2010. június 23., szerda

JAPáN ~Második nap délután~

^O^
Most azért örülök, mert a délutáni helyszínnek tudom a nevét, és ez feljődés a délelőttihez képest. Egy óriási baseball-stadion, rendkívül szexi már kívülről is:

A neve pedig Kyocera Dome, és a gyengébbek kedvéért még rá is van írva. (Igazán ráírhatták volna a délelőtti templomra is a nevét, na mindegy:S)


Egyáltalán nem baseball-meccset nézni mentem oda, bár nem mintha ezt bárki is feltételezné rólam. (Egyszer még tavaly Jázminékkel mentem el baseball-meccsre, de keservesen meg is bántam. Nekem élvezhetetlen volt. :/) Na de visszatérva a Kyocera Dome-ra, koncert volt aznap, méghozzá JYJ, akik régebben TVXQ-ként működtek együtt 2 másik úriemberrel. Most már csak 3-an vannak (megfogyva bár, de törve nem), a népszerűségük ennek ellenére nem csökkent.
Akik még szintén arrajártak:


Előadás előtt lehetett venni pirosan világító botokat, ami a hangulat fokozásásra szolgál. Meg persze lehetett venni mindenféle szuveníreket is, mert a japánok imádják a csecsebecséket. Már kezdek én is abba az irányba tendálni. :D (Amúgy jók a security-s fiúk, nem? ;P)



Ahogy üldögéltem a padon és néztem ki a fejemből, megszólított a mellettem ülő lány (vagyis nő). Mert mint kiderült, ő is anyuka, és Misumi-nak hívják. Ez a kép épp nem a legjobb, sőt valljuk be hogy egyenesen borzalmas, de felrakom, mert mégiscsak együtt vagyunk rajta.


Angolul beszélgettünk, és azóta e-mailezünk is, egyébként Fukuokában lakik, ami délen van (Osaka kb középen, ha Japán térképét nézzük). Küldött egy képet a kislányáról is, Sarasáról. Olyan édesek^^


Kezdés előtt 20 perccel kb be is mentünk. Én sorbaálltam WC-re, és nem akartam bámulni, de észrevettem, hogy az előttem alló nő hangullel ír sms-t (az a koreai írás). Megszólítottam, mert szinte biztosra vettem, hogy koreai, és tényleg az volt. Kérdeztem, hogy honnan jött, és mit gondoltok honnan? Hát Puszánból. :D Szóval lett még egy ismerősöm, akivel ráadásul közel is lakunk egymáshoz. Azóta jobban összebarátkoztunk, és pont holnap délelőtt fogok találkozni vele. Azért délelőtt, mert délután dolgozik. Szóval nem is ártana, hogy aludjak ma valamit, ha nem akarok reggel hulla lenni. De valahogy mindig éjszaka van ihletem blogot írni, nem tehetek róla. :-) Ez a kép nem a sajátom, de így nézett ki a stadion belülről.


Az égadta világon mindenkinél volt világitó botocska. Én nem vettem elő, mert ugyan volt nálam, de gondoltam majd esetleg később. Erre a mellettem ülő lány adott egyet. Nem tudom, hogy lehetnek ilyen kedvesek. Egy ilyen bigyusz 1000 yenbe kerül, ami átváltva 2500 ft, szóval igazán nem olyami, amit csakúgy odaadsz egy ismeretlennek. Mégis ez történt. Egyébként végig mindenki mosolygott rám, aki a környéken ült, gondolom, mert külföldi voltam. Maga a koncert csodálatos volt, körülbelül az első 20-30 percben végig sírtam, mert hát mégiscsak milyen hihetetlen volt ott lenni. Erről most itt külön nem fogok áradozni, azt a megfelelő helyen/megfelelő embereknek már megetettem. :-))

