7월 31일 동대문 & 홍대

Na de evezzünk most már komolyabb vizekre, ott tartottam, hogy ezzel a 2 remek fiatalemberrel nekivágtunk Szöulnak és a Cheonggyecheon után a TongDaeMun felé vettük az irányt, ami nem mást jelent, mint Keleti Nagy Kapu. A képeken is ez látható. Ugye milyen szép? :) (A kapu is... meg a fiú is...^^)



Volt ennek egy testvére is, a NamDaeMun, ami pedig a Déli Nagy Kapu (volt), de azt hirtelen felindulásból valamilyen fél-őrült felgyújtotta tavaly, úgyhogy most már csak hűlt helye van (szó szerint).

Másik érdekesség, hogy ezekhez a nagy kapukhoz piac is tartozik, és ugyanazon a néven futnak, tehát déli, az a NamDaeMun ShiJang, a keleti az a pedig a TongDaeMun ShiJang (ami egyébként éjjel-nappal nyitva-tart). Odaérve a fehérbe öltözött fiú el is búcsúzott tőlünk, túl sok volt neki az interkultúrális sokk egy napra (meg lehet egy életre is^^), de MunHwan-nak még volt szerencséje egy darabig kísérgatni minket, aztán ő is hazament. Nórival vásárolgattunk, vettem papucsot meg felsőket, aztán Dávid hívott, hogy Hongdéban akkora buli van, hogy ketté áll a fülé mindenkinek és hogy menjünk oda mihamarabb, mert ha nem azt bánni fogjuk. Hát Nóri már úgy volt vele, hogy inkább nem, mert nagyon fáradt volt, viszont én bizony Hongde felé vettem az irányt, és hát sikerült az éjszaka maradék részét ott eltölteni. Borzasztóak ezek a képek, komolyan mondom, de azért felteszem ön- és köz-imidzs-rombolásképpen^^

INTERMEZZO, avagy tréfa-répát reggeliztünk^^

Bocs de ez k****jó!! :D:D:D

HÚSVÉTI SIBÁLÁS

Mi a jó ég az a HÚSVÉTI SIBÁLÁS!?!?!?!? XDXDXDXD Mindenesetre jó szokás lehet^^;;;

[Koreaiul a sibál, hogyismondjamcsak.... nemi közösülésre való felszólítás. :D:D:D Az ember nemtetszesét szokta ezzel kifejezni embertársa iránt (bár egyeseknek kötőszóként funkcionál), és ezt talán nem kéne felfedjem, de mivel a 18-as szám olvasata sippál, ami ugye nagyon hasonlít a sibál-ra, ezért a 18-cal is lehet eztet rövidíteni^^;;; De nekem nem ezért van benne a blogom címében. Buddhára esküszöm.]

Azt gondolom, hogy ez már eleve egy kellőképpen értelmetlen bejegyzés, és erre csak rátennék egy lapáttal, ha elmesélnék egy viccet. Mint például:

3 szúnyog közül melyik a rendőr? Amelyik nyakon csíp.

Vagy van egy olyan is, amit pont egy koreaitól hallottam:
Why nine is afraid of seven? Cause seven ate nine. (seven eight nine)

Hát ez baromi gyenge volt. XD
Kiengesztelésképpen hadd mondjak el egy utolsót:

2 fánk beszélget. Az egyik meséli: Képzeld, felvételiztem a katonaságba. Erre a másik: Na és felvettek? Mire az egyik: Hülye vagy, egy fánkot?!?!?!

