hogy Dávidék is kíváncsiak voltak rá, úgyhogy odamentünk mulatkozni éjszakára. Hétköznap nem olyan zsúfolt a Foxy, mint hétvégén, úgyhogy szerintem jó volt, jó zenék is mentek és nagyon örültem, hogy végre jó ismerősökkel lehetek ott. Kicsit olyan szürreális is volt ez az egész, hogy Nóráékkal a Foxy-ban, dehát sokkalinkább velük, mint egyedül. Mosanában én egyébként már nem járok oda olyan gyakran, mint kezdetben, egyrészt, mert elég drága a belépő, másrészt mert kicsit otthonülősebb életet élek az elmúlt hetekben-hónapokban, de néha azért jó elmenni táncizni, főleg ha van kikkel. Odafele menet egyébként a taxi átment Puszán híres hídján, a Kwanganli Taegyo-n (Kvángán Nagy Híd), ez nagyon klassz volt, mert előtte én mindig csak távolról láttam, sose volt szerencsém még átmenni rajta kocsival. Dia meg Dávid közben azon vitatkoztak, hogy bábu vagy ember a forgalomirányító. Dia mondta, hogy milyen szar lehet az a munka, hogy valaki ott áll a sávok között maszkban és irányítja a forgalmat, Dávid meg mondta, hogy az egy bábu. Mi meg röhögtünk Nórával. Dia azt mondja, nem bábu, egy bábun miért lenne maszk, erre Dávid meg hogy Dia, ne idegesíts az egy bábu, miről beszélsz. ^^;;;;;
Nekem fogalmam sincs, hogy bábu volt-e vagy sem, mert nem figyeltem, de jól szórkoztam rajta, ahogy Diáék bizonygatták az igazukat^^

Hángérien mííííting

2009-09-05T16:51:00.005+09:00

Mesélem tovább a nyári történéseket. :) Július végén hagytam abba, ha minden igaz. Másnap, augusztus 1-jén (szombaton) koradélután Nórival meglátogattuk egy ismerőse családját Jeongho környékén. Ez a Han folyótól nem messze van dél-keletre, nagyon barátságos környék. Ilyen kétemeletes téglaépítésű sorházak vannak arrafelé, és a lakások is (már ha abból lehet itélni, ahol mi voltunk) elég kicsik, de azért nagyon jó lehet ott lakni szerintem^^

Nem is tudtuk, hogy az anyukának másnap születésnapja lesz, de Nóra mondta, hogy miért nem viszünk egy tortát csakúgy, és vett is egyet a Paris Baguette-ben, aztán milyen jó hogy vittünk, mert nagyon örültek neki, és kiderült, hogy egyébként is másnap születésnap lenne. De azért nézzétek meg, hogy szegény tortán frankón rajta van egy paradicsom^^

Biztos mondtam már, de Koreában a paradicsomot a gyömölcsök közé sorolják (bármennyire is nem édes), és mikor konkrétan rákérdeztem, hogy nem zöldség? Akkor is mondták, hogy dehogy zöldség, gyümölcs^^ És naná hogy nekem jutott a paradicsomos szelet. :-D

Ő itt a Mátrix-ból a kulcsos-ember ^O^ (열쇠= kulcs)

Naaaaaggyon fincsi ebéd után elmentünk sétálni a Han folyóhoz, nekem összesen két problémám volt, az egyik, hogy esett az eső, a másik, hogy az előző esti kialvatlanság miatt hullafáradt voltam, de az ajummáknak szerencsére sikerült emelniük a hangulatot azzal hogy szitáló esőben leültettek minket kinyitott esernyőkre, hogy majd ők lefotóznak, hát naná, hogy szakadtunk a röhögéstől.

Este volt a kettes számú magyartalálkozó a Jonggak Tower-nél. A megjelentek balról jobbra a következők: 1) Nagy Tamás, aki az eltén mongol szakon és kétéves koreai programot is végzett, most koreai irodalomból MA-zik Szöulban 2) Csoma Tanár úr kedves feleségének az öccse 3) 김보연de mindenki csak Kim-nek hívja, a Szöuli Idegennyelvi Egyetemen fog végezni nemsokára magyar szakon, és tavaly az eltén tanult egy évig magyarul, ott találkoztunk^^ 4) Nórika, akiről már tudjátok, hogy kicsoda, 5) Mária, akinek kell, hogy legyen koreai neve is, csak sajnos nem tudom, hogy mi, mindenesetre ő is ugyanott magyarszakos, ahol Kim, és ő is tavaly tanult egy évig Magyarországon, csak annyi különbséggel, hogy ő a tavaszi félévben már nem az eltén, hanem a Balassi Intézetben 6) én^^ 7) Egy magyar hölgy aki szintén valamilyen pályázat révén jutott ki Szöulba, sajnos nem tudok róla túl sokat, kivéve, hogy van két nagylánya 8) Csoma Mózes Tanár Úr 9) és aki a fotót készítette, Dávid aka namhanman, de őróla meg úgyis meséltem már korábban.