Hazafelé menet tanubizonyságot tettem kivételes tájékozódó képességemről (magyarán szólva eltévedtem), de Mie telefonon útbaigazított, úgyhogy végül szerencsésen hazajutottam. Az apuka ilyen finom vacsorát főzött nekem, és bár ők már vacsoráztak korábban, evett velem mégegyszer, hogy ne egyek egyedül^^ Olyan, mint a Chockito: ronda és finom. :P

2010. június 22., kedd

JAPáN ~Második nap délelőtt~

Másnap (vasárnap) délelőtt egy szép templomegyüttest néztünk meg a közelben Miével (nyilván csak nekem volt újdonság). Apuka sajnos vasárnap is dolgozott, nem egész nap ugyan, de délelőtt azért még akadt dolga. Hát ugye szombaton is este 9 körül ért haza, szóval nem irigylem a japán férfiakat. :/
Mivel a lakásuk a Tennoji nevű kerületben van, ezért a templomnak is valahol ott kell lennie, de rendkívüli tájékozottságom sajnos nem teszi lehetővé, hogy a nevét is megmondjam. Ez a bejáratnál:


Szép virágok, amiket (ugyancsak) meg sem kísérlek megnevezni:


Túristák és helybéliek:


Egy szép kapu:


És egy pagoda! Egy ismerősömtől azt hallottam, hogy japánul a pagodát nem pagodának hívják, de hogy ez így van-e vagy sem, azt nem tudom megítélni. Én mindenesetre csak így hívom.


Gyertyával emlékeznek a halottakra (csakúgy mint minálunk):


Egy esztétikus ojjektum:


És egy 30, nem is, 300 ezer literes víztározó:


A Vörös Ördögöket ebben az üstben főzik meg:


Ez vagy virágbolt, vagy nem:


A szerencse forgandó:


Mindezek után senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy semmiféle rálátásom nincsen a japán hagyományos kultúrára. Sajnos. Nem mintha a modernre lenne... De az ember mindig tanul, szóval majd egyszer ezeket a dolgokat is jobban megismerem, remélem.

Hazafelé a környéket fényképezgettem:


Milyen helyes lakása van a robogónak^^


Meg a gazdinak is (legalábbis kívülről):


Utcakép. Járda az luxus, de Koreában sincs ez másképp...


Hello Kitty-s törcsi^^


A végére pedig Amerikai Kerámia, hogy egy kis színt vigyunk a szürke hétköznapokba:

JAPáN o((^-^))o ~Első nap~

Szeretem Japánt!, ezért igazán megérdemli, hogy egy szép hosszú (folytatásos) bejegyzést készítsek róla sok képpel. Történt ugyanis, hogy ellátogattam a felkelő nap országába, hosszas és kitartó töprengést és szervezést követően. Bárki, akinek van rá lehetősége, menjen, mert tényleg gyönyörű ország. Nekem személy szerint gyerekkori álmom volt eljutni oda, és nem csalódtam benne egy csöppet sem, sőt talán az idő rövidsége és a nagyon kedvező körülmények miatt egészen katartikusra sikeredett ez a kis utazás. Volt ugyanis akkora szerencsém, hogy Tamami családjánál lakhattam ebben a 4 napban (június 5-től 8-ig). De kezdem akkor az elejéről.

Június 5-én (szombaton) repcsi-mepcsivel mentem Puszánból Oszakába a Busan Airlines 'jónevű' légitársaság közreműködésével. 1 óra és 20 (sós)perec volt az út. Mikor megérkeztem, béreltem egy telefont a reptéren, úgyanis a koreai telefonom ott nem volt működőképes (a leggagyibb készülékem van, amit el tudtok képzelni, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a bonyolultabbakat nem tudom kezelni:p), szóval kellett egy telefon, amit Japánban is tudok használni. És lett is. Igazán jutányos áron számolták meg, kb napi 1000 ft (vagy kicsivel több), plussz amit beszéltem rajta. (Telót bérelni egyébként Koreában is lehet, meg szerintem a világon igen sokhelyen, szóval ha jöttök, akkor esetleg érdemes.) Aztán felszálltam egy buszra, ami bevitt a városba.
Indulás előtt persze Tamami mindent elmondott és leírt, hogy mit hogyan kell csinálni, úgyhogy nem is kellett sokat kérdezősködjek. A buszról felhívtam Tamami anyukáját, akit Mie-nek hívnak, és mondtam neki hogy egy óra múlva megérkezem. Ez itt a buszunk:)



