Midterm (avagy káosz) közepette ^^

Kész ez az egész midterm. xD Nem úgy értem, hogy vége van (mert még csak csütörtök hajnal van és lesz még 2 vizsgám meg egy beadandó), de én már kész vagyok! Eddig nem túl fényes a helyzet, bár ezt az ember ilyenkor nem tudja megítélni, ugyanis nem csak a saját teljesítményemtől függ, hogy milyen osztályzatot fogok kapni, hanem a többiekétől is. Nem tévedés. Koreában nem abszolut hanem relatív osztályzás van, ami azt jelenti, hogy nincsen egy abszolut osztályzási rendszer, miszerint 90% felett 5-ös, 60% felett kettes, stb, hanem úgy van, hogy a legjobb akárhány százalék kap jelest, a következő akárhány százalék egyel rosszabb osztályzatot, ésatöbbi.
Meg ugye eleve nem 1-estől 5-ösig osztályoznak, hanem A-tól F-ig. A GPA pedig a Grade Point Avarage-t, vagyis az átlagodat jelenti, amit úgy tudsz kiszámolni, ha átváltod a jegyeket számokra.
A+ = 4.5, A = 4, B+ = 3.5, B = 3, C+ = 2.5, C = 2, D = 1, F (FAIL) = 0
De ilyen majd csak juniusban lesz nekünk. Az osztályzatokat mindenesetre relatívan adják, vagyis ha mondjuk nehéz a vizsga, és a legjobban sikerült dolgozat 67%-os, akkor ő kap A+-t, meg még a nála kicsivel rosszabbul teljesítő 10%-a a csoportnak. És így mennek lefelé. Ha pedig nagyon könnyű a dolgozat, és mindenki 90% felett teljesít, akkor teszem azt a 98-100%-osok kapnak A+-t, a 95-97%-osok A-t, és azok a szerencsétlenek, akik 90%-ra írták meg, lehet hogy csak C-t vagy D-t kapnak, mert a többiek jobbak voltak náluk. Persze ez sarkított példa, de a lényeg biztos érthető. Hát mindenesetre ez ilyen versenyeztetés, szerintem nem igazságos egyébként, de ez csak az én véleményem. Annyira nekem nem számít az átlag, mert eleve ösztöndjas vagyok, csak a GPA majd 3.0 felett kell legyen, különben irgum-burgum lesz az ösztöndíj-bizottság részéről.... az én részemre. XD
Najó ez is csak ilyen kulturális érdekesség volt!