7월 31일 ~청계천~

Biztos említettem, hogy Nóriék jártak itt az elmúlt hónapban, ez a többes szám egész pontosan 3 embert takar, Nórit, aki tavaly óta úgyszintén koreai szakos, mint én, de nem ott találkoztunk először, hanem még mikor az Arirang-ban dolgoztam pincérként. 2008 január végefelé egyik este bejöttek Diával teázni, és persze a közös érdeklődés révén hamar összebarátkoztunk, aztán már tavaly nyáron is együtt jöttünk Koreába. Nóri közgazd. illetve múlt szept. óta koreai szakos (is), Dia pedig élelmiszermérnök, de valami koreait azért ő is felszedett itt-ott. Dávid aka namhanman egy kedves ismerős, akinek egyébként van egy remek blogja a koreai filmekről ITT!, és amelett hogy jogász palánta és kommunikáció szinten elég jól beszéli nemcsak a koreai, de szükség szerint a világ bármely tetszőleges idegen nyelvét, rendelkezik egy olyan különleges képességgel is, hogy hátulról, álruhában, sötétített ablakos kocsiban, éjszaka, ködben, vagy akár atomfelhő takarásában is felismeri bármelyik dél-koreai színművészt, és ennek én tanúja is voltam előben, de erről majd később. :-))

Dia már június közepén kijött Koreába, Nóri és Dávid pedig július 24-én érkeztek, de mivel mindenkinek volt egyéb dolga is, ezért először csak július 31-én (pénteken) találkoztunk. Ami azt jelenti, hogy én mentem Szöulba, mert ők többnyire eleve ott voltak. :-)) Aznap este Dia mondjuk éppen Daegu-ban volt, Dáviddal azért két puszi erejéig összefutottam, de ő is sietett, mivel minden hónap utolsó pénteke hatalmas klubnap Hongdéban, amit ugye egyetlen valamirevaló fiatal sem hagyhat ki. :-)) Mindegy mi Nórival egyenlőre másfele vettük az irányt, és találkoztunk Nóri egyik fenomenális levelőztársával, aki hozta egy barátját is. A barát az nem volt rossz arc, viszont ő tudott kevésbé angolul, úgyhogy nagyon sokat egyikkel se lehetett kezdeni, mindegy azért elmentünk valamerre, nevezetesen a Cheonggyecheon-ra, amiről én már itt a blogon többször is meséltem, viszont csak most jutottam el odáig, hogy megjegyezzem a nevét. Ez a Han folyó leágazása, a neve pedig CHEONG-GYE-CHEON. Milyen egyszerű, ugye? :D:D Nem olyan bonyolult egyébként. Éjszaka nagyon romantikus tud lenni, főleg ha az ember valami romantikus helyzetben van ott. Mi jelen esetben kénytelenek voltunk beérni baráti társasággal, na nem mintha ez olyan sokat levonna a hely értékéből és egyébként is Friendhip 4ever!!! :D:D:D Lesz ez még így se, ahogy szokták mondani. Az a fehérbe öltözött fiú egyébként életében először beszélgetett külföldivel, ezt frankón állította, mondjuk el is hiszem, mert amennyire angolul (nem) tudott, azzal nem is menne sokra, de azért ezzel mégiscsak fura szembesülni, hogy Ázsia-szerte sokan mennyire buborékban élnek.


Nórival a Cheonggyecheonnál^^


MunHwan és Nóri


A burokban élő barát és én^^

Kis delegációnknak sajnos korábban kellett volna felkenie ahhoz (vagy legalábbis 2 fokkal professzionálisabb fotóaparátussal és egy helikopterrel lett volna célszerű rendelkezni), hogy a Cheonggyecheon-ról annak szépségéhez méltó képet készíthessünk, de ezt a feneketlen űrt hadd pótoljam én arcátlan módon most azzal, hogy belinkelek ide egy oldalt, ahol más emberek fotóit tudjátok megtekinetni. Hüp-hüp-hüpp, GOOGLE-TRÜKK^^

Holiday

Múlt csütörtökön (aug. 20-án) írtuk meg a nyári 'szemeszter' zárótesztjét és (a magnózást leszámítva :S) szerencsére jól sikerült^^ Leírom, hogy milyen eredménnyel:

듣기 (listening) 11 / 20
읽기 (reading) 18 / 20
어휘 & 문법 (vocabulary & grammar) 33,5 / 35
쓰기 (writing) 10 / 10
말하기 (speaking) 13.5 / 15
총점 (final score) 86 / 100