És ez itt a kert xD

Mie kijött elém a buszállomásra. Én úgy meglepődtem, mikor megláttam, hogy elsőre el sem akartam hinni, hogy ő az. Sosem láttam azelőtt fényképen, de ahogy így a koreai asszonyokat elnézem, 40-45 felett többségéban már eléggé nagymama stílusba csapnak át, és ha azt vesszük, hogy Tamami 22 éves, akkor ugye az anyukája sem lehet annál sokkal fiatalabb. Ennek ellenére úgy nézett ki, mintha 25 éves lenne. Talán a szemén látszott a kora, de mivel szemüvegben volt, az alapján sem tudtam megállapítani. Sokat fiatalított rajta, hogy hosszú haja volt. (Japánban sokkal tovább hosszú hajat viselnek a nők, mint Koreában.) Mindenesetre olyan aranyos és közvetlen volt, hogy rögtön megtaláltuk a hangot. Jól tudott koreaiul, főleg ahhoz képest, hogy soha nem tanulta anyanyelvi környezetben. tanfolyamra jár hetente egyszer, sorozatokat néz meg zenét hallgat, ennyi. Igaz ezt már 7 éve. Szóval lényeg hogy jól tudott, mindenről jól el tudtunk beszélgetni, és kiderült hogy van sok közös témánk is, meg persze sok olyasmi is, ami neki vagy nekem újdonság.

Hazaértünk, fenn laknak az 5-iken. Nagyon szép, egyszerű lakás. Rendben van tartva, mivel Mie nem dolgozik, hanem háztartást vezet, mint a japán nők többsége. Az apuka is megjött később, ő nem tudott koreaiul, se angolul, úgyhogy vele nem nagyon sokat tudtam beszélni, de azért néhány szót váltottunk angolul, a maradékot meg Mie fordította. Van Tamaminak egy húga is, aki viszont nem volt otthon, mert ő Tokyo-ban tanul jogot, de telefonon vele is beszéltem, mert hát mindenkivel meg kellett ismerkedni^^ Plussz van egy kutyájuk, Robin, aki egy tök jófej állat. Nem minden kutyát szeretek, de ő tényleg aranyos volt.


Olyan fincsi vacsorát kaptam, hogy csak na. (Currys rízst brokkolival :P) Sajnos nem készítettem róla képet, pedig érdemes lett volna. Aztán fényképalbumokat nézegettünk. Ha Tamami megtudná, hogy láttam a meztelen babakori fotóit, akkor lehet zavarba jönne, úgyhogy inkább nem reklámozom neki, hehehe. (Remélem egyébként, hogyha valaha meglátogat minket, anyu nem azzal kezdi majd, hogy az ÉN meztelen gyerekkori fotóimat mutogatja neki >< Bár ezek után megérdemelném, valljuk be. :p)
Azt kell tudni, hogy Japánban főleg zuhanyoznak, de van fürdőkád is, amibe viszont csak tisztán szabad beszállni (mikor már zuhanyoztál), és nem használják minden nap, csak esetenként. Első nap én is fürödhettem jó kis 40 fokos vízben, gondolom megérkezésem örömére^^
Voltam akkora balfék, hogy vittem magammal a Magyarországon vásárolt hajsütővasamat, ami Koreában tökéletesen működik, viszont Japánban nem, ugyanis ott csak 110W a hálózati feszültség. Hát mindegy ez van, azért megvoltam nélküle. Éjjel Tamami szobájában aludtam. Jáááj, de mekkora jót aludtam. Komolyan mondom azóta nem aludtam ilyen jót, mióta Koreában vagyok, valószínűleg mert a kolit áthatja a börtönhangulat. Ott viszont nagyon jó volt^O^ Ezt még a reptéri buszból fényképeztem: naplemente^^

