Tegnap este (2011.július 29-én) Pánti Anna operaénekesnő az Operetthajón többek között 2 koreai dalt adott elő:
1. Balbam-balbam (a Silla Királyság Ékkövének egyik betétdala)
2. Arirang
Engem a Nagykövetségen dolgozó 2 kollégával együtt meghívott aznap estére. Elméletileg semmilyen felvételt nem lett volna szabad készíteni róla, de volt olyan kedves, és elintézte, hogy kézi kamerával lefilmezhessem ezt a részt.
Csodálatos volt, Anna, köszönjük szépen!
2011. július 31., vasárnap
2011. július 1., péntek
Újra itt
Kedves Mindenki! Több, mint fél év kihagyás után úgy döntöttem, hogy 2011. július 1-jével ünnepélyesen folytatom a blog-írást, bár a jellege kissé meg fog változni, mivel – mint azt már sokan tudhatjátok – 2010 decemberben végleg hazajöttem Koreából, és így sajnos ezentúl nem tudok arról beszámolni, hogy ott milyen az élet. Természetesen továbbra is elsősorban Koreáról lesz szó, egyrészt azért, mert nekem nem túl nagy fáradtság arról beszélni, másrészt azért, mert a munkám is ehhez köt, lévén, hogy sikerült a Koreai Nagykövetségen elhelyezkednem. Ugyanakkor mivel köt a „diplomáciai titoktartás”, csak olyan mértékben mesélek majd a munkahelyi dolgokról, amennyiben azokat nyilvánosságra tehetőnek ítélem meg. :-))
Hogy elébe menjek az olyan esetleges kérdéseknek, mint pl. miért jöttem végleg haza, nos inkább elmesélem dióhéjban. Pár éve van nekünk családilag egy elég nagy összegű CHF-hitelünk és valamiféleképpen rendezni kellett, az pedig úgy nem volt megoldható, hogy én külföldön vagyok. Többen javasolták (pl. a koreai egyetememről is), hogy ne mondjam le az ösztöndíjat, inkább halasszak egy évet, és bevallom, néha bennem is felmerül, hogy miért nem azt az opciót választottam (főleg, mikor hiányzik Korea), de igazából, ha józanul belegondolok, és a döntéskor is úgy gondolkodtam: nem előnyös az, ha az ember évente változtatgatja a lakhelyét. Mert éltem ugye 2 évet Koreában, utána éltem volna 1 évet itthon, aztán még 3-at Koreában, aztán megint itthon. Voltaképpen sehol nem tudtam volna rendesen kialakítani az életemet, mert pont mire berendezkedtem volna, már állhatnék is tovább. Ezért döntöttem a végleges hazajövetel mellett, és azt hiszem mindent összegezve nagyon jó döntés volt, mivel nagyon szeretem a mostani munkámat és jól érzem magam itthon.
Hát ennyit bevezetésképpen, a következő bejegyzésben már majd valami érdekesebbről írok (remélhetőleg:-))
Hogy elébe menjek az olyan esetleges kérdéseknek, mint pl. miért jöttem végleg haza, nos inkább elmesélem dióhéjban. Pár éve van nekünk családilag egy elég nagy összegű CHF-hitelünk és valamiféleképpen rendezni kellett, az pedig úgy nem volt megoldható, hogy én külföldön vagyok. Többen javasolták (pl. a koreai egyetememről is), hogy ne mondjam le az ösztöndíjat, inkább halasszak egy évet, és bevallom, néha bennem is felmerül, hogy miért nem azt az opciót választottam (főleg, mikor hiányzik Korea), de igazából, ha józanul belegondolok, és a döntéskor is úgy gondolkodtam: nem előnyös az, ha az ember évente változtatgatja a lakhelyét. Mert éltem ugye 2 évet Koreában, utána éltem volna 1 évet itthon, aztán még 3-at Koreában, aztán megint itthon. Voltaképpen sehol nem tudtam volna rendesen kialakítani az életemet, mert pont mire berendezkedtem volna, már állhatnék is tovább. Ezért döntöttem a végleges hazajövetel mellett, és azt hiszem mindent összegezve nagyon jó döntés volt, mivel nagyon szeretem a mostani munkámat és jól érzem magam itthon.
Hát ennyit bevezetésképpen, a következő bejegyzésben már majd valami érdekesebbről írok (remélhetőleg:-))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