Vacsi után elmentünk Norebang-ba (ami a karaoke koreai megfelelője), aztán nagyjából szétszéledt a társaság, volt aki sörözni ment, de mi Nórival és Dáviddal Itaewon felé vettük az irányt, mert Nórit hívták az ismerősei, hogy menjünk oda bulizni. Itaewon az egy híres-hírhedt környék tele klubbokkal és egyéb szórakozó-helyekkel, egy este alatt nem volt lehetőségünk olyan szinten belemélyedni a helyi forgatagba, hogy komolyabb véleményt tudjak alkotni, de biztos nem lesz a kedvenc helyem. Alatvetően ez az a hely, ahol (mind a pozitív, mind a negatív) külföldi hatások legerősebben érvényesülnek. Ebből rögtön lehet következtetni, hogy Itaewon-ban rengeteg a külföldi. Lementünk egy klubba, körülbelül minden második nőci szőke és fehérbőrű volt. o.@ A Koreában hagyományosan nem toleált dolgok is itt kapnak létteret, teszem azt Itaewon-ban lehet egyedül top-ot hordani, itt vannak a melegbárok is, stb. Egész Dél-Koreában sehol (máshol) nem lehet felvenni top-ot, vagy olyan polót, amiből kilátszik a hasad, meg mélyen dekoltáltat sem. Ha 40 fok meleg van, akkor sem. Ők úgy vannak vele, hogy egy ruha inkább legyen csinos, mint szexi. Nagy divatja van például a derékig felérő szoknyának is, meg a csipkés blúznak. Mini-szoknyát azt ugyan hordanak, de azt is csak 18-20 éves kor után. Ez egyébként meredeken ellenkezik Japánnal, ahol sokkal szexisebben öltöznek már az egész fiatal lányok is, sőt Japánban az iskolai egyenruhához is többnyire mini-szoknya dukál, amíg Koreában térdig érő van nekik. Kanako is mindig mondta nekem, hogy Japánban sokkal többmindent tolerálnak öltözködés terén, bár előben látni Japánt még nem volt szerencsém.

Vasárnap Nórival kimentünk a Namdaemunra vásárolni kicsit, aztán én visszajöttem Puszánba, mert hétfőn kezdődött a suli.

Korean Fashion Sense

2009-09-02T19:24:00.008+09:00

Ez volt az első kép amit az én drága új fiammal készítettem, aki egy SAMSUNG VLUUES10 típusú digitális fényképezőgép, és nem mellesleg rózsaszín. Koreában a fiúk is hordanak rózsaszínt, úgyhogy ezen senki ne lepődjön meg, nagyon jó gyerek és szépen fotóz, hát ez a lényeg, nem igaz?^^ No de vessünk egy röpke pillantást a fenti képre. Kinek mi a benyomása? :D Jóféle divatozás megy itt Koreában, nem mondom, mert a rózsaszín még egy dolog, az ember egy idő után hozzászokik, hogy a ferdeszemű csődörök bugyirózsaszín felsőkben feszítenek, de hogy a hímzett virágmintáig hogyan juthat el valaki, arra már nehezen van magyarázat. :-P Mindazonáltal ha a fenti ruhadarab valakinek megragadta a fantáziáját, akkor írhat nekem egy röpke e-mailt és én a legnagyobb diszkrécióban fogom eljutattatni neki, más kérdés, hogy hol fogja tudni hordani^^

Ugyanakkor meg kell jegyezzem a koreai férfiak becsületének némiképpeni megvédése érdekében, hogy az ő izlésviláguk is, mint a világon mindenhol, nagyban őrzi a hagyományos jegyeket, és ha vetünk egy pillantást a koreai férfi és női népvieseletre (hanbok 한복), akkor jól észrevehető, hogy már akkoriban sem vetették meg az élénk és rikító színeket.

Így aztán azon sem kell nagyon csodálkozni, hogy itt aztán az utcán még manapság is rózsaszínbe, ciklámenbe, hupililába vannak öltözve az ifjú legények, középkorú úriemberek, és bármely egyéb generáció tagjai. Ázsiaszerte sincs ez nagyon másképp, s kivételt talán csak azok a fiatalok képeznek, akik nyugati hatásra leszoktak ezekről a hagyományosan helybéli divatszínekről. Hát ugye a világ úgy szép ha színes és ezért nem is kell ennek eltűnnie, de ettől függetlenül számomra nagyon viccesek^^

7월 31일 동대문 & 홍대

2009-08-29T05:48:00.005+09:00

Na de evezzünk most már komolyabb vizekre, ott tartottam, hogy ezzel a 2 remek fiatalemberrel nekivágtunk Szöulnak és a Cheonggyecheon után a TongDaeMun felé vettük az irányt, ami nem mást jelent, mint Keleti Nagy Kapu. A képeken is ez látható. Ugye milyen szép? :) (A kapu is... meg a fiú is...^^)

Volt ennek egy testvére is, a NamDaeMun, ami pedig a Déli Nagy Kapu (volt), de azt hirtelen felindulásból valamilyen fél-őrült felgyújtotta tavaly, úgyhogy most már csak hűlt helye van (szó szerint).

Másik érdekesség, hogy ezekhez a nagy kapukhoz piac is tartozik, és ugyanazon a néven futnak, tehát déli, az a NamDaeMun ShiJang, a keleti az a pedig a TongDaeMun ShiJang (ami egyébként éjjel-nappal nyitva-tart). Odaérve a fehérbe öltözött fiú el is búcsúzott tőlünk, túl sok volt neki az interkultúrális sokk egy napra (meg lehet egy életre is^^), de MunHwan-nak még volt szerencséje egy darabig kísérgatni minket, aztán ő is hazament. Nórival vásárolgattunk, vettem papucsot meg felsőket, aztán Dávid hívott, hogy Hongdéban akkora buli van, hogy ketté áll a fülé mindenkinek és hogy menjünk oda mihamarabb, mert ha nem azt bánni fogjuk. Hát Nóri már úgy volt vele, hogy inkább nem, mert nagyon fáradt volt, viszont én bizony Hongde felé vettem az irányt, és hát sikerült az éjszaka maradék részét ott eltölteni. Borzasztóak ezek a képek, komolyan mondom, de azért felteszem ön- és köz-imidzs-rombolásképpen^^