2010. június 18., péntek

Dórim nálunk ~Part 2~

Hát akkor folytatom is, mert már 2-szer is 'holnap' lett azóta^^ Szóval mindezek után metróra pattantunk és elfuvaroztuk magunkat Haeundae Beach-re, mert ugye az is kötelező látnivaló. A lányok a helyszínen rettentően divatoztak a gumicsizmáikkal:


Itt pedig a papa megmutataja a gyerekeknek, hogy neki nagyobb lapátja van.


Fapajtás gyökere


Ezt a hidat már láttátok, de olyan szép, hogy biztos nem unjátok még^^


Ezen viszont nem tudok túllépni, hogy WESTIN CHOSUN HOTEL. Mi az anyám kínja az, hogy Westin?


Legfeljebb talán 1 órát töltöttünk itt, mert az idő már erősen kezdett hűvösödni, mi meg kezdtünk erősen éhesedni, úgyhogy újból a metro felé vettük az irányt. Az volt ugyanis a terv, hogy ott találkozunk Ariánával, és az este további részét együtt ütjük el. Ariána meg is jött, és jött vele egy néger fiú is, Anton, aki az itt állomásozó amerikai hadsereg tagja. Szép nagy gyerek^^ Jófej volt egyébként, bár én szinte semmit nem értettem abból, amiket mondott. Együtt elmentünk Kwanganli Beach-re, ami nincs olyan messze Haeundaetől, és azért érdemes éjszaka ellátogatni oda, mert a Kwanganli híd, vagyis a Gyémánt híd olyankor van kivilágítva, és ráadásul váltogatja is a színeit. Nagyon szép. Dórival az előtérben meg különösen, nem igaz?^^


Vagy fél órán át kerestünk hús-sütögetős helyet a parton, mire végre találtunk egyet, de az is jónagy kupleráj volt, hogy majdnem rókázva kifordultunk az ajtóból. Az tartott vissza, hogy nagyon éhesek voltunk már. Nem sikerült sajnos az igazán gyilkos részeit megörökítenem az érkezdének (úgy éreztem, hogy az a pofátlanságnak már a netovábbja lenne), de azért lett 1-2 kép^^ Anton és Ariána:


Hogy nyujtópad mit keres egy étteremben, az jó kérdés. Lehet szabadidejében edz egy sort a szakács


Dekoratív helység. (és ez még tényleg a dekorítív része...:,( )


Az ajtó nélküli WC. Egyébként azon kívül, hogy nem volt ajtaja, ez a típus átlagosnak számít errefelé. Amit külön ki kell emelnem, hogy Koreában a legtöbb helyen nem lehet beledobni a WC-be a papírt, mint ahogy nálunk a koliban sem. Ehelyett rendkívül gusztusos módon kölön szemetesbe kell elhelyezni. :S Na hát ugye az elhelyezéssel nem is lenne gond, az ürítéssel már annál inkább. :OOOOOO


Vacsora után (amit egészen szerencsés módon Anton fizetett) eltaxiztunk a Haeunde-n levő U2 Clubba, ami réééééééééééémes volt. Ilyen retro amerikai bár billiárdasztallal, temérdek katonával, hadd ne folytassam. Átruccantunk inkább KyeongSeong-ba, ahol el is mulattuk az éjszaka fennmaradó részét.

Másnap együtt ebédeltünk meg kicsit nézelődtünk a városban, aztán kikisértem Dórit az állomásra, és hazament. A metrón az állomás felé rendkívüli éber társaságunk volt^^



Legközelebb Japánról mesélek, remélem még a hétvégén sort tudok rá keríteni. Addig is sziasztok!! :-))

2010. június 16., szerda

Dórim nálunk ~Part 1~

A vizsgák miatt hetek óta nem írtam, pedig most aztán bőven lett volna miről. Ma írtam meg az utolsó előtti vizsgámat, egy van még pénteken, de az hanja (hagyományos kínai írásjegyek). Mivel csodákat tenni úgysem tudok ezügyben, annyira nem feszélyez.