Hérfőn volt az első vizsgám, nem mentem el rá, de nem szándékosan, csak így alakult, ne kérdezzétek. Pedig az pont TOEIC lett volna, ami még jól is megy. A TOEIC az egy angol nyelvvizsga, amivel a koreaiakat kínozzák fiatal felnőttkorukban éveken keresztül, mindenki teljesen rá van kattanva, mert enélkül gyakorlatilag munkát találni sem lehet itt. Szóval egyetemen is kötelezősen választható jelleggel fel lehet venni TOEIC-ra felkészítő kurzust, és Tamami meg SongHee is felvette, úgyhogy gondoltam miért ne, hiszen az angollal (főleg szegény koreaiakhoz képest) nincs sok problémám. Nem azt mondom, hogy regényt tudnék írni angolul, de ez csak egy teszt, A-B-C-D választási lehetőségekkel, szóval simán meg lehet írni jól. Vagyis meg lehetett volna, ha odataláltam volna időben a vizsga helyszínére, de ilyen cselekedetet én nem vittem véghez, úgyhogy ez nem egy jó kezdés. Mondtam is délután Ariana-nak hogy azt a kutya meg a macska, pont angolból fognak megvágni, mint a disznót! xD Aztán írtam levelet a tanár úrnak, hogy nem lehetne-e máskor megírni, mert én vizsgaidőpnt és helyszín terén némiképpen el voltam tájolva, erre visszaírta, hogy ilyen előfordul, de sajnos pótvizsga nincsen, meg másik időpont sincsen, úgyhogy legközelebb majd inkább jobban nézzek utána, hogy hol és mikor kell megjelenni. Hát köszönöm a jótanácsot, egyébként is ez volt a tervem, hogy legközelebb majd jobban utánanézek^^ Öröm az ürömben, hogy ennél a tantárgynál az egész midterm mindössze a végoszályzat 20%-át teszi ki, és még a midermnek is csak a felét írták hétfőn, a másik felét (a magnózást) jövő hét hétfőn fogják (illetve remélem, hogy fogJUK, mert akkor már majd én is megjelenek teljes látszámban. :D), szóval ezzel a baklövéssel szerencsés módon csak a pontok 10%-ától sikerült elesni, a többi 90%-ot még összegereblyézhetem így-úgy-amúgy. Néztük Ariánával, hogy hogy áll össze a végső jegy. Midterm 20%, félévvégi 30%, beadandó 30%, órai megjelenés 10% és tanár véleménye 10%. Nade mi az hogy tanár véleménye?? Pofára osztályzás!! :D Nem tudom, az nekem jó-e vagy sem.... de remélem jó^^
Ez a TOEIC tanár egyébként Hong tanár úr, elég szigorú és minden órán leb***a a társaságot, okot mindig talál, hogy éppen miért, amiatt nem kell őt félteni. Hong tanár úr a kollektva teljes megszégyenítésének alternatív módját választotta egyik órán. Berakott a kivetítőbe egy Rain interjút (koreai nevén BI, aki a Ninja Assassin főszereplője volt, egyébként meg RnB énekes, és legfőbb álma, hogy amerikában híres legyen). Az interjú közben Rain előadta magát, mindenféle angol szlengekkel dobálózott, hogy kick-ass movie meg damn right, és ehhez hasonlók. Én már fél perc után a pad alatt fetrengtem a röhögéstől. A lányok nehezményezték, hogy Rain miért nem mutogatja inkább a 6-PACK-jét, arra jobban kíváncsiak lettek volna, a fiúk meg szabályosan végigaludták. Ez is érdekes dolog egyébként. Mivel Koreában nagyon szigorúan veszik az órai megjelenést, ezért a diákok kénytelenek órára járni, ugyanakkor a kellően nagy létszámú előadásokon (és pofátlan módon még a relatíve kisebb létszámúakon is) végig alszik a fél társaság. Ami elég vicces látványt nyújt, hogy bármerre nézel, mindenfelé lehajtott fejű emberek horkolnak fülrepesztően, és szájuk sarkából kicsordul a nyál. ^^

Van egy másik tanárunk, Kwak professzor úr, de ő meg állandóan a StarCraft-ról beszél (egy számitógépes stratégiai játék), illetve az SNSD-ról (koreai lányegyüttes), erről a 2 témáról felváltva, órai anyagról nem igazán szokott szó esni. Egyébként ő valamiféle etikát oktatna, de szerintem ezzel még ő maga sincs tisztában. Midterm vizsgát nem tart, majd csak félévvégit fog, meg lesz valami beadandó. Még szerencse hogy a könyv nem vastag és jól érthető, mert csúfos végünk lenne, ha az órai magyarázataira kéne hagyatkoznunk. Ariána is hallgatja ugyanezt az órát, csak ő más időpontban, meg tavaly nála hallgatott vallástörit is, és állítólag ott is az SNSD-ről volt szó legfőképpen. Még jó, hogy az SNSD midenhová odavág, valláshoz, politikához, etikához....