INTERMEZZO, avagy tréfa-répát reggeliztünk^^

2009-08-29T02:54:00.009+09:00

Bocs de ez k****jó!! :D:D:D

HÚSVÉTI SIBÁLÁS

Mi a jó ég az a HÚSVÉTI SIBÁLÁS!?!?!?!? XDXDXDXD Mindenesetre jó szokás lehet^^;;;

[Koreaiul a sibál, hogyismondjamcsak.... nemi közösülésre való felszólítás. :D:D:D Az ember nemtetszesét szokta ezzel kifejezni embertársa iránt (bár egyeseknek kötőszóként funkcionál), és ezt talán nem kéne felfedjem, de mivel a 18-as szám olvasata sippál, ami ugye nagyon hasonlít a sibál-ra, ezért a 18-cal is lehet eztet rövidíteni^^;;; De nekem nem ezért van benne a blogom címében. Buddhára esküszöm.]

Azt gondolom, hogy ez már eleve egy kellőképpen értelmetlen bejegyzés, és erre csak rátennék egy lapáttal, ha elmesélnék egy viccet. Mint például:

3 szúnyog közül melyik a rendőr? Amelyik nyakon csíp.

Vagy van egy olyan is, amit pont egy koreaitól hallottam:
Why nine is afraid of seven? Cause seven ate nine. (seven eight nine)

Hát ez baromi gyenge volt. XD
Kiengesztelésképpen hadd mondjak el egy utolsót:

2 fánk beszélget. Az egyik meséli: Képzeld, felvételiztem a katonaságba. Erre a másik: Na és felvettek? Mire az egyik: Hülye vagy, egy fánkot?!?!?!

7월 31일 ~청계천~

2009-08-29T01:49:00.010+09:00

Biztos említettem, hogy Nóriék jártak itt az elmúlt hónapban, ez a többes szám egész pontosan 3 embert takar, Nórit, aki tavaly óta úgyszintén koreai szakos, mint én, de nem ott találkoztunk először, hanem még mikor az Arirang-ban dolgoztam pincérként. 2008 január végefelé egyik este bejöttek Diával teázni, és persze a közös érdeklődés révén hamar összebarátkoztunk, aztán már tavaly nyáron is együtt jöttünk Koreába. Nóri közgazd. illetve múlt szept. óta koreai szakos (is), Dia pedig élelmiszermérnök, de valami koreait azért ő is felszedett itt-ott. Dávid aka namhanman egy kedves ismerős, akinek egyébként van egy remek blogja a koreai filmekről ITT!, és amelett hogy jogász palánta és kommunikáció szinten elég jól beszéli nemcsak a koreai, de szükség szerint a világ bármely tetszőleges idegen nyelvét, rendelkezik egy olyan különleges képességgel is, hogy hátulról, álruhában, sötétített ablakos kocsiban, éjszaka, ködben, vagy akár atomfelhő takarásában is felismeri bármelyik dél-koreai színművészt, és ennek én tanúja is voltam előben, de erről majd később. :-))

Dia már június közepén kijött Koreába, Nóri és Dávid pedig július 24-én érkeztek, de mivel mindenkinek volt egyéb dolga is, ezért először csak július 31-én (pénteken) találkoztunk. Ami azt jelenti, hogy én mentem Szöulba, mert ők többnyire eleve ott voltak. :-)) Aznap este Dia mondjuk éppen Daegu-ban volt, Dáviddal azért két puszi erejéig összefutottam, de ő is sietett, mivel minden hónap utolsó pénteke hatalmas klubnap Hongdéban, amit ugye egyetlen valamirevaló fiatal sem hagyhat ki. :-)) Mindegy mi Nórival egyenlőre másfele vettük az irányt, és találkoztunk Nóri egyik fenomenális levelőztársával, aki hozta egy barátját is. A barát az nem volt rossz arc, viszont ő tudott kevésbé angolul, úgyhogy nagyon sokat egyikkel se lehetett kezdeni, mindegy azért elmentünk valamerre, nevezetesen a Cheonggyecheon-ra, amiről én már itt a blogon többször is meséltem, viszont csak most jutottam el odáig, hogy megjegyezzem a nevét. Ez a Han folyó leágazása, a neve pedig CHEONG-GYE-CHEON. Milyen egyszerű, ugye? :D:D Nem olyan bonyolult egyébként. Éjszaka nagyon romantikus tud lenni, főleg ha az ember valami romantikus helyzetben van ott. Mi jelen esetben kénytelenek voltunk beérni baráti társasággal, na nem mintha ez olyan sokat levonna a hely értékéből és egyébként is Friendhip 4ever!!! :D:D:D Lesz ez még így se, ahogy szokták mondani. Az a fehérbe öltözött fiú egyébként életében először beszélgetett külföldivel, ezt frankón állította, mondjuk el is hiszem, mert amennyire angolul (nem) tudott, azzal nem is menne sokra, de azért ezzel mégiscsak fura szembesülni, hogy Ázsia-szerte sokan mennyire buborékban élnek.