Ott tartottam múltkor, hogy Pálffy Dóri kedves kolléganő jött meglátogatni a várost (és engem) múlt előtti előtti pénteken (május 28-án), amely hétvége igazán jól sikerült^^ Ő egyébként most Cheonan-ban tanul koreait, a Seonmun Egyetemen, amely oktatási intézmény arról híres-nevezetes, hogy a koreai Unification Church (Egyesítési Egyház) irányítja, ami egy elég érdekes felekezet. Nem szívesen bocsájtkozok összehasonlítgatásokba, de ez a szekta valahol a Szcientológiai Egyházzal egy kasztban foglal helyet, szóval eléggé kétes elveket vallanak az én meglátásom szerint. Az az alapelgondolásuk, hogy a világot internacionális házasságokon keresztül kell egyesíteni. Magyarán szólva a férjed/feleséged lehet bárki, aki nem egy népcsoportba tartozik veled. Szerencsésebb esetben a felekezet tagjai természetes úton találják meg a párjukat, azonban akinek ez nem sikerül, azt véletlenszerűen hozzáadják valakihez. Évente vannak tömegesküvők, és ezeken többszáz pár vesz részt. Olyan pletykák is keringenek, hogy számitógép sorsolja ki a házastársakat, de én megmondom őszintén, nem hiszem, hogy egy ekkora örömtől megfosztanák magukat a vezető pozicióban lévő emberek, hogy szabadidejükben összepároztassák a szenecsétlen hívőket. Még lehet jókat is mulatnak rajta, hogy direkt alacsonyabb a férfit tesznek magas nőhöz, vagy a férfi kétszer fiatalabb mint a nő. Najó, nem gonoszkodok. Mindenesetre szegény Dóri ilyen remek környezetben kénytelen tanulni, ráadásul az egyik szobatársa úgy horkol, mint aki egy medvét próbál éppen elijeszteni a környékről szörnyűséges túlvilági hangokkal. De sajnos ha az ember nem önköltségen, hanem ösztöndíjjal vagy egyéb 'kedvező feltételek' mellett jön Koreába, akkor számolni kell azzal, hogy nem minden az elképzelések szerint fog alakulni. Lehet, hogy én még szerencsés is vagyok, hogy nem egy szektás iskolába kerültem. Természetesen ott sem mindenki tagja ennek a felekezetnek, de az alaphangulat azért megvan.

Vissztérve a hétvégénkre, péntek este 7 körül érkezett meg a Puszáni KTX állomásra. Felvettem (a 750-es BMW-mel, najó nem, csak gyalog), aztán elmetróztunk Hadan-ig (ami egy városrész Puszánban). Az én sulim/kolim Hadan-nál van, ezért úgy láttuk a legjobbnak, ha ő is a közelben száll meg. Egy olcsó motelt ajánlottam neki, amely Hot Motel névre hallgatott (milyen találó, az ember belép, és már rögtön a lépcsó olyan szexi). Én is laktam már ott Ariánával szilveszterkor. Természetesen Love Motel, mint ahogy mindegyik az itt errefelé, úgyhogy volt nagy kerek rózsaszín ágy, meg lányok képei telefonszámmal a lépcső alatt. Bezzeg férfiaké nem - milyen szolgáltatás ez. :S Mindenesetre beköltözés után fogtuk a sátorfánkat és elmentünk egy japán étkezdébe nyers halas, csípős, zöldséges rízst enni. Akkor már Ariána is csatlakozott hozzánk, bár ő nem evett, csak az étkezde előtt telefonált egy néger fiúval. Ezt egyébként napi 20 órában csinálja, nem tudom, miről tud ennyit beszélni velük, mert gyakorlatilag egész nap vagy koreai szappanoperákat néz (amiről fiúkkal értelemszerűen nem lehet beszélgetni), vagy fiúkkal beszél telefonon, de ugye az is furán jön ki, ha arról beszél, hogy képzeld, épp egy másik néger fiúval beszéltem 2 órát, mielőtt felhívtál. ^O^ Jó nagy paraszt vagyok, de már megszokhattátok tőlem. Egyébként csak viccelődöm, nem kell komolyan venni.
Vacsi után beültünk sörözni egy szimpatikus italboltba, és jót beszélgettünk 3-asban. Ez nagyon kellemes emlék nekem, mert rég nem éreztem magam annyira jól, mint akkor. Talán az is különlegessé tette, hogy nem utaztam el sehová, és mégis egy magyar ember ült mellettem egy ismerős kocsmában. Szóval nagyon jó volt. Aztán egy hirtelen ötlettöl vezérelve elmentünk egy Night Klubba. 8D Figyelem! 18 éven aluliak a kövezkező sorokat csak saját felelősségre olvashatják. Szóval van Hadan-ban egy Night Club, már hogyne lenne, hiszen Night Club is mindenhol van, akárcsak Love Motel. Ezekre a dolgokra nagy igény van errefelé...