A hetfői sikertelen vizsga után kedden annál nagyobb lendülettel tülemkedtem neki a következő megmérettetésnek, a HANJA vizsgának. o.@ A HANJA kínai írásjegyeket jelent, a koreaiak is nagyon sokáig használták, illetve tudonyános körökben a mai napig nagyon fontos. Erre a midterm-re meg kellett volna tanulni párszáz HANJÁt, meg se számoltam, csak kisebb része volt ismerős. De az elméleti részét a dolgoknak szerencsére jól tudtam, teszem azt milyen hanja-típusok vannak, hogyan alakultak ki, stb. Ahogy a tesztet kiosztották, a díszes társaság fele kivonult, de én ezt nem értem, hogy miért csinálják, komolyan!!! F-nél csak jobbat kaphatnak akor is, ha végigtippelik az egészet. Én már olyan lelkes voltam, hogy egyáltalán sikerült odatalálni vizsgára, hogy eszembe sem volt elhagyni a terepet csak azért, mert lövésem sem volt a dolgok egy bizonyos (jelentékeny) részéhez. Szóval amire tudtam válaszoltam, a többire meg tippeltem, mivel voltak olyan feladatok ahol fel volt sorolva 4 hanja és akkor válaszd ki, hogy melyik a megfelelő. Szóval még csak leírni sem kellett, csak felismerni. Koreában egyébként nem nagyon sokat kell írni vizsgákon általában, ugyanis ha írsz valamit, azt nehezebb javítani, mintha csak kiválasztós kvíz lenne, és a nagy létszámú diákság miatt a tanerők tartózkodnak attól, hogy nagyon sokat kelljen javítgatni. Szóval pesze vannak kifejtős kérdések, de jelentékeny mennyiségű kvíz is van, ami Magyarországon meg nem-igen jellemző. Hanja vizsga után együtt ebédeltünk Tamaival, azt mondta, hogy neki se ment valami jól, mert Japánban az írásjegyek eléggé eltérnek a tradicionális változattól, de azt hiszem hogy még így is jobban mehetett neki, mint például nekem^^

Ma, vagyis szerdán volt a 'koreai irodalom és világirodalom' vizsga, jaj hát ez megintcsak roppant izgalmas volt. Irodalom révén kifejtős kérdések voltak, egész pontosan három, és kettőre még egész normálisan tudtam is írni, a harmadikkal volt némi bajom, de azért oda is írtam valamit. Itt elektronikus szótárt is lehetett használni, amit én SongHee-től kaptam kölcsön. azt nem is mondtam, hogy a vizsgaidő mindig 50 perc, hát nem mondom, hogy nem tudtam volna még írni, de ez nem a rettenetes mennyiségű tudásanyagnak volt köszönhető, csak a szótárazás miatt kicsit lassan ment a dolog. De nem vagyok elégedetlen, mert erre a vizsgára tényleg sokat készültem és szerintem sikerült nem brutálisan beégni, ami már félsiker. Kicsit sajnáltam hogy az irodalomtörténetből sokmindent leadott, és az elég tárgyilagos dolog révén jól tanulható is volt, aztán közben vizsgán semmit nem kérdezett vissza belőle. Ehelyett ezek az elméleti kérdések voltak előtérben, hogy tartalom és forma kapcsolata, irodalom és politika kapcslata, stb stb. Najó hát mindegy, ez van, majd meglátjuk hogy sikerült. De csak júniusban fog kiderülni szerintem, mert a midterm eredményeket állítólag nem szokták előre megmodani.

Még ezen a héten kell csinálnom egy beadaondót PPT-ben vagyis PowerPoint-ban, de azért nem csinálom, mert nincs a gépemen PowerPoint, szóval majd a suliban megcsinálom holnap (vagyis ma) napközben. Meg lesz egy vizsga is, de az meg csak informatika, az is ilyen kötelező tantárgy mint az angol, nem azt mondom hogy jól tudom, de most arra nem fogok külön tanulni, mert nem azért vagyok itt. Bukta csak nem lesz belőle. Meg még lesz vizsga pénteken is, étkezési kulturából. Ó hát az kellemes téma, és aranyos nő tartja, csak mindig megéhezek, ha a könyvet nézegetem, kezdek most is éhes lenni. :S