Nórival a Cheonggyecheonnál^^

MunHwan és Nóri

A burokban élő barát és én^^

Kis delegációnknak sajnos korábban kellett volna felkenie ahhoz (vagy legalábbis 2 fokkal professzionálisabb fotóaparátussal és egy helikopterrel lett volna célszerű rendelkezni), hogy a Cheonggyecheon-ról annak szépségéhez méltó képet készíthessünk, de ezt a feneketlen űrt hadd pótoljam én arcátlan módon most azzal, hogy belinkelek ide egy oldalt, ahol más emberek fotóit tudjátok megtekinetni. Hüp-hüp-hüpp, GOOGLE-TRÜKK^^

Holiday

2009-08-25T03:03:00.001+09:00

Múlt csütörtökön (aug. 20-án) írtuk meg a nyári 'szemeszter' zárótesztjét és (a magnózást leszámítva :S) szerencsére jól sikerült^^ Leírom, hogy milyen eredménnyel:

듣기 (listening) 11 / 20
읽기 (reading) 18 / 20
어휘 & 문법 (vocabulary & grammar) 33,5 / 35
쓰기 (writing) 10 / 10
말하기 (speaking) 13.5 / 15
총점 (final score) 86 / 100

70%-tól lehet tovább menni 3-as szinte, úgyhogy szeptember közepén majd ott folytatom. Az érdeklődő közönségnek egyébként elmesélem, hogy a dél-koreai egyetemek által szervezett nyelvtanfolyamokon alapvetően 6 szint van, és ezeknek van mind koreai, mind angol megnevezésük. (Zárójelben a koreai mellé odaírom, hogy szószerinti angol fordításban mit jelentene, de persze angolul nem ezt használják, hanem azt, ami a zárójelen kívül van.) Nem mintha bárki is különösebb mértékben beszélné Oroszlánszívű Richárd nyelvét errefelé, de vannak ilyen tájékoztató füzetek és azokban emígyen van feltüntetve általában. kkk

Level 1: Beginner 1 (초급1 - Elementary level 1)
Level 2: Beginner 2 (초급2 - Elementary level 2)
Level 3: Intermediate 1 (중급1 - Middle level 1)
Level 4: Intermediate 2 (중급2 - Middle level 2)
Level 5: Advanced 1 (고급1 - High level 1)
Level 6: Advanced 2 (고급2 - High level 2)

Aki tudja, hogy az iskolák neveit hogy mondják koreaiul, az remek párhuzamokat fedezhet fel (meg aki nem, az is, ugyanis most akkor szívesen felvilágosítom^^):
초등학교 Elementary School (ide járnak ők 6 évig)
중학교 Middle School (ez 3 év)
고등학교 High School (úgyszintén 3 év)

Múlt héten egyébként egész héten vizsgáztunk. Hétfőn írtunk egy tesztet az utolsó 5 leckéből (21-estől 25-ösig), aztán kedden írtunk egy próbatesztet az egész 2-es könyvből, az úgy kellőképpen fos lett mivel késtem fél órát és hát így időszükjében voltam, de még jó, hogy a próbeteszt semmit sem számít a latban^^ Azért én is tudom, hogy mikor kell késni, nem élesben, hanem gyakorlásnál...... Najó, voltaképp ezt rajtam kívülálló okok befolyásolták. Elaludni ugyanakkora esély van éles teszt reggelén is, de szerencsére efféle baleset nem történt.

Namost már aztán vége ennek a remek nyári tanfolyamocskának, úgyhogy rendelkezésre áll itt nekünk 3 hét szabadság, amire van is igény meg nem is, mert nyilván jó dolog strandozgatni, de azért 3 hét kicsit sok és elég nagy kimaradás tanulás szempontból, dehát ez van, úgyhogy nézzük a jó oldalát, majd tanulok a strandon^^

Sokminden történt egyébként az elmúlt hetekben, és most hogy lesz több szabadidőm majd ezekről folyamatosan beszámolgatok. Vannak nagyon klassz fotók is^^ Addig is szép nyárvégét mindenkinek!

TVXQ fighting!^^ kkk

2009-08-15T18:58:00.010+09:00

A TVXQ, Korea talán leghíresebb (és meglepő módon Japánban is nagyon népszerű) együttesének 3 tagja perben áll menedzsment- és egyben lemezkiadó cégével, az SM Entertaimenttel. Az vádak között szerepel többek között, hogy a szerződésük túlontúl hosszú, 13 év (katonai szolgálattal együtt 15), amiből eddig alig több, mint 5 telt le, egyoldalú felbontása esetétén pedig olyan kártérítést kellene fizetniük, ami a hátalevő időben (10 év) belőlük származó várható haszon 2-szeresét fedezi. A testi és mentális egészségük megromlására is panaszkodnak, mivel az SM által összeállított időbeosztásuk nem hagy 3-4 óránál több alvásra lehetőséget napi szinten. Továbbá azt is állítják, hogy nem kapják meg a cégtől nekik járó kifizetések töredékét sem, és nehezményezik, hogy a szerződésük időtartama alatt tilos saját vállalkozásba kezdeniük, még akkor is, ha ebben a családjuk segítené őket, és így nem vonná el a figyelmüket az elsődleges teendőikről. Eddig annyi a fejlemény, hogy a bíróság helyt adott a kérelmüknek, miszerint vizsálják felül a nekik járó kifizetéseket, így az SM Entertainment-nek minden velük kapcsolatos elszámolást be kell szolgáltatni átvizsgálás céljából.

Bizonyos szempontból (mondjuk hogy Európai szemszögből nézve) tulajdonképpen fél Korea perelhetne, az ország teljes férfilakossága, és némely nők is. Perelni lehetne majdnemhogy az összes nagyobb koreai céget és vállalatot, mert valóban eléggé korruptak és többnyire meglehetősen rosszul bánnak a dolgozóikkal, ám természetesen vannak szintek, nem mindenkinek egyforma a helyzete, és ráadásul a legtöbb koreai olyan szinten hozzászokott a túlmunkához, hogy fel sem tűnik nekik, hogy valami nincs rendjén, vagy hogy ezt másképp is lehetne csinálni. Ebbe születtek bele, mindig ezt látták, mindig ezt csinálták, így a természetes.