70%-tól lehet tovább menni 3-as szinte, úgyhogy szeptember közepén majd ott folytatom. Az érdeklődő közönségnek egyébként elmesélem, hogy a dél-koreai egyetemek által szervezett nyelvtanfolyamokon alapvetően 6 szint van, és ezeknek van mind koreai, mind angol megnevezésük. (Zárójelben a koreai mellé odaírom, hogy szószerinti angol fordításban mit jelentene, de persze angolul nem ezt használják, hanem azt, ami a zárójelen kívül van.) Nem mintha bárki is különösebb mértékben beszélné Oroszlánszívű Richárd nyelvét errefelé, de vannak ilyen tájékoztató füzetek és azokban emígyen van feltüntetve általában. kkk

Level 1: Beginner 1 (초급1 - Elementary level 1)
Level 2: Beginner 2 (초급2 - Elementary level 2)
Level 3: Intermediate 1 (중급1 - Middle level 1)
Level 4: Intermediate 2 (중급2 - Middle level 2)
Level 5: Advanced 1 (고급1 - High level 1)
Level 6: Advanced 2 (고급2 - High level 2)

Aki tudja, hogy az iskolák neveit hogy mondják koreaiul, az remek párhuzamokat fedezhet fel (meg aki nem, az is, ugyanis most akkor szívesen felvilágosítom^^):
초등학교 Elementary School (ide járnak ők 6 évig)
중학교 Middle School (ez 3 év)
고등학교 High School (úgyszintén 3 év)

Múlt héten egyébként egész héten vizsgáztunk. Hétfőn írtunk egy tesztet az utolsó 5 leckéből (21-estől 25-ösig), aztán kedden írtunk egy próbatesztet az egész 2-es könyvből, az úgy kellőképpen fos lett mivel késtem fél órát és hát így időszükjében voltam, de még jó, hogy a próbeteszt semmit sem számít a latban^^ Azért én is tudom, hogy mikor kell késni, nem élesben, hanem gyakorlásnál...... Najó, voltaképp ezt rajtam kívülálló okok befolyásolták. Elaludni ugyanakkora esély van éles teszt reggelén is, de szerencsére efféle baleset nem történt.

Namost már aztán vége ennek a remek nyári tanfolyamocskának, úgyhogy rendelkezésre áll itt nekünk 3 hét szabadság, amire van is igény meg nem is, mert nyilván jó dolog strandozgatni, de azért 3 hét kicsit sok és elég nagy kimaradás tanulás szempontból, dehát ez van, úgyhogy nézzük a jó oldalát, majd tanulok a strandon^^

Sokminden történt egyébként az elmúlt hetekben, és most hogy lesz több szabadidőm majd ezekről folyamatosan beszámolgatok. Vannak nagyon klassz fotók is^^ Addig is szép nyárvégét mindenkinek!

TVXQ fighting!^^ kkk

A TVXQ, Korea talán leghíresebb (és meglepő módon Japánban is nagyon népszerű) együttesének 3 tagja perben áll menedzsment- és egyben lemezkiadó cégével, az SM Entertaimenttel. Az vádak között szerepel többek között, hogy a szerződésük túlontúl hosszú, 13 év (katonai szolgálattal együtt 15), amiből eddig alig több, mint 5 telt le, egyoldalú felbontása esetétén pedig olyan kártérítést kellene fizetniük, ami a hátalevő időben (10 év) belőlük származó várható haszon 2-szeresét fedezi. A testi és mentális egészségük megromlására is panaszkodnak, mivel az SM által összeállított időbeosztásuk nem hagy 3-4 óránál több alvásra lehetőséget napi szinten. Továbbá azt is állítják, hogy nem kapják meg a cégtől nekik járó kifizetések töredékét sem, és nehezményezik, hogy a szerződésük időtartama alatt tilos saját vállalkozásba kezdeniük, még akkor is, ha ebben a családjuk segítené őket, és így nem vonná el a figyelmüket az elsődleges teendőikről. Eddig annyi a fejlemény, hogy a bíróság helyt adott a kérelmüknek, miszerint vizsálják felül a nekik járó kifizetéseket, így az SM Entertainment-nek minden velük kapcsolatos elszámolást be kell szolgáltatni átvizsgálás céljából.