Az 'élet, kultúra és etika' tanár ellenben akkora egy balfék, hogy az agyam elszáll. Midtermet ő sem tart. Meséltem róla ugye, hogy jól lealázott az irodájában még anno, de legalább annyi haszna volt, hogy a végén azt mondta, hogy írhatunk beadandót vizsga helyett Tamami-val. Erre múlt héten kihirdette órán, hogy senkinek sem kell midterm vizsgát írnia, ehelyett MINDENKI beadandót ír. Najó ez még csak egy dolog, de miből? Idevág hozzánk egy ilyen 250 oldalas könyvet, aminek már a címétől is feláll a szőr a hátamon. Olyasmi, hogy "a szerénység a siker titka". És egy kínai írta, csak koreaira van lefordítva, más nyelvre nincsen. Hú mondom, hogy nőne gitár a gyomrodba és a rák pengetné. Odamentünk megint óra után, hogy nekem sok a 250 oldal koreaiul egyetlen egy tantárgyra úgy, hogy összesen 9 tárgyam van, erre azt mondja, hogy "dehát maga koreai szakos, nem?! Jó lesz gyakorlásnak!" Hát az Isten áldja meg a jó szívét, hogy csak gondoskodni akar rólam. :D DX Nem mondtam ki hangosan, de felettébb nincs szükségem az ilyen tömeg-tucat self-help kézikönyvek egyikének kivesézésre ahhoz, hogy gyakoroljak, főleg nem ilyen nyomorék témából. DX Kicsit megnézegettem a címszavakat, meg az egyik fejezetet: "ne gondold, hogy fontos ember vagy..". o.O Jézusom! Biztos valami jó nagy konfuciánus írta. Nem mondom, hogy nincs benne igazság, de alapvetően ki nem állhatom az olyan könyveket, ahol valaki leírja a nézeteit valamiről, azzal az álcázott célzattal, hogy majd másoknak segít, közben csak saját anyagi helyzetén próbál segíteni. xD Na szóval ebből a remek könyvből kell majd beadandót írni. Szerencsére csak május 11-e a harátidő, úgyhogy májusig én ezzel foglalkozni sem vagyok hajlandó.

Hétfőn volt a szülinapom (nagyon sokadik xD), és képzeljétek olyan dolog történt, hogy azt hittem majdnem elájulok. :D Éppen zuhanyoztam, vasárnap éjjel 12:30 körül lehetett, mikor Ariána kiabált, hogy siessek. Nem is értettem, hogy miért, van közös WC, ha annyira sürgős dolga van, de azért udvariaságból mondtam, hogy persze sietek. Mikor kijöttem, sötét volt, és csak egy tortát láttam, amin égtek a gyertyák, és mondta Ariana, hogy hadd köszöntsön fel elsőként, hiszen hivatalosan már hétfő van, és még a happy birthday-t is elénekelte. Jaj hát én úgy örültem neki!!!!! Egyáltalán nem számítottam rá, de annál kellemesebb meglepetés volt! :D Kaptam üdvözlőkártyát meg plüssmacit is, fel is teszek róla képeket.^^ Ezúton is köszönöm Ariána! <3

Végül de nem utolsósorban pedig a legjobb! Hétvégén megyek Szöulba találkozni Edittel végre!!! :D:D:D Szomaton az a terv, hogy vele, Ágival, és 2 koreai lánnyal találkozunk, vasárnap pedig Taejonban megnézzük a Mozart-ot (Edit nyilván először, én másodszor). ^^ Nagyon várom! ^^

Nah jól van, kivilágosodott, most megyek alszom még egy keveset. Jó hosszú bejegyzés lett igaz?^^ Hát ha egyszer belejövök, akkor le sem lehet lőni. xD Na jól van, felteszem ezt, aztán tényleg megyek, bye!

Nátha, iskola, szótár és egyebek

Azt hiszem, hogy belém nem szorult túl sok együttérzés beteg embertársaim iránt. Itt most nem a súlyos vagy halálos betegeket értem, vagy azokat, akiknek valami valóban komoly, gyógyíthatatlan baja van, hanem az ilyen megfázás, influenza, vírosos cifrafosás jellegű dolgokat, amikbe még soha senki nem halt bele, de lépten-nyomon megkeserítik az emberek és a körülöttük élők életét. Meg kell mondjam őszintén, hogy egy náthás szobatárs sokkalinkább gyilkossági szándékot vált ki belőlem, mint felebaráti aggodalmat. Nem, eszem ágában sincs megkérdezni, hogy hogy van, mert tudom, hogy szarul van, és én is szarul leszek, ha megfertőz, sőt még dühös is. :p Elképesztő hogy Ariána (akinek egyébként eszem a zuzáját, de tényleg, mostanában szépen megvagyunk) fél év alatt ha 5-ször nem volt náthás, akkor egyszer sem. Nem túlzok. Ezt hogy csinálja? Itt szívja az orrát, mintjárt megfojtom. :D:D:D Najó, ne legyek már ekkora genyó. Inkább váltsunk témát.

