2010. február 28., vasárnap
Li Qing-ek Puszanban ~2010.02.21-22~
Szép napot mindenkinek! Nagyon köszönöm, hogy kíváncsiak vagytok, hogy hogy vagyok mostanában. Hát jobban egyre. :) Bár azt mindenképp hozzá kell tegyem, hogy Koreában lenni nekem olyan mint egy álom, ugyanakkor ez igen gyakran rémálomba csap át, és a két dolog viharos gyorsasággal váltogatja egymást. Szóval elég szürreális. De azért most hogy elkezdődik a rendes suli és nem csak egy nyelvtanfolyamon fogok üldögélni 15 kínaival minden nap, ez nagyon jó lesz. Most ezzel a kijelentéssel nem a kínaiakat akarom ócsárolni, mert nyilván nincs velük semmi különösebb baj, csak ebben a nyelviskolában jellemzően se angolul, se koreaiul nem tudó, más népekkel barátkozni nem nagyon akaró gyerkőcök voltak/vannak, és ezzel így az ember nem nagyon tud mit kezdeni. Nem lenne rossz kínaiul tudni, erre már nem egyszer rájöttem az itt létem során, csakhát aztat aztán végképp kinek van cérnája megtanulni. Nekem biztos nem lenne.
Mindenesetre múlt hétvégén járt Puszánban 2 nagyon helyes édes kínai lány, egy internetes oldalon ismerkedtem meg az egyikükkel teljesen véletlenül, és kiderült hogy ő most egy csoporttársával Changwon (csángvon)-ban van gyakorlaton. A szingapúri Nanyang Technological University-n tanulnak mindeketten Material Engineering (anyagmérnök) szakon és idejöttek laborgyakorlatra 6 hónapra januártól júniusig. Az egyikük, Li Qing (li csing)szingapúri születésű, de az etniukma kínai, mivel ugye olyan hogy szingapúri náció alapvetően nincsen. Szingapúrban kínaiak malájok és más népek élnek békés egyetértésben mint a mesében, szóval olyan Svájc-i tejjel-mézzel folyó kánaánra emlékeztető hely lehet. Egyébiránt a hivatalos nyelv az angol és többnyire az oktatás is angolul folyik, úgyhogy szingapúriakkal kommunikálni is remekül lehet. A másik lány, akinek a nevére akkor sem tudok visszaemlékezni, ha máskülönben lelőnek, nevezzük most Miának, ő kínai születésű kínai, viszont a teljes egyetemi képzést szingapúrban végzi, úgyhogy értelemszerűen ő is tud angolul. Múlt héten elterveztük, hogy hétvégén eljönnek Puszánba, mert busszal kb 30 percre van a 2 település, szóval nagyon közel, viszont amíg Puszán egy 4 millós nagyon szép fekvésű város rengeteg látnivalóval, addig Changwon egy konkrét gyártelep, kb. mint Dunaújváros, szóval nincs ott nagyon mit nézni, se csinálni, ezért mindenképpen inkább ők akartak jönni. És jöttek is. Nagyon sok helyen voltunk, és nagyon barátságosak meg aranyosak is voltak, úgyhogy én nagyon jól éreztem magam velük. Első nap a Busan Tower-nél voltunk (ez egy kilátótorony), meg az Nampodong Underground Shopping Center-ben. Még jó, hogy fiú nem volt velünk, mert biztos ideglelést kapott volna. Aztán elmentünk A Kwanganli Beach-re ahol van az a nagyon híres és szép kivilágított híd, a Kwangan Taegyo, aztán pedig átmentünk Haeundae-re, de ott már aznap nem mentünk le a partra, mert sötétben az ott nem akkora élmény. Kajáltunk aztán felkerestünk egy Jjimshilbang-ot (nyilvénos fürdőt) hogy ott aludjunk az éjszaka. A lányoknak nagyon nagy élmény volt, mert most jártak először ilyen helyen. Szingapurban egyáltalán nincs ilyen. Kínában mondjuk van nyilvános zuhanyzó, ahol a nők együtt zuhanyoznak, de ilyen jellegű fürdős-ottalvós hely Kínában sincsen, ez nagyon jellegzetesen koreai dolog. Amin viszont én lepődtem meg kicsit, hogy Li Qing életében először hord kabátot és csizmát, mert szingapúrban olyan meleg van egész évben, télen-nyáron, éjjel-nappal, hogy általában papucsban, nadrágban és pólóban lejtenek az emberek, a legtöbb amit a divatozás érdekében meg lehet tenni, az a hosszú farmer, de dzseki meg csizma szóba sem jöhet. Úgyhogy ők szegények ilyen slamposan kénytelenek élni, és ezt a lányzó nehezményezte is. Ami engem illet, én pont az időjárás miatt élnék szívesen szingapúrban, ugyanis imádom a meleget. Úgy szeretnék majd meghalni is, hogy egy üstben megfőznek. :D De mondjuk időjárás szempontjából már most sincs okom panaszkodni, mert Budapesthez képest Puszán is egy átlag jó 10 fokkal melegebb, szóval ebból a szempontból kedvemre való az itteni hevenyészés is. Li Qing-et meg majd importálom Magyarországra, az mostanában úgyis Alaszka kihelyezetett tagozata lett. Ott hordhat csizmát májusig gond nélkül.