Bizonyos szempontból (mondjuk hogy Európai szemszögből nézve) tulajdonképpen fél Korea perelhetne, az ország teljes férfilakossága, és némely nők is. Perelni lehetne majdnemhogy az összes nagyobb koreai céget és vállalatot, mert valóban eléggé korruptak és többnyire meglehetősen rosszul bánnak a dolgozóikkal, ám természetesen vannak szintek, nem mindenkinek egyforma a helyzete, és ráadásul a legtöbb koreai olyan szinten hozzászokott a túlmunkához, hogy fel sem tűnik nekik, hogy valami nincs rendjén, vagy hogy ezt másképp is lehetne csinálni. Ebbe születtek bele, mindig ezt látták, mindig ezt csinálták, így a természetes.

Ám manapság a globalizáció révén (ami nem egyértelműen csak negatív jelenség, szerintem) vannak olyan emberek, fiatalok főként, akik beszélnek idegen nyelveket, éltek, tanultak, esetleg dolgoztak is már külföldön, jobb körülmények között, több szabadidővel, jobb megbecsülésben, ők már inkább erre vágynak. Koreába visszatérve már nem szívesen dolgoznak hagyományos koreai cégeknél, bár legtöbbjüknek nincs választása, mert nem elegek ahhoz, hogy 'szembeszálljanak a rendszerrel'. Lassan beleolvadnak és elkezdenek olyanná válni, mint apáik. Azonban ha másra nem jó a hírnév, mint hogy jobban odafigyeljenek valakire, ha bajban van, akkor legalább erre az egyre jó. Úgyhogy hajrá-hajrá fiatalok!^^

Independence Day

64 éve, 1945. augusztus 15-én Japán kapitulált, és ezzel hivatalosan vége lett a II. világháborúnak. Korea is ezen a napon vált függetlenné Japántól, így augusztus 15-e a koreaiak (egyik) legnagyobb nemezti ünnepe. Ez itt most nekünk szombatra esik, úgyhogy nem sokat nyertünk vele, de más években biztosan a diákok és a dolgozók is nagyon jónéven veszik, hogy pihizni lehet^^

Ez Korea nemzeti virága, a Mugunghwa (másnéven Sharon Rózsája). Küldöm szeretettel nagynénémnek (Juditnak), akinek ma van a születésnapja, illetve Isten éltesse testvéremet (Dávidot) is, aki pedig tegnap lett 24 éves.

Gyeongju 2 ~Millennium Park~

Visszatérve a közelmúlt eseményeire, múlt hónap (júli) 19-én tehát a bangladesiekkel és a segítőinkkel voltunk Gyeongju-ban, ahol szerencsére nem a már általam ismert Pulguksát néztük meg, hanem a helyi skanzent, amit Millennium Park-nak hívnak. Ez egy nagyon klassz falumúzeum szép szobrokkal, de vannak kézműves foglalkozások és lovas- meg harcművészeti bemutatók is. Először a bemutatót néztük meg, aztán sétáltunk, majd készítettünk nyakláncot, ami még mindig megvan, egyszer majd egy szerencsés megkapja. :-)) Ebédelni koreai tradicionális étteremben ebédeltünk, és láthatjátok, hogy az ételek tálalásánál nagyon nagy figyelmet fordítanak a szép kivitelezésre is. Gyeongju-ban maradtunk még egy darabig, vettek nekünk ajándékot, választhattunk bármit, én egy "törött" maszkot választottam, ami egyébként az LG nagyvállalat szimbóluma is, ugyanis az LG eredetileg Gyeongju-ból származik. Nem akarok hülyeséget mondani, de ha jól emlékszem, akkor a következő módon lehet ezt levezetni: Gyeongju régi neve GeumSeong (Kümszong, vagyis aranycsillag), angolul Gold Star. Ez a vállalat egyszer majdnem csődbe ment és csak állami segítséggel tudott megmenekülni, így lett belőle Lucky Goldstar, vagyis LG. A cég szimbóluma pedig a Gyeongju-i törött maszk lett.