Ám manapság a globalizáció révén (ami nem egyértelműen csak negatív jelenség, szerintem) vannak olyan emberek, fiatalok főként, akik beszélnek idegen nyelveket, éltek, tanultak, esetleg dolgoztak is már külföldön, jobb körülmények között, több szabadidővel, jobb megbecsülésben, ők már inkább erre vágynak. Koreába visszatérve már nem szívesen dolgoznak hagyományos koreai cégeknél, bár legtöbbjüknek nincs választása, mert nem elegek ahhoz, hogy 'szembeszálljanak a rendszerrel'. Lassan beleolvadnak és elkezdenek olyanná válni, mint apáik. Azonban ha másra nem jó a hírnév, mint hogy jobban odafigyeljenek valakire, ha bajban van, akkor legalább erre az egyre jó. Úgyhogy hajrá-hajrá fiatalok!^^

Independence Day

2009-08-15T18:44:00.003+09:00

64 éve, 1945. augusztus 15-én Japán kapitulált, és ezzel hivatalosan vége lett a II. világháborúnak. Korea is ezen a napon vált függetlenné Japántól, így augusztus 15-e a koreaiak (egyik) legnagyobb nemezti ünnepe. Ez itt most nekünk szombatra esik, úgyhogy nem sokat nyertünk vele, de más években biztosan a diákok és a dolgozók is nagyon jónéven veszik, hogy pihizni lehet^^

Ez Korea nemzeti virága, a Mugunghwa (másnéven Sharon Rózsája). Küldöm szeretettel nagynénémnek (Juditnak), akinek ma van a születésnapja, illetve Isten éltesse testvéremet (Dávidot) is, aki pedig tegnap lett 24 éves.

Gyeongju 2 ~Millennium Park~

2009-08-11T04:45:00.011+09:00

Visszatérve a közelmúlt eseményeire, múlt hónap (júli) 19-én tehát a bangladesiekkel és a segítőinkkel voltunk Gyeongju-ban, ahol szerencsére nem a már általam ismert Pulguksát néztük meg, hanem a helyi skanzent, amit Millennium Park-nak hívnak. Ez egy nagyon klassz falumúzeum szép szobrokkal, de vannak kézműves foglalkozások és lovas- meg harcművészeti bemutatók is. Először a bemutatót néztük meg, aztán sétáltunk, majd készítettünk nyakláncot, ami még mindig megvan, egyszer majd egy szerencsés megkapja. :-)) Ebédelni koreai tradicionális étteremben ebédeltünk, és láthatjátok, hogy az ételek tálalásánál nagyon nagy figyelmet fordítanak a szép kivitelezésre is. Gyeongju-ban maradtunk még egy darabig, vettek nekünk ajándékot, választhattunk bármit, én egy "törött" maszkot választottam, ami egyébként az LG nagyvállalat szimbóluma is, ugyanis az LG eredetileg Gyeongju-ból származik. Nem akarok hülyeséget mondani, de ha jól emlékszem, akkor a következő módon lehet ezt levezetni: Gyeongju régi neve GeumSeong (Kümszong, vagyis aranycsillag), angolul Gold Star. Ez a vállalat egyszer majdnem csődbe ment és csak állami segítséggel tudott megmenekülni, így lett belőle Lucky Goldstar, vagyis LG. A cég szimbóluma pedig a Gyeongju-i törött maszk lett.

Estefelé visszajöttünk Puszánba, ahol a bangladesi srácokra való tekintettel indiai étteremben vacsoráztunk Haeundae (Heunde) Beach-en. Szerintem a késői ebéd után senki sem volt még különösebben éhes, de Koreában enni kell, ha éhes az ember, ha nem, nincs mese. :-)) Sőt inni is kell, azt méginkább, bár az egy kicsit más lapra tartozik. :-pp Végezetül a szintén Haeundae-n található tropikáriumba látogattunk el, ahol én egyébként már jártam egyszer Andorral és Kanako-val, de sabaj, megnéztem mégegyszer. :-)) Az óriás polip az továbbra is nagyon para volt, csak élőben ne fussak ilyennel össze soha. Egy ilyen polip 10 méteresre is megnő, 3 szíve van, és neki is (mint ahogy az embereknek is) van ügyesebbik karja, tehát a 8 közül az egyiket szívesebben használja. :-))

A képek színei és minősége eléggé eltérőek, mivel több ember fotóiból válogattam össze.

Gyeongju 1 ~Pulguksa~

2009-08-11T02:19:00.009+09:00

Sziasztok! Számtalanszor (najó, ha annyiszor nem is, de párszor biztosan) belekezdtem már ebbe a bejegyzésbe, de némiképpen elveszítettem a humorérzékemet, ezért mindig túl sok lett benne a panaszkodás, s mivel feltételezem hogy ez különösebb nyilvános érdeklődésre nem tart számot hosszú távon, inkább nem posztoltam. Aztán arra gondoltam, hogy azt is lehetne, hogy egyszerűen arról mesélek, hogy mit csinálunk mostanában (ilyen királyi többesben^^), hová megyünk, kikkel találkozunk, de ennél a verziónál meg úgy éreztem, hogy nagyon falsh benyomást keltene, ha leírom, hogy ez a hely milyen húdejó volt, húde szép volt, mert nyilván jó dolog szép dolgokat látni, de ha az embernek alapvetően nem jó a közérzete, akkor kábé leszarja. Lehet nekem itt akkora Buddha-szobor színaranyból, hogy felér a negyedik emeletig, és karikás ostorral szilaj kanász-táncot járhat, attól én nem leszek boldogabb. Na mindegy, valamiről azért mégis kellene írni, úgyhogy majd megpróbálom a kettőt valahogy ötvözni, lesz benne élménybeszámoló, meg panasz-este is, és a képek talán majd ellensúlyozzák az utóbbit. :)