Visszatérve a múlt hétvégére, másnap (vasárnap) miután felkeltünk, lementünk a partra, ahol ők megnézték az Akváriumot. Én nem néztem meg, mert már kb 4-szer láttam és elég magas a beugró: 17.000 won (kb 3000 ft). Kint sétáltam amíg ők nézegették a polipokat meg a meduzákat. Kijövetel után azt mondták, hogy nem volt rossz, de szerintük a szingapúri jobb. Hát azt könnyen el tudom képzelni, mert mást ne mondjak, a budapesti is jobb. :D Ahhoz képest hogy Magyarországon egyáltalán nincs tenger, a Camponában olyan Tropicáriumot rittyentettek össze, hogy az embernek ketté áll a füle. Szóval a Puszáni ahhoz képest tényleg semmi különös és drágább is, de azért egyszer talán érdemes megnézni, ha már valaki erre jár. Nekem mondjuk mindenféle kötelező kirándulások keretében volt szerencsém többször is, viszont szerencsére ezek többnyire nem kerültek pénzembe, úgyhogy nem volt gond.
Aztán lementünk egy közeli park-ba, ami pont a tengerparton van, és olyan szép, hogy tényleg mintha egy mesebeli hely lenne. Van ott egy függőhíd is, ami pedig úgy mozog, mintha épp le akarna szakadni, dehát a függőhidak már csak ilyenek. :D Azért átmentünk rajta. A lányzók nem akartak nagyon későn hazaérni, mert másnap ugye meló, úgyhogy kikísértem őket a buszhoz, de azt azért megígértük, hogy találkozunk még. Azt mondták, hogy ők általában hétvégenként szabadok, úgyhogy ha van valami program, akkor szívesen csatlakoznak, de valószínű, hogy következő hétvégén is eljönnének (múlt hétvégéhez képest 2 hétre), ami nagyon klassz lenne. Ezen a hétvégén egyik kollégájukkal mentek sielni, én pedig az új koreai csoprttársaimmal voltam Gyeongju-ban, úgyhogy ezt a hétvégét nem is firtattuk. A Gyeongju-i kirándulásról is írok majd, mert nagyon tanulságos volt, de az egy külön történet, úgyhogy nem kezdek most bele, hanem felrakok inkább néhány képet a múlt hétvégéról.
Mindenesetre múlt hétvégén járt Puszánban 2 nagyon helyes édes kínai lány, egy internetes oldalon ismerkedtem meg az egyikükkel teljesen véletlenül, és kiderült hogy ő most egy csoporttársával Changwon (csángvon)-ban van gyakorlaton. A szingapúri Nanyang Technological University-n tanulnak mindeketten Material Engineering (anyagmérnök) szakon és idejöttek laborgyakorlatra 6 hónapra januártól júniusig. Az egyikük, Li Qing (li csing)szingapúri születésű, de az etniukma kínai, mivel ugye olyan hogy szingapúri náció alapvetően nincsen. Szingapúrban kínaiak malájok és más népek élnek békés egyetértésben mint a mesében, szóval olyan Svájc-i tejjel-mézzel folyó kánaánra emlékeztető hely lehet. Egyébiránt a hivatalos nyelv az angol és többnyire az oktatás is angolul folyik, úgyhogy szingapúriakkal kommunikálni is remekül lehet. A másik lány, akinek a nevére akkor sem tudok visszaemlékezni, ha máskülönben lelőnek, nevezzük most Miának, ő kínai születésű kínai, viszont a teljes egyetemi képzést szingapúrban végzi, úgyhogy értelemszerűen ő is tud angolul. Múlt héten elterveztük, hogy hétvégén eljönnek Puszánba, mert busszal kb 30 percre van a 2 település, szóval nagyon közel, viszont amíg Puszán egy 4 millós nagyon szép fekvésű város rengeteg látnivalóval, addig Changwon egy konkrét gyártelep, kb. mint Dunaújváros, szóval nincs ott nagyon mit nézni, se csinálni, ezért mindenképpen inkább ők akartak jönni. És jöttek is. Nagyon sok helyen voltunk, és nagyon barátságosak meg aranyosak is voltak, úgyhogy én nagyon jól éreztem magam velük. Első nap a Busan Tower-nél voltunk (ez egy kilátótorony), meg az Nampodong Underground Shopping Center-ben. Még