Estefelé visszajöttünk Puszánba, ahol a bangladesi srácokra való tekintettel indiai étteremben vacsoráztunk Haeundae (Heunde) Beach-en. Szerintem a késői ebéd után senki sem volt még különösebben éhes, de Koreában enni kell, ha éhes az ember, ha nem, nincs mese. :-)) Sőt inni is kell, azt méginkább, bár az egy kicsit más lapra tartozik. :-pp Végezetül a szintén Haeundae-n található tropikáriumba látogattunk el, ahol én egyébként már jártam egyszer Andorral és Kanako-val, de sabaj, megnéztem mégegyszer. :-)) Az óriás polip az továbbra is nagyon para volt, csak élőben ne fussak ilyennel össze soha. Egy ilyen polip 10 méteresre is megnő, 3 szíve van, és neki is (mint ahogy az embereknek is) van ügyesebbik karja, tehát a 8 közül az egyiket szívesebben használja. :-))

A képek színei és minősége eléggé eltérőek, mivel több ember fotóiból válogattam össze.

Gyeongju 1 ~Pulguksa~

Sziasztok! Számtalanszor (najó, ha annyiszor nem is, de párszor biztosan) belekezdtem már ebbe a bejegyzésbe, de némiképpen elveszítettem a humorérzékemet, ezért mindig túl sok lett benne a panaszkodás, s mivel feltételezem hogy ez különösebb nyilvános érdeklődésre nem tart számot hosszú távon, inkább nem posztoltam. Aztán arra gondoltam, hogy azt is lehetne, hogy egyszerűen arról mesélek, hogy mit csinálunk mostanában (ilyen királyi többesben^^), hová megyünk, kikkel találkozunk, de ennél a verziónál meg úgy éreztem, hogy nagyon falsh benyomást keltene, ha leírom, hogy ez a hely milyen húdejó volt, húde szép volt, mert nyilván jó dolog szép dolgokat látni, de ha az embernek alapvetően nem jó a közérzete, akkor kábé leszarja. Lehet nekem itt akkora Buddha-szobor színaranyból, hogy felér a negyedik emeletig, és karikás ostorral szilaj kanász-táncot járhat, attól én nem leszek boldogabb. Na mindegy, valamiről azért mégis kellene írni, úgyhogy majd megpróbálom a kettőt valahogy ötvözni, lesz benne élménybeszámoló, meg panasz-este is, és a képek talán majd ellensúlyozzák az utóbbit. :)

Koreában igen jelentékeny problémát okoz az ember életének megkeserítője, a légkondicionáló. Ez a nyavalyás szerkezet minden létező fedett helyen üzemel, de nem csak hogy üzemel, egyenesen csúcsra van járatva. A légkondicionáló segítségével az egyébként kellemes beltéri hőmérsékletet jó 10-15 fokkal lejjebb viszik, tehát hogy konkrétan fázzál. Ahogy belépsz egy légkondicionált helyiségbe (ebbe beletartozik minden osztályterem és előadó, iroda, étterem, büfé, busz és metro-szerelvény is), abban a pillanatban a pofádba fúj a jeges sarki szél, és tökmindegy, hogy a tér melyik zugába vándorolsz, mindenonnan fúj valami és mindenhol baromi hideg van. A nyelviskolában tanuló külföldi diákok ezt többségében rendkívüli módon nehezményezik, azonban a tanárok ugye koreaiak, tehát igényük van arra, hogy ez a szar menjen. Azt már eleve megmondták, hogy ne kérjük őket, hogy kapcsolják ki, mert nekik tanítás közben melegük van, ha fázunk, öltözzünk fel jobban. Jó vicc, de kinnt viszont meleg van, így csak nem fogok kabátban, meg tornazsákkal, váltócipővel közlekedni. Mert ugye fennáll az a problematika is, hogy ha elered az eső, ami gyakran megesik errefelé^^, akkor a zárt cipő kifejezetten hátrány, főleg átázott cipővel érkezni a zord iskolai körülmények közé. Ezzel szemben a szandált konrtaindikálja, hogy a teremben úgy a lábad fagy le legelőször.