Ezer más dolgom lenne de most olyanom van hogy blogot írjak. Mesélek a suliról, ha már így van. Hát ez olyan kettős érzés, először is nagyon élvezem, mert végre van valami célja annak, hogy koreaiul tanuljak, a nyelviskolában ezt nem lehetett elmondani.... rólam legalábbis. Én a vége felé már nagyon utáltam odajárni. Tudom, hogy "sokan ölnének hogy a helyemben lehessenek stb", ezt mind megértem, de azért egy évig monoton módon ezt a nyelviskolásdit játszani nem egy leányálom. Najó hát ezen is túl vagyunk, ha sok értelme nem is volt, de valami kevés azért mégis volt. Most hogy egyetemre járok az órákból persze semmit nem értek. A nyelviskolában a tanárok úgy beszéltek, többé kevésbe, ahogy egy külföldivel illik, szóval szépen artikuláltan, de a professzorokra ez már nem jellemző, hiszen itt rajtam kívül mindenki más koreai, szóval nekik nem gond a megértés. Ugyanez van ha táblára írnak, nekem azt esélyem sincs elolvasni, de el szoktam kérni csoport-társaim füzetét és néha szomorúan tapasztalom, hogy ők is rondán írnak. :D Viszont azt legalább van idő kielemezni.

Ami nagyon nagy különbség az otthoni egyetemhez képest, hogy nagyon szigorúan veszik az órai megjelenést. Még a 150 fős előadásokon is névsor van, és ha valaki hiányzik akkor számithat arra hogy ezzel lerontja a jegyét. Ezen kívül az órák nem 90 percesek, hanem 2x50 perc 10 perc szünettel. Mondjuk ez nem annyira lényeges különbség. Még ami viszont nagyon különbözik, az a tanmenet. Magyarországon ugyebár szeptembertől december közepéig tart az első félév és december közepétől január végéig vizsgaidőszak van. A második félév pedig február elejétől május közepéig folyik le a hozzá tartózó vizsgaidőszakkal (május közepétől június végéig). Otthon ebből kifolyólag nincsen téliszünet, csak kb 2 hónapnyi nyáriszünet. Koreában ezzel szemben az első félév van tavaszal, ez márciusban kezdődik és általában június második vagy harmadik hetéig tart. Vizsgaidőszak pedig olyan formában van, hogy az utolsó egy hét júniusban, illetve április közepén egy felező jellegő midterm-nek nevezett vizsgahét van. Ez összesen 2 hét a Magyarországi 5-6 héttel szemben, amit vizsgázgatással lehet eltölteni 'kellemesen'. Hogy pozitív ez vagy negatív azt mindenki maga eldöntheti, biztos van előnye meg hátránya is. A második, őszi félév szeptemberben kezdődik, a midterm októberre esik, az utolsó vizsgahét pedig december közepén, még karácsony előtt van. Ezt azt jelenti, hogy koreai barátainknak a több mint 2 hónapos nyári szünet mellett egy több mint 2 hónapos (karácsonytól február végéig tartó) téliszünetjük is van, ami azért valljuk be nem olyan rossz. :p Hát így dióhéjban ennyi.