jó, hogy fiú nem volt velünk, mert biztos ideglelést kapott volna. Aztán elmentünk A Kwanganli Beach-re ahol van az a nagyon híres és szép kivilágított híd, a Kwangan Taegyo, aztán pedig átmentünk Haeundae-re, de ott már aznap nem mentünk le a partra, mert sötétben az ott nem akkora élmény. Kajáltunk aztán felkerestünk egy Jjimshilbang-ot (nyilvénos fürdőt) hogy ott aludjunk az éjszaka. A lányoknak nagyon nagy élmény volt, mert most jártak először ilyen helyen. Szingapurban egyáltalán nincs ilyen. Kínában mondjuk van nyilvános zuhanyzó, ahol a nők együtt zuhanyoznak, de ilyen jellegű fürdős-ottalvós hely Kínában sincsen, ez nagyon jellegzetesen koreai dolog. Amin viszont én lepődtem meg kicsit, hogy Li Qing életében először hord kabátot és csizmát, mert szingapúrban olyan meleg van egész évben, télen-nyáron, éjjel-nappal, hogy általában papucsban, nadrágban és pólóban lejtenek az emberek, a legtöbb amit a divatozás érdekében meg lehet tenni, az a hosszú farmer, de dzseki meg csizma szóba sem jöhet. Úgyhogy ők szegények ilyen slamposan kénytelenek élni, és ezt a lányzó nehezményezte is. Ami engem illet, én pont az időjárás miatt élnék szívesen szingapúrban, ugyanis imádom a meleget. Úgy szeretnék majd meghalni is, hogy egy üstben megfőznek. :D De mondjuk időjárás szempontjából már most sincs okom panaszkodni, mert Budapesthez képest Puszán is egy átlag jó 10 fokkal melegebb, szóval ebból a szempontból kedvemre való az itteni hevenyészés is. Li Qing-et meg majd importálom Magyarországra, az mostanában úgyis Alaszka kihelyezetett tagozata lett. Ott hordhat csizmát májusig gond nélkül.
Visszatérve a múlt hétvégére, másnap (vasárnap) miután felkeltünk, lementünk a partra, ahol ők megnézték az Akváriumot. Én nem néztem meg, mert már kb 4-szer láttam és elég magas a beugró: 17.000 won (kb 3000 ft). Kint sétáltam amíg ők nézegették a polipokat meg a meduzákat. Kijövetel után azt mondták, hogy nem volt rossz, de szerintük a szingapúri jobb. Hát azt könnyen el tudom képzelni, mert mást ne mondjak, a budapesti is jobb. :D Ahhoz képest hogy Magyarországon egyáltalán nincs tenger, a Camponában olyan Tropicáriumot rittyentettek össze, hogy az embernek ketté áll a füle. Szóval a Puszáni ahhoz képest tényleg semmi különös és drágább is, de azért egyszer talán érdemes megnézni, ha már valaki erre jár. Nekem mondjuk mindenféle kötelező kirándulások keretében volt szerencsém többször is, viszont szerencsére ezek többnyire nem kerültek pénzembe, úgyhogy nem volt gond.
Aztán lementünk egy közeli park-ba, ami pont a tengerparton van, és olyan szép, hogy tényleg mintha egy mesebeli hely lenne. Van ott egy függőhíd is, ami pedig úgy mozog, mintha épp le akarna szakadni, dehát a függőhidak már csak ilyenek. :D Azért átmentünk rajta. A lányzók nem akartak nagyon későn hazaérni, mert másnap ugye meló, úgyhogy kikísértem őket a buszhoz, de azt azért megígértük, hogy találkozunk még. Azt mondták, hogy ők általában hétvégenként szabadok, úgyhogy ha van valami program, akkor szívesen csatlakoznak, de valószínű, hogy következő hétvégén is eljönnének (múlt hétvégéhez képest 2 hétre), ami nagyon klassz lenne. Ezen a hétvégén egyik kollégájukkal mentek sielni, én pedig az új koreai csoprttársaimmal voltam Gyeongju-ban, úgyhogy ezt a hétvégét nem is firtattuk. A Gyeongju-i kirándulásról is írok majd, mert nagyon tanulságos volt, de az egy külön történet, úgyhogy nem kezdek most bele, hanem felrakok inkább néhány képet a múlt hétvégéról.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