Koreában igen jelentékeny problémát okoz az ember életének megkeserítője, a légkondicionáló. Ez a nyavalyás szerkezet minden létező fedett helyen üzemel, de nem csak hogy üzemel, egyenesen csúcsra van járatva. A légkondicionáló segítségével az egyébként kellemes beltéri hőmérsékletet jó 10-15 fokkal lejjebb viszik, tehát hogy konkrétan fázzál. Ahogy belépsz egy légkondicionált helyiségbe (ebbe beletartozik minden osztályterem és előadó, iroda, étterem, büfé, busz és metro-szerelvény is), abban a pillanatban a pofádba fúj a jeges sarki szél, és tökmindegy, hogy a tér melyik zugába vándorolsz, mindenonnan fúj valami és mindenhol baromi hideg van. A nyelviskolában tanuló külföldi diákok ezt többségében rendkívüli módon nehezményezik, azonban a tanárok ugye koreaiak, tehát igényük van arra, hogy ez a szar menjen. Azt már eleve megmondták, hogy ne kérjük őket, hogy kapcsolják ki, mert nekik tanítás közben melegük van, ha fázunk, öltözzünk fel jobban. Jó vicc, de kinnt viszont meleg van, így csak nem fogok kabátban, meg tornazsákkal, váltócipővel közlekedni. Mert ugye fennáll az a problematika is, hogy ha elered az eső, ami gyakran megesik errefelé^^, akkor a zárt cipő kifejezetten hátrány, főleg átázott cipővel érkezni a zord iskolai körülmények közé. Ezzel szemben a szandált konrtaindikálja, hogy a teremben úgy a lábad fagy le legelőször.

Ha valaki suttyomban mégis kikapcsolja az ördögi szerkezetet (nem csak én - bárki más is lehet^^), azt perceken belül úgyis észreveszik és visszakapcsolják. Úgyhogy a tanítás napi összesen 4 órájából 3 óra 52 percben kurvahideg van, és az ember a maradék kb 8 percben regenerálódik. Hát így megy ez nap mint nap. Azokon a sarki vidékeken, ahol már nincs semmi, csak óriás jégtáblák, köd és szélvihar, és már a pingvinek meg a jegesmedvék is melegebb éghajlatra vándoroltak, ott még egy koreai simán megélne. ^^ Nem véletlenül mondják, hogy a koreai még a jég hátán is megél. (Ha ilyen mondás eddig nem volt, akkor most már van. :p) Ha sok a légúti megbetegedés, azt csak saját maguknak köszönhetik.

Nade evezzünk kellemesebb vizekre, mesélek az elmúlt hónap eseményeiről. Július 19-én (vasárnap) az állami ösztöndíjasokkal együtt elmentünk kirándulni Gyeongju-ba (Kjangdzsu). Ez direkt számunkra lett szervezve, illetve a segítőink is velünk jöttek. Az egyik bangladesi fiú bemondta az unalmast, ezért csak én voltam, 2 másik bangladesi srác, meg a 4 segítő. Így volt szerencsém találkozni a MÁSIK hímnamú segítővel is, akiről már biztos meséltem. Nos ő valóban helyes, vicces, aranyos, jól néz ki, és remekül tud angolul, de számos jótulajdonságához mérten természetesen van barátnője, úgyhogy vele se lehet semmit kezdeni. Pedig az ám nagyon ritka Puszánban, hogy egy fiú jól tudjon angolul, Ez vagy az angol szakosokra jellemző, vagy az idősebb businessman-ekre, vagy ritkább esetben nem angol-szakos fiatalokra. De tényleg ritka. Itt vidéken aztán full ritka.

Mindegy hát ellátogattunk mi Gyeongju városába, ahol én voltam már nemegyszer. A város kulturális szempontból rendkívül jelentős, ugyanis a három királyság idején valamint az egyesült Silla korszakában (ie 57-isz 918) ez volt Silla állam fővárosa. Tavaly a hülye Brandon nevű helyi lakos hívott meg minket többször és Diával Daegu-ból (Degu) mentünk át annak idején. Nem tudom, hogy mennyire ismeritek az előéletemet, de tavaly nyáron is voltam már 5 hetet Koreában, amiből kb 3 és felet Daegu-ban töltöttünk Diával egy nyári nyelvtanfolyam keretében. Daegu Dél-Koreának a középső, de inkább dél-keleti részén van. Gyeongju pedig ettől keletre. Na hát ez a fenomenális Brandon nevű koreai fiú-ismerős többször is meghívott minket Gyeongju-ba, hogy majd ő bemutatja nekünk ezt a szép városkát. Ebből az lett, hogy egyszer megnéztük a Pulguksát (buddaha országának templomát; pul=buddha, guk=ország, sa=templom - épült 752-ben), ami az egyik legjelentősebb buddhista templom az országban, úgyhogy ennek az egy látogatásnak volt értelme, egyéb látogatásokkor Brandon be-fuckolt, hogy ő ilyen szar időben nem megy sehová, inkább zabáljunk, nézzünk betmen-filmet a moziban, nézzünk zöldembert a moziban, vásároljunk, stb. Najó hát egyenlőre ennyit Brandonról, mindenesetre annak az egy Pulguksás (buddha-templomos) látogatásnak volt értelme, úgyhogy arról felteszek néhány tavalyi (2008. aug. 11-ei) képet. :-)))) Csak hogy be tudjátok azonosítani az embereket, Dia szőke, én sötét-barna vagyok, Brandon pedig fiú.