Nekem 2 hét múlva midterm lesz és nem nagyon akarok vizsgzni, ha szimplán akarok fogalmazni, akkor semmiből, de azért vannak olyan tárgyak, amikből más tárgyaknál jobban nem-vizsgázhatnékom van, és van amikből kevésbé. A legnemkívánatosabb vizsga értelemszeren a legfontosabb tárgyhoz tartozik, a 'koreai irodalom és világirodalom' amit heti 3 órában tartanak. Egy roppant szimpatikus Yun Inro névre hallgató 30 körüli prof-hoz sikerült kerülni (egyébként többen is tartják ugyanezt a tárgyat szimultán a nagy látszám miatt). Mr Yun-ről minden szempontból csak pozitívan tudnék nyilatkozni, és épp ezért nincs kedvem ahhoz, hogy a hibás koreai mondataimat olvassa, meg azt hogy mennyire nem fogtam fel az általa oly lelkesen magyarázott dolgok nagyrészét. Csak ezzel a tantárggyal minden nap minimum egy órát szoktam foglalkozni, de messze nem érzem úgy, hogy akár súrolnám az elégséges szintet. Ez persze főleg a nyelvi problémákra vezethető vissza. A jegyzetekben szereplő mondatok kb felét a legnagyobb odafigyelés és erőfeszítés árán sem tudom számomra értelmezhető és felfogható formába hozni, úgyhogy kénytelen vagyok a dolgoknak azt a felét alapul venni, amit megértek. És hát ha úgy vesszük 50% az még elégtelen... szóval max abban bízhatok, hogy nem vesz majd a koreaiakkal egy kalap alá. Még olyan trükköket is szoktam alkalmazni, hogy ha valamit nagyon nem értek annak interneten utánanézek, hátha van valami kapcsolódó anyag valahol, és csak remélni tudom, hogy az ő nézőpontja nem tér el nagy ívben attól, amit én találtam, amennyiben ezek vizsgán előjönnének. Jobbára mindenféle filozófiába hajló elméleti dologról van szó természetesen, szóval akár el is térhet, mert ahány ember, annyi vélemény. Majd meglátjuk.

Tegnap hosszas töprengés után vettem végre egy elektronikus szótárat, amit a Samsung boltban gyakorlatilag aranyárban adtak. Szégelltem is magam, hogy ennyi pénzt kiadok, már szinte pofátlanság ennyiért venni valamit, pedig a legolcsóbb darabot választottam, amit csak kapni lehet. Abban reménykedtem, hogy ezért az árért a NAVER szótár kibővittett verziója tartózkodik benne minimum, de ha lehet akkor mondja is koreaiul a dolgokat 3-féle akcentusban és közben karikás ostorral szilaj kanásztáncot jár, emellett pedig pánszori szoszolt énekel. Itthon kipróbálva rájöttem, hogy miért van ennek ilyen ára. Az égvilágon mindent tud, olyan képe van, hogy a laptopom elszégyellte magát mellette, van benne PDF-olvasó, Mp3-lejátszó, minden lófütyi, egyetlen funkciója volt számomra nem kielégítő, és nem, nem tévedés, ez a szótár-funkció volt. Egy alapos összehasonlítás után rájöttem, hogy az őskorból származó, előfizetés mellé ingyen kapott, koreaiak által már egyáltalán nem favorizált telefonomban hasonló kaliberű koreai-angol és angol-koreai szótár tartózkodik. A telefon nem ad példamondatokat, és én ezt fájlaltam, mert igényem lett volna rá, de úgy látszik, hogy ez nem az ő fogyatékossága volt egyedül, ugyanis ez a kifejezetten szótárgépnek nevezett IRIVER márkájú csoda sem ad példamondatokat, tehát ezzel már ketten vannak. Pontosabban fogalmazva nem ad példamondatokat koreaiul. Angolul bezzeg ad, de minek, senki nem kíváncsi rá. Egyébként tudom persze, hogy miért van ez így, ezeket a szótárgépeket koreaiak használják angoltanuláshoz, nem pedig koreaiul tanuló külföldieknek van dizájnolva, és evégett semmi szükség arra, hogy a koreai felét a dolgoknak hosszasan magyarázza, de mit tesz isten nekem épp erre lett volna igényem. Úgyhogy dúltam fúltam, szépen összecsomagoltam és másnap visszavittem a boltba, ahol egy szó nélkül visszacserélték pénzre. Szeretem az ilyen szolgáltatásokat, ahol nem veszik személyes sértésnak, ha nem tetszik a termék. Mert egyébként hozzá kell tegyem hogy tetszett, csak nem venném sok hasznát és tekintve hogy nem vagyok milliomos, így inkább olyasmire költök majd aminek több haszna van, vagy legalább örömömet lelem benne.

Az az igazság, hogy vizsgán nem lehet mobilt szótárként használni (egyértelmű hogy miért, sms-ezés elkerülése végett), tehát marad az hogy az ember vagy szótárgépet használ vagy normál szótárat. A normál szótár nagyon lassú, úgyhogy én szerintem majd kölcsönkérek egy angol szakos barátnőmtől szótárgépet a vizsgáimra, neki angol szakos révén pont vizsgákra nem fog kelleni úgysem.