Ha valaki suttyomban mégis kikapcsolja az ördögi szerkezetet (nem csak én - bárki más is lehet^^), azt perceken belül úgyis észreveszik és visszakapcsolják. Úgyhogy a tanítás napi összesen 4 órájából 3 óra 52 percben kurvahideg van, és az ember a maradék kb 8 percben regenerálódik. Hát így megy ez nap mint nap. Azokon a sarki vidékeken, ahol már nincs semmi, csak óriás jégtáblák, köd és szélvihar, és már a pingvinek meg a jegesmedvék is melegebb éghajlatra vándoroltak, ott még egy koreai simán megélne. ^^ Nem véletlenül mondják, hogy a koreai még a jég hátán is megél. (Ha ilyen mondás eddig nem volt, akkor most már van. :p) Ha sok a légúti megbetegedés, azt csak saját maguknak köszönhetik.

Nade evezzünk kellemesebb vizekre, mesélek az elmúlt hónap eseményeiről. Július 19-én (vasárnap) az állami ösztöndíjasokkal együtt elmentünk kirándulni Gyeongju-ba (Kjangdzsu). Ez direkt számunkra lett szervezve, illetve a segítőink is velünk jöttek. Az egyik bangladesi fiú bemondta az unalmast, ezért csak én voltam, 2 másik bangladesi srác, meg a 4 segítő. Így volt szerencsém találkozni a MÁSIK hímnamú segítővel is, akiről már biztos meséltem. Nos ő valóban helyes, vicces, aranyos, jól néz ki, és remekül tud angolul, de számos jótulajdonságához mérten természetesen van barátnője, úgyhogy vele se lehet semmit kezdeni. Pedig az ám nagyon ritka Puszánban, hogy egy fiú jól tudjon angolul, Ez vagy az angol szakosokra jellemző, vagy az idősebb businessman-ekre, vagy ritkább esetben nem angol-szakos fiatalokra. De tényleg ritka. Itt vidéken aztán full ritka.

Mindegy hát ellátogattunk mi Gyeongju városába, ahol én voltam már nemegyszer. A város kulturális szempontból rendkívül jelentős, ugyanis a három királyság idején valamint az egyesült Silla korszakában (ie 57-isz 918) ez volt Silla állam fővárosa. Tavaly a hülye Brandon nevű helyi lakos hívott meg minket többször és Diával Daegu-ból (Degu) mentünk át annak idején. Nem tudom, hogy mennyire ismeritek az előéletemet, de tavaly nyáron is voltam már 5 hetet Koreában, amiből kb 3 és felet Daegu-ban töltöttünk Diával egy nyári nyelvtanfolyam keretében. Daegu Dél-Koreának a középső, de inkább dél-keleti részén van. Gyeongju pedig ettől keletre. Na hát ez a fenomenális Brandon nevű koreai fiú-ismerős többször is meghívott minket Gyeongju-ba, hogy majd ő bemutatja nekünk ezt a szép városkát. Ebből az lett, hogy egyszer megnéztük a Pulguksát (buddaha országának templomát; pul=buddha, guk=ország, sa=templom - épült 752-ben), ami az egyik legjelentősebb buddhista templom az országban, úgyhogy ennek az egy látogatásnak volt értelme, egyéb látogatásokkor Brandon be-fuckolt, hogy ő ilyen szar időben nem megy sehová, inkább zabáljunk, nézzünk betmen-filmet a moziban, nézzünk zöldembert a moziban, vásároljunk, stb. Najó hát egyenlőre ennyit Brandonról, mindenesetre annak az egy Pulguksás (buddha-templomos) látogatásnak volt értelme, úgyhogy arról felteszek néhány tavalyi (2008. aug. 11-ei) képet. :-)))) Csak hogy be tudjátok azonosítani az embereket, Dia szőke, én sötét-barna vagyok, Brandon pedig fiú.