Maga a Night Club fantasztikus volt! Öltönyös emberek sora fogadta a vendégeket. Lifttel kellett lemenni az alagsori szintre, ami egy végtelennek tűnő hatalmas tér. Talán 4-szer akkora, mint a Foxy két szintje összesen, szóval nem tudom, de borzasztó nagy, és remek zenék mentek. Leültünk, és rögtön lett saját pincérünk is, akinek egyébként volt egy másik feladata is, de arról majd később mesélek. Ami a hátulütője volt a dolognak, hogy kellett rendeni, mert ugye nem ingyen megy a műsor, szóval hárman együtt megrendeltük a legolcsóbb szettet, amit lehetett, ez így csak kb 2000 ft-ra jött ki fejenként. Kaptunk gyümölcstálat, ropogtatnivalót, meg 3 üveg sört. A műsor, hogy is mondjam csak, nem volt rossz! Olyannyira nem volt rossz, hogy csakis a kifogástalan jelző illene rá. 8D Nem szépítve a dolgot, bőrruhás koreai férfiak táncoltak szinkronban, aztán az egyik úgy érezte, hogy sok ez a ruha rajta és le is dobta magáról mindet. Akkor úgy éreztük határozottan, hogy nem volt sok az a 40.000 won a gyümölcsért. Még akkor sem ha a fiatalember 20 méterre volt. xD (Nem magánszám volt ugyanis, hanem mindenki ugyanazt nézte a színpadon, aki épp azidőtájt tévedt a tömegkulturális intézménybe...)
Akkor aztán jött megint a pincér, és kérdezte finoman, hogy kívánunk-e bepasizni. Namost itt nem kell semmi rosszra gondolni, nem arról van szó, hogy pénzért lehetett volna venni férfiakat. Vannak olyan helyek is, (azok nem Night Club-ok, hanem speciális karaoke bárok,) de ez nem olyan hely volt, meg egyébként sem szorulunk mi rá az ilyesmire, szóval mondtuk, hogy köszönjük, most ezt inkább kihagyjuk.
A kíváncsiak kedvéért azért elmesélem, hogy miről lett volna szó. Ariána mongol barátnői, Ayusi-ék, voltak már többször is Night Club-ban, úgyhogy hallomásból tudom, hogy miről maradtunk le (igazán nem sokról). Tudniillik elszeparált szobákban tanyáznak a gazgag, vélhetően főleg idősebb generáció tagjai, és ha a leány(ok) úgy érzi(k), hogy az ismerkedési szempontok közül elsődleges fontosságú a pénztárca vastagsága, akkor Night Clubban remekül be lehet party-zni ilyen férfiakat. Sok lány akkor is bemegy, ha csak ingyen akar inni, mint pl tették Ayusi-ék. Attól, hogy bemész, nem vagy kötelezve semmire. Ennek ellenére nem mentünk, mert remekül elvoltunk mi kint is 3 sörrel.