Április 23-től 25-ig lesz megint a Mozart Taejon-ban és úgy megnézném, de még filózom rajta... ha most megnézném mégegyszer, akkor Park Eun Tae-val nézném meg, ugyanis a változatosság gyönyörködtet. :-)) Park Eun Tae is olyan szépen énekel, hogy csak na. Belinkelek róla is egy videót, a Notre Dame kezdő dalát énekli ITT a tanult kollégáival. A Notre Dame is azért jó musical, mert francia, és ha francia, akkor már csak jó lehet. Ez ilyen önmagába visszavezethető érvrendszer^^

Végül de nem utolsósorban hadd újságoljam el, hogy megérkezett Koreába Edit, aki csoportársam volt az ELTÉ-én. Ő is ösztöndíjjal jött ki, Szöulban tanul a Kyunghee egyetemen, egyenlőre nyelvet, és ír blogot is: http://dittikoreaban.blogspot.com címen. Nézzétek meg, aki még nem járt nála! :-))

Edittel vicces módon, bár más-más városban vagyunk, egyazon könyvből tanulunk koreait, ugyanis a mi egyetemünk, a Dong-A, pont a Kyunghee egyetem nyelvkönyvéből oktat. Mondjuk én nem szerettem, de azért elpoénkodtunk rajta egy darabig, hogy milyen kis nyomik a szereplők, és mennyire nincs semmihez magyarázat (ez már kevésbé poénos mondjuk...:S). Ugyanakkor a benne lévő párbeszédek meglepően hasznosak. A 3-as könyv (중급1) 4. leckéje, a 환불 például pénzvisszatérítés témájával foglalkozik és nekem már nem először bizonyult hasznosnak^^

Lassan süppedek. Sok puszi mindenkinek!

MusiCall^^

WOW!!!! :D Hát ez egyszerűen fantörpikus volt!! De miről is beszélek most? Természetesen a Musicelről, amit múlt szombaton láttam. Voltaképp minden azzal kapcsolatos feltételezésem alaptalan volt, miszerint Im TaeKyung majd "középen egyhelyben állva monoton operahangon" fogja végigénekelni a két és fél órát, mert meg kell mondjam, nem ez történt. ^________^ Nagyon klasszul csinálta, egy szavam nem lehet rá. Ez a Mozart egy eléggé fiatalos (mondhatni gyerekes) szerep és kíváncsi voltam, mennyire fogja majd beleélni magát, de nagyon odatette, nem is mondtam volna meg, hogy mennyi idős. Ilyen távolságból és ekkora mennyiségű smink takarásában egyáltalán nem is lehetett megmondani, hogy az apját alakító színésszel jóformán egyidősek. Ez egyébként roma operettben még a darabba is beleillene: "anyám Eszmeralda, aki nálam 13 évvel idősebb és nagyanyám Fatima, aki pedig 26-tal...^^" Node visszatérve a mi Mozart figuránkra, a hangja, az valami fenomenális. Én ilyet élőben talán még nem is hallottam. Egyébként biztos hallottam, csak most nem tudom felidézni, ez mindenesetre sokkoló volt, pozitív értelemben. o.@ A többi szereplő is remekül alakított, a jelmezek gyönyörűek voltak, a koreográfiák nagyon ötletesek, úgyhogy egészében véve egy hibátlan darab volt, és még annál is több. El voltam ragadtatva.

A színház maga nem volt különösebben nagy (Pusan Cultural Center, Main Theather névre hallgat), nekem nem jó a szemmértékem, de talán 2-300 fő férőhelyes lehetett, mindez 3 emeletre elosztva. Egyszer fenéztem a harmadikra, és láttam, hogy úristen szegény emberek a csillagközi térből nézik az előadást. :)) A második emeletről, ahol én ültem, teljesen korrektül lehetett látni mindent. Az alapsztorit már ugye ismertem, így az sem volt zavaró, hogy koreaiul ment, sőt egészen különleges élmény volt koreai énekesek előadásában hallani ugyanazt, amit magyarokéban már ismertem.