Breaking up and down

2009-07-14T02:34:00.005+09:00

Gondolkoztam rajta, hogy hogyan meg mint írjam le a hétvégén történteket, mert alapvetően szeretném megosztani, csak kicsit attól tartok, hogy hiába írom én le legjobb tudásom szerint, nem fogja ez úgy visszaadni a dolgokat, mint ahogy a valóságban voltak. Mert mondjuk példának okáért valaki mondott valamit, de nem mindegy, hogy hogyan mondta, stb, és ezt nehéz írásban visszaadni. Főleg ennyire tömören. De a lényeg, amit mindenképp szeretnék leszögezni még az elején, hogy Gill tényleg kicsit más, mint a többi koreai, engem erről meggyőzött, most lehet gondolni, hogy naiv vagyok, de én tudom, amit tudok. :-))

Hát szóval Kanakoval jöttünk vissza Puszánba busszal múlt vasárnap és Gill már küldte az sms-eket, sőt már indulás előtt is folyamatosan arról beszélt, hogy így meg úgy fogok hiányozni, és hogy jöjjek Szöulba megint mihamarabb és hogy majd ő is próbál jönni Puszánba stb stb. Nem tudom, én mondjuk el tudom képzelni, hogy van olyan ember, aki így működik, hogy hiába van neki valaki, ha egy pár napig nincsen 2 méteres közelségben akkor már rosszul érzi magát, én mondjuk az ilyesmit elég jól el tudom viselni, úgyhogy nem is írtam neki vissza semmi olyat hogy i miss u too, hanem csak olyasmiket hogy cheer up vagy ok see you next weekend. dehát ő folyamatosan nyomatta a dolgokat. Mindennap felhívott 5-ször, néha már egy óra után úgy kellett letennem, hogyha nem teszem le, elkések valahonnan. És tényleg elképesztő, hogy mennyire mindenről egyezik az izlésünk meg a nézeteink, meg tényleg mindenről úgy el tudtam beszélni vele, mintha ezer éve ismernénk egymást. És azzal borított ki a legjobban (jó értelemben), hogy annyira udvarolt, de annyira durván tényleg, hogy nem tudtam, meg persze valahol legbelül nem is akartam ellenéllni neki. Ha mindezt valaki playboy stílusaban csinálja, amit ismerek és egy pillanat alatt levágok, akkor nem hat meg, sőt ellenszenvet kelt, de nála lehetett érezni, hogy őszinte. Szerdán valami kapcsán elkezdett házasságról beszélni, és rögtön mentegetőzött is hogy nem úgy értette hogy most rögtön csak hogy milyen jó lenne majd, meg hogy milyen jó lesz nekünk és milyen boldogok leszünk, és folyamatosan csak mondta a terveit és az elképzeléseit és hogy minden milyen fasza frankó lesz. Csütörtökön dél körül még úgy egyeztettünk, hogy pénteken nyelvórá után megyek Szöulba és találkozunk, és vasárnapig ott maradok. Aztán estefelé egyszercsak írt egy sms-t, hogy valamiről szeretne velem nagyon komolyan beszélni. Kérdeztem hogy miről, kicsit tartottam tőle, hogy ez most jó vagy rossz-e. Visszaírta hogy "i have argued wiz dad about you very seriously hu... so hard to tell u this...". Akkor felhívtam és elmesélte, hogy retek módon összeveszett az apjával és fogalma sincs hogy most mi legyen. Mert hogy ő nagyon szeretne járni velem, de az apja nem engedi. Kérdeztem, hogy bazdmeg, hány éves vagy Te, nem harminc? Azt mondja de, csak még bizonyos okokból kifolyólag (amikről én persze tudok, csak hosszú lenne kifejteni) nem tud most elköltözni otthonról, és ráadásul az apja vállalkozásában dolgozik amig befejezi a képzést amire jár. Tehát nincs választása. Erről vitáztunk egy sort, aztán hagytam hadd gondolkodjon magában. Másnap (pénteken) órán alig tudtam figyelni. Koradélután beszéltünk. Előadta, hogy rettentően sajnálja, de most inkább ne menjek, mert nem tud találkozni velem. Hát gondoltam ez fasza. Később délután írt hogy mit csinálok. Mondtam hogy semmit. Felhívtam, megint vitatkoztunk, kérdeztem, hogy miért mondta el az apjának, ha tudja, hogy milyen, erre azt mondta hogy jobb reakcióra számított a részéről, mert hogy már volt ugyanilyen balhé de az régen volt és hogy ő remélte hogy azóta már engedékenyebb lesz. Kérdeztem hogy apád tudja, hogy Te egyáltalán nem akarsz koreai nőt feleségül? Azt mondta, szerinte tudja, de ez nem azt jelenti, hogy nem fog mindent megtenni, hogy mégis az legyen. Aztán megmondtam neki, hogy felmegyek Szöulba és ezt megbeszéljük, mert nem vagyok hajlandó ilyen dolgokról telefonban értekezni, meg főleg arra várni napokon meg heteken keresztül hogy ő abban a csökevényes koreai férfi agyában mit talál ki, hogy mi lenne a legjobb mindenkinek. De azt mondja, ne jöjjek, mert ő nem érdemli meg hogy ennyit utazzak miatta mikor semmit nem tud nyújtani cserébe. Kérdeztem, hogy nem akar látni? Azt mondja nem a faszt nem, mindennap akar látni, csak hogy ez nem járja, hogy én ilyen sokat utazok, hogy odamenjek, és hogy ő meg alig tud elszakadni otthonról, hogy találkozzunk. Na gondoltam, csak ez hiányzott, egy nyafogó 30 éves óriáscsecsemő. Mondtam mégegyszer, hogy odamegyek. Végül beleegyezett. Úgy volt hogy busszal megyek, de csodák csodája a koli előtt összefutottam Kanakoval, aki épp Tedzsonba igyekezett és kérdezte hogy hová megyek. Mondtam hogy Szöulba. Mondta hogy ő vonattal megy Tedzsonba, és miért nem megyek vele, mert a vonat úgyis Szöulig megy. Ez jó ötlet volt, úgysem nagyon akartam egyedül lenni. Írtam sms-t Gill-nek, hogy ne a buszállomásra jöjjön, hanem a Seoul Stationre 23:55-re. Visszaírt, hogy éjfél körül ott lesz. Megérkeztem, és kisvártatva sikerült megtalálni egymást. Akkor annyira jó volt újra látni, hogy el is felejtettem, hogy miért jöttem ide. Kész, ha meglátom, el tudom felejteni, hogy van rossz is a világon. Elmentünk egy motelbe és ott beszélgettünk majdnem egész éjjel. A Seoul Station környékén lehet ilyen gyanús ajummákba botlani, akik a prostiknak adják ki a szobákat, úgyhogy általuk tudtunk olcsó helyet találni. Én akkor még reménykedtem kicsit, hogy talán .... TALÁN meg tudom győzni, hogy megérné együtt maradni, bár valahol racionálisan meg már tudtam hogy ez már csak halottnak a csók.
Gill előadta a családja történetét talán a koreai háborúra visszamenőleg, például hogy az apjának Dél-Koreában egyetlen élő rokona sincsen, és ha Észak-Koreáról látott TV-műsort, akkor mindig nézte a háttérben az arcokat, hogy ott van-e valaki a családjából és nem fogta fel, hogy ennyi idő után már fel sem ismerné őket meg hogy már biztos nem is élnek. Mesélt a saját gyerekkoráról is és hogy milyen nehéz volt a családnak, mert hogy ő már 2 lány után a harmadik gyerek volt és megis megtartották, és felnevelték, valamint hogy ő egész életében engedetlen gyerek volt és soha nem vette észre, hogy az apjának milyen nehéz, pedig fater mindig csak a legjobbat akarta neki. Aztán mesélt még a nagyon-nagyon kislétszámú és rossz véget ért nőügyeiről is, meghogy miért szökött meg amerikába aztán miért kellett visszajönnie. És hogy higgyem el, hogy ez neki sokkal rosszabb, mint nekem, de jelen helyzetben nem teheti meg hogy ellentmond az apjának, mert mikor legutóbb veszekedtek, szintén egy lány miatt 3 éve, utána fater nagyon beteg lett és hogy ez nem történhet meg még egyszer, és hogy most szeretné megmutatni, hogy ő milyen fasza jó gyerek is tud lenni. Naszóval egy szó mint száz, Gill úgy érezte, hogy itt az ideje, hogy ő is mártírkodjon egy sort, folytatva a családi hagyományt. Komolyan mondom, ezek a koreaiak nem is érzik jól magukat, ha nem szenvedhetnek. Nekik ez lételem. Folyamatosan csinálniuk kell a drámát. Valahogy mindig beüt a ménykiő, és akad valami ok, ami megakadályozza a normális párkapcsolatot. Az mondjuk alapban nem zavarna annyira, ha ezzel csak magának okozna bajt, de éppenséggel engem is magával ránt, mert addig hitegetett, amíg komolyan kezdtem hinni neki, és most elég rosszul érint, hogy az egésznek vége. Én a részemről tényleg MINDENT megtettem, tudjátok, hogy nem vagyok buta és tudok érvelni, de ilyen emberekkel szemben, akik már úgy hozzászoktak az önkínzáshoz, hogy szinte lételemükké vált, itt nem volt mit tenni. Egyébként persze valahol kicsit megértem. De teljesen szerintem sose tudnám megérteni.