Éjjel 3 körül mentünk haza. Jót aludtunk, aztán másnap Dórival elmentünk Jagalchira a halpiacra, mert ha Puszánba jön, akkor mégiscsak egy helyi érdekesség. Halpiac után elmentünk a vásárlós utcába, ami Li Qing-nek meg Nóriéknek annak idején nagyon tetszett (hasonló mint Seoulban a MyeongDong), és isteni finom spagetti-ebédben rézesítettük magunkat. Aztán pedig felmentünk a YongDo Parkba, ahol a puszáni kilátótorony is van. Teszek fel képeket, aztán folytatom, ahol abbahagytam, de lehet hogy már csak holnap.

A Night Club kívülről (másnap reggel)

KyungHee Motel^^ Ez is a környéken van. Azért érdekes, mert egy ilyen nevű egyetem is van Szöulban, mitöbb, Edit oda jár. :)

Ez már a piacon. Bácsi platóról csámvét árul (ami miniatűr sárgadinnye). Jellegzetes errefelé a kisteherautóról való árulás. (A háttérben a horogkereszt buddhista templomot jelöl - a közelben).

Cukorka:P

Szárított hal

Milyen guszta

Hal minden mennyiségben

És egyéb tengeri nyalánkságok

Minden ami szem-szájnak ingere:p (úgy birom, ahogy a hal kilóg a tálból, és le a földre...:D:)

A néni bepózolt a képhez

Beljebb is lehet fáradni

Nagy fogás

Dóri a kikötőben

Ezt az információt főleg urak figyelmébe ajánlom. Ha egy francia-sávos henger forog, akkor férfi fodrászat található a helyszínen, ha pedig kettő, akkor erotikus masszázs-szalon. Itt úgy tűnik mind a kettő van^^

Dóri a PIFF-en (a Pusan International Film Festival utcája)

A szárított hal, tintahal, polip, és egyéb tengeri herkentyűk itt különleges csemegének számítanak

Kajás-standok

Gumi-csirrrrke xD

Ho-tteok (fahéjas magkeverékkel töltött rízs-fánk) árus néni standja

Hagyományos koreai ételeket áruló néni standja (az a piros szósz bitang-csípős ><)

Ezek ilyen csupaszív önkéntes bácsik, akik ezen a forgalmas helyen útbaigazítják az eltévelyedett túristákat

Mint például én, gondolták ők, dehát nem jól gondolták, hiszen helybéli vagyok, és remekül ismerem a járást^^ (egyébként angolul nem nagyon tudnak, szóval kiváncsi lennék, hogy a gyakotlatban ez hogy működik, ha valaki tényleg segítségre szorul)

A finom ebédünk :p (Spagetti tenger gyümölcseivel meghintve)

Ez pedig már fent a parkban. Szép színes lampionok egy buddhista templom előtt.

Buddha őszentsége megkövesedett formában

A tappancsom. :D

A nagy harang mellett épp énekes-táncos előadás ment. Ez rendkívül szórakoztató lenne abban az esetben, ha mondjuk a Dong Bang Shin Gi vagy a Sonyeo Shidae tenné mindezt, de a hagyományos koreai zenebona az sajnos nem annyira frankó mulatság. Gyakorlatilag fül-síketítően nyekeregnek, és ehhez társul némi tánc is. (Elsőre egyébként még érdekes, de századszorra...)

Dóri Lee Sun Shin szobrával (UGYE tudjátok, hogy ő kicsoda? ㅠㅠ)

A sárkány, akiről a park a nevét kapta

Dob hagyományos motívummal

Dóri a haranggal

Kedves kis pihenőhely

A kilátás

A kilátótorony^^ (alatta látszik a győzedelmes tábornok is)

És együtt a virágos óránál

Nosthát elfáradtam, úgyhogy holnap folytatom, ha nem bánjátok^^