Ami egy picikét zavaró volt, bár ez nem a művészek hibája (és egyébként kicsit már a kákán is csomót keresek szindróma), hogy a koreaiak a szomszédos japánokkal ellentétben alapvetően nem a pontosságukról híresek, így az előadás közben is folymatosan érkeztek emberek, és szegény "őrkisasszony" alig győzte kordában tartani őket, hogy ne mászkáljanak mindenfelé helyet keresve. Ez gyakorlatilag az első felvonás végéig folyamatosan zajlott. Persze mondjuk valahol megértem, elképesztő volt a forgalom aznap este, és én is majdnem elkéstem, csak azért az ember késsen bárhonnan, de ne színházból, legalábbis én így gondolom. Oda azért megyünk hogy egy másik világba kerüljünk, és ha ebből folyton kizökkentenek, az nem a legjobb, arról nem is beszélve, hogy aki későn érkezik, az sokmindenről lamarad. Szerintem egyébként a koreaiak többsége nem egészen érzi át a színháznak ezt a rituális jellegét, miszerint az ember egész nap arra készül lelkileg, szépen felöltözik, kisminkel, belövi a séróját, taxiba száll, és megérkezik az esemény színhelyére legkésőbb óraműpontossággal, de inkább előbb... azonban semmiképp nem késve. És főleg nem 10-20-30 perceket késve, mint ahogy azt tette nem egy és nem két ember... hanem úgy 15-20 fő csak a második emeleti páholy bal oldalán. Fél óra után már kisebb tüntető tömeg gyülekezett a bal oldalamon és szinte rosszul éreztem magam, hogy én ülök ők meg toporognak. ^^ Egyébként nem szánom ezt én nagyon komoly kritikának, mert az ember ha késik, akkor azt általában nem szándékosan teszi, de valamennyire azért mutatja ez a fontossági sorrendet, kulturális különbségnek is betudható, hogy a koreaiak zsúfolt életvitelébe egy színház is csak úgy fér bele, miszerint "vagy odaérek vagy nem, de ezt még akkor is be kell fejezzem előtte..." Nem csodálkoznék, ha sokan szombat este is munkából mentek volna oda.

Nagyon szívesen néznék még meg más darabokat is, de elég kevés európai musical jut el ide. Hát ugye helybéli alkotásokat nem érdemes különösebb előismeret nélkül és nyelvismeret hiányában csakúgy vaktában megtekintgetni, hiszen ha nem ismerem a sztorijukat, nem tudom követni a történetet, és nem ismerem a zenét sem, abban úgy nem sok élvezet van. És mindez nem olcsón (40.000 won, kb 8.000 ft a legolcsóbb jegy általában). Gyakorlatilag ez volt az első eset, hogy olyan előadást hirdettek a suliban, amit be tudtam tájolni. Ezen felbuzdulva rákerestem az interneten, hogy mik mennek még importból. Hát most épp nem sokminden és ami megy, az sem Puszánban, hanem Szöulban természetesen, szóval nem is csoda, hogy itt nem hirdetik őket. A klasszikusokból elég sokat átirtak mondjuk, de nem játsszák őket folyamatosan, hanem gondolom egy darabig mentek és aztán slussz. Videorészleteket lehet belőlük találni itt-ott, de például a ticketlink.co.kr-en (a meglátásom szerint legnagyobb országos jegyfoglalós weboldalon) egyiket sem hirdetik, így nem hiszem, hogy aktuálisak lennének.

Még egy végszó erejéig a koreai musicalekre visszatérve, találtam egy felettébb érdekesnek festő alkotást, a Sword of Fire-t, ami egy népszerű koreai képregény alapján készült, de ez is régebbi darab és nem úgy veszem észre, mintha bárhol is játszanák még. DVD-n sem jelent meg, viszont TV-ben lement egyszer néhány részlet belőle, amit valaki felvett és feltette internetre. Nekem ez a szám, Please Stay Alive, nagyon tetszik belőle... Hogy, hogy-nem, ezt is Im Tae-Kyung énekli^^ KLIKK! (Készen vagyok a hangjától.... gyönyörűséges x3) Majd az unokáimnak azt fogom mesélni, hogy hallottam ám a bácsit élőben énekelni, és ez persze őket a legkevésbé sem fogja meghatni, mert akkorra már egész más lesz a divat^^