Az a legnagyobb baj, hogy ez most hiába volt csak egy hét, az idő nem számít, az ember ha úgy van, akkor már nagyon nagyon rövid idő alatt is rohadtul érzi, hogy kihez való és hogy kivel lehetne boldog, főleg ha az a valaki még szítja is a tüzet rendületlenül. És ha vége van, azt nagyon nehéz elképzelni, hogy lesz-e még ilyen valaha, hogy találok-e még ilyet, akivel ennyire összeillünk, akinek ennyire tetszem, aki (egy dolog kivételével) ennyire mindent megtesz és még többet is, mint amit az ember elvárna és tényleg figyel mindenre, és mindig meg tud lepni valamivel. Vagy ha találok is, akkor mikor. Mert persze most jöhetnének a vigasztaló szavak, hogy fiatal vagy még előtted az élet, hát tudom én azt, de őt akkor is marha nehéz lesz felülmúlni bárkinek is, mert nemcsak megjelenésre volt teljesen az esetem de belül is és egyáltalán minden szempontból és ez még kölcsönös is volt. Hát ilyen nem tudom, mikor lesz megint. Mert eddig még nem nagyon volt. Totál elment a kedvem attól is, hogy egyáltalán ilyet keressek, ez a többi srác, aki irogat, ezek Gill-hez képest semmi, annyit nem ér, hogy válaszoljak nekik. Szerintem egy időre takarékra teszem magam, amíg ezen túl nem leszek.

Bye~bye sweety~